Új Szó, 1998. augusztus (51. évfolyam, 177-201. szám)

1998-08-31 / 201. szám, hétfő

6 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1998. AUGUSZTUS 31. MOZI POZSONY HVIEZDA: Hat nap, hét éjjel (am.) 15.30,18.00, 20.30 OBZOR: Lesz éz még így se (am.) 18.00,20.30 MLADOSŤ: Az angol beteg (ám.) 16.00, 19.30 CHARLIE CENTRUM: Titanic (am.) 17.15, Jackie Brown (am.) 17.00, 20.00, Halálos fegyver 4 (am.) 18.30, 20.30, Salo, avagy Szodoma 120 napja (olasz) 20.15 KASSA TATRA: Eltűntek az űrben (am.) 15.30, 17.45, 20.00 DRUŽBA: Az ördög ügyvédje (am.) 17.45, 20.15 CAPITOL: Halálos fegyver 4 (am.) 15.45, 18.00, 20.30 ÚSMEV: Hard Rain (am.) 18.00, 20.00 IMPULZ: Jack és Sarah (am.) 19.00 DEL-SZLOVAKIA KOMÁROM - TATRA: Ebadta eb (am.) 18.00, 20.00 GÚTA ­VMK: Rivers of Babylon (szl.) 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁ­MA: Ebadta eb (am.) 17.30, 20.00 A világ legrangosabb zenekarait vezényelhette Nyolcvanéves lenne Leonard Bernstein MTI-HlR A napokban lett volna 80 éves az amerikai zenei kultúra zseniális, vibráló egyénisége, a zeneszerző, karmester és zongorista Leonard Bernstein. Orosz emigráns zsidó szülők gyermekeként született 1918. augusztus 25-én a Massa­chusetts állambeli Lawrence-ben. Tizenhét évesen került a Har­vardra. 1943-ban már a New York-i Filharmonikusok dirigen­se, 1958 és 1969 között pedig ve­zető karnagya volt. Szerzemé­Archív felvétel SZUBJEKTÍV - ÉLMÉNYSZÁM Tatai töprengések JUHASZ KATALIN Az utca embere több mindenre asszociálhat az „írótábor" szó hallatán. Leggyakrabban a nap­hosszat körmölő, írógépet püfö­lő, borzas fejű alkotó képe jele­nik meg neki, aki dolgavé­geztével a többi hasonszőrűvel együtt tábortűz mellett mulat, majd hajnaltájt sátrába húzódik. Nos, nem erről van szó. Az írótábor elsősorban alkalom az együttlétre, nagy beszélgeté­sekre, másodsorban a szakmai fejlődésre, az ismeretek gyara­pítására. Tatán, ebben a nyu­godt, békés magyarországi vá­roskában a múlt héten már ti­zedszer rend jztek ilyen akciót, elsősorban fbtal alkotók számá­ra. Tévedés ne essék, a „fiatal" adott esetben akár hatvanéves is lehet; emlékszem a tavalyelőtti tábor remek hangulatú Tandori Dezső felolvasóestjére, ahol a húszévesek is aggastyánoknak érezhették magukat a vendég szellemi frissességéhez képest. A tábor szervezője, a budapesti József Attila Kör a mai magyar irodalom legmozgalmasabb mű­helye. Könyvkiadással is foglal­koznak, a JAK-füzetek című so­rozatban ígéretes tehetségek és elismert „haladók" egyaránt sze­repelnek. A tatai tábor program­ja évről évre gazdagabb, a felol­vasóestek, előadások, kerekasz­tal-beszélgetések, szemináriu­mok mellett koncertek és filmve­títések is helyet kapnak benne, sőt idén még az építészetről is megtudhattunk egyet s mást. A sokszínűséget bizonyítandó ki­emelnék két előadót: Magyar Bálint ex-kultuszminisztert, aki az irodalompolitikáról beszélt, és Geszti Péter „szövegmondó kisiparost", akitől a kreatív rek­lámról hallhattunk. Csak azt nem értem (illetve fé­lig-meddig igen), nálunk miért nem próbálkozott eddig senki írótábor szervezésével. Érdekes adalékként álljon még itt, hogy a szlovákiai alkotók számára fenntartott nyolc helyre csupán öt jelentkező akadt - az utolsó pillanatban. Nem akarom a ha­zai irodalmi életet a magyaror­szágihoz hasonlítani, hiszen mások a viszonyok, más a „hata­lom" hozzáállása és mások az al­kotók is, de sok van, mi elgon­dolkodtató egy hét táborozás után. Nálunk nem beszélhetünk irodalmi klikkekről, népiesek­ről, urbánusokról; nem folynak késhegyre menő kritikai viták sem. Ha erősen akarnék fogal­mazni, állóvízhez hasonlítanám a hazai magyar irodalmi életet. Több mozgásra, több történésre lenne szükség tájainkon is, és ez nem feltétlenül anyagi kérdés. Szeptember közepéig láthatóak a szécsényi Bakos Ferenc képzőművész festményei a füleki múzeumban Közös színek a közös palettán nye, az óriási sikert aratott West Side Story 1957-ben keletkezett. Voltaire Candide című művét is átültette a musical műfajába. Amerikában és az egész világon ünnepség-sorozattal emlékeztek meg hetvenedik születésnapjá­ról. Nem sokkal később, 1990­ben a már súlyos beteg Bernstein bejelentette visszavonulását. 1990. október 14-én a képzelet­beli karmesteri pálcát is végleg le­tette. Életművének méltó elisme­rése volt az 1990. évi komolyze­nei Grammy-díj. Október közepén heted­szer nyílik tárlat Szécsény­ben. A kiállítás átfogó ké­pet ad a megyében műkö­dő hivatásos és nem hiva­tásos képzőművészek munkájáról. Tükröt min­denkinek, hol tartanak Nógrád megyében a fes­tők, grafikusok, szobrá­szok. Persze, mindig kima­rad valami. BÁRÁNY JÁNOS A Szécsényi Őszi Tárlat kísérlet arra, hogyan lehet együtt be­mutatni a hivatásos művészetet a magas színvonalú amatőr művészettel. Bakos Ferenc szécsényi festőművészt, az őszi tárlat szervezőjét erről faggat­tuk. A művészek részéről milyen az érdeklődés a tárlat iránt? Mintegy negyven alkotó anya­gát fogadjuk el, ez száz alkotás. A negyven művészt hatvan-het­ven jelentkező közül választjuk majd ki. Nyolcvan százalékuk művész-pedagógus, rajztanár. Láttam a legutóbbi őszi tárlat anyagát a Füleki Városi Múze­umban. Meglepett, milyen stí­lusban alkottak a képzőművé­szek. Az őszi tárlaton jelen vannak a kortárs irányzatok, képviselteti magát a nagybányai iskola, ötle­tekben sincs hiány. De hiányzik a kísérleti művészet. Be kellene csalogatni azokat a fiatalokat, akik ilyesmivel foglalkoznak. Happeninggel, akcióművészeti előadásokkal színesíthetnénk ezt a bemutatkozási lehetősé­get. Teljesebb lenne a kép. Az őszi tárlat helyszíne a mű­velődési otthon. Miért nem a múzeum? A múzeum a megyéhez tartozik, a megyének pedig megvannak a sajátos képzőművészeti elképze­lései. Az egyéni kiállítások mel­lett vannak országos jelentőségű tárlataik is. Mint például a tava­szi tárlat, ám oda amatőrök nem jutnak be. Jelentkezhetnek, de eddig még nem válogatták be al­kotásaikat. A másik országos tár­latuk a rajzbiennálé. Erre mosta­nában kell beküldeni a munká­kat. Egyébként a szécsényi mú­zeum rendszeresen otthont adott egy-egy, a megyében élő festőművész egyéni tárlatának. Ez mostanában szünetel. Sok múlik a vezetésen. Az előző igaz­gatónak szívügye volt a sorsunk, akkoriban voltak is kiállításaink. A művelődési otthonban meg­felelő a környezet az őszi tár­lat anyagának bemutatásá­hoz? Igen. Az egész tető nyitott, ter­mészetes fénnyel van megvilá­gítva a terem. Különleges él­ményt nyújt, a nap minden sza­kában másmilyet. Szécsényben pezseg a képző­művészeti élet? Azt kell mondanom, hogy nem. Húsz évvel ezelőtt, amikor oda­kerültem, működött ott egy amatőr képzőművészeti cso­port. A tagok egy része odaköl­tözött, többen meghaltak, fel­oszlott a Szécsényi Amatőr Stú­dió. Az őszi tárlat ezért is fontos fórum. Nemcsak bemutatkoz­nak a megyében élő képzőmű­Bakos Ferenc: „Évente egyszer kicseréljük a tapasztalatainkat." (Kasagranda Hedvig felvétele) vészek, de találkoznak, beszél­getnek is. Évente egyszer kicse­réljük a tapasztalatainkat. Az előbb már említettem Füle­ket. Nem véletlenül. Hajói tu­dom, Kovács Péter füleki kép­zőművész fotóit május elején nézhették meg a szécsényiek. Most az ön festményei látha­tóak Füleken. Az őszi tárlat szervezésekor is szeme előtt lebeg az ilyen együttműködés lehetősége? Szeretném, ha az őszi tárlatra legközelebb küldenének mun­kákat a Füleken és környékén élő és alkotó szlovák és magyar képzőművészek is. így az északi térség képzőművészetének ke­resztmetszetét láthatnák a tár­latlátogatók. Az ön által említett kapcsolat működik. Néhány hó­nap múlva a füleki Balázs Alfréd festményeit és grafikáit állítjuk ki Szécsényben. Bízom benne, hogy ez az együttműködés fo­lyamatossá válik. Vít'azoslav Móric a kerítésugrálás után átugorhatott volna Komáromból a magyarországi Oroszlányba isi Szlovák oroszlánkörmök Oroszlányban L. JUHASZ ILONA A Komárom-Esztergom megyei Oroszlány község azok közé a magyarországi települések közé tartozik, ahol nagy számú szlo­vákság él. A Szlovák Érdekkép­viseleti Szervezet 15 éve műkö­dik itt, s 11 évvel ezelőtt meg­nyitották saját tájházukat is. A hétfő kivételével naponta nyit­vatartó kiállítást nekünk maga a Szlovák Önkormányzat képvise­lője és kultúrmindenese, Älžbe­ta Szabóvá és férje mutatta be. Tőlük a tájházzal kapcsolatos tudnivalókon kívül az itteni szlovákok életéről is képet kaphattunk. A helyi szlovák ön­kormányzatnak öt tagja van. Évente az államtól tevékenysé­gükre 450 000 forintot kapnak, de ezen túl a helyi polgármeste­ri hivatal fedezi a postaköltsé­get, telefont és az adminisztráci­óval kapcsolatos kiadásaikat is. Ez az összeg minden települé­sen, ahol nemzetiségi Önkor­mányzat működik, egyforma. Szabóvá asszony megjegyezte, Szabóék lelkében is olyen rend uralkodik, mint a tájházban. hogy amikor 11 évvel ezelőtt megnyílt a tájház, az akkori ta­nácstól is kaptak anyagi és er­kölcsi támogatást, s kapcsolatuk mindig nagyon jó volt a község vezetésével is. A magyar és szlo­vák lakosok között soha semmi­lyen nemzetiségi ellentét nem volt. Arra a kérdésre, hogy mi­lyen a kapcsolatuk Szlovákia kulturális intézményeivel és ma­ga a szlovák kormány, valamint a Matica slovenská miiyen segít­séget nyújt a tevékenységükhöz, Alžbeta Szabóvá és az oroszlányi szlovák tájház (A szerző felvételei) bizony nem azt a választ kaptuk, amit a Slovenská republika elő­fizetőjejoggal elvárhatna annak alapján, amit e lapban olvas, vagy amit a „közszolgálati" tele­vízióban lát és hall. Mert kide­rült, hogy az említettek nem tá­mogatják őket anyagilag, sőt az erkölcsi támogatás is hagy maga után kívánnivalót. Tavaly a táj­ház 10 éves fennállása alkalmá­ból megrendezett ünnepségre sem mentek el a meghívott szlo­vákiai illetékesek. Milyen szép gesztus lenne a Matica slo­venskától, ha nyomdájában in­gyenesen kinyomtatna egy, a magyarországi szlovák tájháza­kat bemutató útikalauzt. Hiszen a kormánytól kapott sok-sok millióból igazán juttathatna azoknak, akiknek „katasztrofá­lis sorsára" állandóan hivatko­zik. Az sem ártana, ha néhanap­ján elmennének közéjük is... A kétnyelvű bizonyítványok körüli kampány alkalmával Viťazoslav Móric a kerítésugrálás után iga­zán átugorhatott volna Komá­romból Oroszlányba is, hiszen a nagy fekete Mercedessel perce­ken belül odaérhetett volna. S ha arra gondolok, milyen sok könyv férne abba a nagy cso­magtartóba... Legalább azt is megtudhatta volna, hogy az a szlovákiai magyar kisebbség tá­mogatja a magyarországi szlo­vákok nyelvoktatását, amely a szlovák államtól szinte semmi­lyen anyagi támogatást nem kap és akitől éppen az anyanyelven történő oktatást szeretnék meg­vonni... Mert Udvard polgár­mestere, Száraz József két peda­gógust biztosított az oroszlányi szlovákok részére, akik hétvége­ken Udvardról járnak szlovák nyelvet tanítani. Milyen faramu­ci helyzet! A szlovák állam meg még a Skabela-Bóna féle szlo­vák nyelvoktatási módszert sem támogatja, annak ellenére, hogy annyira kifogásolja iskoláink­ban a nyelvtudás szintjét. Sza­bóvá asszony elmondta, hogy a Matica slovenská vágsellyei alapszervezetével, de főleg Udvard önkormányzatával na­gyon jó a kapcsolatunk. A be­szélgetés alapján úgy ítéltük meg, hogy a Szabó házaspár lel­kében is ugyanilyen rend ural­kodik, mint a tájházban és an­nak udvarán. Reálisan látják a helyzetet és bosszankodnak a je­lenlegi szlovák kormánypártok uszító propagandája miatt. Sok­kal jobban örülnének mind ők, mind pedig a többi magyaror­szági szlovák önkormányzat, ha a szlovákiai illetékesek álaggó­dás helyett inkább tényleges tá­mogatást nyújtanának nekik: mind anyagit, mind erkölcsit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom