Új Szó, 1998. augusztus (51. évfolyam, 177-201. szám)

1998-08-18 / 191. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. AUGUSZTUS 18. t' ** * " " . „Tétlen" referendum PÁKOZDI GERTRÚD Semmi sem történt volna, ha az ellenzéki pártvezetők figyelmen kívül hagyják Mečiar múlt heti, aláírásszámlálásra invitáló fel­szólítását. Egyrészt azért nem, mert a kormánypárti SZTV akkor is elmarasztalja ez ügyben az ellenzéket, ha eleget tesz a „szí­ves" invitálásnak, akkor is, ha nem. Azért sem történt volna semmi, mert akár kiírják a gáz-, ületve villamos művek privati­zálásának megakadályozását célzó referendumot, akár nem, köztudott, hogy a milliókba kerülő fölösleges cirkusznak csak egy a célja: választási kampányfogásként felhasználni ezt a két­ségtelenül sokakat érintő kérdést. Hiszen ha a kispénzűektől megkérdezi valaki, szeretné-e, ha emelnék a gáz- meg a villany­díjat, csak egy válaszra számíthat. Ráadásul a „kampányotó" en­nek kapcsán mindent büntetlenül megígérhet, az ellenzék címé­re pedig mindent büntetlenül kijelenthet. A tét nélküli népsza­vazást szorgalmazók nagyon is számoltak a tömegek tájékozat­lanságával, azzal, hogy csak kevesen tudják: nálunk az energia szabályozott árú termék. Függetlenül attól, hogy a gáz- vagy a villamos művek állami vagy magánkézben van-e. Ahhoz, hogy kikerüljenek a szabályozásból, módosítani kellene a vonatkozó törvényt. Az pedig több mint nyilvánvaló, hogy ilyen törvénymódosítás kapcsán egyetlen jövőbeli kormány sem hagyhatná figyelmen kívül a lakosság szociális helyzetét. Csak akkor emelhetne energiaárat, ha az állam tenne is valamit azért, hogy egy ilyen lépéssel ne nehezítse még jobban a rászorultak helyzetét. A kormány mostani szociálpolitikája viszont nem más, minthogy az adósságok terhére támogatja a veszteséges ál lami energiaipari vállalatokat (is). Rendkívül csalóka, hogy en­nek köszönhetően szinten tartják az egészségtelenül alacsony energiaárakat. Nemcsak azért, mert energia-megtakarítás he­lyett -pazarlásra ösztönöznek, hanem azért is, mert továbbra is az államra, a bizonyítottan a legrosszabb gazdára bízzák e szek­torok működtetését. Az aláírások százezreinek megszerzésével a DSZM-nek ismét sikerült produkálnia magát, a demokrácia védelmezőjének szerepében tetszeleg. A népszavazást ugyanis áz a politikai mozgalom szervezi, amelynek hívei a legtöbbet profitáltak a privatizálásból. Ezt talán még el is nézné a válasz­tók jó része, mondván: mindegy, kié egy-egy vállalat, fő, hogy jól működjék. Csakhogy a csőd szélén tengődő vállalatok jó ré­sze bizonyítja: nincs jó kezekben. Aktivizálódó passzívak VOXTEK KATALIN Aggasztó az a hír, hogy a napi­lápok közül a Slovenská Republika a harmadik legol­vasottabb, a lakosság 10,4 százaléka ezt az újságot vásá­rolja. Valami baj van a szlovák választópolgárok tudatával, legalábbis azokéval, akik rendszeresen a kormány szó­csövének tekintett napilapból tájékozódnak. Ók azok, akik hajlandóak lemondani elsőd­leges tapasztalataikról, és a megélt valóság helyett készsé­gesen adnak hitelt egy mani­pulált Szlovákia-képnek A kisnyugdíjas, aki csak kínke­servesen képes kifizetni a gyógyszereit, a Republikát ol­vasva a makroökonómiai sike­reknek örül, és meggyőződé­se, hogy az ország a lehető legjobb irányban halad, hála a jóságos kormányfőnek. A lét­bizonytalanság mezsgyéjén egyensúlyozó középnemze­déknek a Republika magyarel­lenes cikkei szolgáltatják azt a modellt, amely a konfliktusok erőszakos megoldását tekinti gyógyírnak minden problémá­ra. „A manipulált átlagpolgár tudati torzulása veszélyt jelent WSKHKSM' JcwYZcT a demokráciára nézve. Az önálló gondolkodástól irtózó, a felelősséget folyvást gyáván áthárító „egydimenziós em­ber" akár fasizálható potenci­állá is válhat azok kezében, akik a hatalmat gyakorolják fölötte" — úja Kiszely Gábor egyik tanulmányában. El­mondja azt is, miért hajlamo­sak sokan maguk és a valóság közé egy illúziókra épült, hol rózsaszínre, hűl fekete-fehérre festett világot csúsztatni: „mert a világ és önmagunk megtapasztalása, a gondolko­dás és cselekvés kétségtelenül a két legmegeróltetőbb tevé­kenység, amelyekre az élet kényszerít." A probléma csak az, hogy a valóság manipulált, festett mását passzívan befo­gadó, önálló gondolkodásra rest százezrek nemsokára a szavazóurnák előtt aktivizá­lódnak. Nem véletlen, hogy a kormánypárti napilapnak épp röviddel a választások előtt nőtt meg az olvasótábora. Ez az állandó agymasszázs ered­ménye, amely hihetetlen in­tenzitással folyik. S ez még csak a középfutam. Hogy mi várható a választásokig, azt Mečiar már tavaly december­ben sejteni engedte: „Minden­ki azt mondja, kezdjétek már el! Még nem, de eljön az ideje. Az kell, hogy rövid és gyors le­gyen. De erős!" Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Juhász László - kultúra - (5238313) (Jrtoán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava. Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fee 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (teL: 5238322, fai: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fee 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT RL 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Agresszív plakát (Szalay Zoltán karikatúrája) PRAVDA A Polgári Egyetértés Pártja már az alakuló ülésén egyértelműen állást foglalt a privatizálás felülbírálata mellett. Elsősor­ban olyan fogalmaktól szeretné megtisztítani a privatizációt, mint a kliensrendszer, a rablás, a szerződések be nem tartása, a csőd - állítja a napilapnak adott interjúban Ferdinand Petrák, a PEP alelnöke. Szerinte az ál­lampolgároknakjoguk van tud­ni, hogy ki privatizálta az állami vállalatot, az illető hogyan bá­nik a privatizált vagyonnal, ho­gyan teljesíti kötelezettségeit. Választási győzelme esetén a PEP az összes privatizációs szer­ződés törvényességét ellenőriz­ni kívánja, miközben az első 100 napot az 50 legnagyobb vállalatnak szentelnék. Tör­vénysértés esetében a párt ál­láspontja egyértelmű: a privati­zált vagyont vissza kell szolgál­tatni az államnak. Csak Pakisztán nem tart a táliboktól, akik állítólag Buhara és Szamarkand elfoglalását is tervezik Afganisztán, a torz tükör Sikert sikerre halmoztak a tálibok, már Afganisztán területének jó háromne­gyedét ellenőrzik. A tér­ségben pánikhangulat ala­kult ki, mert úgy tűnik, hogy megállíthatatlanok. GÖRFÖL ZSUZSA Van egy különös eleme a tálibok diadalmenetének: amíg csak Ka­bul környékére összpontosult az állítólagos Korán-iskolások hatal­ma, addig nem nagyon nyugta­lankodott a világ. Túlkapásaik színesítettek minden hírműsort, a magazinok számára biztos siker volt egy-egy riport közlése a nők jogainak végsőkig való korlátozá­sáról, a televízió, a mozi betiltásá­ról, a kötelező szakállviselés el­rendeléséről. Burhanuddin Rabbani elnök 1996-ban történt elűzésével sem foglalkozott a saj­tó többet, mint a lányok oktatásá­nak megszüntetésével. Úgy tűnt, a világ simán tudomá­sul vette, hogy Afganisztán egy nyughatatlan ország, amelyet a középkorból megpróbáltak át­vezetni a szocializmusba - majd vissza. Az első nagy ugráshoz a Szovjetunió próbált katonai se­gítséget nyújtani, de csúfos ku­darcot vallott. A szovjeteket ki­űző erők szövetségesekből rövid idő alatt ellenfelekké váltak, majd könnyű prédájává a táliboknak, akik maguk mögött tudhatták az iszlamizálódott pa­kisztáni vezetést. Néhány hete újra offenzívába kezdtek a tálibok, s minden ko­rábbinál nagyobb eredménye­ket értek el. Közben ugyanis lét­rehoztak egy ütőképes vezér­kart és Pakisztántól bizonyítot­tan újabb fegyvereket kaptak. Az is a kezükre játszott, hogy a többszörösen feltámasztott északi szövetség vezetői újfent egymás ellen fordultak, nem tudván eldönteni, melyikük le­gyen a fővezér. Augusztus ele­jén ugyan újra kibékültek, de ekkor már késő volt: a tálibok el­érték főhadiszállásukat, Mazari­Sarifot. Azóta már be is vették, és valóságos népirtást rendeztek az üzbég határ közelében fekvő városban. Ezen a ponton derült ki, hogy a korábban higgadt szemlélőként viselkedő szomszédok számára Afganisztán amolyan torz tükör, amely félelmetessé nagyítja sa­ját problémáikat. Mert az Afga­nisztánban szemben alló feleket úgy is lehet jellemezni, hogy a tálibok az ország többségét al­kotó pastu törzsekhez tartozó szunnita muzulmánok, az észa­ki szövetséget pedig az ugyan szintén szunnita, de nem pastu, hanem tádzsik és üzbég, illetve síita muzulmán erők alkotják. Főleg az utóbbiak sorsa miatt ag­gódik Irán, az egyetlen süta több­ségű muzulmán ország, amely­nek ráadásul 945 küométeres ha­tára van Afganisztánnal. Taskent ugyan cáfolta egy moszkvai lap értesüléseit, hogy csapatai átlép­ték az Amu-Darja határfolyót, azt azonban elismerte, hogy a hatá­ron fekvő Termezben komoly erőket vont össze, még ha hivata­losan nevetségesnek is tartja a tálibok állítólagos tervét Bubara és Szamarkand elfoglalására. A tálibok létrehoztak egy ütőképes vezér­kart. A tádzsik-afgán határ eddig is átjáróház volt, hiába segítették őrzését az államközösségi, va­gyis orosz erők. Moszkva most újabb erősítést küldött, termé­szetesen nem azért, mintha kü­lönösebben aggódna a határ túl­oldalán kutyaszorítóba került üzbég és tádzsik erőkért. Hiszen volt már példa arra, hogy a Füg­getlen Államok Közösségének fő erejeként a határ innenső olda­lán kellett békítgetnie a tádzsi­kokat és üzbégeket, amikor „testvéreik" odaát éppen egy­más ellen fordultak. Vagyis az adott helyzetben Moszkva csak egyet tebet: a lehető legna­gyobb támogatásban részesíti Tádzsikisztánt és Üzbegisztánt, hogy a vesztes háború után leg­alább egy nyertes csatát a maga javára írhasson. Afganisztán torz tükrében ugyanis láthatóak a Kremlt aggasztó képek is: míg a magát liberálisnak valló, de in­kább szélsőséges megnyilatko­zásairól ismert Vlagyimir Zsiri­novszkij a tálib vezetés azonnali elismerését követeli, Alekszandr Lebegy krasznodari kormányzó, Jelcin komoly politikai ellenfele a tálibok elleni határozott fellé­pést sürgeti az orosz vezetéstől. Most éppen viszonylagos nyuga­lom van az észak-afganisztáni fronton, a tálibok új állásaik meg­erősítésével vannak elfoglalva. Félő, hogy ez a lélegzetvételnyi idő nem lesz elég az aggódó szomszédoknak egy hatékony stratégia kidolgozására. Esetleg annyi erő összegyűjtésére sem, hogy a határon feltartóztassák az újabb offenzívát. Tálib rakétaegység az északi határ közelében. Bosszantó eljárás Nemzetiségi Magazinunk mű­sorát rendszeresen közli az Új Szó és a Hang-Kép is, ehhez iga­zodva próbálom az időmet úgy beosztani, hogy a kedvelt mű­sort megnézhessem, mivel nem vagyok a tévésorozatok rabja. A magazint már két ízben nem közvetítették a megadott idő­pontban. Két hete tenisz volt helyette, ezért később sugároz­ták, a múlt héten pedig Turócszentmártonból folklór­műsort adtak egyenes adásban. Ez az eső miatt megszakadt, de nagy bosszúságomra mégsem a Nemzetiségi Magazin követke­zett. Gondolom, ez másokat is bosszant, ráadásul az ilyen eljá­rás miatt a Nemzetiségi Maga­zin nézőinek tábora is csökken. Hajtman Kornélia Nána Baj van az arányokkal Az életszínvonal kivételével nálunk minden növekszik. A hajunk, az árak, a bérek és a nyugdíjak - igaz, nem arányo­san. Csupán egy példa: egy hó­nappal ezelőtt a nyugdíjak nyolc százalékkal emelkedtek. Akkoriban a borbélynál a haj­vágásért 25 koronát fizettem. A napokban ugyanott ismét ha­jat vágattam, s a fizetéskor majd hasra estem: harmincöt koronát kellett előkotornom a pénztárcámból. Vagyis: egy hó­nap alatt negyven százalékkal emelték az árat. Rá is kérdez­tem az okára. A válasz az volt, hogy nyírógépet is használtak a hajvágáshoz, nem csak ollót. Kár, hogy ezt nem mondják (ČTK/AP) meg előre. Ráadásul engem cseppet sem érdekel, hogy mi­lyen szerszámmal nyírnak meg, az a borbély dolga. Szá­momra az a fontos, hogy a kí­vánságom szerint megnyírja­nak. Legközelebb majd azt ta­lálják ki, hogy fésűt is használtak, hogy a nyakamba terítőt akasztottak, hogy leke­félték rólam a hajszálakat? A fantáziám nekilódult: más lesz az utazás ára a kék, zöld vagy sárga buszon? Drágább lesz a vonat, ha villanymozdony húz­za a szerelvényt? Iván Sándor Kassa

Next

/
Oldalképek
Tartalom