Új Szó, 1998. augusztus (51. évfolyam, 177-201. szám)

1998-08-12 / 186. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. AUGUSZTUS 12. KOMMENTÁR Vladot és Godot MOLNÁR NORBERT Á DSZM semmit sem bíz a véletlenre, ez axióma. Az SZDK mint választási párt létrejöttének buktatóira többen figyel­meztettek. A legnagyobb kormánypárt mindent megtett poli­tikai ellenfeleinek ellehetetlenítéséért, az lett volna a megle­pő, ha nem kezdi ki az ötpárti egypártot. Az 1994-es választások után nem sikerült kiebrudalni a De­mokratikus Uniót a parlamentből, most úgy gondolta Mečiar mozgalma, biztos, ami biztos, még a kampány előtt elindítja a hadjáratot. Pedig ha a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom várt volna a voksolás utánig, több haszna lehetne az SZDK ki­zárásából, ugyanis a mandátumokat a törvény szerint arányo­san osztanák el a parlamentbejutók között. így azonban leg­nagyobb ellenfelük választói a Magyar Koalíció Pártjára, a DBP-re vagy a PEP-re adják voksukat, semmi nem marad a DSZM-nek, hiszen az SZDK választói soha, de soha nem sza­vaznának Mečiarékra. A miniszterelnök újra az ellenzék egy­ségesülésén dolgozik, bár azt nem lehet tudni, hogy még mit forgat a fejében. Persze nem megalapozadan a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom kezdeményezése; ki, ha nem a Legfelsőbb Bíróság támogassa indítványukat. Az a bíróság, amely már többször bebizonyította, hogy mindentől független, csak éppen a kor­mányzó hatalomtól nem. Štefanko, Lehoťák bírák neve isme­rősen cseng, a népszavazás meghiúsítása után nagy szolgála­tot tettek a belügyminiszternek, hogy ne végezze börtönben, inkább az ügy végezzen ad acta. Az ő kezükben van a legna­gyobb ellenzéki tömörülés sorsa. Lehet aggódni, de az is le­het, hogy csak puhatolóznak, meddig mehetnek el, s meddig képes elmenni a másik oldal. Dzurindáék nagyon visszafogot­tan reagáltak a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom húzá­sára. Valószínűleg nem azért, mert számítottak rá, hanem mert fogalmuk sincs, mihez kezdjenek. Egyelőre az áldozati bárány szerepe az övék, és nem marad más. A Legfelsőbb Bí­róság döntése ellen nincs apelláta, nem is nézhetnek más sze­rep után. A hatalomnak pedig már egyáltalán nem számít a külföld véleménye - eddig sem hatotta meg, most sem fogja. A bőrüket mentik mindenekelőtt. Egy referendum után a választások meghiúsítása semmit sem nyom a latban. Lehet, hogy októberben megalakul a Népfront. Megfekszi a gyomrot MADI GÉZA Mivel a Szlovák Televízió nem tud közszolgálati mó­don viselkedni, megpróbálja utánozni a sikeres kereske­delmi adókat. Hogy legalább azt a néhány nézőt megtart­sa, akinek a gyomra még ké­pes bevenni a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom sza­kácsai készítette mócsingot: a sok uszítást, a kommentált híreket stb. Mivel a Szlovák Televízió nem tud közszolgálati mó­don viselkedni, majmolja a magáncsatornákat. Például a műsorajánlattal. Ebben már a hét elején „reklámozni" kezdte egyik ma esti prog­ramját: a Hogyan tovább, miniszterelnök úr? című, rendszeresen visszatérő mo­nológot. Ami a valószínűleg szóba kerülő témákat illeti, csak annyit: sok mindenről faggatják majd a kamerák előtt Vladimír Mečiart. A tor­tára természetesen tejszín­hab is kerül. Éspedig Szlová­kia legnagyobb büszkesége: a bősi erőmű. És a gáton át­gázolva a szlovák-magyar viszony. A műsorajánlat sze­rint „a nyugati és a déli szomszédból érkező zsurna­liszták" erről is megkérdezik a kormányfőt. Mivel a Szlovák Televízió nem tud közszolgálati mó­don viselkedni, kizárólag mindig olyan kérdésből csi­nál problémát, amely nem is volna probléma, ha nem a DSZM van hatalmon. De a Mečiar-mozgalom uralkodik, ezért az állami tévécsatorna is habzsolhat. Az álproblé­mával azonban az a gond, hogy megfekszi a gyomrot. Tudja már ezt a szlovákiai té­vénézők többsége is, ezért in­kább elviseli a kereskedelmi adókon sugárzott „műleves"­reklámokat, mintsem átkap­csoljon az SZTV-re. Mivel a Szlovák Televízió nem tud közszolgálati mó­don viselkedni, nem érdemes megnézni Mečiar ma esti je­lenését. Mert bármit kérdez­nek is tőle, ugyanazt vála­szolja, mint amit eddig mon­dott. Az pedig nehéz a gyo­mornak. Főleg alvás előtt. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310), Juhász László - kultúra - (5238313) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 82006 Bratislava,Prievozská 14/A, P.O. BOX49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: tel., fax: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dare, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Mindegy, ki nyeri meg a választásokat. Úgyis a győztes oldalára állok. (Peter Gossányi rajza) SME Jozef Zlocha környezetvédelmi miniszter nem tud arról, hogy ha a DSZM győzne a szeptemberi parlamenti választásokon, akkor állítólag Július Binder, a pozso­nyi Vízgazdálkodási Beruházó Vállalat igazgatója kerülne a he­lyére. Zlocha „megalapozadan találgatásoknak" nevezte a sajtó­ban felröppent híreket. Közölte: nem tud arról, hogy az általa ve­zetett tárca az elmúlt négy év so­rán súlyosabb hibát vétett volna. Zlocha éppen ellenkezőleg ítéli meg a helyzetet. „A környezetvé­delmi volt az a tárca, amely a leg­nagyobb mértékben teljesítette a kormányprogram célkitűzéseit" - mondta. A minisztercserével kapcsolatos hírek azután merül­tek fel, hogy Binder a múlt héten felkereste az árvíz sújtotta Tichý potokot, ahol a pozsonyi „vízü­gyisek" tározót szeremének épí­teni, ám a környezetvédelmi tár­ca még nem hagyta jóvá a tervet. Zlocha a föld alatti ivóvízkészlet jobb felhasználásának a híve. A szlovákiai sajtó is többet közölt a gyermekkereskedelemről, mint amennyit a rendőrség bevallott Vakság és nemtörődömség A pozsonyi erkölcsrendé­szet parancsnoka azt állít­ja, Szlovákiában a rend­szerváltás óta csak három olyan bűneset történt, amelynek során pedofil ke­reskedelmi célokra hasz­náltak fel kiskorúakat. LOVÁSZ ATTILA Ennyi az állítás, s talán nyugod­tak is lehetnénk, hiszen egy öt­milliós országban három ilyen bűncselekmény nyolc év alatt nem rossz „eredmény". A való­ság, sajnos, nem ilyen vidám, és még az sem hihető, hogy az új­ságírók többet tudnának, mint a rendőrök. Az oknyomozó ripor­terek már 1992-ben figyelmez­tettek: az olcsó keleti prostituál­tak közt nagy számmal találha­tók gyermekek. A probléma ak­kor kapott nagy teret, amikor a Nový Čas és a Práca kiteregette, hogy Pozsonyból szállított fiúk­kal készülnek a nyugati piac megrendelésére pedofil pornó­kazetták. Az első komolyabb ügy Rolf Hammerschmiedt német pornóproducer nevéhez fűző­dött; ő egy szlovákiai „rendező" által készített filmeket forgalma­zott jó pénzért. Köztük volt az az 1994-ben piacra dobott kazetta is, amely a pozsonyligetfalui há­zasságkötő teremben készült. A botrány 1996-ban pattant ki, s az volt a lényege, hogy amikor a városrészt a nemzeti párt által delegált polgármester vezette, a szlovák állami címer alatt ke­mény pornófelvételek készültek. Az egyik szereplő a forgatás ide­jén bizonyíthatóan kiskorú volt, és kábítószerre kereste a pénzt. A rendőrség megígérte, az ügyet hamarosan kivizsgálják. Azóta nem történt semmi. Ugyancsak 1996-ban figyelmeztette a Twist és a Práca munkatársait Jozef Matula ügyvéd, hogy Pozsony­ban több kiskorú szereplővel ké­szített filmet forgattak. Matulát két hónap múlva meggyilkolták, viszont az általa említett pornó­kazetták továbbra is kaphatók. Sőt, újabbak készültek annak el­lenére, hogy a Hammer­schmiedt producerrel együtt­működő Miroslav Tománka ren­dező 1994-ben öngyilkos lett. Állítólag azért, mert leleplezték. Még 1995-ben olyan modellbe­mutatókról készült felvétel, amelyek után vetkőző kislá­nyokról kerültek fotók az egyik ismert osztrák pedofil újságba. Az ügyet az osztrákok felgön­gyölítették, és tájékoztatták a szlovák kollégákat is. A nyomo­zás eredménytelen volt, az ügy fő vádlottja ma Csehországban él, és lehet, hogy forgat is. Matula annak idején felhívta a figyelmet egy fontos jelenségre: Pozsonyban nem a strichelés, a nyílt prostitúció jelenti a legna­gyobb veszélyt, hanem a Bécs­be, Münchenbe és Zürichbe szállított kiskorúakkal' való ke­reskedelem. A gyermekprostitú­cióról és -kereskedelemről a saj­tó sokat tud. Lényegesen többet közölt, mint amennyit a rendőr­ség nyilvánosságra hozott. Ide kívánkozik hát a kérdés: csak vakok a törvény emberei, vagy minderről jól tudnak, de nem cselekszenek? S vajon ki a fele­lős azért, ha egy országban bün­tetíenül lehet gyermekekkel ke­reskedni? Igaz, még nem thai­földi méretekben. A kormánypárti és az ellenzéki statisztikák is mellébeszélnek, pontosabban: nem a lényeget fejezik ki Privatizálás, avagy pillantás a híd alól TÓTH MIHÁLY Aki szellemileg ad magára, új­ságolvasás közben ma már leve­gőnek tekinti a privatizátorok törlesztési moráljáról szóló számsorokat, grafikonokat. A kormánypárti és az ellenzéki mű­helyekből származó statisztikák is mellébeszélnek, pontosabban: nem a lényeget fejezik ki. Az is mellébeszélés, ha egy politikus azzal érvel, magánosító pártbeli­jei az utolsó krajcárig kifizették a gyárakért, irodaépületekért, mű­helyekért megállapított összeget, amennyiben kiderül, hogy a vétel enyhén szólva jutányos áron tör­tént. De maradéktalanul az sem fejezi ki egy-egy volt kormány privatizációs gyakorlatának mi­nőségét, ha gazdaságpolitikusa be tudja bizonyítani, hogy az új tulajdonosok méregdrágán jutot­tak az egykori állami vagyonhoz, és a vagyon kezelői be is hajtot­ták a tartozásokat. A privatizálás eredetileg másról szólt. Alaptéte­le az volt, hogy az államnál rosz­szabb tulajdonos el sem képzel­hető. Más szóval: a leghanya­gabb gyártulajdonos is jobban sá­fárkodik a vagyonnal, mint a mi­nisztérium által irányított legki­válóbb gyárigazgató. De arról is szólt a privatizálás eredeti kon­cepciója, hogy profilváltásra van szükség. Továbbá arról is, hogy ha csak egy mód van rá, az új tu­lajdonosnak arról is gondoskod­nia kell: az átmenet időszakában túlságosan ne csökkenjen a fog­Alkotótábor Kamocsán „Ne csak szeresd, tudd is, miért szereted a szülőföldedet." Talán ez az idézet is lehetett volna a kamocsai alkotótábor mottója. A táborban a községben élő, il­letve az innen elszármazott, ma már városban lakó, a gyökereik­kel azonban a faluközösséghez tartozó szülők és 6-12 éves gyermekeik ismerkedhettek meg a falu múltjával. Felidézték őseik életét, felkutatták a padlá­sokon, kamrák mélyén poroso­dó egykori használati tárgyakat, szőtteseket, viseleteket. Múl­tunk tárgyi emlékeiből kiállítást is rendeztek. A táborlakók szó­rakozva tanultak. Dienes Mária és Baumgartner Zsolt, a ma­gyarországi Bánapátiból szár­mazó házaspár a nemezelés és a gyöngyfűzés titkaiba avatta be a gyermekeket. A gútai Nagy Rajmondtól a kosárfonás tudo­mányát tanulhatták el. Nagy si­kere volt Kóka Rozália mese­mondónak; már a jelenléte is nagy élményt jelentett, hiszen a lalkoztatottak száma. A munka­nélküliség részint társadalmi fe­szültségeket geijeszt, másrészt pedig nagyon sokba kerül az ál­lamnak. Ha tehát bármelyik politikai párt azt kívánja bizonyítani, hogy kormányzása idején a kebelbelijeiből kikerült új tulaj­donosok jól törlesztő és felelős tulajdonosaivá váltak a nekik juttatott vagyonnak, akkor nem csak arról kell grafikont készíte­ni, hogyan alakult 1990 óta az adósságtörlesztés, hanem arról is, hogy vagyona környezetében hogyan alakult a foglalkoztatás. Az emberi természetből követ­kezik, hogy a politikai arany­ásók elsősorban a legjobban működő üzemekre vetették rá rádióból és a televízióból sokan ismerik. A résztvevők megcso­dálhatták Soóky Ágnes és Enikő szemet gyönyörködtető, gyöngyből fűzött munkáit. Elis­merés és tisztelet illeti az alkotó­tábor szervezőit - Soóky Dénesné Nagy Katalint és Szabó Dezsőné Bokor Nórát -, akik fá­radságot nem ismerve, szinte megszállottként dolgoztak, szer­veztek. Rohanó világunkban, amikor az emberek egy részé­nek megélhetési gondokkal kell küszködniük, ritkán jut idő arra, hogy múltunkat faggassuk. A hat augusztusi nap jó volt arra magukat, noha a tőkeszegény Szlovákiában ezeket kellett vol­na a végére hagyni. Késő bánat ebgondolat. Ezt a hibát már nem lehet korrigálni. A másik nagy hiba az volt, hogy Mečiar min­den kormánya elhanyagolta a kis- és középvállalatok támoga­tását, nem fedezte fel, hogy fej­lesztésükkel lehetne a legtöbbet tenni a munkanélküliség ellen. Ne szépítsük a dolgot, itt kapita­lizmus épül, így a cinizmus ne­továbbját testesíti meg az az ér­velés, mely szerint „minden ál­lampolgárnak jogában állt pri­vatizálni". A tétel hű analógiája annak a klasszikus riposztnak, hogy „egyenlőség van, minden­kinek egyenlő joga van arra, hogy híd alatt lakjék". is, hogy a gyermekek jobban megismerjék és megszeressék szülőfalujukat, őseik kultúráját. Azét a kis faluét, amelyben böl­csőjük ringott, ahol a szülők ké­zen fogva vezették őket az első napon az iskolába - amelynek udvarán táboroztak, s amely jó alapokkal indítja őket tovább. Bízunk benne, hogy az idei tá­bor sikere arra ösztönzi a szer­vezőket, hogy jövőre ismét meg­rendezzék, a résztvevőket pedig arra, hogy eljöjjenek, és újabb érdeklődőket toborozzanak. Őszi Irma Kamocsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom