Új Szó, 1998. július (51. évfolyam, 150-176. szám)
1998-07-14 / 161. szám, kedd
ÚJ SZÓ 1998. JÚLIUS 14. SPO RT /TÉVÉ ÉS RÁ DI Ó - SZ OM BA T PR J Jirí Menzel megvesszőzte hálátlan producerét a Karlovy Vary-i fesztiválon. Viccnek szánta, nem botránynak Hrabal iránti tiszteletből Szép kis cirkusz, gondolták sokan. Igazi one man show, nevettek a drukkerek. De voltak olyanok is, akik botrányról beszéltek. Megint mások, talán ők vannak a legkevesebben, a fesztivál hírnevét féltik. SZABÓ 0. LÁSZLÓ Jirí Menzel, az Oscar-díjas cseh rendező, aki Karlovy Vary idei fesztiválján a nemzetközi zsűri tagja volt, megelégelte ugyanis mindazt, ami Bohumil Hrabal Őfelsége pincére voltam című regényének megfilmesítése körül zajlik. A tavaly februárban elhunyt világhírű cseh prózaíró élete utolsó éveiben tudniillik kétszer kötött szerződést talán legjobb műve megfilmesítésével kapcsolatosan. Kétszer - de nem ugyanazzal a rendezővel. Először Karel Kachyňával, akinek már évtizedekkel ezelőtt, a regény megjelenésekor a szavát adta, hogy övé az elsőbbség joga, később pedig régi jó barátjával, Jirí Menzellel, aki már nem egy alkotását (Baltazár úr halála, Szigorúan ellenőrzött vonatok, Pacsirták cérnaszálon, Hóvirágünnep, Sörgyári capriccio) sikerre vitte. Kachyňa, miután nagy nehezen belátta, hogy etikailag is Menzelé az elsőbbség, hiszen kettőjük közül ő az, akinek több köze van Hrabalhoz, a hosszú és csúfos huzavona után lemondott az anyagról. De maradt a producer, Jirí Sirotek, aki Menzel közbenjárására potom áron kapta meg Hrabaltól a filmes jogokat. Később azonban gondolt egy nagyot, és több millió koronás nyereség fejében eladta a megfilmesítés jipgát a Nova tévétársaságnak. És ezen a rostán esett ki Menzel. A Nova igazgatója ugyanis úgy döntött: neki több részes sorozatra van szüksége, nem pedig játékfilmre. Menzel pedig első perctől fogva hajthatatlan. Ő mozifilmet akar forgatni, nem pedig sorozatot. Két évig dolgozott a forgatókönyvön, most már úgy tűnik, hiába. A Nova előbb Milos Formant, aztán Szabó Istvánt, majd Jim Jarmuscht kérte fel a rendezésre, de mert egyikük sem vállalkozott a munkára, Jan Svérák kezében kötött ki az anyag, aki el is fogadta az ajánlatot. Menzel mindeközben csendben dühöngött. A leginkább Jirí Sirotek miatt, aki galádul cserbenhagyta. Karlovy Vary fesztiválján már nem tudta, pontosabban nem akarta leplezni, mit érez iránta. Szó sincs tehát pillanatnyi „rövidzárlatról", amivel egyesek a történteket magyarázzák. Menzel józanul, átgondoltan cselekedett. Ő, a durvaság, az erőszak, a kegyedenség elszánt ellensége, a cseh film legszelídebb báránya, aki eddig még csak fel sem emelte a kezét senkire, úgy gondolta, jelképesen megvesszőzi Siroteket, hadd lássa a világ, mit érdemel. A jelenetre a német versenyfilm vetítése előtt, a Thermál Szálló nagytermében, ezerkétszáz néző jelenlétében került sor. A vékonyka ágat a zsűri asszisztense szerezte be Menzelnek, aki tudta, hogy Sirotek ott lesz a moziban, hiszen a film csehországi forgatásának helyszíneit ő biztosította Joseph Vilsmaier stábjának. A „delikvens", mit sem sejtve, épp Menzel közelében ült le a nézőtéren, s még mielőtt a „veszszőfutásra" sor került volna, oda is szólt hozzá. „Tegezett a szemtelen, mintha nem is tudta volna, mennyire haragszom rá..." - dohogott a történtek után Jifí Menzel. A „történtek" pedig pillanatok alatt lejátszódtak. Menzel talán háromig sem számolt magában, amikor felugrott és Siroteknek esett, de épp hogy megsuhintotta, az már futott és menekült előle, tehát a vesszőzés meglehetősen látványosra sikeredett. Hogy hányszor suhintott Menzel a hálátlan producer fejére, senki sem számolta. Az esetnek azonban percek alatt akkora híre lett, hogy a fesztivál vezetősége azonnal „riadót fújt", és zárt ajtók mögött tárgyalta az ügyet. Nem sokkal később már az is kiszivárgott, hogy volt, aki azt mondta: záiják ki Menzelt a zsűriből, mert szégyent hozott a fesztiválra. Az első lépéseket meg is tették e téren, a zsűri többi tagja azonban kiállt Menzel mellett. Számukra inkább mulatságos volt a dolog. Nevettek rajta, majd legyintve továbbmentek. A fesztivál vezérkarának egyik jeles személyisége mindenesetre kijelentette: amíg rajta is múlik, addig Menzel nem lesz még egyszer a zsűri tagja. S amíg a „bűnös" szobájában pihent, addig az áldozat felkereste ismerős orvosát, majd pecsétes papírt lobogtatva tudatta boldog-boldogtalannal, hogy az incidens során könnyebb agyrázkódást szenvedett. De hogy mitől vagy ki által, arra azóta sincs hihető válasza. Menzeltől azonban azt is sikerült megtudni, hogy Sirotekkel már vagy fél éve perben áll, de a bíróság egyelőre nem tud előre lépni, mivel egyszer sem jelent meg a kitűzött tárgyaláson. A megvesszőzésnek természetesen másfajta vonzata is lett. Sirotek, miután célt ért az orvosnál, a rendőrséget sem hagyta ki. Történt mindez este, és másnap már hívták is Menzelt, hogy megkérdezzék tőle: mikor jöhetnek érte. Körülbelül húsz perc múlva, hangzott a válasz, akkor ér véget a zsűri ülésezése. Még el sem múlt a húsz perc, a szálloda előtt megjelent egy rozoga Škoda, melynek utasai udvariasan felszólították a rendezőt: szenteljen nekik egy röpke órát az életéből. Menzel nyugodt. Nem izgatja magát. Jegyzőkönyvbe mondta mindazt, amit fontosnak tartott. Hogy pénzbeli büntetéssel sújtják vagy csak írásbeli megrovásban részesítik, egyelőre nem is érdekli. A vád rendbontásról szól, amelyet ki-ki a maga megítélése szerint magyaráz. Menzel vádja, Sirotek személyét illetően, sokkal súlyosabb. Becsapta őt is, Hrabalt is. Találkozás Németh Ilonával a pozsonyi Medium Galériában, saját nőgyógyászati magánrendelőjében Más gondolati síneken indulva TALLOSI BELA Mint ahogy írtuk, idén Németh Ilona kapta meg A legjobb fiatal szlovák képzőművésznek járó díjat. Ez három hónapos amerikai ösztöndíjat jelent, illetve egy kiállítási lehetőséget. Pozsonyban, a Medium Galériában mutatja be Az én saját nőgyógyászati magánrendelőm című objektjét. Hogyan fogadtad a díjat? Mindenképpen különleges számomra. Ez sorrendben a harmadik díj, amelyet ebben az évben átvehetek. Az első a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának nívódíja volt, amellyel a szűkebb közösségem itt Szlovákiában elfogadta azt, amit csinálok. A Nyitott Európáért Díjjal inkább az ember törekvéseit értékelik. Ez a mostani kimondottan szakmai díj. Egy olyan verseny eredményeként ítélik oda, amelybe szabadon lehet jelentkezni, vagy amelybe művészettörténészek jelölhetnek képzőművészeket. Esetemben ez utóbbi történt. Felhívott két művészettörténész, hogy szeremének jelölni, s én az ő felkérésükre adtam be a pályázatot. Örülök, hogy megnyertem, ugyanakkor nagyon meglepett, hogy magyar képzőművészként megkaphattam. Gondolom, Amerika nagyon vonzó ebben a díjban. Igen. Utoljára 1992-ben voltam külföldön hosszabb időre. Négy hónapot töltöttem Svájcban. Ha az ember ennyi idő után visszajön, teljesen másképp gondolkozik, egészen új lehetőségek nyílnak meg előtte. E pályázatnak számomra az a legnagyobb hozadéka, hogy elmehetek Amerikába, ahova, egyébként is mindig nagyon vágytam. Igaz, az európai kultúra áll hozzám közelebb, hiszen itt születtem, de nem tagadhaljuk le, hogy a huszadik század művészetében Amerikának nagyon fontos szerepe van. Vágytam rá, hogy ne csak folyóiratok közvetítsék számomra a tengerentúli művészeti életet, hanem hogy, ha nem is hosszú időre, egy kicsit részese lehessek. Rendelkezésedre bocsátanak egy műtermet, és a három hónap után tarthatsz egy kiállítást. Már itthonról tervekkel indulsz, vagy hagyod, hogy Amerika hasson rád, illetve az alkotómunkádra? Az utóbbi. Két éwel ezelőtt voltam ennyire távol, amikor Koreában és Japánban jártam. Tudtam, hogy egy héten belül kiállításom lesz, mégsem vittem magammal semmit itthonról, egy fia szöget sem. Ha az ember enynyire más helyre indul, ne vigye magával az itthoni ödeteit, mert nem hiszem, hogy ennyire új helyen a már megszokott gondolatainak sínjén kellene továbbmennie. Miért egy olyan régi munkát adtál erre a kiállításra, amelyet Kassán már láthatott a közönség? Miért nem jelentkeztél új installációval? Azért, mert a zsűrinek az volt a kérése, hogy azokból a munkákból prezentáljak valamit, amelyekkel a pályázatot megnyertem. Ugyanakkor Az én saját nőgyógyászati magánrendelőm itt Pozsonyban új. Három nőgyógyászati asztalt mutatsz be, egyiket mohával fedted le, a másikat nyúlszőrrel borítottad be, a harmadikat bársonnyal kárpitoztad. Ezeket az asztalokat így humanizáltam, és egyben szimbólumokkal láttam el. Két éwel ezelőtt fedeztem fel, hogy a patonyi állomás teteje tele van mohával. Tűzoltólétrát hozattam, és szedtem egy csomót. A moha sötét helyen évekig életképes. Kiszárad, de ha vizet kap, abban a pillanatban feléled. Az új élet jelképe, az örök újraéledésé, az újrakezdésé. A nyúlprémet pedig egyrészt puhaságáért, másrészt azért választottam, mert a nyúl mindig, már a kereszténység előtti pogány időkben is a termékenység szimbóluma volt. A piros bársonykárpit pedig annak az ágynak a szabad folytatása, amelyet két éwel ezelőtt csináltam. Az erotikát fejezi ki. A nőgyógyászati rendelőnek ugyanis, kimondjuk vagy nem, letagadjuk vagy nem, van erotikus vetülete. A humanizálásnak számos más variációját lehetett volna megmutatni, én ezt a hármat választottam. Művészeti tábor szlovákiai részvétellel Tatabánya. Háromhetes művészeti tábor nyílt a tatabányai Szabadtéri Bányászati Múzeumban, ahol magyar, amerikai és szlovákiai fémszobrászok készítenek műveket különféle háztartási és ipari gépek, csövek, fémlapok felhasználásával. Az alkotásokat augusztus elsejétől láthatja a nagyközönség, (ú) Római kori sírkőre bukkantak Szőnyben Komárotn-Szőny. Római kori sírkő került elő Komárom szőnyi városrészében, egy ház alapjából, annak bontása közben. Feliratának egy része egyelőre megfejthetetlen, a sok évszázad alatt rárakódott különféle szennyeződések miatt. Annyit azonban tudni lehet, hogy a sírkövet körülbelül a II. században készítették. Az alatta lévő sírba pedig egy, Brigetioban - Szőny római kori előtelepülésén - elhunyt katonát temettek el esetleg a feleségével együtt. Szőnyben, ahol hosszú ideig állomásoztak római harcosok, már eddig is sok régészeti emlék került elő. Korábban is különféle munkálatok - kútásás, házépítés, mezőgazdasági tevékenység, stb. - során találtak ókori pénzeket, ékszereket, fegyvereket és edényeket. 1992 óta minden nyáron - miként az idén is - szervezett ásatásokat is végeznek a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Ókori Régészeti Tanszéke szakemberei irányításával. A restaurált leleteket a komáromi Klapka György Múzeumban állítják ki. (MTI) POZSONY HVIEZDA: Őrült város (am.) 18, 20 MLADOSŤ: Titanic (am.) 16, 19.30 CHARLIE CENTRUM: Serifek (am.) 18.00 Mr. Magoo (am.) 17, 18.45 Bűnös éjszakák (am.) 20 Gyerekek (am.) 18.30 Vadállatok pavilonja (szlov.) 20.30 Hullámtörés (dán-fr.-svéd-hoU.-norv.) 20.15 KASS A DRUŽBA: Titanic (am.) 16, 19.30 TATRA: Hét év Tibetben (am.) 17.45,20 CAPITOL: Őrült város (am.) 18,20.15 ÚSMEV: Mercury (am.) 18,20 IMPULZ: Pret-a- porter (am.) 19 DÉL-SZLOVÁKI A ROZSNYÓ - PANORÁMA: Szép remények (am.) 19 PATHI FÜRDŐ - KERTMOZI: G. I. Jane (am.) 21.30 NAGYKAPOS ZEMPLÉN: Avasálarcos (am.) 19 GÚTA-VMK: Az ördög ügyvédje (am.) 19.30 LÉVA - JUNIOR: Ének a menyasszonynak (am.) 18 KERTMOZI: Ének a menyasszonynak (am.) 21.30 RIMASZOMBAT - KERTMOZI: Palmetto (am.) 21 GALÁNTA - KERTMOZI: Elveszett vüág (am.) 21.30 Könyvbemutató a Vámbéry Irodalmi Kávéházban Kettős arc a világ Dunaszerdahely. A múlt heti nagy sikerű megnyitó után csötörtökön újabb jeíentős kulturális esemény színhelye lesz a dunaszerdahelyi Vámbéry Irodalmi Kávéház. Itt mutatják be este hat órakor Dúdor István Kettős arc a világ című reprezentatív művészeti albumát, amely a Méry Ratio kiadó gondozásában most jelent meg. A kiadványt Kovács Magda méltatja, aki egyébként az album előszavát írta. A kötet a fiatalon, tragikus körülmények között elhunyt festő ötvenhárom alkotásának színes reprodukciójáttartalmazza. Műveit, művészetét, illetve életét egyrészt költők szavai, versidézetek hozzák közelebb hozzánk, másrészt Farkas Veronika művészettörténész tanulmánya, Az ember mítosza, (ú) Dúdor István Golgota cimű alkotása szintén látható a Kettős arc a világ című nemrég megjelent képzőművészeti albumban Nagyobb a lendület, mint az ütés (ČTK felvétel) Hogy jutott eszedbe, hogy nőgyógyászati asztalt emelj be a művészetbe? Annak ellenére, hogy szültem, és ez pozitív élmény, sok rossz emlékem fűződik ezekhez az asztalokhoz. Mert bár egy ilyen rendelőnek nőközpontúnak kellene lennie, nem az. A rossz élményeket azáltal tudtam magamban feldolgozni, hogy megcsináltam ezt az objektet. „A nőgyógyászati asztalokat humanizáltam, és szimbólumokkal láttam el." (Somogyi Tibor felvétele)
