Új Szó, 1998. július (51. évfolyam, 150-176. szám)

1998-07-04 / 153. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. JÚLIUS 4. Alternatív SZDK MOLNÁR NORBERT A jelenlegi kormánykoalíciónak több mint három és fél év állt rendelkezésére, hógy bevezesse az alternatív oktatást. A szlovákiai magyarság a három és fél év alatt folyamatosan és határozottan tiltakozott a tervezet ellen, s a kormánynak - agresszivitása ellenére - nem sikerült véghezvinnie akaratát. Az oktatási törvény most beterjesztett módosítása az SZNP utolsó próbálkozása volt ebben a megbízatási időszakban. A DSZM vezető emberei szerint a törvény alkotmányellenes, a parlamentben nem támogatták. Vladimír Mečiar is kijelentette, hogy sérti az alaptörvényt. Éppen ezért megdöbbentő, hogy a Rosta című televíziós vitában Ján Figeľ, az SZDK külügyi szakértője azt mondta: önkéntes alapon bevezethető az alternatív oktatás. Akkor hangoztatta ezt az SZDK, amikor a kormánypártok nagy része már vélhetően elállt az alternatív gondolattól. Az MKP és az ötpárti koalíció együttműködési nyilatkozata egyértelműen elutasítja a „rólunk nélkülünk" elvét. Valószínűleg fel kell készülni arra, hogy a választási kampányban az MKP legközelebbi partnere nacionalista húrokat is megpendít. A Demokratikus Baloldal Pártjának néhány képviselőjétől soha nem állt távol az internacionalizmusba csomagolt nacionalizmus, tehát részükről is várható hasonló megnyilatkozás. Kampányfogásnak túl veszélyes Figeľ kijelentése, viszont ha komolyan gondolta, amit mondott, az SZDK és az MKP együttműküdése zátonyra futhat. Elképzelhető, hogy az MKP rövidesen légüres térbe kerül, hiszen az SZDK, a PEP és a DBP közös kormányzási lehetőségei már körvonalazódnak, s ha nem lesz az MKP-ra szükségük, bármikor félredobják. A magyar pártnak egyetlen lehetősége marad: legalább olyan nyitottnak lenni Schuster pártja, mint a jobboldali koalíció iránt, s ha lehetséges, hasonló együttműködési nyilatkozatot megfogalmazni, mint az SZDK-MKnyilatkozat volt. így talán nem szorítható ki a következő hatalomból. Ha tényleges célja kormányra kerülni. JEGYZET Félelem mindenütt LOVÁSZ ATTILA Volt Szlovákiában egy időszak, amikor a lapok első oldaláról eltűntek a robbantásos merényletekről szóló hírek - annyi volt belőlük. Volt Magyarországon időszak, amikor a KBI igazgatója azzal büszkélkedett: megvannak a robbantások megrendelői, idővel bíróság elé állhatnak. Csütörtök óta pedig létezik döbbenet. Az első olyan robbantásos merényletet követték el Budapesten, amely ártatlan emberek életébe, egészségébe került. Negyed órával azelőtt történt, hogy a közbiztonság javítását is célzó kormányprogram a Tisztelt Ház előtt elhangzott volna. Az alvilág a robbanás áldozatát bármikor, bárhol, veszélytelenebb körülmények közt is eltehette volna láb alól. A merénylet módja arra utal, hogy az alvilág fitogtatja erejét, megüzente, ilyen is lehet a magyar főváros. S ez a tendencia még döbbenetesebb, mint az áldozatokról szóló hírek. Az alvilág teheti, hiszen jóval kisebb ügyekben sem néznek a körmére. Senki nem botránkozik meg azon, hogy a legismertebb alvilági figurák milliós autókkal száguldoznak, fegyverekkel a zsebükben látogatják a legdrágább szórakozóhelyeket, és nyilvánosan fitogtatják erejüket és hatalmukat. A bűnöző mindig az előző bűntetthez méri a tettét, értékrendje hetek, hónapok alatt deformálódhat arra a szintre, hogy a repülőgép-robbantás mellett egy négy áldozatot követelő utcai robbantást gerekjátéknak tekintsen. Ide viszont el kell jutni. Az út pedig nem magyar specialitás. Már csak azért sem, mert a Csallóközben rendezvényeket fújnak le, félve, hogy a nehézfiúk felkeresik a szórakozóhelyet és randalíroznak. Bizonyos autók közeledtével a mezei polgár inkább lehúzódik a leállósávba, csak ne legyen összetűzése a semmi jót nem jósló külsejű alakokkal. A kisvállalkozó zsarolása jóformán nem téma, az alvilág mindennapjaink nyilvánosan megtűrt részévé válik, s a polgárok életébe beköltözik a félelem. S mindez valahol az alapiskolás zsarolásoknál, megtűrt hangadóknál, bandavezéreknél kezdődik. Az alvilággal szemben az egyszerű polgár tehetetlen, az alvilági viselkedésforma kialakulása ellen viszont tehet valamit. Hogy ne kelljen reszketve járnia az utcán. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hlrfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszd a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamon'n. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Csak akkor tudnék elmenni önnel, ha kölcsönt vennék fel. (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ PRAVDA „A parlamentnek feltételezhetően nem sikerül megakadályoznia az alkotmányos válságot" - nyilatkozta a lapnak Ivan Simko parlamenti képviselő, az SZDK jogi szakértője. Nézete szerint a DSZM-nek, illetve a mozgalom elnökének inkább az az érdeke, hogy ne kerüljön sor az alkotmány módosítására. „Ha elvesztené is a választásokat, a hatalmat nem kell átadnia. A kormányoalíció ezért terjesztett a parlament elé három alkotmánymódosító tervezetet. A koalíciós képviselők mindegyike szavazni fog a tervezetek valamelyikére, szétszórják szavazataikat, s így együttesen nem szavaznak meg egy tervezetet sem" - mondta Ivan Šimko. Szerinte ennek az lesz a következménye, hogy bár a választások után a kormány az alkotmány értelmében lesz hatalmon, mégsem lesz legitim, mivel nem lesz mandátuma. Šimko nem lát alkotmányos kiutat ebből a helyzetből. Számos megfigyelő biztosra vette az oktatási törvény SZNP-féle módosításának parlamenti elfogadását Fél évig „pihen" az ütőkártya A Szlovák Nemzeti Párt minden erőfeszítése ellenére nem sikerült csütörtökön elfogadtatni a parlamenttel az oktatási törvény módosítását. VOJTEK KATAKIN A jogszabály a nemzetiségi iskolákban a történelem, a földrajz és esetleg más tantárgyak szlovák nyelvű oktatását tette volna kötelezővé, s betiltotta volna az oktatási minisztérium jegyzékében nem szereplő tankönyvek használatát. Számos megfigyelő biztosnak tartotta a módosító javaslat elfogadását, tekintettel az SZNP kampányára, amely elsődleges szlovák nemzeti érdekként tüntette fel a magyar iskolák teljes anyanyelvű oktatásának felszámolását. Hogy a kérdés ilyen beállítása nem maradt teljesen hatástalanul a voksokat féltő honatyákra, bizonyítja, hogy a Szlovák Demokratikus Koalíció néhány képviselője a szavazástól való tartózkozást tartotta a legmegfelelőbbnek. A legnagyobb titok a DSZM magatartása. Csak találgatni lehet, hogy Vladimír Mečiar kormányfő - aki gyakran hajlamos elfelejteni ígéreteit, és nem zavarja különösebben egyegy törvény alkotmányellenessége - miért épp az oktatási törvény esetében állta a szavát, és tartott ki amellett, hogy a módosító javaslat ellenkezik az alkotmánnyal. Valószínűleg így akart az orrára koppintani koalíciós partnerének, az SZNP-nek és elnökének, ákí egyre kevésbé hajlandójátszani az engedelmes vazallus szerepét, és ezt időnként nem túl hízelgő nyilatkozatok formájában adja Mečiar tudtára. Mivel Ján Slota az oktatási törvény módosítását szánta választási kampánya egyik legnagyobb tromfjának, Mečiar elérkezettnek látta az időt, hogy a magyar kártya segítségével megmutassa neki, mire megy nélküle és a DSZM szavazógépezete nélkül. Egyszer már volt alkalmunk látni Mečiartól ilyen - számunkra pozitív - bűvésztrükköt a magyar kártyával. Akkor Jozef Márkust, a Matica slovenská elnökét ütötte le vele, az ún. maticás nyelvtörvény körüli huzavona idején. Nem sok víz folyt le a Dunán, és Markuš csillaga ismét felívelt, a nyelvtörvény mai formája is neki szolgáltatott elégtételt. Valami hasonló fordulatban reménykedik Eva Slavkovská oktatási miniszter, az SZNP oszlopos tagjai is. Újságírói kérdésekre válaszolva elmondta: most fél évig „pihentetni kell" az oktatási törvényt, nem lehet újranyitni a módosítás kérdését. De fél év nagy idő, közben sok minden történhet. Erről talán többet tudna mondani az a DSZM-es honatya, aki a parlamenti vita során annak a meggyőződésének adott hangot, hogy ha nem is Slavkovská, de mindenesetre ismét a Szlovák Nemzeti Párt tagja lesz a jövendő oktatási miniszter. Egy biztos: a csata még nem dőlt el véglegesen. Az oktatási törvény módosítása csak „pihen", hogy a jövőben bármikor ismét ütőkártyává válhasson a szlovák nacionalisták kezében. A vezérkari főnök szeptemberben „profilt változtat" - vajon melyik párt listáján jelenik meg a neve? Mi lesz a hadsereggel Tuchyňa nélkül? GAÁL LÁSZLÓ Nem valószínű, hogy szeptember végéig újra lesz köztársasági elnöke Szlovákiának. Ebből közvetlenül adódik, hogy nem lesz főnöke a szlovák hadsereg vezérkarának sem. A jelenlegi vezérkari főnök, Jozef Tuchyňa ugyanis szeptember 30-án nyugdíjba vonul. A tábornok már eddig is „túlszolgált" (nyugdíjaztatási kérelme májustól feküdt a védelmi minisztériumban). A tárca vezetője a műit hélten eleget tett kérésének. Ebben még nem is volna galiba. A probléma abban van, hogy a kérelem csupán a hivatásos katona leszereléséről szólt, és ennek jogilag semmi köze a vezérkari főnöki poszthoz. A nyugdíjaztatás a miniszter hatáskörébe tartozik, a vezérkari főnököt azonban csak az államfő nevezheti ki, és visszahívása is kizárólag az ő joga. Most az a paradox helyzet állhat elő, hogy a tábornok nyugdíjba vonul, jogilag azonban továbbra is ő marad a vezérkari főnök. Elméletileg ennek semmi akadálya, hiszen sem az alkotmány, sem más jogszabály nem úja elő, hogy a vezérkar élén hivatásos katonának kellene állnia. Tuchyňa „civilként" is maradhatna a vezérkari székben. Nem valószínű azonban, hogy ez volna a célja, biztosan nem azért nyugdíjaztatja magát, hogy aztán „polgárként" üljön vissza ugyanabba a székbe. Habár ő erre a kérdésre még soha sem adott konkrét választ. „Rossznyelvek" szerint a tábornok politikai babérokra pályázik. Ezzel kapcsolatban főként a Schuster-féle PEP-t, illetve a Migaš vezette DBP-t emlegetik. Mindez csak szóbeszéd, de a tábornokot ismerve nehéz elképzelni, hogy nyugdíjasként otthon szöszmötöljön. Az sokkal inkább elképzelhető, hogy több párt is szívesen látná a listáján a népszerű katonát. Vitathatatlanul neki van a legnagyobb része abban, hogy a közintézmények közül a hadsereg örvend a legnagyobb népszerűségnek a lakosság körében. De mi lesz a hadsereggel? Eddigi népszerűsége egyebek mellett annak köszönhető, hogy kívül maradt a politikán. Mert Tuchyňa nemcsak hangoztatta, hanem ahhoz is tartotta magát, hogy a hadseregnek pártok felettinek kell maradnia. Csakhogy a hadseregben sem m'ndenki gondolkodik így. Mi s°in bizonyítja ezt jobban, mint a nagy port kavart eperjesi „helikopteres" DSZM-ünnepség. Az, hogy néhány nagyvállalat egyetlen politikai mozgalom szekerét tolja, legfeljebb jogos felháborodást vált ki az emberekben, de ha ugyanezt a hadsereg tenné, az valószínűleg nemcsak felháborodást, hanem félelmet is keltene. Nem alaptalanul. VISSZHANG Ad: Vállalható-e a cég filozófiája? Új Szó, 1998. július 2. Elég világosan fogalmaztam Aki figyelmesen olvasta június 23-i cikkemet, aligha jutott olyan következtetésekre, mint Mészáros András. Szerinte azt akarom belesulykolni az olvasókba, hogy „a ránk húzott politikai kényszerzubbony egyengondolkodással elviselhetőbb, sőt ezzel társasági öltözetté válik", s „ha a szlovákiai magyarság egy cég, akkor cégvezetés is csak egy van, egyetlen és kizárólagos stratégiával". Nem erről írtam, s azt hiszem, elég világosan fogalmaztam. Ha mégsem, most még egyértelműbben fogalmazok. Emberek vagyunk, s mint ilyenek különbözőek, néhány dologban azonban nincs köztünk különbség; például abban, hogy levegő nélkül nem tudunk ellenni. Magyarokként is különbözőek vagyunk, de egyben azonosak; éltető levegőnk az anyanyelv. Hogy magyarokkénti megmaradásunknak alfája és ómegája az anyanyelvű oktatás, azt hiszem, Mészáros Andrásnak, a magyar tanszék vezetőjének nem kell magyaráznom. Amikor az oktatási tárcát kézben tartó Szlovák Nemzeti Párt az oktatási törvény módosításával kívánta likvidálni a teljes anyanyelvű oktatást, szülők ezrei tiltakoztak országszerte. A pozsonyi magyar iskolában is így volt, 525 tanuló közül - pár hangadó hatására - csak tizenhatnak a szülei vitték a tiltakozás napján iskolába gyermeküket, a tiltakozás szervezésének formai hibáira hivatkozva. Az egyik gyermek édesapja az egyik magyar politikai párt elnöke, a másiké egy magyar irodalmi lap főszerkesztője, a harmadiké a magyar tanszék munkatársa volt. Ha értelmiségünk színe-virága az oktatási törvény módosítása elleni tiltakozással nem tud azonosulni, akkor mi az, amivel tud? Még szerencse, hogy a szlovákiai magyarságnak nemcsak értelmisége van, pontosabban nemcsak ilyen az értelmisége. Mert az egységes tiltakozás ellen finnyásán nem berzenkedő ezreknek köszönhető, hogy a módosító javaslat végül mégsem vált törvénnyé. Vojtek Katalin