Új Szó, 1998. július (51. évfolyam, 150-176. szám)

1998-07-29 / 174. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. JÚLIUS 29. • KOMMENTÁR Mieink Martonyival TÓTH MIHÁLY Hat gyakorló kisebbségi magyar cserélt véleményt a Duna tévé­ben Martonyi Jánossal, az Orbán-kormány külügyminiszterével. Egyoldalú tapogatózás volt az a vasárnap kora esti öt negyed óra. Ami természetes, diplomataként Martonyi tájékozott a ki­sebbségi vezetők nézeteiről, tisztában van vele, „hol helyezze el" Duray Miklóst, vagy Tőkés Lászlót, ületve Bugár Bélát, vagy Ta­kács Csabát. Tehát inkább a négy környező országból érkezettek szondáztak, hogy megtudják, mit értsenek az új budapesti kor­mány azon ígéretén, amely szerint a kisebbségeket érintő dönté­sek előtt kikérik a határon túli legitim magyarok véleményét. A határon túli magyar tévénéző szükségszerűen arra a következ­tetésre jutott, nincs recept a magyar kormány és a külföldi ki­sebbségek együttműködésének szabályozására. Egyrészt azért, mert más-más a helyzet Szlovákiában, a Vajdaságban, Romá­niában és Kárpátalján, de azért is, mert mind a négy országban más-más politikusok más-más módon vélik megoldhatónak a ki­sebbségi kérdést. E tények tükrében kell értékelni számos múlt­beli vállalkozást, például az oly sokat emlegetett magyar-ma­gyar csúcs szervezését is. Romániában kisebbségi egypártrend­szer alakult ki a fordulat után, Szlovákiában nemrég szintén egy akolba terelték a három pártot, így fennáll a veszély, hogy a bu­dapesti kormánynak adott tanácsok esedeg óriási egyoldalú té­vedésekhez vezetnek, és inkább kárt okozhatnak az adott or­szágban élő magyar közösségnek. Ebből következik, hogy a ma­gyar kormánynak az „első az egyenlők között" szerepét kell vál­lalnia, fenntartva magának a döntés jogát. Két örvendetes moz­zanata volt a külügyminiszter és a külföldi magyar vezetők be­szélgetésének. Martonyi János egyértelművé tette, hogy Tőkés László kettős állampolgárság-koncepciója megvalósíthatatlan. Nem az az örvendetes ebben, hogy a magyar diplomácia vezető­je a püspököt úgyszólván rendre utasította. E kínos élményről az ember inkább lemondott volna, hiszen ismetjük és elismerjük az egyházi vezető szerepét az 1989-es eseményekben. Az volt ör­vendetes, hogy Martonyi kimondta: Magyarországon lényeges kérdésekben a kormánynak kell állást foglalnia, még akkor is, ha az nincs összhangban mások, kisebbségi tekintélyek állásfog­lalásával. A másik kellemes meglepetés az volt, hogy Bugár Bé­la, igaz, kérdés formájában, felszólította a magyar külügymi­nisztert, Budapest a választásokig tanúsítson Szlovákia iránt mérsékletet. Kimondadanul azt sugallta a magyar párt elnöké­nek kérése, hogy ne ismétlődjék meg a feszültségkeltés, amely­nek hatására 1994-ben Slota pártja megerősödött. JEGYZET Prezident constans MOLNÁR NORBERT Úgy tűnik, egyeden dolog biz­tos ebben az országban: a vá­lasztásokig nem lesz köztársa­sági elnök. Hogy lesznek-e vá­lasztások, majd szeptember­ben elválik. S ha lesznek, tisz­ták lesznek-e, majd az is elvá­lik. A csillagok mai állása sze­rint nemzetközi megfigyelők nem tudják majd ellenőrizni a voksolás tisztaságát, a kor­mány nem hívta meg az EBESZ megfigyelőit szeptem­ber végére; ezt derogálónak találta. Pedig tisztázhatná ma­gát a csalás vádja alól. Valószí­nűleg többet jelent a kabinet­nek a svindli lehetősége, mint a már amúgy is romokban he­verő nimbusz szépítgetése. Mečiarék gátlástalansága fo­kozhatatlan. A forgatókönyvet ők írják, s a rendezői székbe is be akarnak ülni. Eddig min­den az ő elképzelésük szerint zajlott. Az ellenzék éveken át arra figyelmeztetett, hogy a miniszterelnök köztársasági elnöki babérokra tör, hogy Kováč távozása után nem lesz reguláris körülmények között megválasztott államfője Szlo­vákiának. így is történt, Mečiar nem szalasztja el a le­hetőségeket. Ennek ellenére a derék ellenzék a Moravčík­kabinet idején nem toldotta meg az alkotmányt, s nem szerzett biztosítékot a legelső tisztség betöltésének folyto­nosságára. Az utóbbi hóna­pokban, kissé megkésve, de annál nagyobb vehemenciával több elkeseredett lépést is tettek. Mindenki nagy megelé­gedésére megszületett az ál­lamfőijogkörök átruházásáról szóló alkotmánytörvény. Ám az elnöki jogkörökkel megál­dott kormányfő még mindig nem írta alá a módosítást. Ki­csit korai volt a demokraták öröme. Mečiar az alkotmány­ból kifolyólag azt nem teheti meg, hogy záros határidőn be­lül nem nyüvánít véleményt a törvényről; azt viszont igen, hogy nem írja alá, s kezdődhet a huzavona elölről. Ha a vá­lasztások után patthelyzet áll elő, az országnak örök időkre bebetonozott államfője lesz. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: GrendelÁgota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt-politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Nézd, drágám, a strandon előjönnek Szlovákia európai szintű mutatói is. (Szalay Zoltán karikatúrája) Az USA elnökének bíróság előtt kell válaszolnia a kényelmetlen kérdésekre Egy amerikai pánikban Nem is akármilyen ameri­kainak, hanem az Egyesült Államok első emberének, illetve jogászainak fő a fe­je, hiszen Nixon óta az USA történetében Bili Clinton az első elnök, aki idézést kapott a szövetségi bíró­ságtól, hogy jelenjen meg és tegyen tanúvallomást. JUHÁSZ LÁSZLÓ Clinton elnöknek eskü alatt kell majd cáfolnia (vagy éppen beis­mernie) viszonyát a Fehér Ház egykori alkalmazottjával, Mo­nica Lewinskyvel. Monica emelt fővel viseli a megpróbáltatáso­kat és a fotósok, újságírók ostro­mát, hiszen váltig állítja: olyan „kapuk" is megnyíltak előtte vagy ha úgy tetszik, olyan szol­gáltatásait is igénybe vette az el­nök, amelyek nem voltak benne munkaköri leírásában. Hogy az elnököt akarja-e végképp leradí­rozni a politikai palettáról vagy csak önmagát kívánja ilyen si­kamlós módon beírni Amerika történetébe, nem tudni. Az tény, hogy a prúd, de botrányokat sze­rető amerikai közvélemény hó­napok óta jóízűen csámcsog a történteken (vagy nem történte­ken). O. J. Simpson, a gyilkos­sággal vádolt majd felmentett sármos fekete színész pár éwel ezelőtti esete óta ugyanis ez az első olyan ügy, amely miatt a há­ziasszonyok izgatottan lapozzák fel a bulvárlapokat, de a vezető amerikai lapok is címoldalon hozzák a legújabb fejleménye­ket. Az eddig kihallgatott hetven tanú között az elnöki testőrök is megszólaltak, azonban állítják: nem őrizték Clinton testét, va­gyis nem tudnak főnökük mun­kaidőn kívüli „kikapcsolódásá­ról". A megfigyelők nagy része egyértelműen politikumot lát Clinton szexbotránya mögött. OLVASÓI LEVÉL Hipó és oldószer Az 1998 július 17-én, az Új Szó­ban megjelent Egérfogó és tö­pörtyű című cikkre szeretnék pár szóban reagálni. Először is a nehezebb felfogású újságírók kedvéért kü'rnám mozgalmunk teljes nevét: Magyar Népi Moz­galom a Megbékélésért és Jólé­tért. Javasolnám a tisztelt hölgy­nek, hogy ha éppen csepülni óhajtja a mozgalmunkat, hasz­náljon kevesebb hipót és oldó­szert, és vegyen elő egyet a „tö­Szerintük ugyanis a republiká­nusok, nem lévén több töltényük az elnök ellen, igyekeznek tűz­ben tartani a fél év alatt lassan kíhűlőfélben levő vasat. Az el­nök eddig hatszor tagadta meg a tanúvallomást, most jogászai azon törik fejüket, hogyan kerül­hetné el elnökük a tárgyalóter­met. Több lehetőség is kínálko­zik. Clinton videószalagon is el­küldheti vallomását, kérheti az esküdteket, hogy a Fehér Ház­ban keressék fel őt, írásban is vá­laszolhat a kérdésekre, de ismé­telten is megtagadhatja a vallo­mástételt. A jogászok most min­denesetre törvénytárakban la­pozgatnak, hogy megállapítsák, a washingtoni képviselőház kö­telezheti-e Bili Clintont a vallo­más megtételére. A New York Ti­mes felteszi a kérdést, vajon mi­lyen politikai hatása lenne a val­lomás kategorikus megtagadá­sának a demokratákra nézve, hi­szen ősszel az Egyesült Államok­ban is választásokat tartanak. A „szexcsata" eddigi vesztese még csak Clinton elnök, és ügyvédje Bruce Lindsey, akinek a múlt hé­ten át kellett vennie az idézést. Sokak szemében a csinos Monica és az üggyel megbízott független nyomozó, Kenneth Starr a sztár. Nixon elnök 1973­ban lemondani kényszerült, hogy elkerülje a kihallgatást, mi­kor a Watergate botrányban idézték be a szövetségi törvény­szék elé. A „Sexgate" lassan a vé­géhez közeledik, hiszen az el­nöknek ezen a béten döntenie kell, vállalja-e az eskü alatti val­lomást. Hamarosan kiderül te­hát, milyen megoldást választ az elnök, és hogy a szégyen feketé­jébe borul-e a Fehér Ház. Monica emelt fővel viseli a megpróbáltatásokat. (ČTK/AP) pöttyükből" és másolja le a rajta levő szöveget. Másodszor, nem tudom miért baj az, hogy moz­galmunk megajándékozza az itt élő magyarokat a mozgalmunk emblémájával és nevével ellá­tott pólókkal, öngyújtókkal, rek­lámtáskákkal és így tovább. Hi­szen ez megszokott és elfoga­dott dolog az egész világon. Vagy az fáj a cikk írójának, hogy ez éppen a mi mozgalmunknak jutott az eszébe, és nem az ő tá­mogatottjainak? Harmadszor, én azt erénynek tartom, hogy csak azért, hogy a parlamentbe jussunk, nem olvadunk össze se­melyik párttal vagy pártokkal. Negyedszer, a programunkkal kapcsolatban csak annyit, hogy aki csak rosszat akar róla írni, az készakarva nem veszi észre ben­ne a jót! Ötödször, ami a ren­dezvényeink színvonalát illeti, tapasztalataim szerint eléri azt a szintet, mint bármelyik hazai párt rendezvényeinek a színvo­nala. Én úgy érzem, hogy az oly szépen csengő nevű hölgy nagy rajongója a rendőrverő politiku­soknak, ezért csúfolja, rágal­mazza a mi mozgalmunkat. Pe­dig mi is az itt élő magyarság ér­dekeit próbáljuk védeni, de nem rágalmazással, nem skandálással, banem ésszerű, higgadt tárgyalásokkal. Szerin­tünk az itt élő magyarság hely­PRAVDA Miért hagy ki Kozlík emlékeze­te? - teszi fel e költői kérdést a Pravda kommentátora a DSZM petíciós akcióját bíráló írásában. Az újságíró rámutat, hogy Sergej Kozlík, a stratégiai vállalatok pri­vatizálásának megakadályozá­sára kezdeményezett petíció szóvivője a cél érdekében a saját és mozgalma korábbi állás­foglalását sem átallja kiforgatni. Kozlík a televízióban is kijelen­tette: „Mečiarral 1992 óta ott áll­tunk az ország alapjainak lera­kásánál, és már akkor rámutat­tunk, hogy a nemzeti érdekek közé tartozik az olyan cégek ál­lami tulajdonának megtartása, mint a tranzitjellegű vállalatok, a kőolajvezetékek, a gázvezeté­kek és az energetikai vállalatok". Ezzel szemben elég kézbe venni a DSZM 1994-es választási prog­ramját, amely ennek éppen el­lenkezőjéről tanúskodik - mutat rá a kommentár. Idézi a kam­pányprogramban leírtakat: „Ki­dolgozzuk a fontos vállalatok privatizálásank harmonogram­ját és megteremtjük a magá­nosítás feltételeit. Elsősorban az energetikai, a gázipari és a hadi­ipari vállalatokról van szó. Az ál­lam részvételét a stratégiai válla­latok tulajdonában állami része­sedés formájában biztosítjuk." Vagyis a DSZM négy éwel ez­előtt ugyanazt ígérte, amit most az ellenzék, csak Kozlík viselke­dik úgy, mintha kihagyna az em­lékezete - így a kommentátor. A DSZM-nek nem a stratégiai vál­lalatok sorsa a fontos, kizárólag saját mozgalmuk népszerűsége, azt a látszatot keltik, hogy egye­dül a legnagyobb kormánypárt viseli szívén a stratégiai vállala­tok sorsát. A rossz ellenzék pedig a még rosszabb nyugati kapita­listáknak akarja eladni azokat. GAZ ETA WVBO RCZA Jan Kavan, az új cseh külügymi­niszter úgy véli, egyes kérdések­ben Lengyelország közvetíthet­ne Csehország és Szlovákia kö­zött. „Szlovákiával való kapcso­latunknak rendkívül szorosnak kellene lennie, ehelyett feszült­ség uralkodik a két állam között. A kapcsolatokat a múltból eredő emocionális tapasztalatok feszé­lyezik, és az, hogy a szlovákok sok esetben meggyőződéssel vallják: a múltban Csehország a „nagy testvér" szerepét játszotta és mostohán bánt a kisebbel. Né­hány nehéz kérdésben olyan ál­lam közvetíthetne, amellyel mind Csehországnak, mind Szlovákiának jó kapcsolatai van­nak, és ez Lengyelország lehet­ne" - idézi a lengyel napilap a cseh külügyminisztert. Kavan fontosnak tartja hogy Szlovákia is mielőbb csatlakozzon az EU­hoz és a NATO-hoz, s ígéretet tett, amennyiben Csehország felvételt nyer ezekbe a szerveze­tekbe, szorgalmazni fogja Szlo­vákia felvételét. Bírálta a Klaus­kormányt, amiért nem fogta fel Visegrád szerepének fontosságát a regionális politika szempontjá­ból. Az új cseh külügyminiszter kijelentette: első hivatalos kül­földi útja Szlovákiára vezet. zetének javításához a kulcs nem Budapesten, nem Strasbourg­ban van, hanem itt, Pozsony­ban. Itt kell elérni, hogy előbb visszakapjuk a már évtizedek óta meglevő, de nemrég elvett jogainkat (gondolok a bizonyít­ványainkra vagy az elbocsátott igazgatókra), hogy később töké­letesítsük azokat. Szeretnénk el­oszlatni az aggályokat, meg­szüntetni az akadályokat ha­zánkban az itteni magyarság és szlovákság békés egymás mel­lett élése útjából. Nem szeret­nénk még egy Balkán kialakulá­sát Közép-Európában. Mátyás Zoltán Sőreg

Next

/
Oldalképek
Tartalom