Új Szó, 1998. július (51. évfolyam, 150-176. szám)

1998-07-03 / 152. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. JÚLIUS 3. KOMMENTÁR Szamarak és egyebek VOJTEK KATALIN Él ebben az országban vagy 4,5 millió egynyelvű és vagy háromnegyedmillió kétnyelvű ember. Furcsa módon a kétnyelvűség szakemberei mégsem azok, akik apró gyermekkoruktól kezdve folyamatos és rendszeres munkával dolgozzák fel magukat az aktív kétnyelvűségig, hanem az egynyelvűek, akik a születés kifürkészheteden véletlene folytán egész életükben egyeden nyelvvel is elboldogulnak, mert az történetesen épp az államnyelvvel azonos. Az egynyelvűek megfellebbezheteden biztonsággal tudják, milyennek kell lennie egy kétnyelvűnek. Egynyelvűnek természetesen, pontosabban: államnyelvűnek. Az egynyelvű szemében ugyanis a kétnyelvűség olyan korrekciót igénylő fogyatékosság, mint a félkarúság vagy a féllábúság. Az egynyelvű, ha ráadásul parlamenti képviselő, törvényekkel regulázhatja a kétnyelvűt. Szigorúan megszabhatja, mikor, hol, hogyan használhatja egyik vagy másik nyelvét. Ha a jóisten az egynyelvűnek egészen az oktatási miniszterségig vitte fel a dolgát, mint Jaroslav Paškának a múltban vagy Eva Slavkovskának a jelenben, akkor azt is tudni véli, milyen tantárgyak államnyelvű oktatása vezet a magyar iskolákban a szlovák nyelv legsikeresebb elsajátításához. Tudni vélik, mondom, mert valójában fogalmuk sincs az egészről. Az oktatási törvény módosítása körüli parlamenti vitából ugyanis világosan kiderült, hogy sem a pedagógiai kutatóintézet, sem a tudományos akadémia, sem egyéb erre alkalmas intézmény nem foglalkozott behatóan a magyar iskolákban folyó szlovák nyelvoktatás módszertanának vizsgálatával és elemzésével. Ahogy a Skabela-Bóna módszerről is csupán annyit tudott Paška exminiszter úr, hogy tankönyve Szlovákia fővárosát a kis magyar elsősöknek szentségtörő módon pingvinek, majmok és szamarak előfordulási helyeként mutatja be, lévén, hogy a tananyagban a pozsonyi állatkert látogatásának leírása is szerepel. Ha az aranyköpéseket osztályoznánk, Roman Hofbauer vinné el a pálmát a következő közbeszólásával: „Mi az, hogy a szlovákot idegen nyelvként tanulják a magyar gyerekek? Az csak az Osztrák-Magyar Monarchiában volt idegen nyelv. Ma a szlovák Szlovákiában a hottentották és az eszkimók számára sem lehet idegen nyelv!" kompromisszumok árán is, egy hullámhosszra hangolja magát a Mečiar megbuktatására szövetkezett szlovák politikai erőkkel.Érték, sőt túlságosan is kézzel fogható érték a győztes magyarországi pártokhoz fűződő viszony szilárdítása. Egy magyarországi politikai elemző ezt így fejezte ki alig félreérthető módon. Az egyesülés ellenére mindhárom párt megcsináltatta a maga bőrtáskáját. Az egyiké hajóbőrönd-nagyságúra, a másiké aktatáskányira, a harmadiké óvodásbőröndnyire sikeredett. A riposzt megfogalmazója annak kapcsán mondta ki a fentieket, hogy nyilvánosságra hozta, menynyi segítség áramlott át az anyaországból. A táskák tartalma nem elhanyagolható tényező, hiszen a szlovák állami költségvetés kezelői nagyon szűkmarkúan mérik az itteni magyar kultúrának szánt támogatást. Most az a legfontosabb, hogy a szlovákiai demokratikus erőkkel rendezzük a kapcsolatainkat. Egyértelművé kellené tenni, megmaradt-e valami az Együttélés liberalizmusából, illetve hogy mennyire hasonlítanak keresztényeink mondjuk Kohl keresztényeihez. Ha elmarad a dolgok tisztázása, előfordulhat, hogy ősztől gyengébbek lesznek a magyar pártok pozíciói, mint egy hónappal ezelőtt voltak. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D, A. CZVEDLER Kft. Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Kistáslca, nagytáska TÓTH MIHÁLY Egyelőre a pluralizmus legelszántabb híveinek is napirendre kell térniük afölött, hogy a szlovákiai magyar egypártrendszer: valóság. Úgyszólván csak napok állnak a politikusok rendelkezésére, hogy meghatározzák, az értékek közül melyik a legértékesebb. Érték például a pártok nyugati kapcsolatainak a rendszere. Elmondhatjuk, e téren jobban vagyunk „eleresztve", mint a szlovák kormánykoalíció. Érték, hogy a volt MKDM-nek és az Együttélésnek, illetve a liberalizmusához ragaszkodó, de szintén egy akolba terelt MPP-nek kiterjedt magyarországi pártkapcsolatai alakultak ki. De érték az is, hogy a tekintélyuralommal kacérkodó három kormánykoalíciós párt egyikének a vezetőivel sem cseresznyéztek egy tálból a magyar pártvezetők. Az egyesülés mikéntje az, ami szeget üthet a nyugati demokraták fejébe. A kérdőjelek valószínűleg úgy egyenesíthetők ki felkiáltójelekké, ha megfigyelőik az elkövetkező három hónapban, tehát a válsztásokig tapasztalják, hogy az új magyar párt, akár Uraim, máskor inkább a parlamentben csapjanak össze! (Gossányi Péter karikatúrája) A demokratikus kisebbségpolitika elvi alapjai nem parcellázhatok A sajátosság - valóság Meddő vitáknak nincsenek híján a szlovák-magyar viszonnyal foglalkozó összejövetelek. Gyakori eset, hogy olyan résztvevők győzködik egymást, akik a problémaérzékeny tolerancia szellemében a lényeget illetően azonos nézeteket vallanak, és úgymond fél szavakból is értik a másikat. KISS JÓZSEF De sajnos épp így jellemző az olyasfajta perlekedés, mely leginkább süketek párbeszédére emlékeztet: rögeszmés vagdalkozások teszik lehetetlenné még az elemi szóértést is. Nem ritka a tudományos igényű érvelés félelmetesen esélytelen megütközése a tájékozatlanságra építő demagógia hatáskeltésével. Nem tudni, vajon melyik vitamodor kerekedett volna felül azon a szerda délutáni könyvbemutatón, amelyre a pozsonyi Magyar Intézet székházában került sor. A Gyivicsán Anna és Krupa András szerzőpáros Magyarországi szlovákok című könyvének ismertetése ugyanis nem az ankétszerűség keretei között történt, hanem a szó valódi értelmében vett bemutatás szándékával, a szerzők személyes vallomására helyezve a hangsúlyt. így a vita elmaradása aligha á fentebb jelzett lehetséges reagálásmódok miatti aggályoskodás következménye. A szerzők témafelvezetésének elevensége, illetve töprengésre késztető problémaérzékeltetése nyilván kellő alapot szolgáltatott a Magyar Intézet igazgatóhelyettesének, Szabó Lászlónak ahhoz, hogy a részvételt és az érdeklődést megköszönve a továbbgondolás belső, egyéni-emberi tartományaiban rejlő erőforrásaira hívja fel a figyelmet. Annál is inkább, mert ugyan a bemutatott értékes könyvecske angolul is megjelent, de szlovákul csak a közeljövőben lát napvilágot. Persze nem biztos, hogy majd a szlovák közegen belüli pillanatnyi fogadtatás lehet e kiadvány értékeinek igazi fokmérője. Ahhoz, hogy a magyarországi szlovákság helyzetéről és múltjáról adott áttekintés feszültségoldó közéleti hatóerővé válhasson, alighanem elengedhetetlen az egyes embert összefüggések megismerésére és megértésére sarkalló személyes késztetés, a véleményalkotás szuverenitása. Emberközpontúnak nevezte a feldolgozást Gyivicsán Anna (azaz Anna Divičanová) kifejezésteljes bevezető előadásában. Az egymást hitelesítő érzelmi azonosulás és szakmai elhivatottság hangján tette érzékletessé azt a szerzői igyekezetet, Angolul is megjelent, szlovákul csak a közeljövőben lát napvilágot. hogy feltáruljon: miként élt a magyarországi nyelvszigetekben a magát szlováknak érző ember, s miként élt a szlovák etnikai, nyelvi és kulturális közösség magában az emberben. S ehhez a ma antropológiainak nevezett megközelítéshez a két szerző saját, immár több évtizedes kutatási eredményekre támaszkodhatott. Krupa András néprajzi gyüjtőszenvedélye, mely kifinomult leírásokban öltött testet, már-már a népszokások és az életmódbeli sajátosságok megörökítése iránti valóságos szerelemmel. S ez a kutatói beállítottság átmentődik a mostani kiadványba is, a kényszerítő terjedelmi korlátok ellenére. Miközben az etnográfiai jellemzések árnyaltabbá és megfoghatóbbá teszik azoknak a fejezeteknek a mondandóját, amelyek nyilván Gyivicsán Anna komplex vizsgálati módszereinek hozadékát tükrözik. Ezekben kultúra, nyelv és közösség közötti összefüggések villannak fel településföldrajzi és gazdaságtörténeti közegbe ágyazódva. Gyivicsán Anna szükségét érezte, hogy előadásában utaljon a magyarországi kisebbségpolitika meglehetősen vázlatszerű bemutatására. Annak a véleményének adott hangot, hogy a napi politika rátelepedése e problematika kezelésére tulajdonképpen elhomályosítja a magyarországi szlovákság ellentmondásos azonosságtudatának tárgyilagos történeti megvilágítását. Ehhez nemigen férhet kétség. Csakhogy kérdés, elválasztható e egymástól a tág társadalomtörténeti rálátás a kisebbségpolitika szerepének megítélésétől. Mert a politikai öncélúság épp erre törekszik. El akarja hallgatni azoknak a történeti tényezőknek a hatását, amelyek erőteljesen hozzájárultak a magyarországi szlovákság nagy arányú asszimilációjához, s szerinte a mai állapotok kialakulása kizárólag egy úgymond különféle ideológiai lepelbe bújtatott, máig tartó, megszakítás nélküli kíméletlen magyar elnemzetlenítő politikának köszönhető. Kétségtelen, a demokratikus kisebbségpolitika elvi alapjai nem parcellázhatok fel. De a sajátosságok és az eltérő tipológiai vonások nem hagyhatók figyelmen kívül. S ehhez szolgáltat értékes adalékot a most bemutatott könyv, az egyes ember józan együttgondolkodásával, önmagával is folytatott belső párbeszédével számolva. NOVY CAS A napilap értesülése szerint Anna Nagyová, aki hét éven keresztül Vladimír Mečiar DSZMelnök és kormányfő jobbkeze és mindenese volt, állítólag Marián Mojžišsal, a Petrimex egykori vezérigazgatójával egy távol-keleti országba távozott, s az őszi parlamenti választásokig nem is kívánkozik hazatérni. Nagyová közelebbről meg nem nevezett munkatársai azt valószínűsítik, hogy a célország nyilván Thaiföld. A lap megjegyzi: jelenleg csődeljárás folyik a cég ellen, amelyet Mojžiš korábban irányított. Úgy hírlik, Mojžiš saját céget alapított, amelyre átvezette a Petrimex vagyonát. A lap úgy fogalmaz: kifosztotta a vállalatot, majd továbbállt. PRÁCA Senki sem képviselte a szlovák kormányt a Crans Montana-i gazdasági világtalálkozón. Mint azt Brigita Schmögnerová parlamenti képviselő, a DBP gazdasági szakértője a szakszervezetek lapjában kifejtette: a fórum kitűnő alkalom lett volna a kormány gazdasági elképzeléseinek és eredményeinek az ismertetésére. Annál is inkább, mert az idei fórumon, amelyen 78 ország és 25 nemzetközi szervezet képviseltette magát, elsősorban a transzformálódó európai országok kaptak teret. Csehország, Lengyelország, Magyarország, Ukrajna, Oroszország, Albánia és Fehéroroszország - Schmögnerová megfogalmazása szerint - maximálisan kihasználták a bemutatkozás lehetőségét. Csupán a szlovák fél mondta le részvételét, azt is az utolsó pillanatban. HANDELSBLATT Nagy célok, de vitatható célkitűzések is szerepelnek az új magyar kormány programjában tartja a Handelsblatt című német gazdasági és politikai napilap. Tegnap megjelent cikkében azt írta: „Az Orbán Viktor kijelölt miniszterelnök jobboldali liberális pártja választási programjában szerepelt ígéretek közül sok kénytelen volt fejet hajtani a piacgazdasági kényszerek előtt". A lap szerint az Európai Uniónak van oka a bírálatra, mert Orbán engedett Torgyánnak a külföldiek földvásárlásának megtiltása ügyében. „Ez megterhelheti a magyarok uniós csatlakozási tárgyalásait" - véli a lap. Problematikusnak ítéli az új kormány energiapolitikáját is, mert „Orbán vissza akarja állítani az állami többséget a már messzemenően privatizált energiaszolgáltató vállalatoknál. Ugyanakkor a tőzsdei elemzők örülnek Járai Zsigmond pénzügyminiszteri kinevezésének. A szakszervezeti szövetség viszont kétségeit hangoztatta a munkahelyteremtési ígéretekkel kapcsolatban. Egyenlő jogokat! A munkahelyemen a Twist Rádiót hallgatjuk. Június 23-án a Fekete doboz c. adásba betelefonált egy úr, s arról beszélt, hogy a nemzetiségi iskolákban a tantárgyakat igenis szlovákul kellene tanítani. Nem értette, hogy mi, magyarok, miért tiltakozunk ellene. Úgy vélte, talán attól félünk, hogy velünk is az történhet, ami a Magyarországon élő szlovákokkal. Ótt ugyanis a nemzetiségi iskolákban a tantárgyakat magyarul tanították és fokozatosan likvidálták ezeket az iskolákat. Szívesen elmondanám az illetőnek: arról, hogy odaát olyan a helyzet amilyen, nem mi tehetünk. Az ott élő szlovákok miért nem tiltakoztak, miért nem védelmezték meg iskoláikat? Vagy nekik mindegy volt? Nekünk, szlovákiai magyaroknak ez nem mindegy! Mi az anyanyelvünkön akarunk tanulni. Itt élnek szüleink, nagyszüleink, ennek az országnak fizetünk adót, tehát ugyanolyan jogokat szeretnénk magunknak, mint bárki más. Megkérdezném az úrtól: ha Magyarországon élne és lehetősége lenne a gyermekét szlovák iskolába járatni, akkor melyik iskolát választaná? Egyszer a lányomat megkérdezte a szlovák barátnője, hogy az anyukája is tud-e szlovákul beszélni? A lányom azt felelte, hogy igen, mert megtanult a magyar iskolában, mert nekünk ismernünk kell ezt a nyelvet, hogy érvényesülni tudjunk. De ez nem azt jelenti, hogy az anyanyelvünket el kell felejtenünk. Gyenge Irén Réte A zséreiek Dorogon A Zoboralját képviselő zséreiek, lédeciek és alsóbodokiak idén már a hatodik alkalommal vettek részt Dorogon, a megbékélés napján. Külön meg kell említeni a zsérei Simek Viktor pedagógus képkiállítását, amely főleg a zsérei népviseletet tükrözte, hirdette a határon túl is. A dorogi ünnepségekkel a két régió kapcsolatai erősödnek, bővülnek, már kiterjednek a gyermekek üdültetésére, társasutazások szervezésére is. Mindennek nemcsak Dorogon meg Zsérén, hanem a környező falvakban is nagy visszhangja van. Magyarországon is nagy jelentőséget tulajdonítanak a rendezvénynek, a védnöke maga a köztársasági elnök. Gál László Zsére JEGYZET