Új Szó, 1998. július (51. évfolyam, 150-176. szám)

1998-07-20 / 166. szám, hétfő

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. JÚLIUS 20. KOMMENTÁR És a lelkiismeret? LOVÁSZ ATTILA Lapunk sosem volt elfogult a romákkal szemben. Olvasóink is kisebbségiek, akár rossz tapasztalatok ellenére is megértik: kisebbségben, sőt első látásra felismerhető másságban élni nem könnyű. Főleg ha egy ország vezető politikai elitje is ellenségesen viszonyul a romákhoz. A romák viszont jelentős szavazóbázist jelentenek. Becsült lélekszámuk messze meghaladja az 1991-es népszámlálás eredményeit. Tudja ezt minden párt, miért ne tudná a DSZM vezérkara is. Nem először fogja húzogatni a mézesmadzagot a romák orra előtt, négy évvel ezelőtt is megtette. Most a néhai NYEÉ módszeréhez folyamodott. Roma képviselőket jelöl a pártlistán. Köztük minden beérkező információ szerint egy olyat, aki eddig nem nagyon komálta a déeszemes honatyákat. A sajtóiroda által kiadottjegyzéken a 88. helyen szerepel Ravasz József kiadó, ismerősei körében Dzsézi, a Déli Hírlap kiadója, főszerkesztője és szerkesztője egy személyben. Az a Dzsézi, aki néhány héttel ezelőtt még elutasította a kormánypárttal való együttműködést, és mivel a magyar ajkú romák táborát szerette volna képviselni, inkább a Magyar Koalícióhoz húzott. A fordulat meglepő, s mi csak egyet tehetünk. Megkérdezhetjük, ismert-e a jelölt úr előtt a kormánypárt koalíciós partnerének kijelentése a rövid udvarról és a hosszú ostorról. Ismerős-e a kormányfő elemezgetése a roma népszaporulatról és annak megállításáról. Tudja-e, hogy nem lett roma kormánybiztos, lett viszont egy sértő nevű hivatal, az is csak akkor, amikor egy ártatalan 17 éves roma fiú gyilkosság áldozata lett. Tudja-e, hogy a romákra az elmúlt négy évben a kormányzat egy fillérrel többet nem szánt. Tudja-e, hogy ugyanez a párt bármikor képes lesz a nemzetiekkel koalícióra lépni, azok pedig a romák kapcsán a szankciókat hamarább emlegetik, mint bármi más megoldást, s akik oly sértően cigányoznak, hogy attól a leghigadtabb ember zsebében is kinyílik a bicska. S ha már az emlékezet nem működik, talán a lelkiismeret... Az a cudar, amely nem hagy aludni... J EGYZET azok érdekeit igyekszik majd szem előtt tartani, akik gyárat, áruházláncot, földműves-szövetkezetet, bankot és kórházat privatizáltak félpénzen, hanem azokét, akik már a buszjegyet se tudják megvenni, így szociból visszamaradt bringával járva próbálnak munkanélküliből munkavállalóvá avanzsálni. Tévedés ne essék: bármit megadnék azért, hogy szeptembervégén taroljon Dzurinda, diadalmaskodjék Migaš és triumfáljon Schuster., Hogy melyikük kerül „arany-", „ezüst-", vagy „bronzérmes" helyre, az mellékes. Tegnapelőtt, talán három percnyi eltéréssell mutatta két tévéállomás, hogy kerékpárra pattanva hogyan kampányol Dzurinda, másrészt hogyan agitál egy túlzsúfolt szabadtéri stadionban Mečiar. Mintha falusi foltozósuszter próbálná szakmailag fenyegetni mondjuk Baťa legnagyobb fiát. Sanda gyanúm, hogy az emlékezetes botrány kirobbanása után Hosťovecká ugyan hanyatthomlok távozott Dzurinda közeléből, de annyi ideje még maradt, hogy bosszúból ott „felejtse" a biciklijét. Dzurinda így kísérletet tehet arra, hogy - igaz, más eszközökkel - megismételje Illyés kisregénybeli grófjának kampánybravúrját. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 82006

Bratislava,Prievozská 14/A,

P.O.BOX49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRJNT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLERKft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Tisztelt parasztok! TÓTH MIHÁLY Most harminc éve, hogy utoljára olvastam Illyés remekművét, az Ebéd a kastélybant. Hogy mennyire korhoz kötött még az is, amit az ember a klasszikusok műveiből megjegyez! Hatvannyolc emlékezetes nyarán valahogy elkerülte a figyelmemet a kisregény e három sora: „Egy választási beszédében erkélyéről ő szólította így meg a háza elé - hatvanszobás kastélya elé - gyűlt tömeget: Tisztelt parasztok!" Arról nem szól Illyés műve, mennyire volt hatásos a hülye gróf kortesbeszéde. Szerintem hatásos volt. Magyarországon akkor a hülye grófok általában bekerültek a parlamentbe. Ha volna író Szlovákiában, aki még életében joggal kiérdemelné a klasszikussá minősítést, akkor arról írhatna kisregényt, hogy 1998 nyarán van politikus, aki azzal próbálja elbájolni leendő választóit, hogy biciklire pattanva mutatja be magát az ország lakosságának. Tulajdonképpen azt bizonyítandó, hogy ő nem azok képviseletére készül, akik Mercedesszel és BMW-vei járnak, nem fliiil^ilJíjH „umrrm i ^nyummnr, IHImni'MtulllHHIIHJIl B—

n iíi-iLJi s nntraratnnuiiiíiar _ I H^TJ^^T® i_fr—

u JT_I7JI JnnmmniLiirmuiuiii |Tni,~tr: tr rt Zavaros privatizáció. (Agócs Ernő karikatúrája) Kárpótolnák František Gauliedert, aki „elárulta az eszmét, a választókat" Szólja a hamut... Tudja-e Vladimír Mečiar, hogy nincs bocsánat? A kilencvennégy novemberi hosszú kések éjszakája meghatározta harmadik kormányának mozgásterét. MOLNÁR NORBERT Leginkább azt, hogy semmilyen gazemberségtől nem riad vissza hatalmának megőrzése érdekében. Éppen ezért a három és fél év alatt nem győzte hangsúlyozni politikájának szeplőtlenségét, s mindenáron védelmezni. Mandátuma hamarosan lejár, és a jelek szerint nincs Szlovákiában annyi hamu, amennyit a fejére szórhatna. Egy hónapja kibukott belőle, hogy hibák csúsztak az eddig oly tökéletes magánosítási folyamatba. Természetesen annyi azért nem, hogy felülvizsgálásra szorulna, de kiderült: még az ő szempontjából sem volt tökéletes. Pénteken újabb turpisságra derült fény. A Mečiar-kabinet kárpótolni akarja Gauliedert, erről állásfoglalást dolgozott ki. Azt a Gauliedert, aki „elárulta a mozgalmat, az eszmét, a választókat, a titkosszolgálatot" - és még sorolhatnánk -, ezért nagy csinnadrattával, példát statuálva, renitenskedőket megfélemlítve kizárták a parlamentből. Két évre rá a kormány megtalálta a következő vagon hamut, s bevallotta, hogy a választások előtt engedelmességre kényszerítette jelöltjeit egy atipikus megállapodással. Atipikus mozgalom tipikus módszerei. Nem akadt egyetlen ember sem a DSZM-ben, aid nyikkanni mert volna az eset miatt. Talán majd most. A mozgalomért oly sokat kockáztató, saját arcukat teljesen elveszítő képviselők kétharmada a háttérbe szorult. Vajon lesz-e merszük kipakolni? Vagy egy újabb szerződést kellett aláírniuk a belső titkok megőrzéséről? És vajon az új jelöltek milyen atipikus szerződéseket kapnak? Közöttük akad-e valaki, aki nem viseli el a hazugságot és a diktatúrát? František Gaulieder sem pakolhatott ki igazán, mert az ellenzéknek nem volt hozzá mersze. Bár az Új Szó hasábjain jelezte: sok mindent tud. Tudta azt is, hogy a jelenlegi DSZM-képviselők kétharmada elbúcsúzhat mandátumától. Gauliedernek a kormány szerint talán azért jár most kárpótlás, mert gyenge az ellenzék, suták a médiumok, s nem akadt lehetősége megosztani ismereteit a közvéleménnyel. Márpedig akit kárpótolni akarnak, azt korábban sérelem érte. Tudja-e Vladimír Mečiar, hogy a bűn az nem lesz könnyebb? Ivan Lexa biztosan tudja. Mentőövet, mandátumot kért a legnagyobb mozgalomtól. A titkosszolgálat az ifj. Kováé-ügy miatt már kétszer kapott amnesztiát. Vajon mi minden száradhat vezetőjének lelkén, hogy mentelmi jog is kell neki? Mennyi galádságot követhetett el, ha még mindig megtorlásoktól fél? A panamai útlevelekről pedig még nem is szóltunk. Vladimír Mečiar pedig bűnös szárnyai alá veszi bűnös csatlósait. Csalt, s már rég elvetett minden elvet. Tudja-e Vladimír Mečiar, hogy az üres szívre csak egy gyógyszer van? TALLÓZÓ DIE PRESSE Az osztrák lap egyoldalúnak tartja a cártemetésen elhangzott Jelcin-beszédet, mert torzítás csupán arról beszélni, milyen barbárság volt az uralkodó és családjának lemészárlása. A cikk szerint Jelcin a másik végletbe esett. Korábban a kommunista hatalom csak a cár bűneit emlegette, és közben takargatta a cárgyilkosság barbár bűnét. Most az orosz államfő valósággal szent vértanút csinált az egykori uralkodóból, pedig II. Miklós sekélyes és szűldátókörű vezetője volt hazájának, politikai tevékenysége katasztrófa volt Oroszország számára. A lap felidézi II. Miklós uralkodásának éveit - a zsidópogromokat, amelyeket a cári kormány nem akadályozott meg, az 1905-ös vérontást, amelyben dolgozók ezreit mészárolták le Pétervárott, az orosz-japán háború szörnyű kalandját, az első világháború vérözönét, amelybe a cári kormány különös kíméletlenséggel hajszolta bele alattvalóit. Ha II. Miklós hajlandó lett volna legalább szemernyit feladni önkényuralkodói hatalmából, talán elkerülhette volna az 1917-es forradalmat és azt a rettenetes, tragikus véget, amely neki osztályrészül jutott. LA STAMPA Az ENSZ állandó Nemzetközi Büntető Bíróságának felállításáról szóló, történelminek számító római megállapodás megítélésében eltérőek az első olasz lapkommentárok. A kormányhoz közelálló L'Unitá, valamint a liberális La Repubblica szerint a legfontosabb az, hogy megszületett a „világ bírósága". A legnagyobb példányszámú olasz napilap, a Corriere della Sera úgy értékelte, hogy bíróság létrehozása "Amerika veresé-— gét" jelenti. A torinói La Stampa volt a nagy olasz lapok közül az egyetlen, mely csak félsikernek ítélte, hogy a megállapodásra az Egyesült Államok, Kína, India és Izrael nemet mondott. YENZI YUZYIL A török napilap szerint már megérkezett Ciprusra a nicosiai kormány által vásárolt SZ-300 típusú orosz légvédelmi rendszer hét rakétaütege, s ezeket föld alatti katonai létesítményekben tárolják. A hírt török hírszerzési forrásokra hivatkozva hozta nyilvánosságra, hozzátéve: korábban már radarkészülékeket és a légvédelmi rendszerhez szükséges ellenőrző berendezéseket is szállítottak a szigetország görög részébe. Egy moszkvai lap pénteken azt közölte, hogy az SZ300-as rakéták szállítása később esedékes, s azokat a két legnagyobb orosz hadihajó viszi Ciprusra. A török lap szerint Ankara most megerősíti ÉszakCipruson állomásozó csapatait, és kiterjeszti a Földközi-tenger partján létesített megfigyelőrendszerét. A török vezérkari főnök közölte: katonai védelmet nyújtanak az egyedül Ankara által elismert „Eszak-Ciprusi Török Köztársaságnak". OLVASÓi LEVELEK Nyelvtani baki Gyakran teszik a szlovákiai politikai erők bírálat tárgyává a magyar iskolákon belüli szlováknyelv-oktatás gyenge színvonalát és azt, hogy sok szlovákiai magyar nem beszéli helyesen az államnyelvet. Úgy gondolom, ebben az esetben is tökéletesen igaz, hogy mindenkinek először a saját háza előtt kellene söpörnie. Ennek ékes bizonyítéka áz 1998. július 2-án a Markíza televízióban a Slavkovská miniszter asszonnyal elhangzott interjú. Mint kiderült, mélyszlovák érzelmei ellenére a tárca irányítója szintén nem ismeri helyesen a nyelvet. Hiszen nem tud megfelelően ragozni: a chvíľa főnevet úgy ragozta až do poslednej chvíly. Lehet, hogy ha a miniszter asszony a magyarok elleni támadásai helyett inkább a szlovák nyelvtan szabályaival foglalkozott volna, nem követi el ezt a súlyos hibát. Az SZNPbeli miniszterrel azonos ívású pártelnök, Ján Slota sem jobb a Deákné vásznánál. Ő is használ olyan kifejezéseket, amilyeneket az irodalmi szlovák nyelv nem ismer. Lehet, ez annak a jele, hogy mindketten magyar iskolábajártak? Csákó László Rozsnyó Szégyenérzet nélkül Hónapok óta megdöbbenéssel olvassuk a lapokban azt a segélykérést, amelyet a pozsonyi Komenský Egyetem aulájának megmentése ügyében tesznek közzé az illetékesek. Vajon milyen osztályozást érdemel az az oktatási miniszter asszony, aki szégyenérzet nélkül hónapokon keresztül olvashatja a felhívást: Segítsétek megmenteni a Komenský Egyetem auláját! Pedig a tárca illetékeseinek lenne okuk a pironkodásra. Az egyetem - ahol évente ezrek szereznek egyetemi diplomát - rossz állapotban levő avatási termének javítási költségeit könyöradományokból kell elvégeztetni, özv. Petőcz Kálmánné Komárom A vezér Nagyszombatban köszönti a híveit. Arcára rásavanyodott a mosoly. (ČTK-felvétel)