Új Szó, 1998. július (51. évfolyam, 150-176. szám)

1998-07-17 / 164. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. JÚLIUS 17. KOMMENTÁR Zeman látható keze TÓTH MIHÁLY Csehországban befellegzett a primitív antikommunizmusnak, amely azért primitív, mert a szociládemokráciát nem tudja meg­különböztetni a bolsevizmustól. Az elképzelhetetlenből valóság lett: a jelző nélküli piacgazdaságra esküsző Václav Klaus kényte­len volt paktumot kötni a szociáldemokrata Miloš Zemannal. Rövidesen (baloldali) kormány alakul Csehországban. A „balol­dali" szó zárójelbe kívánkozik. A szocdem végrehajtó hatalom nehezen lesz, mert nehezen lehet szociálisabb annál, mint ami­lyen a Klaus-párt dominanciájával működő korábbi kormány volt, amely - tudjuk - büszkén vallotta magát jobboldalinak, de nem merte működtetni a piac láthatadan kezét. Másképp mindezt így is ki lehetne fejezni: egyetlen poszt­kommunista ország kormánya sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy csak jelszavakkal küzdjön a gazdasági szer­kezet átalakításáért. És fordítva: büntetlenül egyetlen ilyen ország végrehajtó hatalma sem folytathat olyan gazdaságpoli­tikát, amely túllépi a lakosság zömének tűrőképességét. Klaus arra fizetett rá, hogy közgazdaként a piac láthatatlan kezének lendítésével ijesztgetett, miközben politikusként nem volt mersze rálépni az ehhez vezető útra. Attól tartott, hogy a csődre érett vállalatok felszámolásával, a piac törvényeinek maradéktalan érvényesítésével elveszíti népszerűségét a szo­ciálisan érzékeny országban. Nem váltak be a jóslatok, így Zeman szociáldemokratái az or­szág első számú politikai erejévé válnak. Viszont egy évtized sem kellett hozzá, hogy Klaus pártja erkölcsi romlásba ömöljék. A finanszírozás körüli botrány hatására a párt napo­kon belül két részre szakadt. Pozitívan értékelhető, hogy - a válság elúzódásának megakadályozására - Klausnak volt ere­je a paktum megkötésére. Most a baloldali Zemanra vár ugyanaz a feladat, amelyet minden posztkommunista ország­banjobboldali politikai erőnek kellene végrehajtania. Nobel­díjat érdemel Zeman, ha ezt eredményesen, tehát népszerű­ségvesztés nélkül megteszi. Világszerte érdeklődve figyelik, mire lesz képes Zeman nagyon is látható keze. JEGYZET m • • • • a ff Toportyu, egérfogó VRABEC MÁRIA A megjegyezhetetlen nevű magyar mozgalom a jólétért azután, hogy két hete beje­lentette, egyedül indul a vá­lasztásokon, azon frissiben el is kezdte a kampányát. Politi­kai nagygyűléseket nem tart ugyan - mégis csak ciki len­ne, ha ezeken a helyi vezető­ségen kívül alig jelenne meg valaki -, de egyéb reklámfo­gásokat nagyon jól elsajátí­tott. Tudja például, hogyan kell nevét emblémás trikók, tollak, sörnyitók, műanyag szatyrok és egyebek osztogatásásával bevinni a köztudatba. Nem tudom, mekkorák a készletei az említett tárgyak­ból, de ismerve a mozgalom meglehetősen nyakatekert nevét és tudva, hogy a meg­ajándékozottak küencven százaléka vagy benzinnel mossa le a tárgyakról az árul­kodó feliratot, vagy hipóba teszi őket, korántsem lesz egy egyszerű feladat. Bizo­nyára nagyobb sikere lesz majd folklórműsorok, nóta­estek és egyéb hejehuják szervezésével, hiszen tudjuk, énekelve minden búját-baját hajlamos elfelejteni a ma­gyar. Néhány pohár bor, meg egy keserves „Gyere, Bodri kutyám..." után igazán senki sem kér számon a szervezők­től komolyabb politikai prog­ramot, azt meg már végképp nem kérdezi meg senki, mi­ből telik a dalra, borra, Éle­tünkre. Az egésznek a lénye­ge, hogy ne kelljen sokat gondolkodniuk a választó­polgároknak, az MNMMJ po­litikusainak meg végképp ne. Ellenkező esetben még tu­dathasadás fenyegetné őket attól a felismeréstől, hogy noha a programjukban válto­zásról esik szó, a valóságban egyedül mégis az felel meg nekik, ha minden marad a ré­giben. Hiszen ha tényleg vál­tozás állna be, ki szponzorál­ja őket, és ki hiszi el nekik, hogy ők lényegében mindig Mečiar ellen küzdöttek, csak éppen a tőle kapott pénzzel. Most még valószínűleg kevés MNMMJ-tagnak fáj a feje et­től, hiszen úgy tűnik, Szlová­kiában még legalább tíz-húsz évig többet ér a választóknak a cirkusz, mint a kenyér. Folyhat tehát az elvi politizá­lás és konkrét cselekedetek helyett a dínom-dánom, fogyhat az adófizetők pénze színvonal alatti korteskedés­re, és szólhat a nóta. Arról azonban nem szabadna meg­feledkezniük a mulatóknak sem, hogy a töpörtyűt csak az egérfogóban adják ingyen. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság- (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43, Rozsnyó: 0942/215 90. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Fxlit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja o DANUBIAPRJNT Rt. 02-.es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVF.DLER Kft. ­Šamonn. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz Üace, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Edes gazdám, ne olvass annyit, mert néhány újságcikktől veszettséget kaphatsz! (Gossányi Péter karikatúrája) TALLÓZÓ NOVÝ ČAS A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom július 18-án tíz kü­lönvonatot indít az ország kü­lönböző városaiból jelöltállító kongresszusának színhelyére, Nagyszombatba. A lap értesülései szerint egy különvonat megrendelése az államvasutaktól legalább két­százezer koronába kerül. Való­színű, hogy a DSZM-féle sze­relvények miatt szombaton or­szágszerte késnek majd a sze­mélyvonatok. Vladimír Mečiar mozgalmának kongresszusára szokatlan helyszínen, a Spartak labdarúgó-csapat sta­dionjában kerül sor; a rende­zők húszezer érdeklődőt vár­nak. A választási program és a jelölt­lista kihirdetése után lángra lobbannak a függetlenségi tá­bortüzek. Egyébként a Spartak sportklub igazgatótanácsának elnöke Vladimír Poór, a DSZM magas beosztású tisztség­viselője. A kassai Kelet-szlovákiai Vasműnek első nekifutásra nem sikerült bekebeleznie a Szlovák Biztosítót... Gigászok sokmenetes meccse Szerdán eredménytelenül ért véget a Szlovák Biztosí­tó közgyűlése. Különösen a Kelet-szlovákiai Vasmű szempontjából volt ered­ménytelen, ugyanis nem sikerült az általa sugallt alaptőke-emelés. SIDÓ H. ZOLTÁN A biztosító valóban alaptőke­emelésre szorul, ezért a kassai vasmű a jelenlegi 1,5 milliárd koronás alaptőkét 2,5 milliárd koronára javasolta emelni. A biztosító részvényeinek 20 szá­zalékát birtokló vasmű ödetét ­egyelőre - megtorpedózta a Nemzeti Vagyonalap, amely 50,5 százalékával teljhatalom­mal bír az ország első számú biz­tosítójában. És most következ­zen egy kis matematika: ha az 1 milliárd koronás emelést teljes mértékben a vasmű jegyezte volna (a vagyonalapnak közis­merten nincs forgótőkéje, azon­nal használható készpénze), ak­kor a gyáróriás részesedése 52 százalékra emelkedett volna, a vagyonalap pedig 30,3 százalé­kával elvesztette volna hatalmát a biztosító felett. Szerdán végül abban egyeztek meg, hogy 30 napon belül rend­kívüli közgyűlést hívnak össze; azon mindössze 375 millió ko­ronás alaptőke-emelés lesz a tét. Ha a 375 milliót teljes mérték­ben a vasmű állja, akkor a pénz­intézet 36 százalékával, a va­gyonalap pedig a 40 százaléká­val fog rendelkezni. Látszólag tehát úgy tűnik, hogy a Lexa­(Karol Melocík, a biztosító elnö­ke korábban Ivan Lexának, a tit­kosszolgálat vezetőjének volt az irodavezetője), illetve a Rezeš­csoport közötti harc az előbbi ja­vára dőlt el. De csak látszólag, A szinte ismeretlen Te­lemar cég lehet a mér­leg nyelve. ugyanis ilyen szoros küzdelem­ben (40% kontra 36%) már a kisrészvényesek súlya is érde­kes. A szinte ismeretlen Telemar le­het a mérleg nyelve. A cég tavaly szeptemberben a Rezešhez és Smerekhez, a vasmű két csúcs­vezetőjéhez kötődő ARDS Kft.­től megvásárolta a biztosító részvényeinek 8,3 százalékát. Az esetleges kenyértörés napján a Telemar bizonyára a vasmű ér­dekeinek megfelelően szavazna a részvényesek ülésén. De hogy a kép még cifrább legyen, emlí­tést kell tennünk arról a Vinlan cégről is (a biztosító részvényei­nek 8,5 százalékát tartja kezé­ben), amely tavaly december­ben a VÚB Invest Holdingtól kapta a részvényeket. Abban az időben a VÚB Invest Holding fő­nöke - micsoda véletlen! - ép­pen Karol Melocík, a Szlovák Biztosító jelenlegi elnöke volt. A kassai vasmű kontra Lexa­csoport összecsapása tehát még nem lefutott mérkőzés. A választásokon vagy az SZDK, vagy a DSZM nyer - az országnak azonban korántsem mindegy, hogy melyik Alternatívakeresés szeptember végéig JARÁBIK BALÁZS A választások valódi tétje nem az, hogy ki nyer, hanem az, hogy ki tud kormányt alakítani. Ez a nevében egyetértést hirdető párt megalakulásáig igaz is lehe­tett. Azóta azonban semmiképp sem felel meg a valóságnak. A PEP létrejötte óta a feje tetejére állt a megszilárdult ellenzéki struktúra. A leghatározottabb ellenzéki erőnek a Magyar Koa­líció tekinthető, hiszen képvise­lői parlamenti tevékenységük során egyetlenegy alkotmány­vagy törvénysértő indítványt sem szavaztak meg. Ide sorolha­OLVASÓI LEVELEK Csak a meghívottak? Végre! - kiáltottam fel, amikor meghallottam, hogy megnyílt Dunaszerdahelyen az első iro­dalmi kávéház. Végre betelje­sült egyik régi álmom. Nagyon vártam már egy ehhez hasonló helyre, mert örök életemben vonzódtam az irodalomhoz. Ha csak tehettem, ott voltam min­den szlovákiai magyar könyvbe mutatón. Amikor Budapesten jártam és betértem az írók Bolt­jába, nagyon megszerettem, de az sem volt az igazi. Teázhat­tam, mialatt a könyveket bön­gésztem. Tetszett, hogy nem tó az SZDK néven futó pentago­nálé, amely kisebb bakikkal ugyan, de demokratikusan buk­dácsolta végig a négy évet. Nem csoda hát, hogy a két koalíció egymással stratégiai szövetséget kötött. Ebből a vonalból - szán­dékosan - kimaradt a DBP. A baloldaliak nyíltan deklarálták harmadik utas politikájukat, ez­zel akarták a határozatlan vá­lasztókat megszólítani. A PEP megjelenése ezt a szlovákiai „idillt" zúzta szét megbékélést és megbocsátást hirdető politi­kájával, baloldali nézeteivel, jól szervezett sajtóhadjáratával és Rudolf Schusterral - Vladimír állt fölöttem három elárusítónő, és nem kérdezte meg minden második percben, hogy mit pa­rancsolok. Dunaszerdahelyen a Vámbéry Irodalmi Kávéház megnyitójára szerettem volna elmenni, de munkám nem en­gedte. Pozsonyban dolgozom, és múlt csütörtökön nem tud­tam időt szakítani a megnyitó­ra. A városban lakom, érdekel szülővárosom története. Kíván­csi lettem volna a Dunaszerdahely - Dunajská Streda - Niedermarkt 1989-1998 című könyv bemu­tatására, de nem lehettem ott, mert nyár van, és az a helyette­sítések időszaka. Szeretem az irodalmat, és a képzőművészet is közel áll hozzám, ugyanúgy, mint a színjátszás. Dúdor István Mečiar egyeden potencionális ellenfelével - a soraiban. Megje­lenésük pillanatában az „egyet­értők" képesek voltak minden prognózist, számolgatást meg­cáfolni, s több hónapja szinte tö­retlenül magas támogatottsá­guk révén nagyobb pártot mu­tatnak, mint amilyen az valójá­ban. A baloldali politikai paletta uralkodói bármi áron kormány­ra akarnak kerülni. A DBP politi­kusai is nemegyszer jelezték ilyetén szándékukat, viszont a PEP számára a hatalom jelenti a garanciát szponzorai és támoga­tói igényeinek kielégítésére. Persze ajánlkozásuk nem mérv­festőművész - Isten nyugosztal­ja - régi barátom volt. Az ő al­bumának a bemutatására is szí­vesen elmennék, de sajnos, is­mét dolgozom pénteken. Azt hi­szem, ha továbbra is hétközben rendeznek ilyen eseményeket, nem fogok tudni eljárni. Miért nem lehet például szombaton délután, és akkor talán többen jelennének meg. És bennünket még érdekelne is. Kovács Mihály Dunaszerdahely Vendégül láttuk a Botorkát Nemrég városunkban járt egy romániai magyar tánccsoport, a Botorka. Székely gyermekek adó, a választásokon nyertes párt válogatja meg partnereit. A „Kicsi, problémás, de a miénk!" jelszóval épített országunkban sem győztes pártból, sem poten­ciális partnerből nincs sok. Az eddigi szlovákiai választásokat a DSZM nyerte. Most akad egy ko­moly ellenfele, akinek az MKP személyében potenciális partne­re van. A szeptember végi vá­lasztásokat vagy az SZDK, vagy a DSZM nyeri. Szlovákiának azonban korántsem mindegy, hogy melyik. A szerző a Márai Sándor Ala­pítvány munkatársa. mutatták be hagyományőrző táncaikat. Felléptek a helyi művelődési központban, a ter­málfürdőben, majd a nyárasdi művelődési házban is. Áz 56 tagú együttes elszállásolásáról szülők, valamint pedagógusok gondoskodtak. Hogy megven­dégelhettük, szórakoztathat­tuk és megajándékozhattuk új barátainkat, azt lelkes támoga­tóinknak - önkormányzati kép­viselőknek, kollégáinknak, vál­lalkozóknak, óvodai kollektí­váknak és polgártársainknak ­köszönhetjük. Biztos vagyok benne, hogy összefogásunk ré­vén a táncsoport tagjai szép és gazdag emlékekkel térhettek haza. Belucz Irén Nagymegyer

Next

/
Oldalképek
Tartalom