Új Szó, 1998. július (51. évfolyam, 150-176. szám)

1998-07-02 / 151. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. JÚLIUS 2. KOMMENTÁR Ész-szerűség HOLOP ZSOLT Gustáv Krajči belügyminiszter alapjában véve ésszerűnek nevezte az ellenzéknek az önkormányzati választási törvény módosítására vonatkozó javaslatait, ám kijelentette: elfogadásuk esetén megváltozna a törvény filozófiája. Persze Gustáv Krajči nem mérvadó, hiszen testnevelés szakon végezte filozófiai tanulmányait, és már sok olyan dolgot észszerűnek tartott, ami csakis Szlovákiában lehet az. A cél ésszerűsítleníti az eszközt. Ha egy (vagy több) ésszerű javaslat nem építhető be a törvénybe, a jogszabály nyilván nélkülöz mindennemű ész-szerűséget, legyen bármilyen a filozófiája. A cél pedig az, hogy a DSZM minél több helyen megnyerje az önkormányzati választásokat, s erre jó esélye lesz, ha a polgárok nem személyekre, hanem pártlistákra adhatják voksukat. Mečiart régóta idegesíti, hogy az önkormányzatokat nem tudja kordában tartani. Ősszel az a helyzet is előállhat, hogy egyetlen párt szerzi meg az összes helyet egy-egy képviselőtestületben - kivéve a vegyesen lakott községeket, mert ott a nemzetiségek szigorúan számarányuknak megfelelően juthatnak képviselői székhez. Számtalanszor leírtuk már, hogy ez alkotmánysértő és diszkriminatív, már csak az alkotmánybíróságnak kell kimondania. Ha megszületik a megfelelő beadvány, s ha a bírák megalapozottnak találják az ellenzék kifogásait, az önkormányzati választások akkor is a tegnap elfogadott törvény szerint zajlanak. Az alkotmánysértést ugyanis az „elkövetőnek" kell helyrehoznia, ellenkező esetben a törvény csak a határozat ldhirdetése után hat hónappal veszti hatályát. Ha mégis újra a parlament elé kerülne a törvény, a kormánypártok ismét lelkiismeretük szerint szavaznak majd, hogy egy további alkotmánysértés fejében minél több szavazatot kapjanak választóiktól. Szlovákiában ez nagyon is ésszerű. És egyszerű. Alkotmányos zűr FEKETE MARIAN Zűr van a napilapoknál, nem tudják, mi a tilos és mit szabad. Megjelent és június 18-ától hatályos a parlamenti választási törvény, amely a választási kampányról szóló 23. §-ának harmadik bekezdésében - az alkotmányt és az emberi jogokról szóló nemzetközi megállapodásokat felrúgva - kimondja: a választási kampány idején tilos megjelentetni „bármilyen külső megnyilvánulásokat", amelyek a jelölteket állító politikai pártokat propagálnák (népszerűsítenék). És ugyanennek a törvénynek egy másik megfogalmazása: az időszaki sajtó kiadói kötelesek gondoskodni arról, hogy a lapok ne közöljenek olyan információkat, amelyek ellentétben állnának a parlamenti választási kampány szabályaival. Zűr van a lapkiadóknál, mert egymilliós bírsággal sújthatják őket olyan valamiért, aminek mibenlétéről a törvény hatálybalépését követő két héten belül sem sikerült pontosabb információkat szerezni. Senki sem képes magyarázatot adni arra, mi volna ellentétben a választási kampány szabályaival; melyek azok a „bármilyen külső megnyilvánulások", amelyek népszerűsíthetnek egy pártot; hol húzódik a határ „a bármilyen külső megnyilvánulások" megjelentetése" és a sajtószabadság között. Értelmetlen megfogalmazások ezek a magántelevíziókat és rádiókat felügyelő testület tagjai számára is. Ezért is fordultak értelmezési problémáikkal a parlament alkotmányjogi bizottságához, de az rögvest elutasította őket, mert noha a bizottság sokszor értelmezett törvényeket és alkotmányrendelkezéseket is, ebben az esetben ezt mégsem teheti meg. Úgyhogyjön a kivárási taktika: ami elsősorban azt jelenti, hogy az ellenzéki lapok hátára fordított teknőc módjára viselkednek majd. Kivárják, hogyan ír a Slovenská republika, a legizmosabb kormánymozgalom napilapja, mert ha ezt az újságot nem bírságolják meg, akkor - remélhetőleg - más lapokat sem bírságolnak majd. Egy másik taktika a választások végleges eredményeiről való meggyőződésből, illetve az igazságba vetett hitből eredhet. Ha a szlovákiai sajtó hisz az igazságban, akkor nem vetheti alá magát alkotmánysértő, nemzetözi egyezményeket felrúgó rendelkezéseknek. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P.O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. áamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Haver, örömmel cipelném így a privatizált válallalatokat. (Peter Gossányi rajza) Először kell alternatívával szembenéznie a Magyar Koalíció Pártjának Egypárti variációk Érdekes helyzetben van a Magyar Koalíció Pártja. Vezetősége természetesnek veszi a magyar szavazatok besöprését, sőt egyes korifeusai a mandátumok számának növelésétől várják a személyi ambíciók kielégülését. JARÁBIK BALÁZS Mindenképpen dicséretes, hogy az MKP vezetői a Magyar Koalíció 1994 és 1998 között megszilárdult politikai paradigmáját kívánják megvalósítani. Ez nem más, mint a kisebbségi létünk problémáira kormánypozícióból gyógyírt találni. A szlovákiai politikai helyzet változásai azonban nem szükségképpen utalnak arra, hogy a magyar politikusoknak lehetőségük lesz a szavak után a (kormány)tettek mezejére lépni. A választási hangulat szítása okozta feszült helyzetben nem mindegy, miket nyilatkozik, miként viselkedik a politikai elit, illetve hogyan tudja az új politikai szubjektum lehetséges szlovák partnereinek „eladni" magát. Az ehhez szükséges nyitás alapkövének letétele is megtörtént egy, a szlovák pártokkal való kapcsolattartásért felelős alelnök kinevezésével. A kormányba vezető út azonban nemcsak jó szándékú beszéddel, hanem tettekkel van kikövezve, vagyis éppen itt lenne az ideje egy jól átgondolt és szervezett (!) kampánynak. Annál is inkább, mert az MKP-t fenyegető igazi veszély nemcsak egy esetleges ellenzéki szerepkör, hiszen azt igazán volt módunk megszokni. Sokkal inkább az, hogy az ugyancsak széles szlovák politikai palettán feltűnt egy - a nevében egyetértést hirdető - párt, amelynek vezetőVállalható-e a cég filozófiája? Amikor elolvastam Vojtek Katalinnak a 2. oldalon megjelent cikkét, először fellapoztam a cégjegyzéket, vajon mikor privatizálta a szerző a szlovákiai magyarságot. Sajnos, ilyen jellegű és nevű céget nem találtam. Azaz: a szlovákiai magyarság nincs cégjegyezve. Ami - számomra azt is jelenti, hogy arról a cégfilozófiáról sem beszélhetünk, amelyet nekem és nekünk mindannyiunknak el kellene fogadnunk, ha Vojtek Katalin cégében kívánnánk működni. je a többi szlovák „líderrel" ellentétben ld merte jelenteni, hogy a magyar kisebbség problémáira megoldást a kétnyelvű bizonyítványok ismételt bevezetésében és a kisebbségi nyelvtörvény megalkotásában látja. Véletlenül éppen azzal a két esettel érvelt, amelyről a Magyar Koalíció beszélt a magyar kisebbség sötét helyzetének jellemzésése során külföldön és belföldön egyaránt. Annyira jól sikerült ez a fajta kampányolás, hogy Rudolf Schusteron kívül az Európai Unió is csak azt ismételgeti a magyar kisebbséggel kapcsolatban. Pedig megannyi megoldatlan kérdés és eltussolt probléma van a két, kétségtelenül fontos kérdéskörön kívül is. Ellenzéki szerepkörben - esetleg a DSZM és a Szlovák Nemzeti Párt társaságában - ugyancsak nehéz lesz megtalálni az új feladatokat és még nehezebb lesz eladni őket. Nem tett jót az ... létünk problémáira kormánypozícióból gyógyírt találni. MKP nem éppen demokratikus módszerekkel történt megalakulása, hiszen különmegegyezések születése és elhalása, megállapodások felrúgása és érvek nélküli tárgyalási módszerek ezzel teret nyertek az MKP-n belül. Ha Schusteréknek módúkban lesz megtartani választási ígéreteiket, a „polgári egyetértők" fogják megvalósítani a magyar célkitűzéseket (legalábbis egy részüket), s az MKP olyan politikai gödörbe kerülhet, amelyből a kifelé vezető út rögös lesz. Ily módon a magyar politikai elit először találkozik olyan - jelentős - ellenféllel, amely nyíltan magyar szavazaPersze tudom, hogy Vojtek Katalin csupán hasonlatot keresett egy tétele illusztrálásához. Csakhogy ez a hasonlat nem helyénvaló, sőt veszélyes gondolat- és cselekvéssorozatokhoz vezethet. Mert ha a szlovákiai magyarság egy cég, akkor a cikk logikája alapján cégvezetés is csak egy van, egyetlen és kizárólagos stratégiával. Aki ezt nem tudja elfogadni, az mehet. Kérdem én: hová? „Ha itt nem tetszik, menj el!" - így is olvasható Vojtek Katalin cikkének utolsó előtti mondata, amelyhez kapcsolódik a poén: „Ilyen egyszerű a dolog." Naná, hogy egyszerű! Azt ajánlom a szerzőtokra pályázik. Nem a hosszú nevű (magyar) párt jelenti a veszélyt az MKP számára, hanem a PEP szándéka, és ezt meghatározó profi kampánya. Hosszú hónapokba, nehéz évekbe kerülhet az MKP-nak kiépíteni olyan ideológiát, amellyel ismét visszalopja magát a választók szívébe, és kormányközeibe kerülhet. Van ennél sokkal rövidebb, de hosszú távon fájdalmasabb út is: a nemzeti húrok újrahangolása s ennek eszköztára. Minden, ami vörös posztó a szlovákok számára, s ami zsákutcába vezetheti az amúgy is holtponton levő szlovák-magyar párbeszédet, veszélyeztetve ezzel a szlovákiai magyarság érdekeit. Azokét a magyarokét, akik az elmúlt két évben az MKDM-et és vezérkarát emelték a politikai piedesztálra nem utolsósorban pragmatizmusa és szlovák demokratikus erőkkel való együttműködést előtérbe helyező politikája miatt. A másik ilyen erő, a volt Magyar Polgári Párt által létrehozott polgári platform 20 százalékával nem lesz képes számottevően befolyásolni egy új ideológia kialakulását. így a helyzet kulcsa a keresztény-konzervatív-népi platform (apropó, nem hosszú a név egy kicsit?) belüli erővonalak fogják kialakítani. Az MKDM belement ebbe a helyzetbe, s a szövetségi párt elnökével, Bugár Bélával az élen bebizonyíthatja, képes-e érvényesíteni saját, jól bevált politikáját a közös platformon belül. A politikai hazardírozás kora lejárt, érveltek a szövetségi pártot óhajtók céljuk elérése érdekében. Nagyon reméljük, hogy létrehozásával nem fog ismét beköszönteni. A szerző a Márai Sándor Alapítvány programszervezője. PRAVDA „Meggyőződésem, hogy a magyarországi helyzet 1956 után másképp alakult, mint nálunk, hiszen úgy jártunk oda, mint nyugatra, az üzlethálózat és az egész életfelfogás is ezt bizonyította" - állítja a napüapnak adott interjúban Arpád Tarnóczy újonnan kinevezett budapesti szlovák nagykövet. A volt DSZM-képviselő szerint Magyarországon az egypártrendszer diktatúrája sem volt annyira erős, mint nálunk. „Valószínűleg ott az emberek szolidárisabbak és toleránsabbak voltak, ha pedig a magyar ügyről volt szó, mindenkor összetartottak és összetartanak ma is. Nem fordulhat elő, hogy külföldön árulkodjanak politikai ellenfelükre" - teszi hozzá a nagykövet. Arról is beszél, hogy Magyarországon olyan barátai élnek, akik a polgári élet elismert egyéniségei. Megemlíti az ötszörös olimpiai bajnok Gyarmati Dezsőt, és elmondja: neki köszönheti, hogy amikor csehszlovák válogatott vízilabdázóként nem juthatott ki nyugatra, a magyar csapattal utazhatott ki a nyugat-berlini világbajnokságra. Szerinte a szlovák-magyar viszonyban el kell felejteni a történelmi előítéleteket, nem kell a szlovákok ezeréves elnyomásáról beszélni, hanem a szlovákokat úgy kell venni, mint az akkori Magyarország lakosságának szerves részét, hiszen a Kárpát-medence első írásos emléke is tőlük eredeztethető. A nagykövet nevetségesnek tartja az olyan véleményt, hogy ha Párkány és Esztergom között újjáépítenék a Mária Valéria-hidat, akkor azon magyar hadtestek másíroznának át Szlovákiába. Mint elmondja, a legjobb megoldás az lett volna, ha megépül a nagymarosi vízmű, és gátján út vezetne Magyarországra. Az államközi kapcsolatokban Tarnóczy szerint jelentősebb változás csak az őszi parlamenti választások után várható. SÜDDEUTSCHE^ZEjTÜN^ A német lap szerint nagy feladatok várnak az EU elnökségét szerdától betöltő Ausztriára. A külpolitikában a koszovói válság megoldása lesz a legnagyobb nehézség, az uniós belső ügyeket illetően pedig a tagállamok pénzügyi hozzájárulása vár legsürgősebben tisztázásra. A cardiffi csúcson Németország egyértelművé tette, hogy nem hajlandó továbbra is a dúsgazdag nagybácsi szerepét vállalni. A következő hetekben a témában kemény összecsapások várhatók a tagállamok között, és az unió történetének legnehezebb időszaka elé néz. A spanyolok és a portugálok közölték, hogy saját érdekeiket szem előtt tartva a keleti bővítés feltartóztatására is hajlandók. A közvetítés nehéz feladata Ausztriára vár, amely az elmúlt hetekben többször érzékeltette, hogy független, nem Németország csatlósa. nak az alighanem hegeli ihletésű megfogalmazásnak a lényegét, amely a főcím előtt van: „tiltakozás a tiltakozás ellen". A dilemmám az, hogy nem tudom eldönteni, mi a tézis: a tiltakozás, vagy pedig a tiltakozás tárgya? Mert eltérő értelme lesz a tiltakozás elleni tiltakozásnak, ha ez csak antitézis, vagy pedig már maga a szintézis. Azt nem merem feltételezni, hogy Vojtek Katalin nem tudja, mit írt le ebben a cím előtti címben, amelynek az utolsó bekezdés a poénja. Valami okból kifolyólag nem szórakoztat az ilyen „viccelődés". Mészáros András Pozsony nek, hogy fordítsa le cikkének utolsó bekezdését szlovákra, és olvassa úgy, mintha csak a Slovenská republika vezércikkének a része volna. Akkor talán rádöbben, micsoda ideológiai szörnyszülöttet bocsátott a világra. Ha valaki úgy véli, hogy a ránk húzott politikai kényszerzubbony egyengondolkodással elviselhetőbb, sőt ezzel társasági öltözetté válik, akkor - véleményem szerint - téved, és másokat is megtéveszt. Nem kívánok azon élcelődni, hogy Cégnek hívnak egy mindenki által ismert titkosszolgálatot is. Szeretném, ha Vojtek Katalin megmagyarázná nekem an-