Új Szó, 1998. június (51. évfolyam, 124-149. szám)

1998-06-04 / 127. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1998. JÚNIUS 4. KULTÚRA hirdetés 9 A pozsonyi Vigadóban nem élvezhettük Liszt Ferenc Fauszt-szimfóniáját mint szerves egészt Solcat akar a szarka... ... a közmondás befejezését mindenki ismeri. Ondrej Lénárd, a Szlovák Filharmónia vezető karmesterének megalomániától duzzadó terveire pedig mindennél inkább ráillik hát elmondhatjuk, (sajnos) nem búja a... HORKAY TAMÁS Azért a képlet nem ennyire egyszerű. 1996 őszén még az agresszív hatalom gőgös megnyilvánulásának tűnt Mahler Ezrek szimfóniájának (mely tényleg majd ezer közreműködőt igényel: a világ bármely táján csak egész kivételesen tűzik műsorra) hatalmas csinnadrattával kísért, nem kifejezetten sikerült előadása; 1998. május 14-én viszont a Liszt-estként szerkesztett legújabb filharmonikus koncert számomra sokkal inkább szimpatikus, amolyan „fehér folt-eltüntető" jelleget öltött. Persze, csak félig. Liszt Ferenc, az európai romantika egyik legjelentősebb képviselője Esz-dúr zongoraversenyét és Mazeppa című szimfonikus költeményét ugyanis minden átlagos zenehallgató szinte kívülről fújja, míg a Fauszt-szimfóniáról ez egyáltalán nem mondható el főleg nem Szlovákiában. Tehát épp a Fauszt-szimfónia, Liszt egyik legértékesebb, legnagyszabásúbb alkotásának megszólaltatása tette (tehette) ezt az estét rendkívülivé. Azért a program többi komponenséről is ejtsünk egy-két szót: a helyenTomáš Nemec fiatal hazai tehetség (Archív felvétel) ként kedves szertelenséggel, inkább intuitívan előadott Mazeppa már a benne rejlő zseniális zenei kvalitásoknak köszönhetően sem okozhatott különösebb csalódást, de azért a megkötözött kozák vezér büszkén szárnyaló témáját nagyobb kedvvel és meggyőződéssel is fújhatták volna a harsonák. (És ugye világos, hogy ezért nem elsősorban a harsonásokat szeretném hibáztatni...) Az Esz-dúr zongoraverseny szólistájaként egy fiatal hazai tehetséget ismerhetett meg a Vigadó közönsége, Tomáš Nemec személyében. A zongorairodalom egyik leghálásabb és legismertebb darabja sok csillogóvillogó, brilliáns virtuozitást közszemlére tevő teret biztosít a szólista részére, persze bizonyos lírai és drámai képzeleteró automatikus elvárása mellett. Ezen ismérvek alapján Nemec teljesítményét nem találtam igazán kielégítőnek: játéka éppoly kevéssé volt szuverenül csillogó mint struktúráit, átgondolt, és néhány lírai felvillanás ellenére is flegmatizmussal vegyes erőlködés jellemezte. A hangverseny sajátos, negatív dinamikája nem mondott önmagának ellent és szünet után jött csak a „feketeleves". Mert egy fülledt, agyonizzadt, szellőzetlen, zárt teremben az ember eleve nem érezheti magát jól. És pláne ha egy igencsak kifogásolható minőségű produkciót kell majd másfél órán keresztül hallgatnia... Liszt Faust-szimfóniája rendkívül gondolatgazdag, öszszetett, magasfokúan szerkesztett, drámai történésekkel bőségesen ellátott kompozíció, cseppet sem könnyű befogadni és „megemészteni". Szép-szép, ha a pozsonyi (és egyben szlovákiai) zenebarátokkal meg akarjuk ismertetni, de... és itt térek viszsza cikkem címadó közmondásához. Ondrej Lenard előadásában ugyanis a Fauszt-szimfónia csak nagyon távolról emlékeztetett arra, aminek a szerzője szánta. Elsősorban az alkotás „folyamat" (kérem kétszer aláhúzni) jellege tűnt el szinte teljesen: Lenard kezei alatt a nagyszabású mű rengeteg unalmas részecskére esett szét, a számtalan nekifutamodás és megállás következtében elmosódott felépítése, körvonalai, a végeredmény pedig iszonyú vontatottság lett, mely a drámai történést egyszerűen „megölte". A pozsonyi Vigadóban tehát nem hallhattuk, nem élvezhettük Liszt Fauszt-szimfóniáját mint a legmagasabb művészi igényességgel szerkesztett szerves Egészt, hanem egy kevéssé alakított, halvány kifejezőerejű, végeláthatatlan hosszúságú hangmaszszát. Minden tiszteletem a zenészek erőnlétéé és azoké a hallgatóké, akik az előadás alatt nem szunyókáltak el; de valóban hazánk zenekultúráját szolgálják az effajta, szinte eleve kudarcra ítélt kísérletek? És valóban nincs ebben az országban egyetlen fiatal karmesterhetség sem, aki bebizonyítaná - jobban is lehet ezt csinálni? Izgalmas történetek, játékok, mesék, versek Gondolatok az Emlékül című könyv kapcsán Megjelent a Tücsök Hogy emlékezz... ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ A legkisebbek kedvence ezúttal is tele van šok izgalmas történettel, játékkal, mesével, verssel. Hogyan kerültek be a nagymegyeri gyerekek a televízióba? Kicsodák az országos szavalóverseny legkisebb győztesei? Miképp ünnepelték meg a muravidéki gyerekek az anyák napját? - a sok apró beszámoló sok gyerekről és sok iskolai csapat munkájáról ad hírt. Az erdélyi Zágoni Olga legújabb története egy kistestvér érkezéséről szól. A verses oldalakon Petőfi Sándor, József Attila, Szilágyi Domokos egy-egy költeménye mellett Lévay Erzsébet és Barak László műveiből válogathat az olvasó. A Regélő rovat gyerekek alkotásaiból nyújt át egy csokorravalót, mégpedig az 1848-49-es szabadságharc 150. évfordulójára meghirdetett országos verseny legsikerültebb pályamunkáiból, rajzokból, fogalmazásokból, beszámolókból. S nem maradt ki természetesen ebből a Tücsökből sem a sok fejtörő, nyelvi és ügyességi játék, de még a kifestő sem - a legkisebbek nagy örömére, (t) LISZKA JÓZSEF A Lilium Aurum Kiadó jelentette meg Gágyor Józsefnek, még a Megy a gyűrű vándorútra összeállítása során felgyülemlett emlékkönyv-versikéit. Első hallásra akár frivolnak is tűnhet az ötlet, hiszen nyilván nincs olyan olvasó, aki ne lenne tisztában a műfaj esztétikai buktatóival. A néprajztudomány nem szépészeti alapelvek szerint válogat kutatási témáiban, hanem annak alapján, hogy az adott jelenség része-e a kutatott népcsoport mindennapi kultúrájának vagy sem. Az emlékversek részei kultúránknak, ráadásul ugyanúgy „viselkednek", mint más népköltészeti alkotások: változatokban élnek, nem nyomtatásban terjednek és meghatározott funkcióval is bírnak. Gágyor József volt az, aki (tetejében nem is „szakképzett" néprajzkutatóként!) felismerte a témában rejlő tudományos lehetőségeket és - élt is velük. Bár a műfajjal a magyar folklorisztika, illetve irodalomtudomány nemigen foglalkozott, múltja meglehetősen nagy. Gágyor József is idézi (pontosabban: idézné) a kurrens lexikonokat (beleértve a Magyar Néprajzi Lexikont is), bizonyítva, mennyire nincs a tudományos köztudatban ez a műfaj. Nem idézi viszont a Világirodalmi Lexikont, aminek pedig folklorisztikai szócikkei sokkal használhatóbbak a Magyar Néprajzi Lexikonéinál. Ebben találunk Emlékkönyv szócikket is, amiből megtudjuk, hogy az „üres lapokból álló könyv, melyet főleg emléksorok bejegyzésére, ill. versek gyűjtésére használnak. Szokása a 16-17. sz.-ban keletkezett, a 18-19. sz.-ban terjedt el. Jelentős költők (Petőfi, Heine, Puskin) is írtak értékes alkalmi költeményt tisztelőjük emlékkönyvébe". Amíg azonban a múlt században emlékkönyvük általában férjhezmenés előtt álló hajadonoknak, felnőtt széplelkeknek volt, századunkra ez a szokás általános iskolás gyerekek körében dívik. Könyvünk szerzője a volt Galántai járás magyar iskolával rendelkező falvaiban kisdiákoktól gyűjtött. Bevezető tanulmányában sok szempont szerint elemzi a tárgyát, majd tematikailag csoportosítva 1137 szöveget ad közre. Általában a mai közigazgatási határok nem éppen szerencsés útjelzői a népi kultúra kutatójának. Ebben az esetben azonban nem lehet a szerzőt amiatt elmarasztalni, hogy vizsgálódásait a Galántai járásra korlátozta, hiszen az általa vizsgált műfaj földrajzilag kevéssé meghatározott. Bizonyára hasonló eredményt hozott volna, ha mondjuk a Rozsnyói vagy Tőketerebesi járás magyar falvaiban végzi el kutatásait (bár érdemes lenne kipróbálni az összehasonlítást). Gágyor József könyve bevezetőjében több alkalommal is magyarázkodik: indokolja, mi a létjogosultsága az efféle munkának, s ha giccses is, ha nem is „tiszta forrás", ha nem méltó is arra, hogy megőrizzük, tovább éltessük, kutatni mégis kell. Szükségtelennek tartom az efféle magyarázkodást, mint ahogy arra sincs szükség, hogy a kenderfeldolgozás leírása előtt vagy után elmondjuk, nem várjuk el az olvasótól, hogy holnaptól saját maga vesse, majd nyűje ki kenderét és a leírottak alapján dolgozza is föl. Amikor arról beszél a néprajzi leírás, hogy eleink valamikor szárított tehénlepénnyel fűtöttek, nyilván nem követendő példaként hozza elő. Tudomásul kell végre vennünk, hogy a néprajz történettudomány, amelynek minden művelődéstörténeti jelenséget számba kell vennie. Gágyor József könyve nagyszerű és bátor vállalkozás arra, hogy ezt a tényt tudatosítsuk. KATICA '98 gyermekfesztivál Július 6-án és 7-én Somorja Fő terén és Mosonmagyaróvár városközpontjában rendezik meg a testvérvárosok közös szervezésében a Katica 98 gyermeknéptánc fesztivált, melyen tizenhét együttes lép fel. Somorján a fő műsor, tehát az együttesek bemutatója szombaton 15 órakor kezdődik. A nemzetközi fesztiválon közreműködik többek között a budapesti Törekvés, a soproni,a ómoravicai (Vajdaság), a csíkszeredai (Románia), a győrszentiváni, a nagyszarvai, a nagylégi, a dunaszerdahelyi, a nyékvárkonyi, a mosonmagyaróvári gyermeknéptánc-együttes, valamint a somorjai Csali, a pozsonyi Hájenka, az észtországi Kajakas, a somorjai Prvosienka, a vajdasági Gložan gyermekcsoport. Vasárnap délelőtt a résztvevők megismerkedhetnek Somorja nevezetességeivel. Mosonmagyaróvárott június 7-én mutatkoznak be az együttesek. Másnap délelőtt a szereplők a dunaszerdahelyi termálfürdőben pihenhetik ki a fesztivál fáradalmait, (ú) Prímásverseny A Csemadok Rimaszombati és Nagyrőcei Járási Területi Választmánya, valamint a Csemadok sajógömöri alapszervezete e hét végén, szombaton 13 órától rendezi meg a negyedik Czinka Panna prímásversenyt. A két járásból nyolc prímás nevezett be a versenybe. A prímások vetélkedőjének végeztével este a vágkirályfai folklórcsoport mutatja be egész estét betöltő műsorát a sajógömöri közönségnek, (tt) SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Az eladott menyasszony (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Bogár a fejben (19) KIS SZÍNPAD: Törékeny egyensúly (19) BORODAČ SZÍNHÁZ - KASSA: Üvegre festve (19) JÓKAI SZÍNHÁZ - KOMÁROM: Csepp-mese (9,11), Fekete gyémántok (14.30) POZSON

Y HVIEZDA: Serifek (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Vad játékok (am.) 15.30, 18 20.30 MLADOSŤ: Különös élet (am.) 15.15 17.30,20 Senki sem szeret (fr.) 18,20 CHARLIE CENTRUM: Szféra (am.) 18.30 Spice Girls 17.30 Rivers of Babylon (cseh-szlov.) 17, 21 Áldozatok (am.) 17, 21 Lea (német-cseh) 17.30 Gumifej (am.) 20 Füvészkerti ünnepély (szlov.) 20.15 KASS

A DRUŽBA: L. A. - Eltitkolt tények (am.) 16,19 TATRA: Lea (német-cseh) 15.30,17.45, 20.00 CAPITOL: Serifek (am.) 15.45. 18, 20.15 ÚSMEV: Különös élet (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Valentino (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKI

A KOMÁROM: Flubber - A szórakozott professzor (am.) 17, 19 DUNASZERDAHELY - LUX: A gyűjtő LÉVA - JUNIOR: Periszkóp le és fel! (am.) 16.30, 19.00 AMFITEÁTRUM: Űrgyalogság (am.) 21.30 ZSELIZ -SPUTNIK: Albínó alligátor (am.) 20 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Durva földetérés (am.) 16.30, 19 GALÁNTA: Véres kezek (am.) 21,30 A XXIV. Duna Menti Tavasz mai műsora a dunaszerdahelyi VMK-ban 9.00 A színjátszócsoportok versenyének folytatása. Fellépnek a dunaszerdahelyi Kisfókusz és az alistáli Kis Csippek. 10.30 A lévai alapiskola színjátszócsoportjának és a vásárúti alapiskola színjátszócsoportjának műsorai. 13.00 A királyhelmeci Bodrogközi Aprószínpad és a tornaijai Kincskeresők előadásai. 16.00 Szőke István A bábjátszás ábécéje (Az ujjaktól a marionettig) című könyvének bemutatója a VMK bábtermében. ELKEZDODOTT a XXIV. Duna Menti Tavasz A békáktól Toldiig Új SZÓ - TUDÓSÍTÁS Dunaszerdahely. Ha számbavennénk az idei Duna Menti Tavaszon látható és hallható mesehősöket, annak alapján talán a szlovákiai magyar iskolák állapotára is következtethetnénk. A bábjátszó és színjátszó gyerekek országos versenyének első napján a város jelképes kulcsának átadása után a hat bábcsoport és egy színjátszócsoport mutatkozott be. Macskák és egerek, nappal nyájukat terelgető, éjszaka pedig tündéreket álmodó juhászok, a mindent látó királylány kezét elnyerő kiskondás, a családjáért megküzdő csallóközi halász, a zöldszakállú király és a furfangos Kolontos Palkó akár elszürkülő mindennapjainkat is benépesíthetné. Toldi Miklósra is szükségünk lenne a hetvenkedő tanügyi vitézek legyőzéséhez. S amikor megnyitó beszédében Kolár Péter, a Csemadok OV elnöke azokról a tejfölös köcsögbe került békákról beszélt, amelyek közül az egyik nem adta fel, s kemény vajat köpült, amiről aztán el tudott rugaszkodni, nem véletlenül tette. A Duna menti Tavasz egyike azon országos fesztiváljainknak, amelyen önfeláldozó pedagógusok teremt ik meg a gyerekek számára az elrugaszkodáshoz szükséges szilárd lelki alapokat, (d-n) ¥1 I