Új Szó, 1998. június (51. évfolyam, 124-149. szám)

1998-06-30 / 149. szám, kedd

ÚJ SZÓ 1998. JÚNIUS 29. SPORT GF] Határon Túli Magyar Színházak X. Fesztiválja Kisvárdán: mint az egész mozaik töredéke A töredékes egész viszonyai A sok-sok kísérletezés után, amelyek a kisvárdai fesztivál dramaturgiájának kialakítását szolgálták volna, igazából semmilyen tartósan követhető elgondolás nem született meg. DUSZA ISTVÁN Voltak évfolyamok, amelyek a magyar drámát vagy a zenés színpadi műfajokat, máskor a rendezést, a rendezői színházat, majd a színészt helyezték előtérbe. Mindezt igencsak változékony színvonalon prezentálva. Érdeklődött a magyarországi színházi szakma, jött a sajtó, jöttek a politikusok. Máskor valamifajta virtuális nemzeti színházat képzeltek el valakik. Sokáig keresték a fesztivál névadóját is, mígnem felmerült Harag György neve, de soha sem született egyezség az igazgatói tanácsban az ödet véglegesítésére. Maradt hát a név, minden határon túli színházra utaló fesztivál neve. Hogy menynyire bezárkózás ez, vagy éppen kirekesztés, arról sokat lehetett vitatkozni. Némelykor belterjes panaszáradat, máskor az álmodó nyomor szimptómáit mutatta ez a vita. Sokszor nem szerették, és ezért bírálták is a zsűrit, majd az igencsak álságosán és nagyképűen hangzó névvel zsűri helyett prezentált művészeti tanácsot. Jó, jó, ám legyen: tanácsokat is osztogattak - elfogadhatóakat és elfogadhatadanokat -, de leginkább díjakról döntöttek. Idén a társulatok mégis hiápyolták az előadásaik vitákban való megmérettetését. Szidták a sajtó közönyét, és szidták a sajtót, ha túlzásba vitte figyelmét, s eljutott a véleménymondásig. Idén csak néhány Életmű-díjat és minisztériumi kitüntetést adtak át. Meg a kisvárdai közönségdíjat. Persze ez is gyanús, mert idén igencsak jelentős volt a fesztivál egész ideje alatt Kisvárdán tartózkodó társulatok tagjaiból ad hoc kialakult szakmai közönség. Mi lett volna, ha megszavaztatják a nézőtéren ülőket. Nem közjegyző jelenlétében, csak úgy pro forma a kiválasztott közönségzsűri döntés előtti „szakmai" biztonságát fokozandó. Mert két közönségdíjat osztottak ki, s nem közlök újat azzal, hogy messze nem a legjobb előadásoknak. Fogalmazhatnék úgyis, hogy éppen nem a legjobbaknak. Direktben, ahogy az len""^Ml— it ~ mm ^ ^ ' jii

rr: Trill Zsolt (Giovanni) és Gubik Ági f.h. (Annabella) a beregszásziak és a kassaiak közös előadásában. (Svätopluk Písecký felvétele) ni szokott, és lenni akar Kisvárdán. Is. Csak ilyen fesztivál - a hírek szerint - nem igen lesz többé. Szakmai oldalról nézve csak amolyan kicsike. Hat-hét, de lehet, csak öthat olyan előadást hívnak meg a kisvárdaiak, amelyre bejön a közönség, s majd örül annak, hogy szórakozhatott. A szakma a maga igényességével együtt meg kiszorul a viták fórumaira, a színész, rendező meg miegyéb mesterkurzusokra. Ezt hallva, sokan a fesztivál halálhörgését vélték felszakadni valahonnan a város polgárainak lelkéből. Valójában azonban senki nem tudott semmi bizonyosat. Kétoldalú elbizonytalanodás lett úrrá a részvevőkön, amikor híre ment, hogy négy nap után feljelentették a Kocsmaszínházat. Csendháborításért. Senki sem tudott semmit, csak azt, hogy többé nem a sátor alatti színpadon bulizott a fesztivál népe kamaradarabokat nézegetve. Bizonygathatták, hogy ezek egyedi eseteknek számítanak, valójában azonban egyetlen kisvárdai polgárnak is igaza van, ha szót emel a csendért. Abban meg a résztvevőknek van igazuk: ha egy város polgársága hétszer egy-egy órát nem tud tolerálni a művészet, a határon túli magyar színházak iránt érzett szeretet nevében, ott bizony megoszlanak az érdekek mentén. Legelőször is a csendet szeretőkre és a türelmesekre, másodszor színházgyűlölőkre és színházrajongókra, s harmadszor a fesztivál költségeit mindig a szűkös önkormányzati kassza perspektívájából firtatókra, és azokra akiknek az érdekköreit pozitívan érinti a fesztivál minisztériumi költségvetésének évenkénti feltűnése. Mindez azonban elegendő lehetne akár ahhoz is, hogy ősszel az önkormányzati választásokon ne válasszák újra a városáért és a színházért egyformán rajongó polgármestert, de még a képviselőtestületet sem. A dolgok pozitív formálódása esetén sem lehet senki biztos semmiben. A rövidesen valamifajta magyar kulturális örökséget igazgató új fideszes minisztérium egyáltalán nem biztos, hogy örökségnek tekinti majd a fesztivált. De az is lehet, hogy megnyitja a támogatások csapjait, s a fesztivál tíz éves múltját elismeri az egyetemes magyar kulturális örökségnek. Benne a Komáromi Jókai Színház és a Kassai Thália Színház előadásait is, amelyekkel idén is ott voltak Kisvárdán. Tükrözve azt a képet, amely az idei fesztiváldramaturgia mentén kialakult, illetve nem alakult ki. Hiszen míg a komáromiak Benedek Miklós rendezte Mirandolinája pusztán azért, mert a címszerepet játszó Dósa Zsuzsa a Győri Nemzeti Évadzáró beszélgetés és nyelvgyakorlás Július Satinský humoristával, színésszel, íróval „Olyan vagyok, mint egy földönkívüli" JUHASZ KATALIN A Lasica-Satinský páros Kassán zárta az idei évadot, zsúfolt nézőtér előtt, mint mindig. A legendás duó egyik fele, Július Satinský szemmel láthatóan megörült, mikor tudattam vele, melyik médiumot képviselem. Kizárólag magyarul volt hajlandó nyilatkozni, mint mondta, kevés alkalma nyílik gyakorolni a nyelvet. Első szerelme magyar lány volt, ma is rendszeresen nézi a magyar tévét, régi pozsonyi ő, miért nézek ilyen hitedenkedve? Kezdjük egy nyelvtanilag könnyű kérdéssel. Mik a tervei a nyárra? Aludni fogok! Ez a kedvenc hobbim, így pihenem ki a színházi évadot. Elvonulok a hétvégi házikómba, ahol senki sem zaklat, bezárkózom, és alszom, mint a medve. Azzal a különbséggel, hogy ő télen alszik, én meg nyáron. Nem vállalok semmilyen munkát, hiába próbálnak rábeszélni. Magánemberként is sikerül megőriznie a humorát, vagy azért van, ami önt is kihozza a sodrából? Hohó, naponta kihoz a sodromból valami! A legapróbb dolgok miatt ütöget a guta, órákig boszszankodom, és ez nagyon jó, mert lényegében ebből élek. Ha nyugodt természetem lenne, mesterséges humorforrásokat kellene keresnem. Nézzük például a politikát... Semmi sem fog itt változni. És ezzel a véleményemmel nem vagyok sem pesszimista, sem optimista. Az emberek mindig az épp hatalmon lévő kormányt szidják, teljesen mindegy, kik ülnek odafent. Egy ógörög filozófus, Pyrhón azt mondta, legjobb, ha az embernek nincs véleménye arról, mi a jó és mi a rossz. Ahogy elnézem ezt a nemzetet, kezdem azt hinni, itt mindenki ilyen apatikus, pyrhóni alkat. Ön szerint van a szlovák nemzetnek humora? Humora van, csak humoristái nincsenek. Ennek az ötmillió embernek sosem volt Hacsek és Sajója, Vidám Színpada vagy Mikroszkópja. Hiányzik az irodalmi értékű humor is, a Karinthy-típusú nagy filozófus-humoristák, ennek nálunk nincsenek hagyományai, ezért modnják sokan, hogy a szlovákság humortalan nép. Nagyon büszke vagyok magamra és társaimra, akikkel negyven éve vigasztaljuk ezt a nemzetet. Előttünk sem volt senki, utánunk sem jönnek fiatalok. Pedig nagyon várjuk, hogy valaki átvegye tőlünk a stafétabotot. Emlékszik még, mikor és hol találkozott először Milan Laskával? Természetesen. 1957-ben történt, amikor ő a pozsonyi Manderlák 11., emeletén alkott, nekünk pedig a földszinten volt kávéházunk. Mindketten bejutottunk a Hviezdoslav-szavalóverseny országos döntőjébe, ki-ki a saját kategóriájában. Rábeszéltem, hogy utazzunk együtt Dolný Kubínba. A versenyt mindketten megnyertük, és a díjátadás után örömünkben humoros történeteSZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Carmen HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Bolha a fülben (19) KIS SZÍNPAD: Yo város polgárai MOZI POZSON

Y HVIEZDA: Szép remények (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Állj, vagy

v magamat lövöm le! (cseh) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Lesz ez még így se (am.) 17.30 Gyilkosok gyilkosa (am.) 15.15, 20 CHARLIE CENTRUM: Serifek (am.) 18.30. 20.30 Blues Brothers 2000 17.30 Rózsaszín életem (fr.-belgasvájci)) 20 Az éjszaka gyémántja (cseh) 20.15 KASS

A DRUŽBA: Serifek (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Alul semmi (am.) 15.30, 17.45 CAPITOL: A kémkedő (am.) 15.45,. 18, 20.15 ÚSMEV: Egérfogó (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Valentino (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKI

A KOMÁROM - TATRA: Durva támadás (am.) 18, 20 LÉVA JUNIOR: Állj, vagy magamat lövöm le! (cseh.) 16.30,19 LÉVA -AMFITEÁTRUM: Állj, vagy magamat lövöm le! (cseh.) 21.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Áldozatok (am.) 16.30, 19 GALÁNTA- KERTMOZI: A gyűjtő (am.) 21.30 GÚTA: A vasálarcos (am.) 19.30 NAGYKAPOS: Lea (cseh) 19 PATHI FÜRDŐ-KERTMOZI: Peacemaker 21.30 Színház tagja, lett „kooprodukció", addig a kassaiak a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színházzal összefogva olyan előadást hoztak létre John Ford Kár, hogy ká című drámájából, amelyet egyedül egyik színház sem lett volna képes színpadra vinni. Hogy ezzel az előadással mindkét társulat akkor volt esélyes a nagydíjra, amikor azt ki sem osztották, mert ünnepivé akarták tenni a hangulatot, elhanyagolható semmiségnek látszik amellett, hogy a kiírásnak csak a kassaiak és a beregszásziak tettek eleget. De hát Kisvárda már csak ilyen marad. Vannak, akik következetesen alávetik magukat a művészeti tanács és az igazgatók által kiödött fesztiváldramaturgiának, mások meg nem. Most már csak az a kérdés, melyik társulat mennyire veti magát alá a Kisvárda önkormányzata részéről idén benyújtott igénynek, amelyet állítólag az „aki fizet, az rendeli a muzsikát" gyakorlat alapján fogalmaztak meg? Mi van akkor, ha a költségek nagyobbik részét álló minisztérium is rendelni akar, mondjuk a fesztivál és a társulatok művészi színvonalának növelését célozva? De mi lesz a színházakkal, ha még a határon túli önkormányzatok és kormányok is benyújtják a számlát, közbekiabálván: mi is fizetünk!? Gondolatok Lovász Attila június 16-ai írásához 1102 gyertya üzenete ket kezdtünk mesélni a társaságnak. Akkora sikerünk volt, hogy azóta is együtt vagyunk. Mégsem színész-szakon végzett a főiskolán, hanem dramaturg lett. Nem vettek fel színészetre, mert nem volt szabályos a fogsorom! Hiába mosolyog ezen, valóban így volt. Milan és még néhányan akkor már egy éve tanultak dramaturgiát, és szerettem volna köztük lenni, hát jelentkeztem, és oda fel is vettek. Ön játszik, televíziós műsort vezet, filmez, meséket ír, hogy csak néhány dolgot soroljak. Minek tartja saját magát? Azt hiszem, én egy megfigyelő vagyok. Franz Kafka írja, hogy ,A megfigyelés tett". Ez az, amit csinálok. Figyelek, és amit tapasztalok a világban, azt eljátszom, leírom vagy kimondom. Olyan vagyok, mint egy földönkívüli, aki tanulmányozza ezt a furcsa, értheteden civilizációt. Ez a feladatom. Nevetni vagy éppen sírni azon, amit látok. KATONA ISTVÁN Egy író barátom mondta egyszer: Ismered-e a Kiskakas gyémánt félkrajcátja című mese legrövidebbváltozatát?! Felszállt a kiskakas a kerítésre és elkukorékolta magát: Török császár, add vissza a gyémánt félkrajcáromat! Erre a török császár azt mondta: nesze, itt van. Vége. Ennyire egyszerű. Ha a „hatalom" visszaadná a nemzetiségi kultúrára szánt költségvetést - bizton tudnánk mire fordítani, hiszen minden alapjaiban pusztul. Sajnos, azt kell mondanom, cseppet sem irigylem a Csemadok Országos Tanácsát. Megpróbál a víz alatt lélegezni. Szidjuk a Csemadokot - pedig nem is tehetett róla, hogy tehetségtelen emberek, akik ezért bért kaptak, lezüllesztették (tisztelet a kivételnek). Szidjuk a Csemadokot - tehát önmagunkat szidjuk. Kinek jó ez? Ki az az őrült, aki hosszában akatja átúszni a Dunát? Lehet, hogy csak általánosítjuk és a Csemadokon értjük mindazon Gyuri-doktorokat és csemadokJánosokat, akik nyaltaik a kommunista senkiknek. Végre meg kellene már írnia valakinek, kik züllesztették le anynyira, hogy elfordulnak a magyarok tőle. A Csemadok egy intézményesített forma - meg kell tölteni tartalommal, friss szellemmel, egy új generációval, akik nem kompromittálódtak a múlt rendszer mocskával. AIII. Országos Pünkösdi Népművészeti Ünnepség Martoson még csak gyermekkorát éli. Bízunk benne, hogy szép jövő áll előtte - hisz a mi közös gyermekünk. Ez már nem egyes személyek magánügye - ez már a szlovákiai magyar nemzetiség közügye! Ehhez a helyzethez viszont idő kell, amíg az emberek, intézmények igazodni tudnak. Nincs mit titkolnunk, az alig 800 lelket számláló Martos községben nagy próbatétel és mérföldkő ez az ünnepség. Őszintén meg kell mondjuk, itt a falun belül is vannak, akik tudatosan „koccantják" a poharat, de azért már 90 százalékban érezhetően ragaszkodik a falu népe, a polgármester úr és néhány kivétellel a képviselő-testület is az ünnepséghez. Ez egy hosszú tanulási folyamat. Ki kell nevelődjék egy kisebb műhely, amely már az apró, de sokszor nagyon fontos mozzanatokra is pozitívan és rutinosan reagál. A Csemadok Országos Tanácsának Elnöksége (OTE) 1998. május 1-i 6/10 határozata értelmében a Pünkösdi Népművészeti Ünnepség Martoson országossá lett nyilvánítva. Köszönet az összes nemzetben gondolkodó kollégának, munkásoknak, tűzoltóknak, szervezőknek, rendezőknek, az írott és elektronikus médiáknak, valamint a támogatóknak, akik féltve őrzött nemzetiségi kultúránk jegyeiben áldozatokat hoztak és hoznak. A Csemadok alapszervezetei számos amatőr művészeti együttest támogatnak. Egyik ilyen a somorjai Csalló Népművészeti Együttes. (Gyökeres György felvétele)