Új Szó, 1998. június (51. évfolyam, 124-149. szám)

1998-06-24 / 144. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. JÚNIUS 24. KOMMENTÁR Tartalékos poloska TÓTH MIHÁLY Svájcból olyan orosz kémet utasítottak ki, aki szlovák diplomatától szerzett információkat a pozsonyi kormány NATOtagsági szándékairól. Rutinos újságolvasó vagyok, így a hírt véve az izgalomtól nem kaptam agyvérzést. Számomra az lett volna szenzáció, ha külügyminisztériumunk szóvivője töredelmesen bevallja: a hír az utolsó betűig igaz. Tokár úr azonban körömszakadtáig cáfol. Általában úgy vagyok Tokárral, hogy a fordítottját sem hiszem el annak, amit mond, ezúttal azonban a logika jegyében védelmére kelek. Nyugaton is elismerik, hogy a moszkvai diplomataiskolában mindig is alaposan felkészítették a leendő külügyi dolgozókat. így nehezen hihető, hogy éppen Svájcba, ebbe a fontos országba olyan tehetségtelen diplomatát küldenek Moszkvából Szlovákiáról szimatolni, aki még azt sem tudja, amit nálunk minden veréb csiripel: amíg Mečiar lesz hatalmon, addig legfeljebb a kormányprogramban szerepel a NATO-hoz és az EU-hoz csatlakozás. De az a hír sem ér egy lyukas kopejkát sem, hogy mi várható Szlovákiában, ha már nem Mečiar lesz a miniszterelnök; a mérvadó ellenzéki pártok mindegyike elkötelezett híve a Nyugathoz csatlakozásnak. Előfordulhat, hogy Mečiarnak is vannak titkos elképzelései arról, hogyan veri át majd a brüsszelieket, de ezek az elképzelések legfeljebb akkor bizonyulnának reálisnak, ha a NATO valahonnan Közép-Afrikából importálná diplomatáit és generálisait. Röviden szólva: a NATO vezetői nem a hatharmincas fapadossal érkeztek Brüsszelbe. Mondani sem kell, azzal is tisztában vannak a kiváló orosz diplomaták, hogy Mečiar ügyesen el tudja bájolni, mondjuk, a dubnicai ágyúgyáriakat, a brüsszeliekkel szemben azonban csak ügyeskedésre képes. Más volna a helyzet, ha valaki azt kívánná felderíteni, menynyire virulens még ma is a pártállami titkosrendőrség tartalékba küldött állománya. Ennek felmérése valóban megérne egy „ortodox misét". Mondjuk, Moszkvában. A cég átmentése már akkor megkezdődött, amikor a bukaresti, budapesti vagy pozsonyi halandó még nem is sejtette, hogy összedől a rendszer. Már ebben az időszakban voltak, akik ideológiai szisztémába építették a tételt: nem baj, hogy valaki államrendőrségi besúgó, fontos, hogy jó román, magyar, szlovák legyen. Szlovákia diplomáciai törekvése, bármennyire bonyolultnak tűnik is, nyitott könyv. Az viszont, hogy a tartalékos belföldi poloskák mire képesek, KGB-műhelyből származó titkos vegytintával vagyon megírva. JEGYZET Hiánycikk és recept MADI GÉZA Úgy tűnik, a kormányzat a lassan kilenc éve történt változások előtti állapotokat szeretné visszaállítani. Legalábbis ez derült ki Jozef Kalman miniszterelnök-helyettes múlt heti nyilatkozatából, illetve a Szlovák Televízió Lépések című szappanoperájának legutóbbi epizódjából. A csak nagy túlzással nemzetiségi tanácsnak nevezhető testület vezetőjeként Kalman kijelentette: Szlovákiában nincsenek kisebbségi problémák. Tőle kitelik, hogy ezt komolyan is gondolta. Mert - a többi kormánytisztviselőhöz hasonlóan - burokban tölti munkanapjait. A funkcióval együtt az a tulajdonság is „ráragadt", hogy képes elvonatkoztatni magát a realitásoktól. Ugyanezt a „feladatot" 1989 előtt az állampárt vezetői is könnyűszerrel tudták teljesíteni. Ugye, abban az időben E. T. volt a földönkívüli, a banán a boltonkívüli, a nemzetiségi probléma pedig az országonkívüli. A jelenlegi kormánykoalíció is úton-útfélen azt hangoztatja, hogy Szlovákiában hiánycikknek számítanak a kisebbségi gondok. Nem úgy a szomszédoknál. Jozef Šesták külügyi államtitkár a Lépésekben például rögtön előhúzta Csehországot és az ottani romákat. Arról persze, hogy Szlovákiában miképp kellene a magyar kisebbség számára is elfogaható módon rendezni a nemzetiségi kérdést, a társaságban egyetlen szó sem esett. Ehelyett az egyszínű monológ arról szólt, hogyan kell szlovák iskolát csinálni a magyarból. És a „receptekből" nem volt hiány. Hogy már hetek óta folynak a tiltakozások a délszlovákiai magyar iskolaigazgatók leváltása ellen, azt a pozsonyi tévéstúdióban ülők ügyesen elkerülték. Ezt az ügyet el kellett kerülniük, mert Szlovákiában nincsenek nemzetiségi problémák. Nemde? Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság- (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPR1NT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ ' vjjgf("OV^-v:"' •-.-.tfufi.-;;- , •'.••gas^V -. • -•cxtXf \: •aw-?.;-. i m Moszkvában megígérték, hogy ha mi győzünk, segédkezet nyújtanak a gazdasági felemelkedéshez. (Agócs Ernő karikatúrája) ALF, avagy a járóbetegeket ellátó orvosoknak kiagyalt gyógyszerjegyzék Közbelép a hatalom A gyógyszerkategorizáció a gyógyászati rendtartás szerves részét képezi. Mielőtt a parlament jóváhagyta volna, az egészségbiztosítók képviselői és az orvosok is figyelmeztettek: az első kategóriába sorolt gyógyszerekre nincs pénzük. Vagyis azokra, amelyek árát meg kell téríteniük. PÉTERFI SZONYA Ésszerű „fogyókúrát" javasoltak; elképzeléseiket, érveiket a szakma elfogadta. A parlament koalíciós képveselői nem. Az egészségügyi miniszter sem, noha ezen már senki sem csodálkozott. Főleg azután, hogy az egészségügy válságos helyzetéről hosszú hónapokig feleslegesen tárgyaltak az érdekeltek. A tárcavezető eszköztárából nem hiányzott a vádaskodás: hol az orvosokat, hol pedig az egészségbiztosítókat kiáltotta ki tolvajoknak. A mai napig képtelen felfogni, hogy a jelenlegi pénzhiány gyökerei V. S. volt miniszter rossz átalakítási elképzeléseiben keresendők, illetve abban, hogy ... a rejtett adósság elérheti az 50 milliárd koronát is. nem tudta - nem akarta? - meggyőzni a kormánytagokat arról, hogy az ellátásra több pénz kell. Mára a helyzet odáig fajult, hogy az év végéig a rejtett adósság elérheti az 50 milliárd koronát is. A robbanásig feszült helyzetben valamit ki kellett eszelni. A „remekmű" neve: ALF. Szó sincs a kedves, okos űrbeli figuráról, a rövidítés a járóbetegeket ellátó orvosok számára kiagyalt gyógyszerjegyzéket jelenti (ambulantný liekový formulár), s többen a hatalom szörnyszülöttjének nevezik. Az ALF-ra azért van szükség, mert az orvosok túl sok és drága külföldi gyógyszert adnak a fránya betegeknek az olcsóbb hazai helyett. Ezért aztán nem csoda, hogy egyre emelkednek a gyógyszerkiadások, amelyek idén elérik a 13 milliárdot. És bár Ján Gajdoš minisztériumi főosztályvezető bevallotta, hogy nem is annyira a gyógyszermennyiség, hanem inkább az orvosságok ára emelkedett, a fogyasztást mégis korlátozni kell. Akár mesterséges eszközökkel is. Az orvosok tájékozódását segítendő - mert kiigazodni többezer gyógyszer között körülményes dolog, mondta a főosztályvezető - a minisztérium a szakma legjobbjaival összeállította az ún. első választás listáját, vagyis a hatékony hazai gyógyszerek jegyzékét, amelybe néhány külföldi orvosság is bekerült. Mert minden fejlett országban van ilyen. Miért ne lehetne Szlovákiának is? A magánorvosok tiltakoznak az állami dirigizmus ellen, elvégre szakemberként ők tudják, mi kell a páciensnek. Eddig is meg kellett indokolniuk a drágább gyógyszer felírását, nem értik tehát, miért avatkozik be a hatalom ebbe is? A gyógyszerforgalmazók is hallatták hangjukat, hiszen nekik sem mindegy, hogy a hatalom közbelépése miatt milyen arányban csökken a külföldi orvosságok iránti keresletet. A minisztériumi hivatalnonok szerint a gyógyszerjegyzék ellen felszólaló szakmabelieknek, vagyis a Szlovák Orvosi Kamarának, a magánorvosoknak és a forgalmazóknak, nincs erkölcsi joguk a tiltakozásra, hiszen az ALF születésénél nem bábáskodtak! Azt persze nem hozzák nyilvánosságra, miért. Pedig ez a lényeg. Az orvosok elutasítják azt az elvet, hogy a gazdasági gatartásán a hosszú évek, hónapok és az utolsó hetek eseményei, az iskoláink ellen irányuló intézkedések. Ahogy hallgattuk a felszólalókat, olyan volt, mint egy jajkiáltás, mindannyiunk fájdalmának kifejezője. Azt hiszem, az alatt a pár óra alatt valamennyiünk bensőjében átsuhantak a kegyetlen múlt emlékei, kisebbségi sorsunk tragédiája. Tudatosíthattuk oktatási intézményeink fontosságát, hiszen gyermekeink sokaságát készítették fel az életre, a becsületes, tisztességes munkára. Azokkal a gondolatokkal térszempontok kerüljenek előtérbe. Mivel érvelései süket fülekre találtak, Pásztor László, a magánorvosokat képviselő társulás elnöke nem volt hajlandó részt venni az ALF-előkészítő bizottság munkájában. A minisztérium persze nem érti, mire jó ez a nagy tiltakozási hullám, amikor szinte semmi sem változik, hiszen a külföldi készítményre szorulók továbbra is megkapják megszokott gyógyszerüket. Tagadja, hogy az asztmások számára a tüneteket legjobban enyhítő gyógyszer helyett ismét csak a régi, hagyományos ... 100-200 millió koronával csökkennek a gyógyszerkiadások. Syntophyllint rendelhetik az orvosok, noha kiderült, hogy az ún. első választás gyógyszerei között valóban megtalálható. A hivatalnokok legerősebb (egyetlen) érve az, hogy az ALF bevezetését az egészségbiztosítók is szorgalmazzák. Ez megfelel a valóságnak, mint ahogy az is, hogy az anyagiak megtakarítása érdekében akár az ördöggel is szövetkeznének. Az előrejelzések szerint az ALF révén az év végéig 100-200 millió koronával csökkennek a gyógyszerkiadások. Ha a kormány az állam által biztosítottakért fizetné a teljes biztosítási díjat, az egészségügybe 3-4 milliárd koronával kerülne több pénz. Vagy ha vállalná és bejelentené: a törvényes biztosítás fejében csak bizonyos egészségügyi ellátás jár a polgárnak. Ha vállalná és ldmondaná: nem járhat Mercedessel az, akinek Trabantra sem futja. Néhány hónappal a választások előtt ehhez sem mersze, sem akarata nincsen. Ezért hatalmi eszközöket vet be. Az egészségügyben is. tünk haza, vajon lesz-e eredménye kiállásunknak, vagy a hatalom továbbra is süket és hajthatatlan marad. Demeter Ferenc Szepsi Képmutató riportalanyok Az objektivitás érdekében kívánatos lett volna, ha a közszolgálati televízió Szlovák dél című műsorának szerkesztői a június 12-i adásban nem kizárólag a TALLÓZÓ SME A Magyar Koalíció Pártja megalakulásának körülményeit taglalja Ondrej Dostál. „A magyar pártok integrálódását belső konfliktusok kísérték, amelyek a nyüvánosság előtt zajlottak. A magyar pártvezérek kölcsönösen sértő jelzőkkel és súlyos vádakkal illették egymást. A megállapodások napról napra változtak, teret nyertek az egyoldalú lépések..." A kommentátor szerint fennállt a veszély, hogy a magyar pártok nem képesek megegyezni egymással. Az SZDK, amely szintén nem mentes a belső konfliktusoktól, kárörvendve figyelhette kínlódásukat, ám az, aki a legjobban örülhetetett a torzsalkodásuknak, a DSZM volt, mert a választási törvény általa kierőszakolt módosításával elérte célját. Nemcsak az SZDK-t sikerült néhány hónapra megbénítania, hanem súlyos belső viharokat keltett a magyar pártokon belül is. „Az SZDK-tól eltérően az ő népszerűségi mutatóik ugyan még nem mutattak csökkenést, ám ez nem jelenti azt, hogy az MKP a végtelenségig próbára teheti a magyar választók türelmét. Eddig még beigazolódott az a hipotézis, hogy a magyarok mindenképpen a magyarokra fognak szavazni, de a jövőben nem kell, hogy ez érvényben maradjon." NOVÝ ČAS Aleš Krátký is a magyar pártok egyesülésével foglalkozik. „Az MKP létrehozásának elején Bugár kijelentette, az alapszabály rögzíti, hogy mindhárom pártnak saját platformja lesz. Ä keresztény-konzervatív, a polgári és a népi platformnak arányos képviseletet kellett volna kapnia. Csakhogy a magyar pártokban sem kell, hogy megtartsák a megegyezést, s így az erőviszonyok megváltoztak, amikor az MKDM és az Együttélés megegyezett, hogy csak két platform lesz... Úgy tűnhet, hogy az MPP és elnöke vesztes lett a belső magyar harcban. De inkább az ellenkezője igaz. Annak ellenére, hogy az MPP elvárásai nem teljesültek, ott van az MKP-ban, és megmutatta a külvilágnak, hogy nem ő, hanem az MKP célja - megnyerni a választásokat - a fontos." PRÁCA Minden politikai tömegmegmozdulás a nyájeffektusra épül. Azt azonban még nem tapasztaltam, hogy valahol ez odáig fajult volna, mint a DSZM találkozóin, ahol a vezérek csodálói elvesztik minden önkontrolljukat, és megfeledkeznek emberi mivoltukról. Obszcén szitkok, rúgások és ütések járnak ki azoknak, akik nem tapsolnak. Hisztérikus kiáltozások, ájulások, tömegpszichózis. Csak egyetlen rendszert ismerek, amely felkorbácsolta a nacionalista indulatokat. Csak egy olyan rendszert ismerek, amelynek a kezdetén a vezér híveinek teátrális demonstrációi álltak, a végén pedig koncentrációs táborok. nyíltan köpönyegforgató személyeket szólaltatták volna meg. Áz egyebek között Újgyallán és Szencen mikrofonvégre kapott riportalanyok egybehangzóan azt állították, hogy őket magyar iskolába kényszerítették. A nyilatkozók kivétel nélkül hamisan viselkedtek; a korábbi hatalommal színleg egyetértettek, és csupán képmutatásból jártak nemzetiségi iskolába. Á rágalmazó, kétkulacsos egyének lelkiismerete ma sem tiszta, és így mindenre képesek. Hajtman Kornélia Nána OLVASÓI LEVELEK Arcok a nagygyűlésen Rég nem látott tömeg gyűlt öszsze Szepsi főtéren június 12-én a késő délutáni órákban. A szlovákiai magyarok képviselői, akik felelősséget éreznek iskoláink és magyarságunk megmaradásáért, ott voltak a tiltakozó nagygyűlésen. Az arcokon a feszült érdeklődés mellett a kétségbeesés jelei is kiütköztek. Lemérhető volt a jelenlevők ma-