Új Szó, 1998. június (51. évfolyam, 124-149. szám)

1998-06-16 / 137. szám, kedd

ÚJ SZÓ 1998. JÚNIUS 16. PANORÁMA - HIRDETÉS A közszolgálati feladatoknak ára van - s vannak, akik nem közpénzből, hanem a saját zsebükből fizetik Az 1102 gyertya üzenete Szomorúan tudósítottunk négy éwel a zselizi Országos Népművészeti Fesztivál agóniájáról. Sajnos, az idén a gombaszögi Országos Kulturális Ünnepély kapcsán is a „végről" szóltak írásaink. Van viszont egy rendezvény, amely a pénztelenség korában a magyar kultúrának ad otthont. A martosi Pünkösdi Népművészeti Ünnepélyről van szó. LOVÁSZ ATTILA Katona István, a rendezvény szülőatyja évekig volt jelen a táncház- és népműszeti mozgalomban. A nyolcvanas években ő állt annak az immár forradalmárnak tekintehő nemzedéknek az élére, amely az Ifjú Szívek Magyar Művészegyüttesbe visszahozta az autentikus tánc- és zenei anyagot, hogy megsokallva a kommunista rendszer sületlenségeit 1987-ben Ausztriába emigráljon. A rendszerváltás után hazajött, céget alapított, üzletet nyitott a volt táncos, koreográfus és rendező. Évekig a „szakmától" távol gyűjtögette pénzét, majd három éwel ezelőtt megszervezte az első pünkösdi ünnepséget - egyelőre regionális rendezvényként. Az idén először merte kimondani, hogy a rendezvény országos, és három napra szervezte a műsort. Nem titkolt szándéka, hogy a martosi ünnepség lépjen a megszűnt országos fesztiválok helyére, pótolova az immár öt éve keletkezett űrt. . Az ünnepség gazdag műsort kínált - nem a szervezők hibája, hogy a szombati, délutáni szabadidős programok egy részét elmosta az eső. Az már viszont a szervezés hibája volt, hogy a látogatónak helyenként rossz érzései voltak, az egyes rendezvények kaotikusan kötődtek egymáshoz, vagy maradtak a nézők számára elérhetetlenek. „Ha nem lenne néhány régi táncosom a Hajósból, nem lettek volna segítőtársaim" - kommentálta mindSomogyi Tibor felvétele ezt Katona István. Javára legyen írva, hogy a káosz elsősorban a szereplőknél, a fellépő csoportok vezetőinél csapódott le, kevésbé a nézőknél. Ami viszont ennél a megállapításnál sokkal fontosabb, az a tény, hogy szervezésében a martosi ünnepség semmivel sem volt rosszabb, mint a néhai országos rendezvények. Összehasonlításul pedig egy adat: a központi rendezvényekért a Csemadok OV apparátusában legalább egy fizetett alkalmazott felelt, rendelkezésére állt az alkalmazottakból álló járási titkárok és instruktorok tucatjai, valamint az elengedhetetlen infrastruktúra mondjuk telefonok és gépkocsik formájában. Ezzel szemben Katona Istvánnak rendelkezésére állt egy lelkes kis társaság, néhány falubeli segítőkész ember, valamint saját telefonja, saját gépkocsija, saját munkaideje. Míg a néhai országos rendezvények - legalábbis 1995-ig - rendszeres állami támogatást kaptak, a martosi fesztivál közpénzekből egy lyukas garast sem látott. A pénzt néhány helyi és járási szponzor, valamint a szervező magáncége tette le az asztalra, némi támogatást kapva Martos község polgármesterétől és választmányától. Nemegyszer megírtuk már, hogy az adófizetők pénze közpénz, közszolgálati feladatok ellátására való. Hogy a szlovákiai magyar kisebbségi kultúra milyen támogatást kap, arról is tájékoztattuk olvasóinkat. A kritikus helyzetek, a pénztelenség állapota nem kellemes, de egy dologban mindeképpen jó. Most derül ki, ki az, aki csak elkölteni tud egy költségvetést és ki az, aki esetleg elő tudja teremteni a honi kisebbségi rendezvényekre szükséges összeget. Eljő még az idő, amikor nem a jelenlegi hatalom fasisztoid pénzelosztása lesz a gyakorlat, s akkor vissza lehet gondolni arra is, kinek járt a szája és kinek - képletesen - a keze. Ha ilyen látószögből vizsgáljuk Határon Túli Magyar Színházak X. Fesztiválja „Nem vagyunk kiradírozható része a világnak" A tíz év döbbenete Újragondolni életünket DUSZA ISTVÁN Kisvárda. Nemcsak kellemes élmények, vitatható színházi előadások, hanem megdöbbentő felismerések is kijutnak az újságíró-kritikusnak, ha nemcsak a kötetlen, felszabadult beszélgetéseket választja információi és élményei forrásául. A fesztivál idejére jelent meg Darvay Nagy Adrienne Színek Kisvárdán című kötete, amely képben és a szerző szavaival, gondolataival mutatja be a fesztivál évtizedét. De nemcsak azt, hanem a Jugoszláviában, Szlovákiában, Ukrajnában és Romániában alkotó hivatásos színházak fejlődését, helyzetüknek és munkájuknak a változásait is. Olyan ez a könyv, mint egy jól szerkesztett regény. Ha elejt is szálakat, máshol, új összefüggéseket keresve összeköti az új fonadékokkal. Tüzetesebb áttanulmányozás után találhat majd benne az olvasó vitatható szempontú megállapításokat, nem tel-, jesen átvilágított történéseket, de az egész, a megmutatott változás folyamata tisztán kirajzolódik benne. S éppen ez a lényeg. A megdöbbentő tények egymás melletisége. Nem mintha nem tudatosítottam volna, eddig is micsoda lelki rombolást, szerkezeti és szervezeti pusztítást hozott az állami intendánsi rendszer kulturálisan minősíthetetlen módszere és gyakorlata Szlovákiában. Darvay Nagy Adrienne könyvét lapozva azonban ott állnak a romániai tények is, amelyeknek tükrében még szomorúbb a Komáromi Jókai Színház és a Kassai Thália Színház helyzete. Ezekre a fesztiválról küldött tudósításaimban, jegyzeteimben, kisinterjúimban még visszatérek, hiszen itt lesznek a vezetők, a színészek is. A fesztivál tíz esztendeje alatt az első gyönyörű öt-hat év után két színházunk anyagi helyzete leromlott, megcsappantak a bemutatók számai, kevesebbet játszanak vidéken. Valahová oda süllyedtünk - színházaink dolgában-, ahol a Ceausescu-éra utáni esztendőkben a romániai magyar színházak vergődtek, s vergődnek a vajdasági társulatok és az egyetlen ukrajnai magyar színház. Nem esztétikai kategóriákról van itt szó, de a gazdasági, a műszaki és szervezési ellehetetlenülést Komáromban már bizonyíthatóan követi az esztétikai minőségek hanyatlásai is. Kassán dacolnak a fiatalok. Dacolnak a koldusléttel. Nekik még van erejük, s elsősorban művészi teremtőerőben oltható hitük a színházban. Döbbenetes, hogy micsoda emberi energiák kellenek, hogy egy rossz politikai gyakorlat, egy más nemzeteket eltipró nemzeti ideológia ellenében kisebbségi kultúrát gyarapítsanak színházaink. Ez is a Színek Kisvárdán kötet tanulsága. ÚJ.SZÓjjNFORMÁCIÓ „Minden nemzedéknek itt Szlovákiában, de az egész világon kötelessége újragondolni életét, a társadalmi, szellemi körülményeket, amelyben él. Ezzel a könywel azt is meg szerettük volna mutatni, hogy nem vagyunk kiradírozható, eltaposható, asszimilálható része a világnak" - hangzott el egyebek között azon a könyvbemutatón, amelyre az elmúlt héten került sor a komáromi Madách könyvesboltban. A (cseh) szlovákiai magyar művelődés története 1918-1998 címet viselő majdani sorozat első kötete került most az olvasók kezébe, amely a történelem, a szociológia, a demográfia, a nyelvfejlődés, a nyelvhasználat, a mindennapok kultúrája, az egyház és a vallás témakörét tárja fel. A négyrészesre tervezett sorozat további kötetei a közművelődést, az oktatásügyet, a médiákat, a színházat, valamint a különböző művészeti ágakat ölelik majd fel. Már ennyiből is nyilvánvaló: nagyszabású vállalkozásba fogott Tóth László szerkesztő, Eilep Tamás Gusztáv társszerkesztő, és természetesen az egyes témakörök feldolgozói: Szarka László, Gyurgyík László, Szabómihály Gizella, Liszka József és Molnár Imre. Annál is inkább, mivel a tárgyalt ágazatoknak eddig nem született hasonló összefoglalása; a szerzők is legfeljebb csak részkutatások eredményeként megjelent munkákra támaszkodhattak, ám a legtöbb esetben az alapkutatást kellett elvégezniük. „Ha csupán annyit sikerül elérnünk ezzel a könywel, hogy felhívjuk a figyelmet a még feldolgozandó területekre, már elértük az egyik célunkat - mondta Tóth László. - Ám természetesen azt szeretnénk, ha különböző szakmai, a szlovákiai magyar önművelődést támogató alapítványok segítségével könyvünk bekerülne minden köz- és iskolai könyvtárba." Az első és a még megjelenésre váró kötetek kiadója a budapesti Ister Kiadó és Kulturális Szolgáltató Iroda. (v. k. m.) SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Lammermoori Lucia (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Száll a kakukk fészkére (19) mozi POZSONY HVIEZDA: Mr. Magoo (am.) 16, 18 Serifek (am.) 20.30 OBZOR: Vad játékok (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Az élet sója (am.) 15.15, 17.30, 20 Serifek (am.) 15.15, 17.30 CHARLIE CENTRUM: Serifek (am.) 18.30 A vasálarcos (am.) 17.45 A férfi, aki túl keveset tudott (am.) 19.15 Rivers of Babylon (cseh-szlov.) 21 Áldozatok (am.) 17, 21 Lea (németcseh) 17.30 Blues Brothers 2000 (am.) 17.30 Üzlet a korzón (cseh) 20.15 Salo, avagy Szodoma 120 napja (ol.) 20 KASSA DRUŽBA: Mr. Magoo (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Serifek (am.) 15.30,17.45,20 CAPITOL: Mr. Magoo (am.) 15.45,. 18, 20.15 ÚSMEV: Blues Brothers 2000 (am.) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Valentino (am.) 16.15,19.15 OEL-SZLOVAKIA KOMÁROM -TATRA: Az esőcsináló (am.) 18, 20 LÉVA - JUNIOR: A sakál (am.) 16.30, 19 AMFITEÁTRUM: Csupaszon (am.) 21.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Albino Alligátor (am.) 16.30, 19 GÚTA - VÁROSI MŰVELŐDÉSI HÁZ: A lehető legjobban (am.) 19. 30 GALÁNTA - VMK: L. A. - Eltitkolt tények (am.) 21.45 az idei martosi rendezvényt, már most megírhatjuk, ez a rendezvény joggal léphet a megszűnt országos fesztiválok helyére. Még mielőtt valaki eufóriával vádolna, le kell szögeznem: az ünnepség szervezését még tanulni kell. A népszerűsítését szintúgy. A jó rendezvény egyik ismérve, hogy a néző mindig tudja: mi, hol és mikor mi zajlik, a szereplő nem őgyeleg, hanem pontosan tudja, mikor van feladata és mikor ünnepelhet önfeledten ő is, hiszen amatőr, szabad idejében táncol, zenél, énekel, tehát megérdemli a szórakozást. A jó rendezvény az, amelynek „nem árthat sem eső sem dara" (Kalotaszegről az idézet), s amelyről úgy megy el mindenki, hogy természetes a búcsúszó: jövőre ugyanitt. Nos, az 1102 gyertya felvonultatása a sötét éjszakában az Árgyélus kismadár dallamára volt akkora élmény, amelyért jövőre ugyanitt érdemes lesz. S még jobb. A muzsikáé lesz a főszerep idén nyáron is Benczúr-kerti zene Budapest. A muzsikáé lesz a főszerep ezen a nyáron is a Benczúr-kertben. A Postás Művelődési Központ szabadtéri színpada két zenei rendezvénynek ad helyszínt június közepétől augusztus végéig. A Benczúr-kerti esték nyitó hangversenyén, június 18-án szimfonikus darabokat hallhat a közönség. A műsorban Liszt, Kodály, Dvof ák kompozíciók hangzanak el a Matáv Szimfonikus Zenekar előadásában, Ligeti András vezényletével. A Benkó Dixieland június 25-én szórakoztatja a közönséget. A július 2-ai esten közreműködik az Afro Magic tradicionális dobzenekar, a Bongo Men együttes kínálatában nigériai ének, zene és tánc szerepel, majd a Ladánybene 27 játszik. Pódiumra lép még a Budapester Klezmer Band. Az ír muzsikának szintén szentelnek egy estet, majd a Matáv Szimfonikusok hangversenye zárja a programot. A Benczúr-kerti koncerteket Takáts Tamás Dirty Blues Bandjének fellépése indítja, június közepén. Hobo Kövek az útról című új szólólemezének koncertbemutatóját június utolsó napján tartja. A fellépők között szerepel még a Publo Hunny, a VHK, az M.E.Z., Ferenczi György és a Herfli Davidson, valamint az Irigy hónaljmirigy, -úA világhírű portréfotós kiállítása Budapesten Egyszerűen fényképek Fényképek címmel Annie Leibovitz világhírű amerikai fotóművész képeiből nyílt kiállítás a Budavári Palotában. A mintegy százhetven portré többsége ismert személyiségekről - színészekről, előadókról, írókról, sportolókról - készült. A művésznő megörökítette például Louis Armstrong, Vaclav Havel, Muhammad Ali, Michael Jackson, Tennessee Williams, Robert Redford alakját. Megtalálható a felvételek közt az is, amelyet John Lennonról és Yoko Onóról készített 1980 decemberében, a Lennon ellen elkövetett merénylet előtt néhány órával. Anna Leibovitz karrierje 1970ben kezdődött, első címlapfotója pedig a Rolling Stone magazinban jelent meg, melynek vezető fotósa lett 1973-ban. Képeit mind a legnagyobb amerikai magazinok, mind a legnevesebb európai lapok közölték. 1991ben ő volt a második fotós - az első nő -, akinek munkáit már életében kiállították Washingtonban a Smithsoniai Institution nemzeti portrégalériájában. A fotóművész jelenleg a Vanity Fair, a Vogue és a New Yorker című lapoknak dolgozik. A napokban kezdte összeállítani a nőkről szóló kötetét, amely várhatóan a jövő év őszén jelenik meg. A Budapesten megnyílt tárlatának anyagát 1994 óta az Egyesült Államokban, Európa több országában, Japánban, Áusztráliában és Új Zélandon is bemutatták. Művészetét Grammy-, Kelly, Clio-díjjal és számos más elismeréssel jutalmazták, l.p. Megemlékezés a történelmi kisebbségek szerepéről Kisebbségi konferencia Hatodik alkalommal rendezik meg a Nemzetközi Cigány Néprajzi, Történeti-szociológiai és Oktatási Nevelésügyi Konferenciát, ezúttal június 16-20. között Budapesten. A Cigány Tudományos és Művészeti Társaság rendezvénye a 150 éwel ezelőtti forradalom és szabadságharcban részt vett történelmi kisebbségek szerepéről kíván megemlékezni. A tudományos jellegű szimpóziumon nyitóbeszédet mond Szabad György történész, Farkas Flórián, az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke, valamint Duray Miklós, a szlovákiai Együttélés Mozgalom elnöke. A konferencián előadás hangzik el például a negyvennyolcas Magyarország nemzetiségi kérdésköréről, az etnikumhoz tartozó fiatalok részvételéről a honvédség soraiban. A konferencia második napján rendezik meg a Pedagógiai és Romológiai Tanszékek konzultációját, több kultúrantropológiai tanszék bevonásával. r.b.