Új Szó, 1998. június (51. évfolyam, 124-149. szám)

1998-06-13 / 135. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. JÚNIUS 13. KOMMENTÁR Kinek a tolmácsai? VRABEC MÁRIA Új magyar egyetemi szakot akar nyitni a kabinet. Nem is akár­hol, hanem az ország kellős közepén, a leendő szlovák fővá­rosban, ott, ahol magyar diák eddig csak az iskolai kirándulá­sok alkalmával járt - amikor még kötelező volt megnézni a Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeumát. Igaz, az egészet nem is annyira nekünk szánták, mint inkább a magyar nyelv ismere­te után hőn áhítozó szlovák fiataloknak, de valami azt súgja, hogy a Szlovákiába látogató EU-raportőröknek ezt nem fog­ják így részletezni. Már csak azért sem, mert kilóg a lóláb. Ne­héz ugyanis elképzelni, hogy minden hátsó szándék nélkül, kizárólag a megbékélés és az egymás kultúrájának megisme­rése utáni vágy jegyében nyílik magyar szak épp azon az egyetemen, amelynek a rektora a DSZM legújabb köztársasá­gielnök-jelöltje. Tomečekról még a Szlovák Nemzeti Párt sem mondta, hogy nem elég jó szlovák, ez pedig igazán nem rossz „pontozás" a hazai nacionalista skálán. A pedagógusokkal, úgy tűnik, nem lesz gond - ahol pénz van, ott az irodalmárból is könnyen válik nyelvész, és csak hónapok kérdése, mikor lesz a magyar szakosból a finn nyelv tudora. Egyedül a diá­kokkal akadhat némi galiba: mondjuk nem lesz elég jelentke­ző vagy év közben ébrednek rá, hogy mégsem akarnak ma­gyarul megtanulni. De némi ösztöndíjjal és a bármikori átlé­pés lehetőségének ígéretével ezt is meg lehet oldani. Elvégre azok, akik ezt kitalálták, jó előre meg szokták tervezni a dol­gokat. Ez esetben bizonyára egészen a diplomaosztásig és a gyakorlatban való érvényesülésig is kiterjedt a fantáziájuk. Az enyém meg akkor lódult meg, amikor a minap egy állam­igazgatási itézményben Új Szókat láttam az egyik szlovák hivatalnok asztalán. Egyes cikkeket piros filctollal keretezett be. Rögtön megkérdeztem, tud-e magyarul, mire szinte sér­tődötten választolta, hogy nem, de ránézésre - vagy a szerző neve, vagy az írásban szereplő nevek alapján - megállapítja, mi lehet érdekes a főnöke számára. Aztán jön egy „hölgy' és lefordítja. Sajnos, nincs elég ilyen hölgy, aki mindkét nyel­vet jól ismeri, meg aztán ez bizalmi állás. Pedig most, a vá­lasztások előtt nagy szükség lenne ilyenekre regionális szin­ten is - sopánkodott a kis csinovnyik. Nem tudom, négy év múlva milyen pozícióból fog a választásokra készülni ő meg az elvtársai, mindenesetre a hozzájuk hasonlóknak fordítóik már lesznek. De mit kezdenek majd a finn meg az óporosz tolmácsokicai? JEGYZET Handa és bandája KMOTRÍK PÉTER Szlovákiában burjánzik a po­litikai pedofília. A gyermek­napi ünnepségeken cukros bácsik DSZM feliratú nyaló­kákat, zászlókat és kifestőket dugdosnak a gyerekek kezé­be. Ez történt május utolsó vasárnapján Nagyrőcén is. Rozsnyón a minap különle­ges diszkót rendeztek az el­meorvosok által megkérdő­jelezett egészségű kormány­főnk udvaroncai, itt belépő­díjat kapott minden fiatal ­hatvankoronás kuponért ihattak kedvükre. A Jótevő" szintén a DSZM volt. A Rozs­nyói Járási Hivatal Tanügyi Osztálya sem volt tétlen - al­kalmazottai körbetelefonál­ták az iskolákat, hogy meg­tudják, mikor tartják a gyer­meknapot. Valószínű, őket sem a Jézuska vagy a Miku­lás kérte táncra, hanem ugyanazok a személyek, akik az anyák napi DSZM-es dömpinget is levezényelték Rozsnyón és környékén. Né­hány hete pedig a Szlovák írószövetség tagjai egy bizo­nyos J. F. vezetésével (nem csinálok ingyen reklámot ­nevezzük Handa úrnak!) a nagykaposi és királyhelmeci iskolák növendékeit boldogí­tották látogatásukkal. El­mondták a gyerekeknek, hogy „Szent István király, udvartartásával egyetem­ben, a szlovákok nyelvét be­szélte... A magyarok ezer éven keresztül elnyomták a szlovák népet... Nincs szük­ség kétnyelvű bizonyítvány­ra a magyar tanítási nyelvű iskolákban... Nem tesz jót a gyerekek fejlődésének az Új Szó napilap olvasása és a Markíza Televízió program­jának figyelemmel kíséré­se..." Az iskolák pedagógusa­it a kerületi hivatal értesítet­te az akcióról, hogy méltó­képpen fogadják és viseljék mindezt. A tanítók felváltva jártak ki a teremből megnyu­godni egy-egy bődületes esz­mefuttatás után.A gyerekek mindezt tanítási idő alatt hallgatták végig, de akadtak olyanok is, akik iskolaidő után, ukázra maradtak bent - Handa úr és társainak ér­kezésétől függően. „Sze­gény" Göbbels forogna a sír­jában, ha tudná, hogy ná­lunk milyen könnyedén lepi­pálják a módszereit... Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: MadiGéza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vöx Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Samonn. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://vmw.voxnova.sk/ - Nem tudod, hová megy a kormáynfő ilyen erős kísérettel? - A közeli óvodában találkozik a gyerekek­kel. (Agócs Ernő karikatúrája) f ÜLw V.*~ O SME „A Szlovák Demokratikus Koalíció az én szememben leg­inkább a megbízhatóságát vesz­tette el. Nem volt képes az ügy­ben egyenesen kiállni, sérteget­te azokat az újságírókat, akik igazat mondtak, az SZDK veze­tő politikusa pedig nyilvánosan hazudott." - nyilatkozta a lap­nak Štefan Hríb az újságírók le­fizetésének ügyében. A Domino Forum munkatársa két héttel ezelőtt hozta nyilvá­nosságra, hogy az SZDK igyek­szik lefizetni az újságírókat, ha pozitívan tájékoztatják a közvé­leményt az ötpárti koalíció te­vékenységéről. Hríb állítólag kollégáitól tudja: Dzurindát még a botrány kitörése előtt tá­jékoztatták az SZDK köreiből származó újságíróknak tett ajánlatokról - ennek ellenére ő azt állítja, nem tudott a dolog­ról. Hríb a TA SR által nyilvá­nosságra hozott névsorral kap­csolatban, melyen ő maga az el­ső helyen szerepel, elmondta: a lista hamisítvány, ő ugyanis nem kapott semmiféle ajánla­tot. Békét, békességet akarunk, megmaradni szülőföldünkön magyarnak! A nagygyűlés nyilatkozata A tegnap esti galántai és szepsi tiltakozó nagygyű­lés részvevői az alábbi nyi­latkozatot fogadták el. ÚJ SZÓ-JELENTÉS Sorsunkká vált a tiltakozás. Vla­dimír Mečiar harmadik kormá­nyának megalakulása óta, az 1995. január 19-én elfogadott kormányprogramnak megfele­lően úgy folyik a nemzetállam építése, hogy Szlovákia polgára­it a hatalom három minőségi ka­tegóriába sorolja: a kiváltságos jó szlovákokra, az áruló rossz szlovákokra és az ország terhét alkotó kisebbségekre. A hata­lom uniformizáló szándékában tehát nincs helye a másságnak, a más nézeteknek, vélemények­nek, a más fajnak, a más nemze­tiségnek. Mindez ésszerűtlen, egyszer­smind hazug megközelítése egy társadalom egészséges fejlődé­sének, mindez félrevezető, visszataszító és elutasítandó politika. Tiltakozunk ellene! Tiltakozunk és elutasítjuk, hogy másodrangú polgárként kezelnek bennünket; a Szlovák Köztársaság államalkotó része a mi magyar közösségünk is. Szorgos, tisztességes polgárai, becsületes adófizetői vagyunk ennek az országnak, ehhez mért jogokat követelünk ma­gunknak! Nem akarunk többé tiltakozni azért, mert a hatalom megta­gadja nemzetközösségünk kul­túrájának és sajtójának törvé­nyesen biztosított támogatását. Nem akarunk többé tiltakozni azért, mert a hatalom megszün­teti közösségünk kultúrájának pilléreit, a múzeumokat, színhá­zakat, könyvtárakat. Nem akarunk többé tiltakozni az anyanyelvünk használatát korlátozó nyelvtörvény ellen. Nem akarunk többé tiltakozni a kétnyelvű bizonyítványok meg­szüntetése ellen, iskolaigazga­tóink indokolatlan leváltása, a magyar nemzetiségű hivatalno­kok közügyek végzéséből való kizárása ellen. Nem akarunk többé tiltakozni az igazságtalan választójogi tör­vény ellen, az önkormányzato­kat megfojtó és az önkormány­zatiságot szétzúzó közigazgatá­si és helyhatósági választójogi törvény ellen. Nem akarunk többé tiltakozni iskoláink megszüntetését, a két­nyelvű oktatást ránk kényszerí­tő törvények ellen. Mi békét, békességet akarunk. Mi csupán meg akarunk marad­ni szülőföldünkön magyarként. Mi egyenrangú, egyenjogú pol­gárai akarunk lenni Szlovákiá­nak. Mi szerzett jogainkat is tisztelet­ben tartó jogállamot akarunk. Mi teljes anyanyelvű oktatást követelünk gyermekeink szá­mára, ezért elutasítjuk az okta­tási törvény tervezett módosítá­sát. Tudatjuk a hatalommal: nincs hová hátrálnunk. Megvédjük is­koláinkat, templomainkat, anyanyelvünket. Megvédjük ön­magunkat. Galánta, Szepsi 1998. június 12. Az állatkísérletek során elért eredmények eddig nagyon ígéretesnek bizonyultak Elérhető közelségben a rák gyógyítása DR. GOMBOS ZOLTÁN Azt utóbbi hetekben nagy vissz­hangot váltott ki Judah Folk­man, a Harvard Egyetem pro­fesszorának feltalálása, és az angiogenézis (érképződés) fo­galma vírusként terjed az Egye­sült Államokban - nemcsak tu­dományos berkekben. Betegek ezrei kérték orvosuktól az új, de még nem szabadalma­zott gyógyszert, és az ezt előállí­tó vállalat részvényei négysze­res áron keltek el a tőzsdén. Szenzációnak tűnt a hír, főleg azután, hogy James Watson, Köszönöm helyett Csodálatos műsorokat állítottak össze az érsekújvári járás szlo­vák és magyar óvodái, óriási energiát fektetve a felkészülés­be. Gyümölcsözőnek bizonyult a szülőkkel való együttműkö­dés, még a nagyszülők is népvi­seletbe öltözve szerepeltek a csöppségekkel. Színpadra vitték a régi népszokásokat, mestersé­geket, és a gyermekjátékok mel­lett jól megfért a nádvágás, az aratás és a szüreti munkák be­Nobel-díjas professzor, a DNS­molekula egyik feltalálója a New York Times hasábjain je­lentőségében a Darwinéhoz ha­sonlította Folkman felfedezését, és kijelentette, hogy „Judah 2 éven belül gyógyítani fogja a rá­kot". Maga Folkman, aki nagyszülei révén Magyarországról szárma­zik, sokkal óvatosabban nyilat­kozik, hiszen ő már több mint 30 éve dolgozik a probléma megoldásán, és a most széles körben publicitást kapott 2 fe­hérje-gyógyszer is már régóta a rendelkezésére áll. mutatása. A falvak egy csoport­ja Nánán, a másik Párkányban lépett fel. A műsor végeztével az érdeklődők mindkét hely­színről szomorúan távozhattak, mivel a járási hivatal oktatás­ügyi illetékesei között egy sem akadt, aki legalább egy magyar köszönömöt kipréselt volna ma­gából. Ehelyett hosszú - egy­nyelvű - eszmefuttatásukban a szlovák identitásra való neve­lést hangsúlyozták. Pedig min­denki számára világos, hogy a térségben a nemzetiségek egy­más mellett élésének történelmi hagyományai vannak. Hajtman Kornélia Nána Tehát a találmány tulajdonkép­pen nem új, ezzel szemben rendkívül eredeti. A lényege: minden rákos sejtburjánzásnak elengedhetetlen feltétele a saját vérellátásának (oxigén, táp­anyag stb.) megtöbbszöröződé­se, magyarán, a rák kialakulása­kor új érhálózatok képződése indul be a daganat közvetlen környezetében. Folkman izolált két fehérjét, az angiosztatint és az edosztatint, amelyek leállít­ják ezt a túlzott érképződést, megszüntetve ezzel a daganat növekedését. Az állatkísérletek­ben elért eredmények eddig na­Összefogásban az erő A hazai magyar pártok hónapok óta tartó vitáiról olvasva szomo­rúan állapítható meg, hogy a pozícióféltés sugallta rosszmá­júskodásnak mi, szlovákiai ma­gyarok isszuk meg a levét. Aka­ratlanul is eszembe jutnak a hatvanas évek, amikor a sajtó hasábjain nyomonkövethető, a Csemadok és az Új Szó mester­ségesen szított vitájára mikép­pen reagált Fábry Zoltán. A „stószi remete" intelme nem vesztett aktualitásából: „Ne­künk luxus a késhegyig menő gyon ígéretesek, ugyanis eddig kivétel nélkül az összes daganat vagy méreteiben csökkent, vagy teljesen eltűnt. Természetesen a neheze csak most következik, a gyógyszerek betegeken való ki­próbálását még idén el szeret­nék kezdeni. A 65 éves professzor, akivel rö­vid ideig alkalmam volt együtt­működni, többek állítása szerint nehezen kerüli el a Nobel-díjat. Számunkra viszont, úgy tűnik, reális esélyt és még több hitet nyújt arra, hogy ez az alattomos kór az ezredfordulóig legyőzhe­tő legyen. vitatkozás, mert egymást és egymásban a magyar kisebbség­nek is tartozó felelősséget - te­hát jövőbeni sorsát bunkózzuk le." Az 1969 októberében kelte­zett üzenet leszögezi: „A mi ügyünk nem soviniszta vadhaj­tás, de elemi létkérdés, ember és emberiség ügye, az élethez szükséges levegő, mely nem más, mint a magyar nyelv." Mindezt tudatosítva örömmel fogadnánk, ha június 21-én végre megalakulna a szövetségi párt, s a három politikai erő a továbbiakban közösen végezné munkáját, őszi Irma Kamocsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom