Új Szó, 1998. június (51. évfolyam, 124-149. szám)

1998-06-12 / 134. szám, péntek

ÚJ SZÓ 1998. JÚNIUS 1593. SPORT/TÉVÉ ÉS RÁDIÓ - SZOMBAT e h Pavol Plutko professzor, a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem dékánja nem ismer etikai kategóriákat Ami etikus és ami nem az Laczkóné Erdélyi Margit nyilatkozatával kapcsolatban, amely az Új Szó tegnapi számában jelent meg, és amelyben azt állítja, nem mondott igent a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem felkérésére, újra felhívtuk Pavol Plutko professzort, akitől az információt kaptuk. VRABEC MÁRIA Plutko professzor az egyetem filológiai karának tanulmányi ügyekkel foglalkozó dékánhelyettese, és őt bízták meg a magyar-német műfordítói és tolmács szak, majd a balti és finnugor nyelvek tanszékének megszervezésével is. Kérdésünkre, mi is tehát a helyzet Laczkóné Erdélyi Margit besztercebányai alkalmazásával Plutko profeszszor válasza a következő volt: „Laczkóné teljesen rendben van és Alabán is rendben van, csak maga nincs rendben. Tudja maga, mi az a hungarisztika és filológia? Itt abszolút hungaristákat fogunk nevelni! Hiszen önök saját maguk ellen írnak, nem is mondok már semmit. Csak még annyit, hogy Telekiné egy leheteden nőszemély. Azt hiszi, nem ismerem? Száz éve ismerem, és őszintén megmondom, hallatlan, hogy miket mondtak. Jöjjön el ide és itt majd meglátja, mi az a hungarisztika, mert ami Nyitrán van, az borzasztó. Azt nem is kellene kommentálnom. Nagyon mérges vagyok magára." Felvetésemre, hogy- a nyitrai Konstantin Egyetem humán tudományok karának dékánja, Eva Tučná és a magyar tanszék vezetője, Teleki Ilona jogosan nehezményezi, hogy két docens távozásáról, akik a tanszéken szerezték meg tudományos fokozatukat, csak a sajtóból értesültek, a következő választ kaptam: „Na és akkor mi van? Piacgazdaságban élünk, nem?" Erre azt merészeltem mondani, Szlovákia ballag. Lefelé a lejtőn. hogy mégicsak etikus lett volna, ha a munkaadójukat tájékoztatják a szándékukról, de a professzor kioktatott. „Ugyan mit! Etika? Semmilyen etika nem létezik. A maga etikája teljesen rossz. Olvastam, mert nem vette a fáradságot, hogy idejöjjön." Hiába érveltem azzal, hogy amíg a felvételik sem voltak, nincs értelme Besztercebányára utazni, hiszen a szak nyitásával csak egy hír erejéig foglalkoztunk és Alabán Ferenc levelét, valamint Teleki Ilona és Eva Tučná nyilatkozatát is kommentár nélkül jelenttettük meg. Ráadásul, amikor egy hete felhívtam, hogy megtudjam a magyar szakra jelentkezők pontos számát, maga a professzor is azt mondta, csak a felvételik befejezése, azaz június 16. után tud valami érdemlegeset mondani, és addig nincs is miről beszélnünk, mert ami fontos volt, az már megjelent az Új Szóban. Mostanra úgy tűnik, Teleki Ilona és Eva Tučná nyilatkozata háborította fel ennyire, mert Plutko úr így folytatta: „Meg kell magának mondanom és most (Fotó: Prikler László) igazán szerkesztőségi igazítás nélkül, hogy Telekiné nem kompetens, mert semmit nem tud, én tudom, és Tučná meg végképp nem tud semmit. Ezt megírhatja az újságban." Kérdésemre, mit ért azon, hogy a két hölgy nem tud semmit, netán a hungarisztikát, igenlő választ kaptam: „Telekiné semmit sem tud a hungarisztikáról mint filológiai diszciplínáról". Ezekután újra visszatértünk a dolgok erkölcsi oldalához és a professzor úr ismét hangsúlyozta: „Ebben az országban mindenki mehet ahová akar, és amikor akar. Miért kéne ezt a munkaadóinak a tudomására hozni. Ez csak a szocializmusban volt, hogy ilyen előzékenyek voltunk." Próbáltam az emberi tisztességre hivatkozni, de Plutko professzor ilyen kategóriát sem ismert. „Az, amit önök megjelentettek, nem nevezhető meg etikai kategóriákban, csak piaciban. Piaci kategóriákban pedig mi teljesen rendben vagyunk. Önök itt etikai kategóriákkal dobálóznak. Milyen etika? Teleki és Tučná? Hisz ők hihetetlenül buta nőszemélyek. Komolyan." Megrökönyödve kérdeztem, hogy ezt írjam-e meg, mire ezt a választ kaptam: „No, bár én nem ismerem magát, csak telefonból. Talán perelni is fogom magát." Nem tudom hányadszor, újra megismételtem, hogy az ügyben mindeddig nem jelent meg kommentár, kizárólag levelek és nyilatkozatok. És felszólítottam Plutko professzor urat, írja meg ő is a véleményét az Új Szónak. Majd újra rákérdeztem, felszólították-e Laczkóné Erdélyi Margitot, és ő igent mondott-e. „Természetesen, hogy megszólítottuk. De most megijedt magától. Én nagyon szeretném látni magát". Megígértem, hogy ha megkezdik a magyar nyelv oktatását, okvetlenül elmegyek Besztercebányára, de a profeszszor közbevágott. „Mutassa meg nekem, hol van Közép-Eurpában magyar tolmács és műfordítói szak. Sehol." Kisebb vita után, létezik-e ilyen a pozsonyi Komenský Egyetemen, a beszélgetés újra arra terelődött, miért nem értesítette a két docens távozási szándékáról a feljebbvalóit. Plutko úr hajthatatlan maradt. „Mit jelent az, hogy sértve érzik magukat? (Tučná és Telekiné - a szerk. megj.) Nincs jogukban elmenni? Én 35 évig dolgoztam ezen az iskolán és elmentem stb. Az etika úgy kívánta volna talán, hogy ott maradjak?" Nem feleltem erre, de talán helyénvaló a tanszékvezető és a dékán tudomására hozni az ilyesféle szándékot. „Hogyan, Alabán docens talán köteles valakit értesíteni valamiről?" Igen, mert Tučná asszony, a kar dékánja elmondta nekem, hogy az órarendek készítésénéi ezzel a két tanerővel is számoltak - érveltem volna. „Tučná a dékán. Sajnos. Viszontlátásra." Válaszolta Pavol Plutko, a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem filológiai karának dékánhelyettese, és letette a kagylót. Az elhangzottak és leírtak véleményezését az olvasókra bízom. A bőség zavarában a Határon Túli Magyar Színházak X. Fesztiválja Kisvárdán Átcsap-e a mennyiség minőségbe? DUSZA ISTVÁN Semmi különös nincs benne, hogy néhány napja a veszprémi Országos Színházi Találkozón sokan szinte már köszönés helyett kérdezték egymástól: Ugye jössz Kisvárdára? A Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja minden évben eseménynek számít a színházi berkekben. Nem volt mindig így. Eseménynek esemény volt, de kissé bezárkózó hangulatú. Eleinte néhány éven át magam is aggódva figyeltem a szakmai elszigetelődés jeleit, amelyek elsősorban a politikai széljárás mentén mutatkoztak meg, de nem kevésbé volt befolyással erre a magyarországi színházi szakma közönye. Szerencsénkre, ezek a jelek az eltelt tíz év alatt legalább részben megszűntek. Sajnos, mindinkább tapasztalható a magyarországi szakma valamifajta bezárkózása, és nemcsak a határon túli magyar társulatok felől nézve. Egykét egészséges légáramlatú esztendőben az Országos Színházi Találkozónak is résztvevője volt arra érdemes határon túli társulat. Két esztendeje azonban mintha kizárattak volna a szakmai találkozások és megmérettetés másfajta lehetőségeiből. Marad hát Kisvárda, amely kisvárosnak a neve szinte önálló fogalom lett a magyar színházi szakmában, lefedve így mindazt, amit a Magyarország határán túl alkotó magyar színházak előadásaik minőségével, megoldatlan gondjaikkal, a magyar állam segítségnyújtásával képviselnek. Nem véletlenül lett az idei kisvárdai fesztivál vezérgondolata a szakmai együttműködés. És „Ember, láss csodát!", ez nemcsak a magyarországi rendezők, díszlettervezők, színészek erdélyi, vajdasági vagy felvidéki munkájában született meg, hanem két más-más országban dolgozó magyar társulat is képes volt összefogni. A Kassai Thália Színház és a Beregszászi Illyés Gyula Színház csapatai Vidnyánszky Attila rendezésében John Ford Kár, hogy ká című drámáját játssza Kisvárdán. A Komáromi Jókai Színház a budapesti Benedek Miklós rendezte Carlo Goldoni Mirandolináját viszi Kisvárdára, amelyben a Győrben játszó Dósa Zsuzsa alakítja a főszerepet. Idén ismét vendégszerepelnek az erdélyi bábszínházak, s csak sajnálkozni lehet afelett, hogy a Jókai Színházban megszületett sikeres bábprodukció, a Cseppmese nem került be a műsorba. Jó alkalom lett volna a megmérettetésre, a tapasztalatcserére, s meggyőződésem, hogy a siker is jót tenne a Kecskés Marika vezette lelkes csapatnak. A szervezők idei elgondolása azzal a ténnyel is összefügg, hogy a magyar állam évente egy kisebb vidéki színház működtetéséhez már nem elegendő, de a határon túli színházak között még így is jelentős pénzösszegnek számító tételt oszt szét, elsősorban az idén Kisvárdán látható formában is megjelenő szakmai együttműködések elősegítésére. Aligha véletlen, hogy az ennek az együttműködésnek és támogatásnak a gondolatát igazoló előadások egész sorát láthatja majd Kisvárda közönsége. A fesztivál idei jubileumi évada nemcsak ezzel tűnik majd ki a megelőző kilenc mellett, hanem a formai, műfaji gazdagodással is. Igaz ugyan, hogy korábban is voltak próbálkozások előadóestek, monodrámák bemutatására, de idén a szervezők Kocsma Színház néven a színházi kamaraműfajok számára is alkalmat teremtettek. A június 12. és 21. között zajló fesztivál nemcsak a határon túli magyar társulatok és a magyarországi szakma számára ünnep és megmérettetési lehetőség, hanem Kisvárda polgárai és a környék települései számára is színházi csemege. Nem véletlenül zsúfolt minden alkalomal a nézőtér, legyen bár helyszíne az előadásnak a Várszínpad vagy a Művészetek Háza. Már csak az a kérdés: A mennyiség átcsap-e minőségbe? SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Cosi fan Tutte (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Száll a kakukk fészkére (19) KIS SZÍNPAD: Törékeny egyensúly (19) BORODÁČ SZÍNHÁZ KASSA: A bátor nyuszi (9.30) JÓKAI SZÍNHÁZ - KOMÁROM: Fekete gyémántok (9.30,14) MOZI POZSONY HVIEZDA: Mr. Magoo (am.) 16., 18 OBZOR: Vad játékok (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Az élet sója (am.) 15.15, 17.30, 20 NÁDEJ: Titanic (am.) 15.30, 19 CHARLIE CENTRUM: Serifek (am.) 18.30 A vasálarcos (am.) 17.45 a férfi, aki túl keveset tudott (am.) 19.15 Rivers of Babylon (cseh-szlov.) 17, 21 Áldozatok (am.) 17, 21 Lea (német-cseh) 17.30 Blues Brothers 2000 (am.) 17.30 Mezei liliom (szlov.) 20.15 Salo, avagy Szodoma 120 napja (ol.) 20 KASSA DRUŽBA: Mr. Magoo (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Serifek (am.) 15.30,17.45,20 CAPITOL: Mr. Magoo (am.) 15.45,. 18, 20.15 ÚSMEV: Blues Brothers 2000 (am.) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Valentino (am.) 16.15,19.15 DEL-SZLOVAKIA KOMÁROM - TATRA: A varázsló (am.) 18, 20 DUNASZERDAHELY - LUX: Ajövő hírnöke (am.) 15.30,19 LÉVA - JUNIOR: Áldozatok (16.30, 19) AMFITEÁTRUM: A vasálarcos (am.) 21.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Az élet sója (am.) 16.30, 19 ZSELIZ - SPUTNIK:G. I. Jane (am.) 20 A XXXV. Jókai Napok mai műsora - Komárom 10.00 A Duna Menti tavasz győztes gyermekcsoportjainak a bemutatkozása a komáromi Városi Művelődési Központban. 18.00 A párkányi Dili Trió Szakadj meg! kabaréja a Tiszti Pavilonban 20.00 Örkény István: Macskajáték - a füleki Zsákszínház előadása a Jókai Színházban 22.00 Bohumil Hrabal: Táncórák - Tóth Attila előadóestje a JSZ Körtermében. 23.00 Fesztiválklub a Pavilon Sörözőben. „Nem kell a hatalom, széthullunk mi magunktól is" Hol maradt a közönség ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS A fesztivál június 10-ei megnyitóját megtisztelte jelenlétével Boros Jenő, Magyarország nagykövete, Kolár Péter, a Csemadok elnöke, Pásztor István polgármester, Bárdos Gyula képviselő, a Magyarok Világszövetsége és más intézményekképviselői. Csak „egy valaki" hiányzott: a Közönség. Volt, aki a foci-vüágbajnokságra hivatkozott. Öt éwel ezelőtt a megnyitón még „a csilláron is lógtak". Félek, igaza lehet annak, aki szomorúan súgta: „Nem kell hatalom, széthullunk magunktól is..." A megnyitón felolvasták a fesztivál résztvevőinek Nyilatkozatát, amelyben a XXXV. Jókai Napok résztvevői tiltakoznak az oktatási törvény módosítása ellen, mert ez a nemzeti kisebbség kultúráját, és a színjátszás folytonosságát is veszélyezteti. Csütörtökön diákközönségnek és a résztvevőknek adta elő a Fókusz Tabarin vásári komédiáit. A lévai Garamvölgyi Színpad a Vérrokonok című Őrkény-darabot ugyancsak gyér nézőtér előtt játszotta el. A Csatáról érkezett roma színjátszó csoport a Romano Jílo című, Babindák István írta és rendezte zenés balladát adta elő a Klapka téren. Délután a szakmai zsűri elemezte az előadásokat. Este a Tiszti Pavilonban a Picaro Produkciós Műhely szórakoztatta a közönséget. A VMK-ban az Isten véled, édes Piroskám című zenés vígjátékot adta elő a várhosszúréti Miranda Színjátszó Csoport. Éjszaka a fesztiválklubban a csataiak fergeteges cigányzenével mulattatták a fesztivál résztvevőit. -KPJA Márai Sándor Alapítvány közleménye Jótékonysági alap A Komáromi Jókai Színház Goldoni Mirandolinájával képviselteti magát. (Varga Róbert felvétele) A Márai Sándor Alapítvány ezúton értesíti a közvéleményt karitatív tevékenységének eddigi eredményeiről. Az alapítványunk által létrehozott Help-Mobü 3 alap célja, hogy az ekecsi, a nyárasdi és a medvei szellemi fogyatékosokat kezelő intézet számára biztosíthassunk egy-egy mikrobuszt, amely megkönnyítené a kapcsolattartásukat a világgal. A Vox Nova kiadóvállalat, valamint a Loar Kft. Az Új Szó - Új Nő bál tombolabevételéből 13 000 Sk-t ajánlott fel Help-Mobü 3 alapunk támogatására. A SME kiadóvállalata, a VMV Rt. 25 000 Sk-val járult hozzá programunkhoz, valamint az általunk támogatott ekecsi intézeteknek egy tévékészüléket ajándékozott. A SOGA aukciós társasággal közösen megvalósított árverésre a következő képzőművészek ajánlották fel alkotásaikat: R. Füa, M. Cipár, M. Bočkay, K. Bočkayová, F. Guldan, V. Gažovič, K. Brunovská (Albín Brunovský-graíikát), Csörgő Zsuzsanna, Kopócs Tibor és Szkukálek Lajos. Az árverés bevétele 116.500 Sk volt. Német Imre és a Gaudium Régizene Együttes jótékonysági napot hirdetett 1998. június 6-án, amelyen Misécz Pál, Czére János és Mészáros László segítségével és támogatásával vendégül látták a somoijai gyermekotthon lakóit. A nap programjáról az Új Szó is beszámolt. A Gaudium a jókai templomi hangversenyének bevételét ajánlotta fel programunk javára, amely 7.300 Sk volt. A Jókai Vízimalom egynapos bevétele, 1 000 Sk ugyancsak a jótékonysági alap számláját gyarapítja. Ezúton is köszöntjük a jókai polgárok, a tisztelendő és a Gaudium együttes jóakaratú támogatását. Ezen kívül többen támogatták jótékonysági alapunkat kisebb összegekkel. Valamennyi támogatónknak köszönjük a segítséget és várjuk a további adományokat és felajánlásokat. Számlaszám: 1921653/1200 (variabilný symbol: S/98, konštantný symbol: 0558)