Új Szó, 1998. június (51. évfolyam, 124-149. szám)

1998-06-10 / 132. szám, szerda

ÚJ SZÓ 1998. JÚNIUS 9. SPO RT/Tévé és Rádió - szombAt e h KISNYELVŐR Nyári játék-, programözön és kulturális ajánlatok az Ifiben Közvetett kölcsönzéseinkről Forró örömök és rejtett álom LANSTYÁK ISTVÁN Az 1996-ban megjelent Nyelv­művelő kéziszótár számos olyan szócikket tartalmaz, amelyet a szlovákiai magyar olvasó szem­szögéből szükséges volna némi­leg átfogalmazni vagy kiegészí­teni. Ez alkalommal néhány olyan szókészleti elemet nézünk meg, amely szlovákiai magyar szempontból közvetett kölcsön­zésnek minősül. Főként olyan szavakról, kifejezésekről lesz itt szó, amelyek a szlovákiai ma­gyar nyelvváltozatokban - szlo­vák hatásra - más jelentésben is használatosak, mint amit a Nyelvművelő kéziszótár és más szótárak számon tartanak. E szavak új, a magyar nyelv egy­nyelvű változataiban ismeretlen jelentését kölcsön- vagy tükörje­lentésnek nevezzük. Első példánk a fizet ige, mellyel szótárunk csak kiejtési szem­pontból foglalkozik - ti. helytele­níti a nyelvjárási eredetű füzet ejtésváltozatot. Szlovákiai ma­gyar viszonylatban fontos meg­említeni, hogy a szónak egyes szlovákiai nyelvváltozatokban a közmagyartól eltérő jelentése is van. Ezt találjuk például a követ­kező mondatban: Ez a jegy már nem fizet. A köznyelvben: Ez a jegy már nem érvényes. A szó­nak ez a jelentése összefügghet azzal a ténnyel, hogy a fizet ige szlovák megfelelője, a platiť szó üyen értelemben is használatos. Ha már a fizet szónál tartunk, érdemes megemlíteni, hogy en­nek egy olyan igekötős változata is kialakult Szlovákiában, amely Magyarországon ismeretlen; ez az átfizet. Jelentésére jól rávilá­gít a következő példa: Nyugod­tan vedd meg az alkatrészt a sa­ját pénzeden, aztán majd a cég átfizeti! A közmagyarban rend­szerint a költségek térítéséről beszélünk. Az átfizet szó eseté­ben nem jelentéskölcsönzés tör­tént, hiszen korábban nem volt átfizet szavunk, amely egy újabb jelentésre tehetett volna szert. Tükörfordításról van itt szó, melynek eredményeképpen olyan elem jött létre a nyelvünk­ben, amilyen addig egyáltalán nem létezett. Az ilyeneket tükörszó-nak nevezi a nyelvé­szeti szakirodalom. Az átfizet te­hát a szlovák preplatiť mintájára keletkezett tükörszó. Egy másik át- igekötős igénk, az átültet Magyarországon is isme­retes, ám Szlovákiában a köz­magyarhoz képest más jelentése is van, például a következő mondatban: A magyar koalíció képviselőinek nem sikerült átül­tetniük saját elképzelésüket. Az átültetni igének itt szlovák ha­tásra 'keresztülvinni' a jelentése. Amint a Nyelvművelő kéziszó­tárból megtudjuk, konkrét érte­lemben növényt lehet átültetni egyik helyről a másikra, átvitt értelemben pedig szöveget egyik nyelvből a másikba. Értel­mező szótáraink több jelentését is ismerik e szónak, azt azon­ban, amelyben a szót a szlováki­ai magyar sajtó használja, nem találjuk meg benne, mivel ez a szlovákból való: a presadiť ige ilyen jelentésének hatására ke­letkezett. A Nyelvművelő kéziszótárból ki­derül, hogy nyelvőreink nem nagyon kedvelik a magánál van kifejezést; helyette inkább az eszméletén van szerkezetet használatát propagálják, de még a kissé régies eszén van, va­lamint a (már) föleszmélt kifeje­zéseket is jobbnak tartják, mint a magánál van szerkezetet. Va­jon mit szólnának a szótárkészí­tők, ha tudnák, hogy Szlovákiá­ban a magánál van a szlovák nyelv hatására egy még „fur­csább" jelentésre is szert tett?! Ezt találjuk például a következő munkahelyi párbeszédben: ­Nincs véletlenül nálatok a fő­nök? - Nincs, úgy tudom, magá­nál van. Ilyen beszélgetés ná­lunk nem csupán egy kórház in­tenzív osztályán képzelhető el, hanem bármilyen munkahe­lyen, akár a pozsonyi egyetem magyar tanszékén is. A magánál van itt azt jelenti, hogy a főnök a saját szobájában van. Ahogy a szlovák mondja - je u seba. A jelentéskölcsönzés kérdése a kisebbségi magyarok számára olyan fontos, hogy legalább egy elméleti, összefoglaló szó­cikket érdemelt volna az elvi­leg egyetemes magyar Nyelv­művelő kéziszótárban, ha már ennek legjellegzetesebb esetei­re terjedelmi okokból külön­külön szócikkekben nem lehe­tett is kitérni. Már csak azért is érdemes bele­lapozni az Ifi júniusi számába, mert rengeteg nyári tábor és egyéb szabadidős program mű­sortervét közli a Jókai Napoktól a budapesti Pepsi Szigetét. És a tapasztalaton túl sok mindent nyerni is lehet: táborjegyeket, ruhát, vadonatúj műsoroskazet­tákat és még horvátországi ten­gerparti üdülést is. Szóval és képpel meg beszámol az Ifi az idei egyetemi slágerszakokról, bemutatja a füleki Mázik Ist­vánt, aki „legyőzte a hétfejű sár­kányt", ízelítőt ad a Rolling Stones őrült nyaraiból, tájékoz­tat, milyen is au-pairnek lenni Angliában, mivel várja Tunézia a nyaralni vágyókat, megfejti ál­maink rejtett üzeneteit, felsorol­ja Trianon tényeit, elárulja, mi­ről regél a Ghymes legújabb nagylemezén... S mindehhez még sport, humor, rejtvények és Popmánia az Ifi jú­niusi számában. -S­A Kalligram könyvbemutatója Ma 18.00 órakor a pozsonyi Zichy-palotában tartja a Kallig­ram Alapítvány és a Kalligram Kiadó Aleš Debeljak Kozmopo­litická metafora (Kozmopolita metafora) című könyvének be­mutatóját. A kötetet Martin M. Šimečka mutatja be. (ú) A BÖNGÉSZŐ nyertesei A Vasárnap 22. számában feltett kérdésre a héten 654 helyes megfejtés érkezett. A beküldők közül tegnap Klein Melinda, a Vasárnap szerkesztője közjegyző jelenlétébén sorsolta ki a szerencsés nyertesek nevét. E héten az 500-500 koronát Bo­risz István felsőlánci, Zsigrai Gabriella dunaszerdahelyi és Ba­log László ipolysági olvasóink nyerték. Gratulálunk! A helyes megfejtés: Hármat, (v) SZÍNHÁZ HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Don Quijote (19) BORODÁČ SZÍNHÁZ - KASSA: Hangverseny (19) JÓKAI SZÍNHÁZ - KO­MÁROM: Csepp-mese (9), Fekete gyémántok (13) THÁLIA SZÍNHÁZ - KASSA: Ősvigasztalás - A Szatmári Északi Színház vendégjátéka (15,19 ) MOZI POZSONY HVIEZDA: Serifek (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Vad játé­kok (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Az élet sója (am.) 15.15 17.30 Titokzatos gyilkosság (am.)20 CHARLIE CENT­RUM: A gömb (am.) 18.30 Spice Girls 17.30 Durva támadás (am.) 15,17,19 Rivers of Babylon (cseh-szlov.) 21 Áldozatok (am.) 17, 21 Lea (német-cseh) 17.30 Gumifej (am.) 20 Mezei liliom (szlov.) 20.15 KASSA DRUŽBA: Avasálarcos férfi (am.) 15.30,17.45, 20 TATRA: A csókgyűjtő (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Serifek (am.) 15.45,. 18, 20.15 ÚSMEV: Titanic (am.) 16, 19 20 IMPULZ: Valentino (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA KOMÁROM - TATRA: Palmetto (am.) 18, 20 LÉVA - JUNI­OR: Leánynevelés Csehországban (cseh.) 16.30, 19 LÉVA ­AMFITEÁTRUM: Leánynevelés Csehországban (cseh.) 21.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Szerelem egy éjszakára (am.) 16.30,19 GALÁNTA - KERTMOZI: Tudom, mit csináltatok a múlt nyáron (am.) 21.30 NAGYMEGYER: Esőcsináló (am.) 20 A XXXV. Jókai Napok mai műsora - Komárom 18.00 Megnyitó. A Márciusi naphoz -A Komáromi Tánc­színház előadása az 1848-49­es szabadságharc tiszteletére a Városi Művelődési Házban 20.00 Molnár Ferenc: Doktor úr. A losonci Kármán József Színkör előadása a Jókai Színházban 22.30 Fesztivál­klub XXIV. Duna Menti Tavasz - Jegyzet a gyermekszínjátszók és -bábjátszók versenye után Gondolatok a minőségről Valakit nagyon foglalkoz­tatott, hány résztvevője is volt a Duna Menti Tavasz­nak. Tanúja voltam ami­kor megtudta, elégedet­tenjegyezte fel, s mert kol­légáról van szó, bizonyára világgá is kürtölte az ada­tot. DUSZA ISTVÁN Mintha újra a számok bűvöleté­ben élnénk. Erőnk, létezésünk legfontosabb bizonyítékaként tartjuk számon a kimutatható adatokat. Már ismét nem a belső meggyőződés, a lelki erő, a tudás nyugalma, az igazság lényege, a nevelő pedagógus eltökélt hite, a cselekvésének józansága jelen­ti a minőséget. Pedig éppen a Duna Menti Tavasz lehetne egyi­ke azoknak az alkalmaknak, amikor a gyermekek felszabadí­tott alkotókészsége, tehetsége és a tanítóik lelket nevelő embersé­ge lenne a meghatározó. Hogy mindez nem számba vehető, nem összeadható és nem meg­szorozható? Ez minden kétséget kizáróan igaz. így az már senkit se lepjen meg, hogy az idei Duna Menti Tavaszon sokan érezhet­tek csalódást azok közül, akik a mennyiség, a helyezések, a díjak bűvöletében élnek. Meg lehet és meg kell érteni őket is, különösen akkor, ha olyan közegben dolgoznak, ahol például a legszebb színpadi be­szédért járó díjat valaki a peda­góguskollégák közül ennek előt­te már lekicsinyelte. Hogy idén nem kaphatta meg egyetlen együttes sem? Eléggé nagy ve­szélyekre figyelmeztet ez a tény. Mindenekelőtt a nyelvünk be­szélt változatának romlására. Újfent olyan dologra, amely szá­mok mennyiségi mutatóival sem nem cáfolható, sem nem bizo­nyítható. Egyszerűen tény, amely figyelmeztet, s magabiz­tosság helyett elbizonytalanít. Még ez is? Mennyivel köny­A színjátszók idei versenyének fődíjasa a füleki Ifjúság utcai Alapiskola Zsibongó kisszínpada lett. (A szerző felvétele) nyebb és kellemesebb a résztve­vők nagy számára hivatkozni, s emlegetni az iskoláinkban tevé­kenykedő színjátszó és bábját­szó csoportok népes tagságát és a pedagógusokat. Mindig ilyen­kor bizonytalanodom el, min­dig az ilyen szemlélet tesz této­vává. Elégedetté csupán azért nem, mert látom a törekvések irányát, a szándékok értékét és a küzdést, amelynek kivétel nél­kül, minden rendező-pedagó­gus esetében a minőség lehetne a célja. Ellentmondást tartal­maz az állítás? Minden bizony­nyal. Mert nem vagyok bizonyos benne, hogy a minőség elérésé­hez - ebben az esetben: a gyer­mek lelki gazdagításához - min­dig az elméletben átgondolt, a gyakorlati tapasztalatokkal át­itatott és a gyermeket szolgáló eszközt választják a pedagógu­sok. Idén is voltak látszatmegol­dások, a drámapedagógia he­lyett annak imitálása. Aztán hogyha valami mégsem az elképzelt minőség szerint alakul, még mindig lehet hivatkozni a körülményekre, a tantestületi légkörre, a zsűri érzéketlenségé­re, s ha már semmi sem működik, akkor az „idén nem a legjobb a gyerekanyag" sajnálkozás min­dig kéznél van. Közben azonban egyre inkább elhúznak az újak, a tavalyelőtt még kezdők. Nem va­lami csoda folytán, nem is a mű­ködési feltételeik megváltozása nyomán, hanem mert tanulnak, fejlesztik tudásukat, tanulják, de legalább megismerik a drámape­dagógiát. Ami önmagában nem elég, mert egy dolog az órákon eljátszott tananyag, s egészen más a színpadra állított játék, amelyre a színpad törvényszerű­ségei érvényesek. Essen szó színjátszó vagy báb­játszó rendező-pedagógusról, az eredmény és a minőség min­den esetben ő rajta múlik. En­nek igyekezett megfelelő súlyt adni a XXIV. DMT zsűrije is, amelynek döntéseiben a peda­gógusok munkájának a mél­tánylása volt az egyetlen szem­pont. Soha ennyien nem kaptak egyéni díjat, hiszen ki ne tudná: a résztvevő csoportok vezetőit és segítőiket alig-alig méltatják az iskolák igazgatói. Kivételt ké­pez, ha többletmunkájukért ju­talmat is kapnak. Pedig egyáltalán nem kizárt, hogy a középiskolai felvételiken helytálló gyerekek éppen a szín­játszás és a bábjátszás kreativi­tást, kommunikációs készséget fejlesztő, kapcsolatteremtésre nevelő tréningjeinek hatására érnek el másfajta sikereket is. Mérhetőeket. Statisztikailag ez az érdem biztosan a szlovák és a matematika szakosoké lesz. Sta­tisztikailag. A többi meg mérhe­tetlen öröm. „Tünemények su­hognak!" a rendező-pedagógu­sok lelkében, mint Weöres Sán­dor versében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom