Új Szó, 1998. május (51. évfolyam, 100-123. szám)

1998-05-13 / 108. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. MÁJUS 13. Középszerű krimi TÓTH MIHÁLY •Még az önérzetességükről hírhedt legnemzetíbb szlovákok értelmesebbjei is tisztában vannak azzal, hogy a tavaly májusi népszavazás meghiúsításának ténye semmivel sem nyilvánítható meg nem történtté. Sem a parlamenti többség határozatával, sem a belügyminiszter vállának kitüntető megveregetésével, sem az akció szereplőinek kegyelemben részesítésével. Olyan história ez, mint a harmadosztályú krimi, amelyben a tettes azt képzeli magáról, hogy tökéletes bűntényt követett el, a holttest azonban újból és újból felbukkan, egyre több nyomot szolgáltatva a detektíveknek. Ország és világ lassan elfeledné, mi történt most egy éve. Feledné, ha nem lenne nyakunkon 1998 szeptemberének utolsó hete, a választások két napja. Bárhogy is végződjenek, úgy 4-6 héttel a voksolás után illene megalapítani az új kormányt. Közismert tény, hogy nincs, aki elfogadhatja a régi lemondását. Legkésőbb október végén - november elején tehát felbukkan a „hulla", Mečiarnak válaszolnia kell a kérdésre, miért nincs megválasztott államfő, ha egyszer lehetett volna. Belföldön, de főképp Nyugat-Európában és Amerikában ismét „forró hírré", a lapok első oldalára kívánkozó témává válik a referendum meghiúsításának az ügye. Feltéve, ha közben nem történik semmi. Mečiar kerekasztal segítségével próbál kihátrálni ebből a krimiből. Előre kiszámítható: az lesz a megoldás, hogy a parlament elnökére ruházzák a hatásköröket, amelyek érvényesülése nélkül sem a jelenlegi kormány nem mondhatna le, sem a választási eredmények alapján létrejövő nem lenne kinevezhető. Úgy tűnik, az ellenzék kötélnek áll, és rövidesen úgy dönt a törvényhozás, hogy Gašparovič házelnök elfogadhatja Mečiar választások utáni lemondását, és megbízást adhat a kormányalakításra. Formálisan további kérdéseket is megvitattak az asztal körül ülők. Még az ellenzékiek is úgy tettek, mintha komolyan vennék azt a lehetőséget, hogy van olyan személyiség Szlovákiában, akinek elnökké választásában a koalíció és az ellenzék meg tudna egyezni. Személy talán lenne, de személyiség aligha. Egyre inkább kitapintható: ha már nem a Mečiarmozgaíom belső köreiből (tehát a legfegyelmezhetőbbek közül) kerülne ki a köztársasági elnök, az csak olyan valaki lehet, aki körülbelül annyira államférfi, amennyire Kramplovát, a külügyminisztert diplomatának lehet tekinteni. Volt még egy kerekasztal a hét elején. A Slotáé. Ez inkább arról szólt, hogy az SZNP át akarja hárítani a felelősséget Mečiarékra. És persze gesztust akar tenni a sajtó felé. Elég átlátszót. Mečiar Kardosa MADI GÉZA Tízegynéhány nap múlva a kormányülések után ismét tartanak sajtóértkezleteket jelentette be hétfőn Marián Kardoš, a miniszterelnök újonnan kinevezett szóvivője. Hogy miképp képzeli el az utóbbi időben csupán kéthetente tanácskozó kabinet tevékenységéről való tájékoztatást, azt első, rögtönzött nyilatkozatában már jelezte. És nem ígért semmi jót. Ugyanis kibökte, hogy „a sajtótájékoztatók másképpen zajlanak majd, mint eddig". Ez, úgymond, előrelépést jelent, ha azt vesszük, hogy december eleje óta a kormány egyáltalán nem tartott sajtóértekezleteket, de sajnos, Kardoš részleteket is elárult arról, miképp képzeli el tevékenységét. Azonkívül, hogy kijelentette, a szlovákiai újságírók ne várjanak tőle semmiféle „forradalmi változást" és nem kívánja ellenségeinek tekinteni őket, közölte: be kell látniuk, hogy „nem minden juthat el a hallgatók vagy nézők fülébe aközül, ami itt (értsd: a kormányhivatal falai között) történik". Mint hozzátette, lesznek információk, ám csak annyit mond el a Mečiar-kormány munkájáról, amennyit jónak lát. Ebből azt a következtetést is levonhatjuk, hogy esetedeg megtiltja a megszólalást a kabinet bármelyik tagjának, ha - véletlenül - megjelenik valamelyik sajtótájékoztatón? Mečiarnak ilyen Kardosra van szüksége. Olyan szóvivőre, aki hallgat, aki majd „nem bántja" a rádióhallgatók, tévénézők és újságolvasók fülét. A kormányfőnek olyan ember kell, aki nem nyilatkozik úgynevezett kényes ügyekben, mert elődeinek a sorsára juthat. Ha csak a kabinet „sikeres" tevékenységéről számol majd be, akkor szinte biztos, hogy a választásokig is kihúzhatja. Tízegynéhány nap múlva nem szűnik meg, hanem folytatódik a némajáték a kormány és az újságírók között. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/700 869. Nyitni: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorfn. külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http

://www

.voxnova.sk/ - Minek nekem a mobiltelefon? Hiszen még a parlamentben sincs semmi mondanivalóm! (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ PRAVDA Szlovákia 21 egyeteme és főiskolája közül 18 tagja a Szlovák Rektori Konferenciának - nyilatkozta Igor Hudoba, az SRK elnöke. Szerinte az egyetemi tisztségviselők pontosan látják a felsőoktatás problémáit, s azok orvoslását tekintve nézetük is egyforma, mégha a részlet-, illetve a közéletet érintő kérdések tekintetében véleményük olykor eltérő is lehet. A fejlett demokráciákban az egyetemek a mindenkori kormány természetes opponensei. Ez az egyik elvitathatatlan joguk, s ezt kell megszokni Szlovákiában is. Nem tagadta: Szlovákiában megindult az „agyvándorlás", a legértelmesebb és legperspektivikusabb oktatók másutt érvényesülnek. Hol találkoznak a pártok „összetett" szempontjai és választóik érdekei? Kényszer szülte alkalom Két hete csend van a Magyar Koalíció háza táján, talán túl nagy is. Az mindenképpen pozitívum, hogy képviselői nem a sajtó hasábjain háborúznak, de a csend egyben azt is jelenti, hogy nem tudnak semmiről beszámolni, amiben megegyeztek volna. HOLOP ZSOLT Afféle földalatti harc ez. Az MK legnagyobb hibája, hogy pártjai elsősorban egymással vannak elfoglalva és csak aztán jönnek a választók, s ez nem csak az elmúlt hónapokra érvényes. A jobbik eset lenne, hogy ha ez pótcselekvésként jelentkezne, mivel parlamenti erejük nem teszi lehetővé, hogy keresztülvigyék akaratukat. A koalíciós egyeztetések során nem mindig sikerül valódi partnerként tárgyalni, s ha nem is ellenségként, legalábbis ellenfélként tekintettek egymásra. Ami teljesen természetes is lenne, hiszen azonos kiindulópontokból is kerekedhet részleteiben eltérő álláspont, s e mögé igyekszik egy-egy párt felsorakoztatni minél több választót. De valljuk meg, a pluralizmus nem igazán jött be szlovákiai magyar szinten és a választó már nagyon is el tud képzelni egyeden erős, kiegyensúlyozott pártot, hívják azt mondjuk szövetséginek. De amióta a koalíció a szövetségi létrehozásáról tárgyal, nem erősödött, csakis gyengült. Talán azért, mert kényszer szülte, nem az alkalom; a választók már megértek a szövetségi párt létrehozására, a pártok nem. A szavazókat viszont a legkevésbé sem érdekli, hogy a létrejövő szövetségi párt központi irodájában esedeg nem jut hely negyven-ötven személynek a három párt jelenlegi állományából, s valóban nagyon szűk az a pártés alapszervezeti tagsági réteg, amely úgy gondolja, például a képviselői helyeket vagy bármilyen más kérdést illetően jottányit sem lehet engedni a másik javára. A széles tömegeket az érdekli, meddig tart még az elszegényedés, kitart-e hóvégéig a pénz, mit egyen, hol lakjon, hol dolgozzon. Erős magyar parlamenti képviseletet akar, konkrét programot és megoldást a problémáira, rátermett embereket, szakértőket, egyéniségeket. A választások után remélhetőleg már nagyon kevés lesz, ha valaki ahhoz ért, hogy magyar. A koalíció már-már úgy fest, mint egy klán, évek óta nincs új hang és új arc a soraiban. Pártjaink valószínőleg azt mondanák erre, hogy túlságosan leegyszerűsített a kép, ám a választók nem az ő „összetett" szempontjaik szerint gondolkodnak. Szinte már kínos, hogy a pártok még azt sem tudják eldönteni, melyik közülük a legerősebb, s azon vitáznak, milyen „szempontok" alapján lehetne erre választ adni. Mert a válasz létfontosságú volna. Számukra. Most, a szövetségi pártba való tömörülés előtt. A biztosításból eredő bevételek nem fedezik a kiadásokat, ez okozza az egészségügy eladósodását Pénztelenség - és a kiskapuk keresése PETERFI SZONYA Nem tudni, hogy az egészségügyi ellátás finanszírozásának ésszerűdensége közismertebb-e, vagy az, hogy a kormány, az egészségügyi tárca - a tárgyalásokon kívül - vajmi keveset tesz a helyzet rendezése érdekében. Pedig a pénztelenség miatt hol a magánorvosok, hol a kórházak, a gyógyszerészek, a fogorvosok és nem utolsó sorban az egészségbiztosítók verik félre a harangot. Az utóbbiak most a legerélyesebben, hiszen a betegellátás anyagi terheit ők cipelik, s őket szidják a szolgáltatók amiatt, hogy költségeiket nem vagy csak néhány hónapos késéssel térítik. „A biztosításból eredő bevételek nem fedezik a kiadásokat, ez okozza az egészségügy eladósodását" - figyelmeztetett már számtalanszor Vladimír Balogh, az Egészségbiztosítók Társulásának elnöke, miközben javaslatot tett a kiadásokat megszorító intézkedésekre. Ám az ő szava sem „hallatszik az égig," az egészségügyi és a pénzügyminisztérium a helyzet radikális orvoslását nem tartotta és ma sem tartja fontosnak. Ezért fordulhat elő, hogy a pénztelenség miatt síró kórházak ún. ágypénzzel akaiják növelni bevételeiket. Úgy, hogy mialatt a beteg a kórházi osztály nyilvántartásában szerepel, a hét végét otthon tölti. A tranzakciónak nevezett csalással a kórház legalább háromezer koronát nyer, a biztosító viszont veszít rajta. Persze nemcsak a kórházak, hanem az orvosok és a gyógyszerészek is megtalálják a módját az egészségbiztosítók kijátszásának. Az orvosok különféle gyógyszerek felírásával, majd a betegeknek készpénzért „adásával", a gyógyszerészek pedig az orvosságok „csencselésével" jutnak némi anyagi haszonhoz, miközben a cserekereskedelemre ismét az egészségbiztosítók fizetnek rá. Es végső soron mi, valamennyien. A helyzetet súlyosbítja az is, hogy egyre több vállallat levonja ugyan az alkalmazottaitól az egészségbiztosítás díját, ám a biztosítóknak már nem továbbítja. A minap az Egészségbiztosítók Társulása megjelentette ugyan a nemfizető cégek listáját, de az érvényben lévő törvényekre hivatkozva nem közölte a tartozás összegét. A 116 név között a 34. helyen az érsekújvári kórház is megtalálható, holott értesüléseink szerint épp ebben a kórházban néhány kiválaszott vezető kiemelt fizetést kap, miközben az egészségügyi intézet egyre több pénzt követel az egészségbiztosítóktól. A többiek, a rendesen fizetők pedig feltehetik a kérdést: milyen jogon? A válaszadást a tárca, a kormány elodázza. Szándékosan. Közösségünk legfőbb érdeke Közösségünket valóban fárasztja az egyesülés ceremóniája, amit Mečiarék kényszerítettek ránk, és remélem, elismeréssel vette tudomásul az MKDM önzedenségét, hogy megtett egy nagyon nehéz, de fontos lépést s elfogadta azt, amit elfogadott. Remélem, nem csak szójáték önnél, hogy „Az új pártban kell, hogy mindenki egyenlő legyen az egyenlővel - ne akarjuk egymást legyőzni", és az MVSZ-ben betöltött tisztségénél fogva, úgy is mint közéleti személyiség, mindent megtesz, hogy így is legyen. Holop Zsolt Hervadó tulipán című írásában én nem látom a diktatúra sokszor megismételt bűnbakkereső mechanizmusát, de nem érzek temetési hangulatot sem. Szerintem csak azt akarja jelezni, hogy - mint ön is nagyon helyesen úja:, A politika eszközeit a mindenkori helyzet határozza meg", és ezt egyes képviselők nem veszik tudomásul. Amit Rózsa Emő képviselő úrról ír, én nem tartom kicsinyes, primitív dolognak. Ha ez csak mendemonda, a képviselő úr könnyen tisztázni tudja magát. De akár tisztázza, akár nem, én nem így képzelem el a képviseletet. Közösségünknek ugyan mi haszna van abból, hogy az SZTV-ben vagy a szlovák parlamentben elhangzik egy-egy magyar mondat? Talán leállíthatják a betelepítéseket, lesz több magyar könyv és folyóirat a könyvtárban, nem váltanak le több iskolaigazgatót? Egy párt, ha nem jók a ve zetői, könnyen a DSZM, a Matica, vagy az SZNP színvonalára süllyedhet. Ha ön „szinte a kezdetektől fogva vallja" az egy politikai alakzat (párt?) szükségességét, ezzel én nem tudok mit kezdeni. Ha tetszik, ha nem: különbözőek vagyunk. Vannak köztünk liberálisok, kereszténydemokraták, baloldaliak és echte magyarok is, akik csak piros, fehér, zöldben látják a világot. Közösségünk legfőbb érdeke, hogy megvédjük a demokráciát. Mivel létszámunknál fogva erre nem vagyunk képesek, meg kell egyeznünk az SZDK-val, akár kompromisszumok árán is. Kompromisszumot írok, nem az elvek feladását. Nem felejthetem el, hogy egyesek hogyan szavaztak a nyelvtörvényre vagy hogyan gúnyolódtak a magyarokkal. De ők demokráciát akarnak, a NATO-ba és az EU-ba akarnak tartozni, tudják (de legalább is sejtik), hogy a demokrácia oszthatatían. Ezért lehet, hogy savanyú képpel, de kénytelenek lesznek demokratikusan megoldani a problémáinkat, és véget vetni az uszításoknak. Ami az Új Szót illeti, volt olyan idő, hogy egy vagy két (?) szerkesztője nem csak az Együttélést, az MKDM-et is nem objektívan kritizálta. Az egyiknél néha kiérződött a régi felfogás. Remélem, az Új Szó nem lesz egyik platform szekértolója sem, mert bár az egyetlen magyar napilap, kénytelen volnék lemondani róla, s talán nem csak én egyedül. Üdvözlettel: Hlédik János, Komárom : BEEglii