Új Szó, 1998. május (51. évfolyam, 100-123. szám)

1998-05-07 / 104. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. MÁJUS 7. KOMMENTÁR Tíz vagy tizenöt MOLNÁR NORBERT Magyarországon visszafordíthatatlan a demokratikus fejlődés. 1994-ben, a Magyar Szocialista Párt győzelme után riadót fújt a világ, hogy visszatértek a kommunisták. Az MSZP négy év alatt alátámasztotta, esze ágában sincs visszavezetni Magyarországot az átkosba. Ennek bizonyítását már akkor megkezdte, amikor a választási eredmények ismeretében koalíciót kötött az Szabad Demokraták Szövetségével. A kormányzás négy éve alatt elérték Budapest NATO-tagságát, reális esélyt adtak Magyarországnak az európai uniós tagságra, hosszú idő után gazdasági növekedést tapasztalt az ország, a közszolgálati televízió híradásai nézhetők lettek. Persze leírhatók az ellenérvek is: a szociális biztonság még mindig nem az igazi, a közbiztonság alaposan romlott, az alvilág befolyása szicíliai méreteket öltött, egyfajta kliensrendszer alakult ki. A magyar kormánynak a határon túli kisebbségekhez fűződő viszonyát többféleképpen ítélik meg. Egy szlovákiai közvélemény-kutatás szerint az MSZP-SZDSZ-kormányzás elején a szlovákiai magyarság kiábrándult az anyaországból. Talán mert Horn nem nevezte magát 15 millió magyar miniszterelnökének. Mert nem is az. Magyarország kormányfője tízmillió ember miniszterelnöke. Az Antall-kormány hangzatos kijelentései és szavai után a jelenlegi kabinet pragmatikusabb álláspontra helyezkedett, nem ámított bennünket nemzeti lelkeket megremegtető ígéretekkel. Mindenképpen pozitívum, hogy nem folytak ellenőrizhetetlenül a pénzek Budapestről sem Bukarestbe, sem Pozsonyba. Egyesek ezt kifogásolják, biztosan van rá okuk. Magyarországnak olyan kormányra van szüksége, amely biztonsággal vezeti az országot az Európai Unióba. A szlovákiai magyarságnak az lenne a jó, ha a következő kabinet nem hergelné fölöslegesen kívülről az amúgy is elmérgesedett belső szlovák viszonyokat. Olyan kormány kell Magyarországon, amely az EU-ból segíti Szlovákiát és ezzel a szlovákiai magyarságot. Nem a magyarországi választásoktól kell várni gondjaink megoldását, hanem Szlovákiában kell elérni. Ez csak demokratikus kormány meglétével valósulhat meg. Hogy létrejöjjön, a szeptemberi szlovákiai választásokig nyugalom kell a két ország között. A fölösleges ellentétek a Mečiar-kabinet kezére játszanak. Békévé oldja? VOJTEK KATALIN A Matica slovenskának beteges elképzelései vannak az etnikumok együttéléséről. Féltékenyen figyeli, hol, hogyan szórakoznak, milyen ünnepségre, szoboravatásra készülnek a magyarok DélSzlovákiában, és szeretné, ha ugyanazt nyomban „megkapnák" az ott élő szlovákok is, vagy inkább a dupláját, elvégre ők vannak „otthon". Ez azonban nem így működik. Szobrot nem azért szokás állítani, mert a más ajkúaknak már van. Ünnepelni sem lehet folyvást másokra sandítva. Spontán belső szükségletből kell fakadnia a gondolatnak, amely közös szándékká érlelődve lesz ünnepséggé, szoborrá. Ügy tűnik, a galántai Matica Ház ezt nem érti, ezért dicsekszik az 1997. évi tevékenységét öszszegző hivatalos jelentésében azzal, hány faluban rendezett ünnepséget J\ szlovákok visszatérése elődeik hónába" címmel, ami nem más, mint 50. évfordulója az ún. lakosságcserének, amikor marhavagonokban zsuppolták ki szülőföldjükről, „elődeik hónából" a magyarokat. Azt, ami a szlovákoknak bokázó örömünnep, a magyaroknak pedig gyásznap, mára nyugodtan „békévé oldhatná az emlékezés", ha hagynák. Ha az örömünnepségeket rendező Matica galántai „háziaszszonya", Anna Pilariková nem azt a szóhasználatot és emóciót melegítené fel évi jelentésében, amely a háborús és a háború utáni embertelenségekhez vezetett: „A délszlovákiai szlovákok (...) követelik a masszív elmagyarosító hatás és a bizonyítható asszimiláció megállítását... További elégtelen finanszírozás esetén a galántai Matica Ház nem ellensúlyozhatja az egységes, jól finanszírozott nemzetiségi (értsd magyar V. K.) kultúrát." Ilyen acsarkodó és - finoman szólva nem épp igazmondó szellemiség mellett nem csodálkozom azon, amit Piláriková panaszol: hogy „a falvak vezetése nemigen rokonszenvez" a Matica tevékenységével. Ő ezt „szlovák kulturális aktivitásnak" nevezi. Remélem, hogy ezt minden tisztességes, kultúráját becsülő szlovák kikéri magának. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hirfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/700 869, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - A rendes ember sokféleképpen lehetetlenítheti el magát. Viszont a politikus csak azzal, hogy igazat mond. (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ SME A lap ismerteti azt az interjút, amelyet Vladimír Mečiar a francia Politique International című folyóiratnak adott. A még januárban nyilatkozó kormányfő kifejezte reményét, hogy az ország 2005 körül tagja lesz az EU-nak. Azzal az uniós felméréssel kapcsolatban, amely rossz színben tüntette fel Szlovákiát, a miniszterelnök megütközésének adott hangot. Az országgal összefüggésben az Agenda 2000 dokumentumban olvasható a „demokrácia hiányossága" megállapítás. „Ezt olvasva nem hittem saját szememnek, ezért azt a részt még néhányszor átfutottam -jegyezte meg Mečiar. - Ha a tanulmány szerzői figyelemmel kísérnék Szlovákia szomszédainak ügyes-bajos dolgait, kizárt, hogy ilyen megállapításra jutottak volna." Magyarországi választások: az első fordulóban 1604 egyéni képviselőjelölt indul a mandátumokért Kik szerepelnek a listákon? Május 10-én rendezik a harmadik szabad választásokat Magyarországon. Vasárnap reggel 6-tól este 7-ig tartanak nyitva a szavazóhelyiségek. HÍRHÁTTERÜNK Az első fordulóban 1604 egyéni képviselőjelölt indul hadba a mandátumokért, több mint 170 területi és 12 országos listát állítottak a pártok. Négy éve tizenöt párt állított országos listát, s 1820 egyéni jelölt versengett a szavazatokért. 10 821 szavazókörben voksolhat a mintegy nyolcmillió választópolgár. A magyarországi választási rendszer jóval bonyolultabb, mint a szlovákiai. Az Országgyűlés 352 képviselőjének felét, 176 honatyát egyéni választókörzetben választanak meg, a többi pártlistákról kerül a parlamentbe. Az első fordulóban eldől, hogy az egyes pártok mennyi mandátumhozjutnak. Az a párt kerül parlamentbe, amely túllépi az ötszázalékos küszöböt. Az egyéni választókörzetekben az első forduló után csak az a jelölt jut mandátumhoz, aki ötven százalék plusz egy szavazatot szerez. Ha ezt a körzetben senki sem éri el, a május 24-i második fordulóban a három legtöbb szavazatot szerző jelölt újra megmérettetik, s úgy is bejuthat a parlamentbe, hogy pártja nem. Ekkor már nem kell ötven százaléknál több szavazat, így fordulhatott elő, hogy 1994ben az MSZP - mint párt - támogatottsága 34 százalék körüli volt, ám szinte mindegyik egyéni választókörzetben jelöltje diadalmaskodott, így több mint 50 százalékkal nyerte a voksolást. Az országos listát állított pártok közül az Együtt Magyarországért Unió listavezetője Magyar György, a Magyar Igazság és Elet Pártjának (MIEP) listáját Csurka István, az Üj Szövetség Magyarországért listáját pedig a kisgazdáktól távozó G. Nagyné Maczó Ágnes vezeti. A horvát, a román, a német és a szlovák kisebbség által létrehozott Nemzetiségi Fórum listájának élén a német Kemer Lőrinc áll. A szlovákok közül Hankó András a harmadik, Klauszné Fűzik Ildikó a huszonnegyedik. A Magyarországi Szlovák Kisebbségi Önkormányzat elnöke, Mata Mihály a Magyar Demokrata Néppárt listáján a huszonegyedik. Az MDNP-listát az Antall-kormány volt MDF-s pénzügyminisztere, Szabó Iván vezeti, mögötte Raskó György és Pusztai Erzsébet szerepel. Kónya Imre az ötödik, Bod Péter Ákos a kilencedik, Katona Tamás a tizenegyedik, Szabad György volt országgyűlési elnök a tizenhatodik. A Munkáspárt vezére Thiirmer Gyula; az egyetlen ismertebb név a listán a tizedik helyen levő Bányász Rezsőé, aki a szocializmusban az első kormányszóvivő volt. A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) listáját az elnök, Giczy György vezeti, a második Füzessy Tibor. Fekete György volt kultuszminisztériumi államtitkár a kilencedik, a pozsonyi magyar kulturális intézet volt vezetője, Sunyovszky Szilvia a 27. A Független Kisgazdapárt (FKgP) vezére Torgyán József, Bernáth Varga Balázs a második, Torgyán felesége, Cseh Mária a negyedik. Az MDF elsője Lezsák Sándor, őt Gémesi György, Boross Péter volt miniszterelnök, Dávid Ibolya, Kádár Béla, Sepsey Tamás követi, a több pártot megjárt Pozsgay Imre a 10. Az SZDSZ listavezetői: 1. Kuncze Gábor, 2. Pető Iván, 3. Hack Péter, 4. Demszky Gábor, 5. Magyar Bálint, Őket Szent-lványi István, Fodor Gábor, Horn Gábor és Dornbach Alajos követik. Lotz Károly közlekedési miniszter a 14., Kóródi Mária parlamenti alelnök a 15., Eörsi Mátyás külügyi államtitkár a 18., Mécs Imre, az országgyűlés védelmi bizottságának elnöke csak a 28. Fidesz-MPP lista: 1. Orbán Viktor, 2. Áder János, 3. Kövér László, 4. Várhegyi Attila, 5. Tölgyessy Péter. Az SZDSZ exelnökét a volt KDNP-s Varga László követi, majd Pokorní Zoltán, Gógl Árpád, Szájer József és Deutsch Tamás következik. Németh Zsolt a 12., Isépy Tamás a 17., a KDNP volt elnöke, Sutján László 19. Az MSZP listája: 1. Horn Gyula, 2. Gál Zoltán, 3. Szekeres Imre, 4. Kovács László, 5. Kósáné Kovács Magda. Őket Baja Ferenc, Sándor László, Keleti György, Kiss Péter, Vitányi Iván, Vastagh Pál, Jánosi György, Katona Béla és Csiha Judit követi. A szakszervezeti vezér Nagy Sándor megítélése alaposan megcsappant, hiszen csak a 23., a szlovák-magyar erőműtárgyalásokat vezető Nemcsók János a 24. (mono) VÁLASZTÁSI TABLÓ HORN GYULA GICZY GYÖRGY CSURKA ISTVÁN THÜRMER GYULA KUNC2EGÁBOR ORBÁN VIKTOR TORGYANJÓZSEF LEZSÁK SÁNDOR SZABÓ IVÁN G. NACYNÉ MAC2Ó ÁGNÉS MAGYAR GYÖRGY KERNERLŐRINC Közülük ketten találkoznak a kormányalakítási tárgyalásoknál. A többieknek: Ad revidendum: 2002. (Archív fotók)