Új Szó, 1998. május (51. évfolyam, 100-123. szám)

1998-05-06 / 103. szám, szerda

ÚJ SZÓ 1998. MÁJUS 4. PANORÁMA - hirdetés 1221 A nyelvi végvár szerepe, avagy a lévai magyar alapiskolások és a színjátszás hagyományai Árpádtól Kolontos Palkóig Hócompóc bohócai viháncolnak a Göbő Sándor rendezte játékban (A szerző felvétele) A BÖNGÉSZŐ nyertesei A Vasárnap 17. számában feltett kérdésre a héten 985 helyes megfejtés érkezett. A beküldők közül tegnap Kovács Ilona, a HANG-KÉP szerkesztője közjegyző jelenlétébén sorsolta ki a szerencsés nyertesek nevét. E héten az 500-500 koronát Szép Mária csicsói, Vajas Ilona vajkai és Krokhely János péderi ol­vasóink nyerték. Gratulálunk! A helyes megfejtés: Magyar Fesztivál Balett, (v) Nyelvi utóképzés indul Budapesten A Magyar Nyelvi Intézetben ősztől nyelvi utóképzés lesz olya­noknak, akik nem anyanyelvükön végezték felsőfokú tanulmányai­kat. Az érdeklődők május 15-ig jelentkezhetnek: Lovász Gabriella, Gymnázium, Dunajská 13,814 84 Bratislava. A név, lakcím és a szak megjelölésén idvül úják meg, milyen tanulmányi formát vá­lasztanak a tanulmányi idő néhány héttől 10 hónapig teijedhet. SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Hófehérke és a hét versenyző (12.30) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Váratlanul (19) KIS SZÍNPAD:Az elveszett levél (19) BORODÁČ SZÍNHÁZ - KAS­SA: Aida (19) JÓKAI SZÍNHÁZ - KOMÁROM: Pinokkió (9.30) THÁLIA SZÍNHÁZ - KASSA: Kár, hogy ká (15) MOZI POZSONY HVIEZDA:A vasálarcos férfi (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Az ördög ügyvédje (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Hét év Tibetben (am.) 15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Flubber­A szórakozott professzor (am.) 15 Hideglelés (am.-dán) 19 Titanic (am.) 14.30,17,19.45 Becsületes tolvaj (szlov.) 19.15 Rivers of Babylon(cseh-szlov.) 17,18, 21 KASSA DRUŽBA: Rivers of Babylon (cseh-szlov.) 15.30, 17.45, 20.00 TATRA: Palmetto (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Boldogító nem (am.) 15.45,18 Hét év Tibetben (am.) 20.15 ÚSMEV: Avas­álarcos férfi (am.) 16,18,20 IMPULZ: Emma (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA NAGYMEGYER: L. A - Eltitkolt valóság (am.) 20 LÉVA - JUNI­OR: Spice World (am.) 16.30,19.30 ROZSNYÓ-PANORÁMA: Tűzhányó (am.) 16.30,19 GALÁNTA: Anistad (am.) 17,20 I. Magyar Táncfesztivál, Győr - május 15-21. Néptánc és balett Megsokszorozódik egy-egy iskolai kórus, színjátszó csoport vagy bábjátszó együttes jelentősége olyan városban, mint Léva. Az ot­tani magyar alapiskola ta­nári kara egyre erősebben érzi a nyelvi végvár funkci­ójával járó feladatok ellátá­sának fontosságát. DUSZA ISTVÁN A város a magyarság szempont­jából nyelvi peremhelyzetbe szo­rult, hiszen északra már nincse­nek magyarok lakta falvak. így az évek során nemcsak a város ma­gyar nemzetiségű polgárai szá­mára, hanem a környező falvak egyre inkább kisebbségi helyzet­be szoruló magyar lakossága szá­mára is pótolhatadan a lévai ma­gyar alapiskola. Ezért nemcsak a tárgyi tudás mind teljesebb gya­rapítására, hanem az esztétikai nevelést szolgáló, a kommuniká­ciós készséget fejlesztő, a nyelvi öntudatot erősítő tevékenységre is nagy gondot fordít az iskola ta­nári kara. Szalay Pál igazgató szavai szerint: - Jelenleg az iskolánkban két színjátszó csoport és egy bábját­szó együttes dolgozik. Rendsze­resen gyakorolnak és készülnek az iskolai bemutatókra, de bene­veznek a Duna Menti Tavasz or­szágos versenybe is. Egyik cso­portunk idén a honfoglalás nem­zeti mondáiból készített összeál­lítását mutatta be Drenka Beáta vezetésével. A másik csoportunk tavaly kezdte a munkát Göbő Sándor vezetésével, s. idén a Hócompóc bohócai című, Z.Németh István írta mesejáték­kal nagy elszántsággal neveztek be a Duna Menti Tavaszra. Ahol tavaly iskolánk jó hírét öregbítet­te az Alt Mónika vezette Csirip bábcsoport. Reméljük idén sem lesz másképpen. Ez a műfaj kép­zőművészeti megoldásaiban is igényes. Legnagyobb támogató­ink között van a lévai textilgyár, ahonnan a szükséges anyagokat kapjuk, de segít a város is a mű­szaki feltételek megteremtésé­ben. Remélhetőleg az iskola énekkara is szárnyra kap majd, s a régihez méltó szép teljesítmé­nyekkel gazdagítja iskolánk ha­gyományait. A mostani nehéz időkben sem változott iskolánk tanulóinak a száma. Sőt, a felső tagozat osztályai gyarapodtak eggyel, viszont az alsó tagozat csökken. Hogy ennek mi az oka, ZSEBIK ILDIKÓ A beregszászi Illyés Gyula Szín­ház művészeti vezetője, főrende­zője, Vidnyánszky Attila 1992­ben friss diplomásként alapította hatfős társulatát. Azóta támogatott állami színházként, működnek. (Az idei támogatás­ból jó, ha háromhavi bérük kite­lik.) Előadásaik száma ugyan év­ről évre csökken - színházuk épí­tése talán sohasem fejeződik be, tájoló színházként a fűtetlen mű­velődési házak miatt a legaktí­vabb színházi időszakot kényte­lenek kihagyni -, külföldön egyre jelentősebb sikereket érnek el. - Nem olcsó vígjátékokkal akar­tuk meghódítani a közönséget, hanem értékes irodalmi alkotá­sok újszerű bemutatásával. En­gem már főiskolásként ismertek, meghívtak néhány színházi fesz­tiválra. Nemrég Stockholmban szerepeltünk, az idén Barceloná­ba készülünk, jövőre pedig van már egy Los Angelesbe szóló meghívásunk is. arra egy mélyebb elemzés adhat­na választ. Mi mindent megte­szünk, hogy az oktató-nevelő munkában színvonalasan dol­gozzunk, tartjuk a kapcsolatot a szülőkkel, s még ennél többet is teszünk, amit az előbb elmondot­tak bizonyítanak. Talán a város manapság már szinte kizárólago­san szlovák nyelvi közege, a megromlott társadalmi légkör és a vonzáskörzetünkbe tartozó fal­vainkban található teljes szerve­zettségű iskolák is megteszik együttes negatív hatásukat. Ép­pen ezért szeretnénk, ha isko­lánknak ezt a szellemét, amely­ben ma dolgozunk, és az anya­nyelvi kultúrát egyre több diák­nak adhatnánk át. Szalay Pál igazgató úr szavaiból is kitetszhet, milyen nagy felada­tot ró mindez a pedagógusokra, akik manapság már csak a gyere­kek érdekében végzett minőségi munkával tudják meggyőzni a szülőket. Ennek a törekvésnek egyik nem mindennapi megnyil­vánulásával találkozhattam Lé­ván. Újváry László két évtizedig nem állhatott gyerekek elé, mert hatvannyolc után a kommunista hatalom őt is leparancsolta a ka­tedráról. Addig is az amatőr szín­játszómozgalomban, rendező­ként, a színpadról mondta ki, amit máshol, másképpen nem te­hetett. Visszatérve a katedrára, néhány évig igazgatta is a lévai magyar alapiskolát, de mostan­Kassán a Bolha a fülbe és a Don Juan rendezésével mutatkozott be. Májusban ismét prömier lesz a Tháliában: John Ford Kár, hogy ká c. drámáját állítja színre. Miért választotta ezt a művet? - Én csak elfogadtam egy ajánla­tot. A Shakespeare-korabeli da­rabok ma reneszánszukat élik. Ford művében a mindenen túli tisztaság izgat elsősorban. Ma­napság nehéz tiszta érzéseket megfogalmazni. Igaz, itt is vér­fertőzéssel terhelt a szerelem, ám még így is gyönyörűséges a többi szereplő érzéseihez és cse­lekedeteihez képest. Ez a darab jellegzetesen XX. századi. Pici embereket állít elénk pici sorsok­kal, kis görcsökkel. Olyanokat, akik sem szeretetükben, sem gyűlöletükben nem tudnak na­gyok lenni. Csak pózolnak, mocskos vüágukból pusztán in­dulataik zökkentik ki őket oly­kor-olykor. Kik a darab szereplői? - A Thália társulatán kívül ság már nyugdíjas pedagógus­ként segíti, támogatja a fiatal pá­lyakezdő kollégákat. - A volt iskolámban a feleségem osztályfőnök, és szólt, hogy vala­milyen módon el kellene kezdeni a foglakozásokat egy színjátszó csoporttal. így ismertem meg Göbő Sándor fiatal pedagógust, aki maga is hozott az új csoport­ba néhány gyereket. Minden­képpen a régi lévai szellemiség, a színpad és a gyerekek szereteté­nek hagyományaival akarom motiválni kollégámat, s ennek az eredménye lett az idei műsorunk is. Nekem régi meggyőződésem, hogy csak a kultúránk ment át bennünket a holnapba, s ha a gyerekeknél elkezjük ezt a mun­kát, akkor annak eredménye szü­letik. Göbő Sándor számára sem volt egyértelmű a kezdés. Szerencsé­jére eleinte volt külső motiváció­ja ahhoz, hogy mostanság már belső ösztönzést, késztetést érez­zen a drámapedagógia, a színját­szás iránt: - Igazából nem szeretem a politi­kát, illetve azt a valamit, amit mostanság annak neveznek. A kortársaim többsége elsősorban a megélhetés előteremtését tart­ja fontosnak, kevésbé figyel a lel­ki és a szellemi dolgokra. Azok a természetes dolgok, amelyek minden gyerekből kihozhatóak lennének, nélkülünk más, na­gyon sokszor haszontalan és színre lépnek benne saját szí­nészeim, valamint Megyeri Zoltán a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházból, illetve két főiskolai hallgató. Én ritkán fogadok el rendezésre szóló meghívást, mert egy idegen csapattal másfél hónap alatt képtelenség olyan szintű elő­adást létrehozni, mint otthon. Másfél éve feltételül szabom, hogy saját társulatomat is ho­zom. Az én színészeim önma­gukon nevelkedtek, nincsenek idősebb kollégáik, ezért jó, ha friss impulzusokra, élmények­re is szert tehetnek. Milyen típusú rendezőnek tart­ja magát? - Bizonyos értelemben konzerva­tív vagyok, egyik alapelvem, hogy egyetlen szerző vüágát se nyito­gassuk a másik kulcsával. Minden szerzőnek megvan a maga világa, ezért fontos, hogy azon keresztül láttassuk. Hiszem, hogy a darab csak eszköz, végcél, amelyet a bennem megfogalmazódó kérdé­sekhez keresek. rossz irányba fordíthatóak. Egyre több tehetség veszik el, pusztán azért, mert nem találkozik egy olyan felnőttel, aki önfeláldozó­an a jó irányba tereli őt. Ne le­gyen az éppen a színjátszás, lehet a sakkozás, a sport vagy a zene is. Ugyanakkor nagyon sok olyan felnőtt kollégám van, akik szá­mára mindez már nem fontos. A szakmai fejlődésben megreked­tek, mert számukra fontosabbak az anyagi dolgok a tudásnál. Per­sze, aki akarja, akiben él a tudás iránti vágy, az képezi önmagát. Ezt szolgálják a kommunikációs és a drámapedagógiai tanfo­lyamok is, ahová nem sokan já­runk. Alt Mónika bábosai a magyar népmesék egyik legfurfango­sabbját, a Kolontos Palkót mutat­ták be. Mónika tanító néni, mint a bábrendezők többsége általá­ban a tettek, a teljesítmények embere. A többirányú figyelem az ő esetében is a sok-sok tanu­lás, tervezgetés, dramaturgiai munka, készülődés, bábkészítés, rendezés és gyakorlás során tel­jesedik ki a megszülető bábjáték­ban. A gyerekek közben a ma­gyar nyelv és a népmesék világá­ban lesznek egyre jártasabbak. Hogy egyre-másra rájönnek arra is, mennyire szükségük van Kolontos Palkó furfangosságára, az szinte már csak ráadás a lévai magyar alapiskola pedagógusai által osztogatott kincsekre. Milyennek látja ma a világ szín­művészetét? - Számomra még mindig az orosz színházi élet a legizgalma­sabb. A lengyelek is csodálato­sak, izgalmas formanyelvet tud­nak kitalálni, és rengeteget ál­doznak a színházra. Önmagáért beszél, hogy míg Magyarorszá­gon nincs egyetlen nemzetközi színházi fesztivál sem, addig Ro­mánia minden második nagyvá­rosában van. Mi kell ahhoz, hogy elégedett lehessen egyéni és színházi életével? - Az élet csupa megalkuvás. Már az is nagyszerű lenne, ha önma­gamhoz képest - életem során -viszonylag kevés megalkuvásra lenne szükségem. Az idén újabb 14 magyar színinö­vendék fejezi be tanulmányait Kijevben, a beregszásziak állo­mánya tehát hamarosan jelentős mértékben megnő. Hogy hogyan tovább, még bizonytalan, ám Vidnyánszky optimista. Pozsony. Kiss János, a Győri Ba­lett igazgatója és Binder Gusztáv, a Magyar Televízió munkatársa tájékoztatta a sajtót a május 15. és 21. között Győrben megrende­zésre kerülő I. Magyar Táncfesz­tiválról, és az ezt kísérő nemzet­közi táncvideofilm és CD-ROM fesztiválról. Kiss János szólt arról a gazdag műsorról, amely elmondása sze­rint nemcsak a győriek számára, hanem Pozsony és Bécs táncked­velő közönsége számára is tarto­gat meglepetéseket. A legjobb néptáncegyüttesek, a táncszín­ház művelői, klasszikus és mo­dern balettet művelő társulatok, alternatív truppok és ezeken be­lül neves szólisták, valamint di­vat- és sporttáncosok produkcióit nézhetik meg három helyszínen: a Győri Nemzeti Színházban, a Magvassy Sportcsarnokban és a Bartók Béla Megyei Művelődési Központban. Jegyeket is ezeken Pozsony. Zuzana Bartošová mű­vészettörténész ötlete nyomán rendezték azt a nem éppen meg­szokott, atipikus képzőművészeti kiállítást, amely egyszerre mutat be alkotó képzőművészeket és művészettörténészeket. Az Európai Napok rendezvény­sorozat részeként holnap dél­után 17.00-kor a Pálffy-palo­tában nyitják meg a Rezonanciák című kiállítást, amelyen honi és külföldi művészettörténészek, kritikusok és újságírók jellemez­nek, mutatnak be egy-egy hazai és külhoni képzőművészt egyet­len kiállított munkája alapján. A kísérletinek is nevezhető tárlaton tehát a falra akasztott konkrét műtárgy mellett a művészettör­ténész értékelése is szerepel. A a helyszíneken vásárolhatnak, s nagy érdeklődés esetén a győriek jó szokása szerint a lépcsőkön is ülhetnek a tánc rajongói. Binder Gusztáv a nemzetközi táncvideofilm és CD-ROM feszti­válról szólva kiemelte, hogy ne­gyedszáz kölföldi alkotást is be­neveztek a mintegy félszáz ma­gyar mű mellett. Közöttük van két szlovák alkotás is. Szeretnék, ha mindkét fesztiválnak megte­remtődnének a hagyományai is. Ezt lenne hivatott elősegíteni a Kiss János által „arany három­szögnek" nevezett Bécs-Po­zsony-Győr közötti kapcsolat is, amely a három város balett­akadémiáit fűzi egybe, s idén Bécsben mutatkoznak be először közösen. Május 21-én (csütörtökön) gála­esttel fejeződik be a táncfeszti­vál, amelyet a Magyar Televízió is közvetít, egy eddig meg nem határozott időpontban, (d-n) mű és műkritika ilyen aktív for­mában történő egymáshoz köze­lítése nem csupán a szakma szá­mára lehet hasznos, azáltal, hogy az üyen prezentálás megpróbál az egyes kortárs irányzatok, tren­dek mélyére hatolni, és feltárni a lényegét. Hasznos lehet azáltal is, hogy a műtárgy és az ismerte­tés, magyarázat egymás mellé rendelésével a kiállítás megpró­bálja közelebb hozni a közönsé­get a művészethez, vagyis kísér­letet tesz arra, hogy némileg fel­töltse azt a szakadékot, amely a (kortárs) művészet és a befogadó között tátong. A Rezonanciák című tárlat június huszonnyolcadikáig tart nyitva a pozsonyi Városi Galéria Pálffy­palotai kiállítótermeiben. (T. B.) Beszélgetés a beregszászi Illyés Gyula Színház művészeti vezetőjével, Vidnyánszky Attilával Az élet megalkuvás, a színdarab eszköz Rezonanciák - az Európai Napok része Művek és értékelések

Next

/
Oldalképek
Tartalom