Új Szó, 1998. május (51. évfolyam, 100-123. szám)

1998-05-29 / 122. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. MÁJUS 29. KOMMENTÁR Körlevél - és kész? PETERFI SZONYA Több mint egy hónapja volt az egészségügyi miniszternek arra, hogy legalább azt a látszatot keltse, komolyan veszi az orvostársadalom kifogásait, figyelmeztetéseit. Nem tette, sőt, kerülte a személyes találkozást az orvosok szakmai társulásainak vezetőivel, miközben volt mersze koncepciókat, krízismegoldó elemzéseket követelni a szlovák orvosi kamarától, a magánorvosok társulásától, a gyógyszerészeti kamarától, az orvosok szakszervezetétől stb. A fehérköpenyesek tisztségviselői jóhiszeműségből egy ideig belementek ebbe az esztelen játékba is, kilószámra gyártották az egészségügy bonyolult gazdasági helyzetét áthidaló megoldásokat, ám a (fogorvos) miniszter mind a „diagnózisokat", mind az ajánlott „gyógykezelési" módot - minden magyarázat nélkül - elvetette. Ez volt az oka, hogy április 18-án, az első pozsonyi tiltakozó nagygyűlésen elhatározták: közös országos tiltakozó megmozdulásokat szerveznek. Hiszen az egészségügyi dolgozók többsége nem képes szavatolni nemcsak a minőségi betegellátást, hanem már az alapellátást sem. Odáig fajult a helyzet, hogy fizetésképtelenség miatt nem nyithatják ki rendelőiket, nem vásárolhatják meg a nélkülözhetetlen egészségügyi segédeszközöket, s hiába írják fel a szerencséden betegnek a gyógyszert, egyre több patikában üres polcok köszönnek a betérőre. Az országos tiltakozások értékelése még nem történt meg, annyi viszont kiderült: a mostani és a majdani betegek belátták, hogy nem az állami és magánorvosok, nem a gyógyszerészek, még csak nem is az egészségbiztosítók okozták a siralmas pénzteleséget, hanem azok, akik az eleve rossz finanszírozási rendszert kitalálták, bevezették, akik ma is ragaszkodnak eredeti elképzeléseikhez. Kizárólag politikai megfontolásból. S mit tesz az a miniszter, aki küldföldi útjaira (Svédország, Svájc, Szlovénia, Izrael, Bulgária, Törökország, Kuba) - a tárca költségén - magával viszi a nejét, majd Kínában tanulja az egészségügyi egyszeregyet, amikor megijed kollégái szerveződésétől? Fenyegetőzik, körlevélben utasítja az általa kinevezett kórházigazgatókat: biztosítsák, hogy az intézmény dolgozói munkaidőben csakis a munkájukat végezzék. Szegény annyira tájékozatlan, hogy azt sem tudja, sok kórházban már régen alig van mivel gyógyítani, altatni, fájdalmat csillapítani. Ezzel törődjön, ne azzal, hogy munkaidejük végeztével hol töltik szabad idejüket a fehérköpenyesek. JEGYZET Mérsékelt ortodox TÓTH MIHÁLY A Gorbacsov utáni demokratikus Oroszország dolgos életéről publikált sajtófotók közül kiváltképp szeretem azokat, amelyek pátriárka társaságában és másfél méteres gyertyával a kezében örökítik meg Jelcin elnököt. Vladimír Mečiar most Moszkvában járt. Engedtessék meg nekem, hogy ne arról írjak jegyzetet 1968 emlékezetes augusztusa 30. évfordulójának már úgyszólván előestéjén, mennyire megörültem annak a Kremlből érkezett hírnek, miszerint minden oroszok elnöke kifejezésrejuttatta: számára örvendetes lenne, ha Mečiar nyerné meg az őszi választásokat. Gondoljunk csak bele, mekkora különbség van egy országért drukkolás és egy ország több száz tankkal való megszállása között! A különbség egyértelműen mutatja, mekkorát fejlődött 1968 nyara óta a politikai kultúra. Jelcin is drukkol, de én is, amióta megtudtam, hogy II. Alekszij moszkvai és össz-oroszországi pátriárka is vendégül látja kormányfőnket. Az egyházatya kiszivárogtatta, hogy misét is mond Mečiarért és a HZDS győzelméért. Ha Jelcin és II. Alekszij helyében lennék, én is megreszkíroznám azt a misét. Sőt ha Leonyid Brezsnyev lett volna Jelcin és II. Alekszij helyében, és felismeri, hogy egy országló politikus kezében mekkora súlya van a másfél méteres gyertyának, akkor talán ő is megspórolja a baráti segítségnyújtásra küldött katonák komisz kenyerét és a tankok üzemanyagát. Ha felismeri, amit fel kellett volna ismernie, bizonyára magához rendeli a moszkvai pátriárkát, és misét mondat vele Bil'akért, Husákért, valamint a csehszlovák szocializmusért. De nem vagyok egyikük helyében sem, így én csak azért drukkolok, hogy Vladimír Mečiar személyesen is vegyen részt a pátriárka által celebrált misén. Ugyanis sokért nem adnám, ha miniszterelnökünk gyertyás fényképe is helyet kapna kedvenc gyűjteményemben. Jelcin és II. Alekszij azt mondja: Szlovákia megér egy misét. Én pedig számolom, hány nap van hátra ama 30. évfordulóig. Miközben elismerem: 30 év alatt sokkal kulturáltabb lett Moszkva és Pozsony kapcsolata. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43 Kiádja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszd a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ .. ŕ. ví •.' -.•íl - Elfogyott az üzemanyag! De ne keltsetek pánikot, mosolyogjunk, csináljunk úgy, mintha menne a kocsi! (Agócs Ernő rajza) TALLÓZÓ SME Ivan Hudec kulturális miniszter mindenáron vétójoggal szeretne élni a minisztérium által finanszírozott filmek szereposztását illetően, s ezzel együtt fenntartja magának az ajánlás jogát a közszolgálati Szlovák Televízióval együttműködő személyekre is. A SME című napilapot minderről a miniszterhez közelálló körökből tájékoztatták. A napilap információi szerint a Mint a vadlibák című, Martin Ťapák rendezte tévéfilm főszerepére egyenesen a miniszter kívánságára kérték fel Ľubomír Paulovičot. Öt tavaly a színészek sztrájkja után nevezte ki Hudec miniszter a Szlovák Nemzeti \ Színház igazgatói posztjára, majd a színészek tiltakozása után lemondott erről a tisztségről. A tévéfilm forgatásának első napján részt vett Vladimír Mečiar miniszterelnök is. A kormány által több millióval finanszírozott másik történelmi film a Pribina lesz. Az államnak arra kell törekednie, hogy adófizető polgárainak lehetőséget biztosítson a választásra A hallgatás beleegyezés Itt állunk egy lépésre az ún. alternatív oktatás bevezetésétől - mert ezt jelenti az oktatási törvény tervezett módosítása, nem mást - és máris megszólalt a rezignáltán beletörődők kara. VOJTEK KATALIN Még meg sem valósult a törvényjavaslat ellen tiltakozó galántai és szepsi nagygyűlés, de a cselekvésre sosem, ám a leintésre mindig készek máris tudni vélik: úgy sincs, úgysem lesz értelme. Ráadásul - mondják ezek a mindig mindent jobban tudó Nostradamusok „csak ürügyet szolgáltatunk a magyar kártya kijátszásához, és ezáltal muníciót szállítunk a demokratikus erők ellenfeleinek". Közben épp a letargia, a fásult beletörődés, a kishitűség hajtja leginkább „a demokratikus erők ellenfeleinek" a malmára a vizet. Ha meg sem próbálunk tiltakozni, a törvénymódosítás szorgalmazói könnyen hivatkozhatnak arra, hogy némaságunkat beleegyezésnek, sőt helyeslésnek értették, hisz a szólásmondás szerint is „a hallgatás beleegyezés". Nem véletlenül tartozik a véleménynyilvánítás szabadsága a demokrácia legfőbb ismérvei közé. S ez fordítva is érvényes: minden diktatúra az alattvalók hallgatására, félelemből fakadó engedelmességére épül. Az emberiség egész történelme arról szól, hogyan vált megélhető valósággá a mindenkori kishitűek által dőrének és hiábavalónak kikiáltott gondolat. Persze ahhoz, hogy egy gondolat megvalósuljon, összefogásra és tettekre van szükség. Például elmenni egy nagygyűlésre. Aki a tiltakozó nagygyűlést „hangoskodásnak", „hőzöngésnek" tekinti, nem pedig szabad polgárok alkotmányban szavatolt véleménynyilvánításának, ugyanazt a platformot képMég szerencse, hogy vannak ilyen nem félő demokratáink. viseli, mint „a demokratikus erők ellenfelei". Aki nem ismeri el egy magát demokratikusnak deldaráló állam polgárainak azt a jogát, hogy szabadon döntsenek arról, milyen iskolába kívánják járatni gyermekeiket, az könnyű szívvel hajlandó lemondani más jogokról is. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata és az Európai Szülők Szövetségének Chartája szerint a szülőket elsőbbség illeti meg a gyermekeiknek nyújtandó nevelés megválasztásában. S mivel nem a polgár van az államért, hanem fordítva, az államnak arra kell törekednie, hogy adófizető polgárainak lehetőséget biztosítson a választásra. A demokrácia ugyanis a választás lehetőségét is jelenti. Demokratának lenni pedig - Bibó Istvánnal szólva annyit tesz, mint nem félni. Még szerencse, hogy vannak ilyen nem félő demokratáink. Két falunyi stabil demokratánk dacol lassan két hónapja Bátorkeszin és Búcson a nem demokratikus hatalommal. És még nagyobb szerencse, hogy egyre többen vannak, akik a rezignált bölcselkedés és lebeszélés helyett hajlandók követni a példájukat. A retusálást sosem az érintettek végzik el, ők méltóságteljes és sértődött hallgatásba burkolóznak A kisemberek igazát is elvették már VRABEC MARIA George Orwelltől származik a mondás: „A totalitarizmus legbiztosabb jele egy államban az, ha a kisemberek már nem tudják bebizonyítani az igazukat." A dolog lényegét tekintve mindegy, hogy indokolatlanul magas telefonszámláról, rossz minőségű áruról, munkahelyi konfliktusokról vagy a hatalmasok füllentéseiről van-e szó - mert a gépezet mindenhol egyformán működik. Adott az igazság, amely nyilvánvaló és a napnál világosabb, mert mindenki tudja vagy sejti, sőt jó néhányan hallották, látták is. Vele szemben pedig adott a felsőbb akarat, amely nem kíván rossz fényben feltűnni, kompromittálódni vagy esedeg csak nevetségessé válni - és mivel megvan hozzá a kellő hatalma is, egyszerűen csak nemlétezővé, meg nem történtté, el nem hangzottá nyilvánítja a dolgokat. Abszurd kis hazánkban van még egy specifikus ismertetőjele a dolgok visszacsinálásának: a retusálást sosem az érintettek végzik el, ők méltóságteljes és sértődött hallgatásba burkolózva várják, amíg az alárendeltjeik „helyreigazítják" a dolgokat. A kishivatalnokok, beosztottak és szóvivők gyáva hada pedig sürög-forog, jobb esetben tagad és cáfol, de ha a nagyfőnök nagyon bejgurul, még rágalmaz és vádol is. Es marad a kisember a maga bebizonyíthatatlan igazával, no meg a többi néma és tehetetlen kisember szolidaritásával. Még talán örül is, hogy csak névtelen leveleket, szitkozódó telefonokat kap és nincs tele a város plakátokkal, amelyek pedofil, anyaszomorító mivoltáról tájékoztatják a nyilvánosságot. Azt a nyilvánosságot, amely talán még tudja, hol az igazság, de már a kisujját sem mozdítja, a száját sem nyitja ki érte, mert nem hiszi, hogy lehet ez másképp is. És történik mindez négy hónappal a választások előtt. VISSZHANG Ad: Talán sikerül... (Új Szó, V. 22., 3. oldal) Valótlan állítások Az Ipolysági Mezőgazdasági Szövetkezet tagsága erélyesen tiltakozik az Új Szó 1998. május 22-i számában, Talán sikerül megállítani az elvándorlást című írásban megjelent, a szövetkezettel kapcsolatos állítások ellen. Szerény véleményünk szerint: ami nincs tényekkel alátámasztva, az rágalom. Hogy a szövetkezet elnöke a Magyar Népi Mozgalom a Megbékélésért és Jólétért járási vezetőségének elnöke, az tény. Az is tény, hogy a szövetkezet elnökét, Kajtor Pál mérnököt a II. országos kongresszuson a mezőgazdaság fejlesztéséért felelős alelnökké választották. Ezen feladatkörét igyekszik maradéktalanul betölteni, és mindent elkövet a régió sokoldalú fejlesztése érdekében. Helytelen, ha egy újságcikkből az irigység, a rosszindulat, az emberek „lejáratásának" szándéka cseng ki. Visszautasítjuk a cikk azon állítását, hogy csak az kapott volna fizetést, aki belépett a Magyar Népi Mozgalomba. A szövetkezet szerveinek nincs tudomásuk arról, hogy valaki az elvégzett munkája után nem kapott fizetést. Ez az állítás valótlan, mivel a szövetkezetben rendszeresen a hónap közepén kapják a tagok a fizetésüket, de még olyan eset nem fordult elő, hogy annak a dolgozónak, aki nem tagja a Magyar Népi Mozgalomnak, vissza lett volna tartva a fizetése. Úgyszintén nem értünk egyet azzal az állítással sem, hogy a szövetkezet nem fizet adót az Ipolyviski Községi Hivatalnak. Hivatalos okmányokkal tudjuk bizonyítani, hogy nehéz gazdasági helyzetünk ellenére és a szövetkezet fejlesztési tervezete határozatának megfelelően igyekszünk kötelességeinket teljesíteni. Az 1998-as év első felére esedékes földadót kifizettük. A régi adósságainkat fokozatosan törlesztjük bérben és szolgáltatások formájában. A szövetkezet és az önkormányzat között jó az együttműködés minden téren. Szolgáltatásokat nyújtunk a szemét és szennyvíz kihordásánál, anyagszállításoknál, a személyszállításban a sport-, kulturális és egyéb rendezvényeken. Visszautasítjuk az alaptalan rágalmakat, amelyek feszültséget keltenek a polgárok körében. Békességben akarunk dolgozni és élni szülőföldünkön, az Ipoly mentén.