Új Szó, 1998. május (51. évfolyam, 100-123. szám)

1998-05-28 / 121. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. MÁJUS 28. KOMMENTÁR Nyakig adósságban SIDÓ H. ZOLTÁN A kormány minap sikeres kötvénykibocsátást hajtott végre a nyugati pénzpiacokon; a márkában, jenben és dollárban kibocsátott értékpapírok révén 25,7 milliárd koronához jutott az ország, ráadásul a hazai kamatszinthez viszonyítva kedvező pénzügyi feltételek mellett. Persze a tetemes összeget nem ingyen kaptuk, a kibocsátás eredményeként az ország adósságállománya további 750 millió dollárral nőtt. Arról nem is szólva, hogy máris megéreztük a hitelminősítő intézetek sorozatos leértékelésének hatását; a szlovák állampapírokat csak olyan magas kamatlábak mellett lehetett értékesíteni, mint a nem túl vonzó orosz kötvényeket. A magasabb hitelkamatok mellett aggasztó az államadósság dinamikus növekedése is. 1995 decemberében az ország államadóssága 5,8 milliárd dollár volt, 1996 végén már 7,8 milliárd, 1997-et pedig 9,9 milliárd dollár adósságteherrel zártuk. Peter Stanék pénzügyminisztériumi államtitkár a napokban közölte: az összeg 11 milliárd dollárra nőtt, s ehhez kell még hozzáadni az egyébként sikeresként elkönyvelt kötvénykibocsátás pénzügyi terheit is. Viliam Vaškovič, a Szlovák Demokratikus Koalíció gazdasági szakértője a minap jelezte: míg 1994-ben 23 455 adósság jutott egy állampolgárra, addig tavaly már 65 455 korona. Az igaz, hogy az adósságállomány hihetetlen ütemű növekedése elsősorban a vállalatok és nem az állam eladósodásának köszönhető, ennek ellenére riasztó a kép. Az erőltetett ütemű infrastrukturális beruházások, az atomerőművek és vízi erőművek feszített tempójú építése a kormányt egyre nagyobb adósságokba hajszolja. Mivel a külföldi tőke alig van jelen Szlovákia gazdaságában, komoly hitelekre szorulunk, mégpedig egyre rosszabb feltételek mellett. Ez az út nem járható sokáig. Az ellenzék már látja a zsákutcát, ám ahhoz, hogy az ország gazdasági-pénzügyi helyzetét helyes mederbe terelje, a parlamenti választások megnyerésének ritkát is ismernie kell. JEGYZET Nevében él a nemzetiség? GAÁL LÁSZLÓ Nemrég egy újságírókolléga megkérdezte, átírattam-e már nevemet a személyi igazolványomban Lászlóra. Nagyon csúnyán nézett rám, amikor azt válaszoltam, az eddigi huszonegynéhány év alatt sem zavart, hogy a személyimben Ladislav szerepel, a hátralevő néhány évtizedet is kibírom így. Magyar barátaim ezután is Lacinak és nem Laconak szólítanak majd, Gaál László névvel írom alá cikkeimet, senki sem kényszerít arra, hogy Ladislav Gaált írjak. Ez az eszmecsere múlt vasárnap Deákiban jutott eszembe, amikor az Együttélés Országos Tanácsa megszavazta a képviselőjelölt-állítás feltételeit. A kötelező alapfeltételek között szerepel, hogy az EPM színeiben csak az indulhat a parlamenti választásokon, akinek vezeték- és keresztneve a magyar helyesírás szabályai szerint van beírva a személyi igazolványába. Engem már az is meglepett, hogy ezt feltételül szabták, de azt jobban furcsállom, hogy a magyar és a szlovák nyelv tökéletes ismerete csupán a „nem kötelező", előnynek számító feltételek között szerepel. Mi a fontosabb? Az, hogy a parlamentben okosan és folyékony szlováksággal érveljek a magyar kisebbség érdekében, miközben a személyimben Ladislav szerepel, vagy az, hogy az igazolványomban László szerepeljen, és esetleg akadozva, nyögve-nyelve, szavakat keresve kapcsolódjak be a vitába, s képviselőtársaim azon kuncogjanak vagy dühöngjenek, hogyan töröm kerékbe államnyelvüket, mondanivalóm pedig elsikkad. Igaz, az alkotmány alapján azt is megteheti a kisebbségi honatya, hogy anyanyelvén szólal fel, ahogyan volt is már erre példa, ez azonban csak a vitáról tereli el a figyelmet és felesleges feszültséget okoz. Ugyanez az eredménye annak, ha a honatya a szlovák parlamentben hallgat és csak a határon túl mondja el búját-baját. Talán arra való a személyiben szereplő név, hogy aszerint különböztessünk meg „híg magyarokat" és „mély magyarokat"? Az OT alapelvei még a magyar nyelv tökéletes ismeretét is a magyar nyelvű névhasználat mögé rangsorolják. Kétlem, hogy a szlovákiai magyar kisebbség érdekeinek védelme szempontjából fontosabb a név, mint a nyelv. „..íl..; Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásyezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Ha megkezdődik a pénzmosás, rövid időn belül milliókat kereshettek (Sulci Gárbor karikatúrája) TALLÓZÓ WALL STREET JOURNAL EUROPE A magyarországi választók világossá tették, hogy Horn Gyula Magyarországa sokkal kevésbé boldog ország, mint ahogy azt a legtöbb nyugati megfigyelő gondolta. A Brüsszelben megjelenő pénzügyi-politikai szaklap szerint Horn valószínűleg saját sikerének áldozata. A szocialisták repülőstartot adtak a gazdaságnak, az új kormánynak azonban jó esélye van bebizonyítani, hogy jobban tudja űzni a vezetés mesterségét. A lap szerint hibás gondolkodás az, hogy Orbán Viktor és csapata megkockáztatja a már sikeresnek bizonyult gazdaságpolitikai lépések visszafordítását. Sőt, amennyiben a Fidesz betartja, például, az adócsökkentésre tett ígéretét, úgy Orbán Viktor túl is szárnyalhatja elődje, Horn Gyula teljesítményét tartja a The Wall Street Journal Europe. Újabb körök elé nézünk vízlépcsőügyben, nem kizárt, hogy ismét a hágai bíróság elé kerül Bős ügye Illés azonnal letette a garast Gát nem lesz, a vízhozam felét akarjuk, a hatásvizsgálatokra pedig nincs szükség - jelentette ki egy nappal a választások után Illés Zoltán, a győztes Fidesz alelnöke, a környezetvédelmi tárca várományosa. TUBA LAJOS Illés Zoltán gondolatmenete azonos annak a Duna Körnek az álláspontjával, amelynek legalább annyi része van a vízlépcső-fiaskóban, mint Július Bindernek. Ő nem most kezdte a szakmát, az ügy régi szereplője, így kevés az esélye annak, hogy a kinevezés és a felelősség átvétele után megváltozik a hozzáállása. Ez egyben azt is jelenti, hogy a dunai vízlépcső ügyében újabb körökre kell felkészülnünk. Ennek első lépéseként a vita újra a hágai bíróság elé kerül. Ezzel Magyarország és Szlovákia ismételten bekerül a történelembe, hiszen eddig ilyet még a kőolajtelepeket rejtő selfeken vitatkozó afrikai országok sem tettek. A bíróság ezután saját döntését értelmezi. Ezért furcsa, hogy a Fidesz leállítaná a Nemcsók által megrendelt hatástanulmányokat, hiszen a magyar fél a rendelkezésére álló dokumentumokkal egyszer már nem tudta meggyőzni a testületet az igazáról. Illés Zoltán szerint a bíróság a vízhozam felét Magyarországnak ítélte. Ez az állítás nyilvánvalóan érdekes vitát vált ki, hiszen tavaly ősz óta már sokan álltak elő világrengető megoldásokkal a bírósági indoklás egyegy félmondatába kapaszkodva. Egyébként ha a felvízcsatornába csak a mindenkori vízhozam fele jutna, ez a tároló vizének bepangásával járna, az így elburjánzó növényzet pedig senkinek sem tenne jót, de főként a Szentendre és Budapest közötti parti szűrésű kutakat károsítaná. A vízlépcsőügy további fejleményeiről csak az új magyar kormány felállása után érdemes gondolkodni, hiszen ez a két országnál jóval szélesebb érdekeket érint, és ezek képviselői sem maradnak tétlenül. Ráadásul a megállapodáshoz mindig két fél kell, az illési tézisek alkalmazása viszont újra az 1990 közepére jellemző patthelyzetet alakítaná ki. Azóta, persze sok víz lefolyt a Dunán, az erőmű már működik, a szlovák oldalon nincs válsághelyzet, Binder közgazdászai pedig szorgalmasan könyvelik az elmaradt hasznot (arra az esetre, ha a hágai pontosítás során mégis nekik adnának igazat). Forróbb lesz a talaj a Szigetközben, ahol a lakosság Nemcsók mellett állt ki (mint 6-7 évvel ezelőtt), s könnyen zokon veheti, ha újra a pesti kávéházi környezetvédők döntenének arról, mi a jó nekik. A szerző publicista. Lesznek örökös pártelnökeink és örökös képviselőink, akik csakis újraválasztatásukon szorgoskodnak Kisebbségi elmagányosodás MÁTÉ LÁSZLÓ Az elmagányosodás világjelenség, s már a szlovákiai magyar elmagányosodás is jelentkezett. Ennek egyaránt vannak belső és külső indítékai. Nyolc évtizedes kisebbségi létünk alatt a többségi társadalom magyarellenessége inkább fokozódott, mint csökkent, s ha néha megcsillant némi remény, kérészéletű volt. Hiába mondogatjuk ráolvasásként meg-megbicsakló reményünket: egyszer az antihungarizmus csak kifutja magát! Nem futja ld, mert minden oldalról táplálják. A szlovák társadalom magyargyűlölete nélkülöz minden józanságot. Jóvátehetetlen károkat okoz a két nép együttélésében; destabilizálja Európának ezt a részét, deformálja az emberi lelkeket. Nem csoda, ha a többségi szlovák kizárólagosság láttán a kisebbségi magyar rezignál: ilyen ellenséges közegben emberként és magyarként meddig létezhet? A másik tényező: az elszegényedés és a munkanélküliség, ami a romákat és bennünket sújt legjobban. De ki törődik ebben a társadalomban egy munkanélküli gondjaival, pokollá vált életével, és az ebből (is) fakadó depresszióval, az ebből eredő testi és lelki bajokkal? Nincs mentőöv, amibe az önhibáján kívül lecsúszott belekapaszkodna. Szóljunk a belső okokról is. Az első a szlovákiai magyar társadalomra kényszerített megosztottság. Az elmúlt hetek történései bizonyították, hogy pártjaink vezető köreit a pártérdekek, csoportérdekek és egyéni érdekek mellett aligha érdekli más. Nyilvánvaló, hogy olyan szövetségi párt, amely pártprotekcionalizmusra és pártsovinizmusra épül - működésképtelen. A választások előtt is, s utána kétszeresen! A szlovákiai magyar választópolgár magára marad. Lehet, hogy lesznek örökös pártelnökeink, akik páternoszterként váltják egymást, és örökös képviselőink, akik csakis újraválasztatásukon szorgoskodnak, de meddig?! Szólni kell a civil szervezetekről is. A Csemadokról, amelynek ellehetetlenítéséhez legalább anynyival járultunk hozzá, mint a kormányzat. Vagy iskoláinkról, egyházi közösségeinkről, ahol nemegyszer hiányzik a türelem, a megértés és a termékeny figyelem. Hogyan csökkenthető a kisebbségi elmagányosodás? A külső feltételek szintjén a társadalmi légkör megváltozásában, amelynek kiindulópontja lehet a jelenlegi torz és gyűlölködést szító kormány leváltása. De új alapokra kell helyezni a szlovákiai magyar politizálást is. Bölcsebben és önzetlenebből kell foglalkozni az emberek és közösségeink égető gondjaival. A szerző tanár. VISSZHANG - Ad: Össze kell fognunk!, Benyovszky László, Új Szó, 1998. május 25. Összefogni, de hogyan? Tisztelt Benyovszky Úr! Nagy örömmel és szimpátiával olvastam véleményét az Új Szó hasábjain. Ez a mobilizáló aggódás sajnos a legtöbbünkből már hiányzik. Búcs és Bátorkeszi példaként említése is helyénvaló, hiszen nincs már hová hátrálnunk, de... Mivel cikkében nem javasol módszert alkotmányos jogaink megvédésére, bátorkodom néhány gondolatot hozzáfűzni. Azt hiszem, Ön sem gondolja, hogy a búcsi-bátorkeszi helytállás megállíthatja a nemzeti „úthengert". A pártjaink által tervezett nagygyűlés pedig az 1996-os komáromi nagygyűlést juttatja eszembe, amit a pedagógusszövetség szervezett. Gyakorlatilag az eredmény elhanyagolható, hiszen akkor éppen a pedagógustársadalom maradt otthon (tisztelet a kivételnek). Az a gyanúm, hogy minden ilyen nagyszabású rendezvény újra csak a nemzetiek malmára hajtja a vizet. Minél hangosabbak leszünk a következő néhány hónapban, annál kevésbé leszünk szalonképesek a demokratikus erőknek, főleg az SZDK-nak. Hiszen újra csak ürügyet szolgáltatunk a „magyar kártya" kijátszásához, és ezáltal muníciót szállítunk a demokratikus erők ellenfeleinek. Azt hiszem, abban mindannyian egyetértünk, hogy a közeljövő legégetőbb feladata, hogy leváltásra kerüljön a jelenlegi kormánykoalíció. (Ide kívánkozik viszont, hogyjobb ha nem áltatjuk magunkat a reményeink szerint felálló új garnitúra magyarbarátságáťilletôen sem.) Véleményem szerint a megoldás a folyamatos, következetes háttérmunka. A nem hangoskodó, de annál átfogóbb, jól szervezett készültségi állapot megteremtése. Hasonló módon, ahogy a nagy ágazati szakszervezetek szerveződnek. Lásd az elmúlt napok eseményeit, amikor a vasutasok sztrájkkészültséget hirdettek, s a kormány máris tárgyalásokat indítványozott a szakszervezettel. Talán nem ártana, ha parlamenti képviselőink is megvizsgálnák a hatékonyabb és ezáltal várhatóan eredményesebb fellépés lehetőségeit. Ami Benyovszky úr összefogásra való felhívását illeti, tökéletesen egyetértek, de nem mindegy, hogyan fogunk össze. Galia N. Imre Érsekújvár