Új Szó, 1998. május (51. évfolyam, 100-123. szám)

1998-05-05 / 102. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. MÁJUS 5. KOMMENTÁR Nagyvonalú, máséból PÁKOZDI GERTRÚD A Nemzeti Vagyonalap neve egyre sűrűbben hangzik el mos­tanában. Hol a Befektetési és Fejlesztési Bank „megmentése" kapcsán, hol az időnként napvilágra kerülő megdöbbentő magánosítási döntései miatt, amelyekkel kapcsolatban maga Vladimír Mečiar jelentette ki a közelmúltban, hogy igazságo­sabbak lehettek volna, és több állampolgár részvételével tör­ténhetett volna a privatizáció. Mindenesetre furcsa kijelentés ez attól a politikustól, aki mindent megtett a lakosság bizal­mát már élvező vagyonjegyes privatizáció leállításáért, hogy azt felváltsa a minden résztvevőnek egyforma esélytelenséget kínáló kötvényes privatizációval. Ez az esélytelenség jól is­mert a lakosság számára, és eredményeit néhány tízezer nyugdíjas már „élvezheti" is. Azok a kevesek, akiknek már si­került megkapniuk a tízezer valahány koronát. Mellesleg: Štefan Gavorník, a vagyonalap munkásszövetségi vezetője 1995-ben olyan intézmény élére került, amelyre kö­rülbelül 150 müliárd koronát kitevő vagyont bíztak. Ma ugyanez az intézmény kétmilliárd korona kölcsönt vesz fel, hogy ki tudja fizetni a vagyonalapi kötvényekért járó pénzt az erre jogosultaknak, a 70 éven felülieknek. Közben pedig a vállalatvezetők szép csöndben privatizáltak (és privatizálnak). Olyan magánosítási tervezeteket nyújtot­tak be közülük jó néhányan, amelyekben pirulás nélkül tün­tették fel jövendő tulajdonosokként - saját magukat. Hogy nem akartak drágán vásárolni, az érthető. Nem kellett példá­ul sem a vágsellyei Duslo vegyipari vállalat, sem pedig a po­zsonyi Slovnaft igazgatójának attól tartama, hogy a közva­gyon osztogatásában nagyvonalú vagyonalap elnöksége eset­leg megvétózza tervezetüket. Hiszen sikeres menedzserekről van szó, akiknek ráadásul nyilvánvalóan jó prókátoraik akad­tak. Egy pillanatra sem kétséges, hol kell őket keresni. A kor­mány és a privatizációban szerepet játszók összefonódása nyilvánvaló. A kérdés csak az, mi derül majd ki e csalásokból a választások után, hiszen maga Štefan Gavorník jelentette ki a minap: talán olyasmi is napvilágra kerül, amiről ő maga sem tud... Hogy helyreállítható-e a vagyonalap iránti megkopott biza­lom, kérdéses. Méginkább kérdéses az, hogy lesz-e ebben az alapban valaha is annyi pénz, amennyinek a legkisszerűbb számítások szerint is lennie kellene. Netán belenyugszik a tár­sadalom abba, amit ugyancsak a vagyonalap vezetője mon­dott: „... kár sírni a régen kiömlött tej fölött?" JEGYZET kodni kezdett. Azt hangsú­lyozta minden alkalommal: nekik ebből a tisztségből semilyen anyagi előnyük nem származik. Bármennyire hihetetlen én elhiszem nekik. Annyira egyszerű emberek, hogy ha adódna rá lehetősé­gük, nem tudnák kihasznál­ni. Ők egyszerűen ígéretek­kel is beérik, meg valami ap­rósággal. Hallottam, az egyik (magyar) polgármesternek 7 milliót ajánlottak fel, ha be­lép a mozgalomba. No, nem a családjának, a falunak - gázra. Persze a polgármes­ter is tudja, ha megteszi, esetleg gáz lehet belőle, ha nem, a jelenlegi kormánytól nem kap a gázvezeték meg­építésére pénzt. Nagy dilem­ma, elhiszem. De maradjunk az eredeti esetnél: hogy az „egyszerű" embernek mit ígértek azt csak ő tudja, meg a szóvivője. Lehet, hogy most arról álmod(oz)ik, úgy él, mint az a cinkotai pap, aki ki­írta a ház falára: „Gond nél­kül élek, semmi bajom nincs", és azt hiszi, megfogta az Isten lábát. Pedig ő is csak törököt fogott, mint én. Törököt fogtunk FARKAS OTTÓ „Törököt fogtam és nem ereszt" - szoktuk mondani akkor (iš), ha alkalmi isme­rősünk folyton új kéréssel, panasszal rukkol elő. A leg­váratlanabb pillanatokban bukkan fel, telefonál vagy üzen. Napok, hetek után az ember kezdi megunni és olyan állapotba kerül, hogy a vasidegzet is kezd rozsdásod­ni. Legutóbb akkor éreztem hasonlót, amikor egy példá­val szemléltettem, milyen gyorsan - és módon - szapo­rodik egy bizonyos, magát demokratikusnak nevező szlovákiai mozgalom. Az új­donsült pártelnök felesége, aki mellesleg az alapszerve­zet szócsöve és titkára - na­ponta többször telefonált, hogy szeretne valamit el­mondani, megjelentetni, ki­igazítani, pontosítani... A személyes- és telefonbeszél­getések során is mindig oda jutottunk, hogy magyaráz­Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/700 869, Nyitra: 087/5225 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Uram, csak nem gondolja komolyan, hogy a lakásfejlesztési alap ezt az ingatlant támogatja az én kereseti viszonyaimra való tekintettel? (Peter Gossányi rajza) 1999. január elsején rajtol az egyesülő Európa közös pénze, az euro Euro kontra dollár Az Európai Unió a hétvégén véglegesítette az eurót használható országok listá­ját, megválasztotta az Euró­pai Központi Bank elnökét és megállapította az EMU­tagok egymáshoz viszonyí­tott valutaárfolyamait. SIDÓ H. ZOLTÁN Az Európai Unió példátlan dön­tést hozott; a 15 tagállam közül 11 lemondva nemzeti fizetőesz­közéről január elsejével bevezeti az eurót, jóllehet 1999. január 1­től a közös pénznem csak a számlákon és a pénzkímélő fize­tésekben jelenik meg. Még há­rom évig forgalomban marad­nak a nemzeti bankjegyek, de csak nevükben lesznek azonosak régi önmagukkal, az euro helyi egységeiként működnek, egy­máshoz és az euróhoz változha­tatlanul kötött árfolyamon. Az euro tényleges használata csu­pán 2002 derekán kezdődik. A Gazdasági és Pénzügyi Unió 11 tagállama a világ legnagyobb ke­reskedelmi hatalmát és a világ második legnagyobb gazdasági hatalmát hozza létre. Az ál­lamok összesített bruttó hazai terméke 5546 milliárd ECU-t tesz ki. Ez elmarad a 6848 milli­árd ECU-val bíró Egyesült Álla­mokétól, de meghaladja a 3712 milliárd ECU-t termelő Japánét. Az euro bevezetői azt vallják, hogy a közös pénz kiküszöböli a pénzváltás során keletkező vesz­teségeket, nincs kezelési költség, s ez éves viszonylatban 25-40 milliárd márka nyereséget jelent. Emellett elmaradnak a valutaár­folyamok változásából eredő kockázatok, csökkennének a hi­telkamatok, s ez gyorsabb gazda­sági növekedéshez vezet. Az sem mellékes, hogy ha az euro révén kontinensünk a nemzetközi VÍ5SZHANG A tárgyalások kifelé zártak A parlamenti szlovákiai magyar politikai pártok helyzete adott és ismert: a választási törvény lehetetlenné teszi, hogy tovább­ra is koalícióban induljanak a választásokon. Hosszas előké­születek után megszületett az összes érdekelt fél által elfoga­dott megoldás, a szövetségi párt eszméje. A be nem avatott szemlélő úgy gondolná, hogy ezután a megoldás könnyű. Csak..., csak előtte minden részt vevő félnek meg kell szereznie a közmegegyezésnél óhatatlanul szükséges tapasztalatokat. Az egységes pártba tömörülni szán­pénzpiacokon egy kulcsfontossá­gú pénznemmel rukkol elő, a dollár egyeduralmát megtörné. Ez lehetővé teszi, hogy az euró­paiak jobban érvényesítsék gaz­daságpolitikai akaratukat. Kö­zép-Európa társult államai egy­előre nem igazán készültek fel az új fizetőeszköz gerjesztette kihí­vásokra. Térségünk nemzeti bankjai a német márkához és az amerikai dollárhoz kötik nemze­teik fizetőeszközeit. Azonban a márka 2002 derekára megszű­nik, helyét az euro tölti be. A fel­mérések azt mutatják, hogy bár a márkát bizonyosan felváltja az euro a valutakosarakban, a kö­zép-európaiak nem kapkodják el a dolgot, s megvárják, míg a kö­zös pénz kinövi gyermekbetegsé­geit. Számunkra már csak azért is érdemes éberen figyelni az euróval kapcsolatos fejleménye­ket, mert kulcsfontosságú keres­kedelmi partnerünknél és egy­ben szomszédunknál, Ausztriá­ban 2002-ben bukkan fel az új pénz, továbbá a kivitelünk 70-80 százalékát felvevő piacon, az Eu­rópai Unióban is ez lesz a megha­tározó pénznem. Vagyis az ex­portáló szlovák cégeknek jövőre már az euróval is számolniuk kell. Az 1999-től 2002-ig tartó át­meneti állapotra pedig a nyugati partnerekkel rendelkező cégek­nek műszakilag is fel kell készül­niük, a nemzeti fizetőeszközök mellett az eurót is el kell fogadni­uk. Ez vonatkozik a hazai bank­rendszerre is. A pénzintézetek esetében ez a kihívás hatványo­zottab, hiszen az euro rugalmas kezelése, elfogadása versenyké­pességük egyik alappillére lehet. Az EU 11 országának pénzügyi uniója közel akkora gazdasági poten­ciált jelent, mint az USA gazdasága. (TA SR-grafikon) dékozó pártok megállapodtak, hogy a szövetségi párt alapsza­bályára vonatkozó minden dön­tésüket közmegegyezéssel fog­ják meghozni. A közmegegyezéses döntésho­zatal nem új dolog. Nyugat-Eu­rópában, Hollandiában réges­rég így kormányozzák az orszá­got. Sajnos, a mi politikai képvi­seletünknek nem adatott a köz­megegyezés megtanulására elég idő. Ezen a vizsgán a felvi­déki magyar pártok önfegyel­mükről és politikai érettségük­ről is számot adnak. A pártok eredetileg két, egymással szem­ben álló megközelítésből indul­tak ki: a későbbi különválás ér­dekében a szövetségi párton be­lül megőrizni a fennálló párt­struktúrát, illetve a meglevő fel­építést csak ideiglenesen meg­tartva teljesen elmosni a jelen­legi pártok közötti határokat. A tárgyaló felek javarészt meg­egyeztek a megalakuló szövet­ségi párt belső struktúrájáról. Ennek értelmében az összeolva­dó pártok a választások érdeké­ben egy évig a szövetségi pár­ton belül platformként fenntart­ják meglevő felépítésüket. Az új párt tisztségei körüli vitá­ról, a párt irányításának kialakí­tásáról nem szándékozom írni, mert erről a közmegegyezés megszületésének érdekében nem szabad írni. A közmegegyezés csak a barát­ságos, megegyezésre irányuló, zártkörű tárgyalások során szü­letik meg. Magyarul ez annyit tesz, hogy a tárgyaláson részt vevő személyek a megyegyezés szándékával ülnek asztalhoz, TALLÓZÓ PRÁCA A sajtószabadság napjával kap­csolatban a lap emlékeztet arra, hogy az Orme-bizottság 1995­ben Vladimír Mečiart is „a sajtó legnagyobb ellenségei" közé so­rolta - „a TOP-lista" 10. helyére. Egy éwel később Mečiar már nem szerepelt a listáján, viszont az amerikai Freedom House szervezet felelevenítette a Mečiar-kormány gazdasági, ad­minisztratív és jogi eszközeit, melyekkel nyomást akart, pró­bált gyakorolni a sajtóra. Az amerikai szervezet idei jelenté­se szerint az állampolgárok a sajtóból - a szelektív tájékozta­tás miatt - nem kaphatnak tel­jes és hiteles képet az országról. A szervezet Szlovákiát csak részben tartja szabadnak. A lap emlékeztet arra, hogy azon országokkal kerültünk egy cso­portba, ahol még cenzúra van, az újságírókat véleményük mi­att börtönzik, esetleg kiutasít­ják az országból, s nem ritkán meggyilkolják őket. NOVÝ ČAS A lap arról kérdezte a politikuso­kat, vajon Szlovákiában érvénye­sül-e a sajtószabadság. Az ameri­kai Freedom House Szlovákiát a „részben szabad" csoportba so­rolta. František Mikloškónak, a KDM tagjának meggyőződése, hogy teljes a sajtószabadság, de más a helyzet a közszolgálati SZTV-ben. így véli Brigita Schmögnerová, a DBP alelnöke is. „A közszolgálati médiumok a törvényeket sem tartják meg. A rádió, de főleg a televízió torzít­va, a kormánykoalíció szája íze szerint tájékoztat. Én még rősz­szabb osztályzást adnék". Bugár Béla, az MKDM elnöke emlékez­tetett az újságírók elleni támadá­sokra, a kormány szándékára megemelni a lapok ÁFA-ját, és a szelektív tájékoztatásra. Mindez bizonyítja, hogy Szlovákia „nem szabad ország". Alica Bieliková, a DSZM parlamenti képviselője szerint teljes a sajtószabadság. „Az újságírók megalázhatnak bennünket, terroristáknak és po­litikai bűnözőknek nevezhetnek. Indítottak már ezért valaki ellen büntető eljárást?" SLOVENSKÁ REPUBLIKA A kormánylap egy sor erejéig sem tájékoztat az újságírók va­sárnapi pozsonyi tüntetéséről. A sajtószabadság napjával kap­csolatban a nemzetközi újság­író szervezet Riporterek hatá­rok nélkül éves jelentéséről ír. HELYREIGAZÍTÁS Tegnapi számunkban a Kósáné Kovács Magdával készült be­szélgetés bevezetőjében sajná­latos elírás történt. Természete­sen nem az elmúlt „negyven", hanem „négy év" volt sikeres az MSZP és Magyarország számá­ra. Az alelnök-asszony és az ol­vasók elnézését kérjük. körük zárt, a több alkalommal lefolytattott tárgyalások alatt sem módosul. A megszületett döntéseket mindenki sajátjának fogadja el. A tárgyalások kifelé zártak: a tárgyalások részletei­nek nyilvánosságra hozatala a tárgyalók kölcsönös bizalmát veszélyezteti. A tárgyalásokról nyilvánosságra kerülő minden részlet akadályozza a megegye­zést. A tömegtájékoztatást egyedül a szóvivő tájékoztat­hatja. Meggyőződésem, hogy a szövet­ségi párt megalakulását megelő­ző, külső szemlélőnek hossza­dalmasnak tűnő tárgyalási fo­lyamat végén megszületik a hőn óhajtott eredmény - a működő­képes, egységes magyar párt. Batta István, az Együttélés alelnöke

Next

/
Oldalképek
Tartalom