Új Szó, 1998. május (51. évfolyam, 100-123. szám)

1998-05-27 / 120. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR \ ÚJ SZÓ 1998. MÁJUS 27. JEGYZET Mániás mázsamester TÓTH MIHÁLY Tegnaptól már csak Ľudovít Štúr és néhány nemzetébresztő­társa lehet biztos abban, hogy hazafiságból való megmérette­tés esetén Slota mester mázsáján nem találtatik könnyűnek. Ők is csak azért, mert a sors kegyes volt hozzájuk, megkímélte őket attól, hogy egy évszázadban éljenek a nemzetiek elnöké­vel. Még egy esztendeje sincs, hogy Peter Tomka nemzetközi jogász diadalkapu alatt tért haza Hágából, ahol Szlovákia szá­mára nagyrészt megnyerte a Bős-Nagymaros pert. Az erőmű betonján - ha valami közbe nem jön - elhelyeztetik a már­ványtábla, és rajta a felirat: Építette Binder, megvédelmezte Tomka. Csakhogy Szlovákiában mostanában mindig közbe jön valami, mert amióta a kommunista párt nem tiltja, foko­zott ütemben folyik a hazafiság mázsálása. Abban senki nem találhat kivetnivalót, hogy mielőtt valakit fontos tisztségbeje­lölnek, legalább nagyjából szemügyre veszik az alkalmasságát. Egy vezérkari főnök nem lehet kancsal, mert előfordulhat, hogy hadviselés esetén esetleg Moszkvára célozna, de a rakéták Brüsszelben csapódnának be. A főszerepet játszó primabalerína is csak egészen kivételes esetekben lehet nehezebb 180 kg-nál, mert férfi partnere esetleg sérvet kaphat. Hágába, a nemzetkö­zi bíróságra delegált Tomka ment, látott és győzött. Mármint a szakmájában, a nemzetközi jogban. A teljesítményét összegző laudátorok művei több kötetnyit tesznek ki. De jaj, óriási, Peter Tomka jövőjére nézve végzetes hibát köve­tett el a DBP néhány politikusa: államelnökké javasolták a meg­dicsőült jogászt. Ján Slota erre azzal reagált, hogy a tegnap már-már nemzeti szentté avatott Duna-tudort legott megmér­te. Elsőként az orra formáját vette szemügyre, és meg nem erő­sített hírek szerint most valamilyen furfanggal annak megálla­pítására készül, nem hajtottak-e végre rajta circumcisiót (lásd: Idegen szavak és kifejezések szótára, Akadémiai Kiadó, 1973, 138. old.). Tegnap reggel jobb szlovák körökben már azt rebes­gették, hogy magyar vér is csörgedezik Tomka ereiben. Sőt töb­ben azt is tudni vélik, hogy a Tomka-gyerekek nem szlovák is­kolába járnak, és apjuk neve a személyi igazolványba nem a szlovák helyesírás szerint van beírva. Megkérdezték Slotát, miért nem helyesli Tomka jelölését. Titokzatos mosollyal csak ennyit válaszolt: „Nem olyan nagy szlovák, mint amüyennek mímeli magát." Kis hazánkban így építgetjük a demokráciát. Vegyél furulyát! GRENDEL ÁGOTA Valakinek már megint fő a feje a gondtól: hogyan ne támogas­sák a magyar iskolákat a középiskolások versenyein. Nem tu­dom, milyen fizetése van egy-egy tárca szekciója vezérigazgató­jának (micsoda beosztás!), föltételezem, van mit a tejszínhabos kakaóba aprítania. Annyi pénzért kevésbé átlátszó trükköket is kieszelhetne. Lesz ugyanis egy szakfelügyelő-bizottság, amely szakbizottságok szakelnökét nevezi ki, aki eldönti, mi az orszá­gos, a támogatható középiskolai verseny, és mi nem. A sportban világosan megfogalmazták, és országos jelzővel illették, ami or­szágos; a matematikai, fizikai, kémiai stb. olimpiák is országos­nak, támogathatónak minősülnek. A legérdekesebb a C kategó­ria. Meglehetősen cifra, belefér a Cikker Zenei Gyermekfeszti­vál, a Suchoň Gyermek- és Ifjúsági Fesztivál, a Pacsirta Verseny, az egyházi vers- és prózaírók versenye, az ukrán vers- és próza­mondó verseny, a Szép magyar beszéd, az iparművészeti isko­lák diákjainak versenyei, gép- és gyorsíró verseny, fodrászver­seny stb. Tudják-e az illetékesek, hogy van Tompa Mihály Na­pok, hogy a mi középiskolásainknak országos megmérettetést jelent a magyar gimnáziumok és középiskolák labdarúgótorná­ja, kosárlabdatornája, matematikaversenye stb.? Ez a legcseké­lyebb mértékben sem érdekli a lista összeállítóját. (Vagy túlsá­gosan is.) Több megoldás lehetséges. A magyar középiskolások nevezzenek be minden, a listán szereplő versenyre, legyen az akár versmondás ukránul, akár Štúr Emlékverseny, netán haj­bodorítás. Le kell szokni a magyar középiskolások magyar nyel­vű megmérettetéseiről. A sportra kell összpontosítani, abban megmérkőzni a szlovák középiskolákkal, a sportnak nincs nyel­ve. Jöhet a zene is, kivéve ha magyarul akarnak énekelni. Tes­sék megtanulni furulyázni! Minek a nagy flanc, nem kell itt sze­parálódni. Be kell olvadni - slussz, passz. Hiszen ők, ott a kas­télyban (lásd: F. Kafka) igazándiból jót akarnak. Miért gyötrőd­jünk mi két nyelven, amikor egyen is elég. Az oktatási törvény reformját vagy elfogadják, vagy nem. Ez utóbbira, tudjuk, ki­sebb az esély. De egy pici van, ezért, a szakadt kötelek összecso­mózása érdekében, legalább az anyagi támogatást megvonják­renitenskedésünket megelőzendő. .1LOV..I.! M.oV«« "'.II Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) , Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/704 200, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Már unom a tiszta természetet, szívesebben lennék egy fejlett ipari országban! (Gossányi Péter karikatúrája) TALLÓZÓ SME „Öt éve törekszünk a kettős ál­lampolgárság megszerzésére, számos lépést tettünk a cseh kor­mány felé, de az mostohán bánik velünk" - idézi a lap a Szlovákiai Csehek Klubjának egyik tagját azzal kapcsolatban, hogy Kör­möcbányán több mint száz cseh nemzetiségű polgár találkozott Petr Pitharttal, a cseh parlament felsőházának elnökével, illetve Rudolf Slánskýval, Csehország pozsonyi nagykövetével. A szlo­vák állampolgársággal bíró cse­hek Szlovákiában nemzeti ki­sebbségnek tekintik magukat, de mégis idegenek a szülő­földjükön. Ugyanakkor „örökös turistáknak" tartják magukat azok a csehek, akik Csehország­ban laknak, de a családjuk Szlo­vákiában él, hiszen a törvény szerint évente legfeljebb 180 na­pot tölthetnek a családjukkal. A szakmai felkészültséget tartva fontosnak magyar jelöltre szavaztak, arra, akiben megbíztak Fejtetőre állított elvek Hétfői számunkban csak rövid hírt közöltünk a Dél­Szlovákiában élő szlová­kok tizedik nagysurányi találkozójáról. Annyi is elég volt. Mert ha szóhasz­nálatában nem is, szelle­mében olyan fogantatású volt, mint pl. a Slovenská Republika hírhedt felhívá­sa a kormányhoz, a hadse­reghez stb. a párkányi népszavazás kapcsán. MALINÁK ISTVÁN A téma is ismert, legalábbis an­nak alapján, amit e rendezvény­ről a hivatalos szlovák hírügy­nökség kiadott: minden valóság­alapot nélkülöző sirámok arról, hogy a vegyes lakosságú telepü­léseken mennyire elnyomják a többségi nemzet kisebbségben levő fiait-leányait. Természete­sen a támadás célpontja az a te­rület, ahol még úgy-ahogy tart­ják magukat a demokrácia bás­tyái: az önkormányzatok. Ismert a kormány törvénytervezete a községekről és a helyhatósági vá­lasztásokról, amely szintén a még érvényben levő demokrati­kus jogrendszert akarja meg­szüntetni. E maticás rendezvény részvevői is a polgári elvekre hi­vatkozva számolnák fel a polgári elveket. Sérelmezik, hogy 1990 óta olyan törvények vannak ér­vényben, amelyek a dél-szlová­kiai önkormányzatok többségé­ben lehetővé teszik a szlovákok leszavazását. Memorandumuk olyan jogi lépéseket követel a kormánytól, amelyek biztosítják a szlovákok arányos képviseletét, és hogy fellebbezhessenek az ön­kormányzatok döntései ellen, ha azokat sérelmesnek találják. A hírügynökségi jelentés szerint ki­fogásolták, hogy a dél-szlovákiai önkormányzatokban „nem a pol­gári elvek szerint, hanem etnikai alapon hozzák a döntéseket, ami azzal függ össze, hogy több mint 260 községi önkormányzatban a magyarok vannak többségben, 55-ben pedig csak magyar képvi­selők vannak". Nyilvánvaló, hogy amit a maticások követel­nek, az a polgári elvek sárba ta­posása. Mert az általuk elképzelt gyakorlat az lenne, hogy ha pl. egy 20 tagú testületben 19 ma­gyar képviselő megszavaz vala­mit, azt egyetlen szlovák megtor­pedózhassa - élve fellebbezési jogával -, még akkor is, ha a ma­gyarok a lakosság 95 százalékát képviselik. Nem ez jelentené az etnikai elvek fölényét a polgári­akkal szemben? E logika szerint például a parlamentben a kor­mánypárti többség nem szavaz­hatná le a kisebbségben levő el­lenzéket, s Mečiar sem hivatkoz­hatna arra, hogy mozgalma csu­pán a parlamenti demokrácia já­tékszabályait alkalmazza. Ami pedig a képviselő-testületek nemzetiségi arányait illeti: tény­leg megtörtént, hogy egy olyan városban, ahol a lakosság 30 szá­zaléka vallotta magát szlovák­nak, egyetlen szlovákot sem vá­lasztottak meg. De: 1. nem lehet a magyaroknak felróni, hogy an­no fegyelmezettebben mentek el szavazni, mint szlovák polgártár­saik; 2. az sem kifogásolható, hogy a vegyes lakosságú telepü­léseken élő szlovákok egy része nem a nemzetiségi hovatartozás szerint voksolt, hanem a szakmai felkészültséget tartva fontosnak, magyar jelöltre szavazott, arra, altit ismert, akiben megbízott. Nyilvánvaló, hogy a nagysurá­nyiak célja a nemzetiségi fe­szültségek gerjesztése ott is, ahol eddig nyugalom volt, ahol az emberek békében megfértek egymás mellett. Kérdés: kinek az érdekeit szolgálják ezzel ­mert hogy nem a Dél-Szlovákiá­ban élő szlovákokét, az biztos. Hiszen ők is ott élnek, ahol a magyarok, nekik is meg kell en­niük azt, amit a Matica konyhá­ján főztek. A magyar pártok képtelenek átlépni saját árnyékukat - a választók kiábrándulhatnak Parlamenti helyosztó (mérkőzés) MOLNÁR NORBERT A szövetségi párt megalakítása fárasztó és mára unalmas folya­mattá vált. A három magyar párt képtelen átlépni saját árnyékát. Hetek óta azon vitáznak, ki a legmegfelelőbb a magyarság képviseletére, ki érdemli meg a legtöbb mandátumot. Egy dol­got azonban elfelejtenek: a vá­lasztópolgárok rövidesen meg­unják veszekedésüket, elfordul­nak tőlük, s a magyar pártok fő­hetnek saját levükben, hiszen „van más alternatíva". Nemegy szlovák mozgalom nagyon szí­vesen venné a magyarok szava­zatait, az más kérdés, hogy mit tudnának ezért nyújtani. Gyimesiék mást sem tesznek, OLVASÓI LEVELEK Újra állami felügyelet? Az önkormányzati választások­ról szóló, jelenleg még érvény­ben lévő törvény a rendszervál­tás utáni évek egyik legjobban megalkotott törvénye. Éppen ezért szálka a jelenlegi hatalom szemében. Nosza, be is nyújtott egy új tervezetet a parlament elé, amelyet ha elfogadnak, vé­get vet a községek, önkormány­zatok önállóságának. E tervezet mint az MK-ból kiábrándult vá­lasztókra vadásznak, egyre-más­ra alakulnak a DSZM alapszer­vezetei Dél-Szlovákiában. Mun­kát, kenyeret ígérnek, kölcsönö­ket intéznek, polgármestereket zsarolnak, sokakat arra kénysze­rítenek, hogy lépjenek be a DSZM-be. Egyes szövetkezetek dolgozói parancsba kapták: a legnagyobb kormánypártot kell választaniuk, ha továbbra is aránylag jól akarnak élni. A je­lenlegi hatalom függővé teszi az embereket, a Magyar Koalíció pedig egy-két mandátumon ve­szekszik. Visszatetsző és dühítő, hogy érett politikusoknak tekin­tett személyek pitiáner kérdé­sekben nem jutnak dűlőre. Ki kell mondani: aki nem akar szerint a községi rendelkezése­ket először az államigazgatási szervek elé kell terjeszteni, majd ha ezek rábólintanak, ak­kor kerülhetnek jóváhagyásra az önkormányzatok elé. Lehet tehát ismét szavazni arról, amit mások már eldöntöttek. Mivel a községi rendelkezések a község működésének alapelveit rögzí­tik, mégpedig pénzügyi és gaz­dálkodási téren egyaránt, az ál­lami szervek ennek köszönhető­en ellenőrzésük alá vonhatják a területükön levő községeket, önkormányzatokat, sőt befolyá­solhatják a tevékenységüket is. megegyezni az MK-n belül, csu­pán önös érdekből teszi ezt, s mandátumát félti. Ha az MK nem tudja megismételni 1994­es választási eredményét, az csakis az utóbbi két hónap vesze­kedésének lesz az eredménye. Az MPP a másik két párt nagyvo­nalúságában bízva várja, hogy jut neki egy negyedik hely az el­ső húszban. Tudja, annál hát­rább jelöltnek nincs esélye a par­lamentbe kerülni. Az Együtt­élésnek és az MKDM-nek is meg­győződése, hogy a legerősebb párt. Kérdem én: miért nem vál­lalják képviselőjelöltjeik a meg­mérettetést előnytelenebb he­lyekről is? Az Együttélés június 13-ra ösz­szehívta kongresszusát. Ugyan­Visszatér tehát az állami gyám­kodás rendszere. Németh Géza Alistál Halottainkra emlékezve Városunkban évente megrende­zik a Szepsi Csombor Márton Napokat. Az ünnepségsorozat éppen május 8-ára esik, amikor a II. világháborúban elesett ál­dozatainkra emlékezünk. Egy kisváros életében is több tucat áldozatról van szó. Az ő nevük a úgy nem egyeztette a kongresz­szus összehívását a másik két párttal, ahogy korábban az MKDM sem. Ha a pártok addig nem egyeznek meg a koalíciós tanács ülésein, akkor az Együtt­élés újra olyan döntéseket fogad el kongresszusán, amelyek nem felelnek meg a partnereknek. Duray Miklós szájából már el­hangzott, hogy „akkor nem lesz szövetségi párt". Vagy lesz egy másik is. Az Együttélés a Magyar Néppártot beolvasztva megcsi­nálja a sajátját. S aldcor majd les­hetünk mi, választópolgárok. És leshetnek ők, a politikusok is. Is­métjön az egymásra mutogatás. A józan ész vereséget szenved, a Magyar Koalíció is. Nagyon szo­rít az idő. ravatalozó oldalán elhelyezett táblán, az I. világháború halot­tainak névsora pedig a temető­ben levő feszület talapzatán ol­vasható. Családtagok, rokonok és ismerősök az évfordulók al­kalmából virágot helyeznek el az emléktáblánál. A nevek ott vannak, de vajon hol nyu­gosznak az áldozatok? Dicsére­tes volna, ha az idegen katonák­nak is emléket állítanánk. Ausztriában az idegen katonák sírjait is ápolják. Példát vehet­nénk róluk. Győri Sarolta Szepsi

Next

/
Oldalképek
Tartalom