Új Szó, 1998. május (51. évfolyam, 100-123. szám)

1998-05-19 / 113. szám, kedd

ÚJ SZÓ 1998. MÁJUS 19. KULTÚRA - HIRDETÉS 9 Tánc-, videofilm- és CD-rom fesztivál a Rába partján. Minden este más és más előadás Repülésre készülő madarak Győrben ezekben a napok­ban a Magyar Táncfeszti­vál előadásai zajlanak. Ma a Franciaországban élő Frenák Pál Vadócok című előadását láthatja a kö­zönség, holnap a Szegedi Kortárs Balett lép színpad­ra, csütörtökön, a gálán Solymosi Tamás, a bécsi Staatsoper vezető táncosa vendégszerepel. SZABÓ G. LÁSZLÓ Kiss János, a Győri Balett igaz­gatója, a rendezvény lelkes házi­gazdája a táncfesztivál „utolsó felvonását" követően ismét csak együttesére, az új bemutatóra készülő társulatra figyel. Az egész estés Fantom és a Carmen után, amely ugyan­csak szerepel a most zajló fesztivál műsorán, három egy­felvonásos készül a Győri Ba­lett műhelyében. A háromból kettő felújítás. Libor Vaculík koreográfiája, a Játék a szerelemről, amely Handel, Telemann, Rossini és Mascagni zenéjére született, hatodik éve a miénk. Óriási si­kerrel játsszuk itthon is, kül­földön is. Bejártuk vele fél Euró­pát. Most úgy döntöttünk, itt az ideje a „vérátömlesztésnek". Fi­atalítunk az előadáson. Pár ki­vételtől eltekintve az összes sze­replő kicserélődik. Libor Vaculík mellett Robert North a másik háziszerzőnk, aki Paco de Lucia muzsikája nyomán hozta létre Entre dos Aquas című al­kotását. William Fomin kivéte­lével az összes táncos átadja szerepét. A június 13-ai bemu­tatón egyedül Bombicz Barbara koreográfiája lesz vadonatúj, amelynek muzsikáját Stefan Rush, a michigani egyetem ze­nei karánaknak tanszékvezető­je komponálta. A Költöző­madarak egyszerű története az elvágyódásról szól, arról, hogy mindannyiunkban ott a vágy, mely szerint szeretnénk néha elrepülni, máshol élni. Bombicz „Dolgozni kell újra és újra..." Barbara az együttes alapító­tagja, aki pár éwel ezelőtt már koreográfusként is sikert ara­tott. Ez a mostani kompozíciója a kortárs tánc nyelvén adja to­vább azokat az izgalmas gondo­latokat, amelyek sokszor bizony engem is komolyan foglalkoz­tatnak. Korábbi elképzelései, a három egyfelvonásost illetően, mint­ha mások lettek volna. Igen, a felújítás talán még nem volt olyan nagyon sürgős. De mert egyre többet utazunk, s külföldön is, itthon is ebben az évadban volt a legtöbb előadá­sunk, három teljesen új darab­bal nem akartam megterhelni az együttest. Most is egy erdélyi turné vár ránk, a következő évadban három hosszabb né­metországi vendégszereplés, '99 nyarán pedig Athénban lé­pünk közönség elé. Október 31­e szintén nagy nap lesz az együttes életében. Egy este két nagyszerű darabot szeretnénk bemutatni. A Stabat Matert, Bob Cohen világhírű koreográ­fus alkotását, amelyben csak lá­nyok táncolnak és Robert North művét, a fiúk számára kompo­nált Trójai játékokat. Ez utóbbit a Harlem Ballet mutatta be évekkel ezelőtt, természetesen néger táncosokkal, de előadta már az ugyancsak világhírű Rambert Ballet is. Robert North, Libor Vaculíkhoz hason­lóan jól ismeri az együttes tes­tét-lelkét, s szeretném is meg­tartani őket, de olyan koreográ­fusokat is meg akarok hívni a jövőben, akik Kelet-Európában kevésbé ismertek. Ilyen lesz például a Kibuc Company igaz­gató-koreográfusa, Rami Beer, aki 1999 májusában dolgozik majd nálunk. Erről a produkci­óról egyelőre csak annyit: igazi táncszínházi meglepetés lesz élő zenével, hiszen a muzsiku­sokat is „belekomponálta" az előadásba. Visszatérve a Magyar Tánc­fesztivál műsorához: Markó Iván együttesét, a Magyar Fesztiválbalettet miért nem hívták meg? Meghívtuk. Iván igent is mon­dott azonnal a felkérésre, de olyan feltételeket és olyan ma­gas árakat szabott, hogy azt le­(Kovács Zita felvétele) hetetlenség volt teljesíteni, illet­ve magadni. Próbáltunk egy köztes megoldást találni, azt vi­szont már elutasította. Sajná­lom, hogy így döntött, hiszen szakításunk hetedik évében ta­lán erkölcsileg is profitálhatott volna a győri vendégszereplés­ből. Ráadásul elég bizarr hely­zetben van: együttesének gerin­cét a Győri Balett iskolájának növendékei, tehát a mi tanítvá­nyaink alkotják. Külföldi sikereit nézve a Győri Balett ismét „főúton" jár Euró­pában. Minden kétkedés elle­nére meg tudta tartani azt a rangját, amelyet már a nyolc­vanas évek első felében kiví­vott. Bárhol járunk is a világban, min­denütt szeretettel és elismerés­sel fogadnak bennünket. Mégis azt kell hogy mondjam: a tegna­pi siker semmire sem garancia. Dolgozni kell újra és újra. És ke­ményen, teljes odaadással. Ha ma este megtapsolnak bennün­ket, holnap akkor is elölről kell kezdenünk mindent. Szerencsé­sek abban vagyunk, hogy nem kell a nulláról indulnunk. Márai Sándor Egy úr Velencéből című verses játékának ősbemutatója kassai és komáromi színészekkel Tézisek Velencéről és a szerelemről DUSZA ISTVÁN Sajnos, Márai Sándornak nincs kultusza, sem Magyarországon, sem a szülőföldjének tartott Fel­vidéken. Felavatták ugyan em­léktábláját, s ennek kapcsán hoz­zá méltatlan emberek ki is kezd­ték életének egy szakaszát. Drá­mái közül A kassai polgárokat be­mutatta a Komáromi Bástyaszín­ház, s két egyfelvonásosát játszot­ta a Kassai Thália Színház is. A polgári intellektus és tolerancia elterjesztésében vállal pótolha­tadan szerepet a Márai Sándor Alapítvány, egyrészt hagyomá­nyosnak mondható támogatásai­val, másrészt a másság iránti tü­relem tanításával igyekszik név­adója szellemiségét szolgálni és továbbadni. Tavaly először ren­dezték meg az íróról elnevezett szavalóversenyt, amelyen műveit állították a középpontba, s azo­kon keresztül annak az életmód­nak, világlátásnak, alkotói atti­tűdnek és életfilozófiának a szeg­menseit, amelyek annyira hiá­nyoznak mindennapjainkból. Szerencsére idén is vannak és lesznek Márai Sándorhoz kap­csolható, intellektuális izgalma­kat kínáló események. Ilyen volt nemrég a Márai-emlékszoba megnyitása Kassán, s még ugyan­azon a napon az Egy úr Velencé­ben című verses játékának ősbe­mutatója, amelyet a róla elneve­zett színházi társaság tartott meg. Márai-darab ősbemutatója Kas­sán, a mai áldatlan anyagi körül­mények között létező színháza­ink egyikében? Maga a tény is felfigyeltető és lelkesítő. Különö­sen úgy, ha köztudott, mily szűk csatornán csordogálnak az álla­mi támogatás fillérjei a Thália Színházba. Ezúttal a Márai Ala­pítvány állta az előadás költsége­it, amelyek sokkal nagyobbak voltak, mint egy-egy színházi re­pertoárra szánt darab bemutató­jának költségei. Nem mindennap adódik ilyen le­hetőség - ősbemutató, alapítvá­nyi támogatás, kassai és komáro­mi társulatokból válogatott szí­nészcsapat - arra, hogy valaki előadást rendezzen. Dudás Pé­ternek, a Thália Színház színé­szének ez most megadatott. Tet­te a dolgát, szervezett, egyezte­tett, díszlet- és jelmezterveket rendelt, dramaturggal vitatko­zott, próbált, próbált, próbált, s a bemutató napja is kitűzetett má­jus nyolcadikára. És megszólal­tak a színészek, összecsengtek a rímek. Nem mintha egy ősbemutatón kötelező lenne a világsiker, ám a látottaknál többet érdemelt volna a darab. A történet a bolzanói Fe­hér Szarvas fogadóban játszódik (a Vendégjáték Bolzanóban című regény színpadi változatáról van szó), ahová az éppen a velencei ólomkamrákból megszökött Gia­como Casanova érkezett meg. A Márai-műben sem következete­sen végiggondolva jelenik meg a commedia delľarte némely jel­legzetes figurája, ezért nem kel­lett volna figyelembe venni az író ilyen irányú formai tévedéseit. Márpedig Dudás A kapitány het­venkedő figurájával (Pálos Ár­pád) erre még rá is tett, olyan Cappitanót láttunk, aki mellé jel­meze harsányságában oda kellett volna állítani legalább Balbit (Benkő Géza), aki a hagyomá­nyos furfangos szolga szerepeket játszó Arlecchinót testesítette meg. Benkő Gézának volt számos olyan kiváló akciója, amelyekben pontosan leképezhető volt a commedia delľarte néhány jel­legzetes mozdulata. S ha egy ren­dező felerészben elindul ebbe az irányba, valamit mégiscsak kez­denie kellett volna a Márai által nem éppen ennek a színpadi ká­nonnak a kereteibe sorolható fi­gurákkal is. Terézzel, a cseléddel, aki lehetett volna Colombina, mint talpraesett szolgálólány. Le­hetett volna, de nem lehetett, mert Márai csupán az olasz szín­padi kolorit megteremtéséhez vett kölcsön néhány archetípust a már emlegetett olasz vásári szín­játékokból. Ebben a megközelítésben ugyan­is reménytelen értelmezési irány lenne Casanova (Petrik Szilárd) alakját valamely commedia del­ľarte figurára ráerőszakolni. Nem kevésbé Párma grófját (Bo­ráros Imre), akire talán Panta­lone, az öreg férj alakjaként még érvényes lehetne, és feleségét, Franciskát (Gubík Ágnes). Egy­szerűen azért, mert a dolog nem erről szól, márpedig, ha nem er­ről szól, mi végre a többi tétova rendezői és színészi próbálkozás? Kétséges, hogy a sok tekintetben a hazaszeretetről (lásd a velencei vallomásban felismerhető ma­gyarországi párhuzamokat) és a szerelemről írt tézisdrámaként is olvasható Egy úr Velencéből cí­mű darab erényei (a szép nyelve­zet) mellett nincsenek-e túlsúly­ban a dramaturgiai hiányosságai (epikus és filozofikus tételeket közlő történet), amelyek színpa­di látványbeli ellensúlyozásához Dudás Péternél mégiscsak na­gyobb kaliberű rendezőegyéni­ségre lett volna szükség. Pályázati felhívás A Selye János Kollégium versenypályázatot hirdet 10 fő részére: - a szlovákiai egyetemek II., III. és IV. éves hallgatói és - a doktoranduszi tanulmányokat folytatni szándékozó vég­zős hallgatók számára. A kollégium országos jellegű, az egyetemi tanulmányokkal és a posztgraduális képzéssel párhuzamosan folyó speciális kép­zést biztosít tagjainak Szlovákiában. A pályázat nyertesei 3 éven át sokoldalú támogatásban és nemzetközi színvonalú szakképzésben részesülnek. Ezek: - ösztöndíj; tutorális képzés; készségfejlesztő- és nyelvtanfo­lyamok; nemzetközi konferenciákon való részvétel; külföldi továbbtanulási lehetőség; egyéb széleskörű szolgáltatások. A többfordulós felvételi eljárásról minden jelentkezőt levél­ben értesítünk. Pályázni 1998. június 30-ig az e célra készült jelentkezési űrlapokon lehet. Jelentkezési lapok beszerezhe­tők a Diákhálózat vezetőinél, a pozsonyi, nyitrai és a kassai Csemadok-irodában, valamint a köv. címen: Kolégium J. Selyeho, ul. Biskupa Királya 30, 945 01 Komárno. Telefonon érdeklődni Szabó Zoltánnál lehet: 0819/730397. SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Lammermoori Lucia (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Kis éji zene (19) KIS SZÍNPAD: Amikor táncolt... (19) ASTORKA: Anya (19) BORODÁČ SZÍNHÁZ - KASSA: Hófehérke (19) MOZI POZSONY HVIEZDA: A vas álarcos férfi (am.) 15.30, 17 Titanic (am.) 19.45 MLADOSŤ: Hét év Tibetben, (am.) 15, 20 CHARLIE CENTRUM: Palmeto (am.) 17 Titanic (am.) 14.30, 17, 19.45 Játék (am.) 20.30 Rivers of Babylon (szlov.-cseh) 17, 18, 21 Elszálltak a felhők (finn) 19.00 Pacho, a hibbei betyár (szlov.) 19.15 KASSA DRUŽBA: Titanic (am.) 16, 19.30 TATRA: Szférák (am.) 15.30,17.45, 20.00 CAPITOL: Az ödög ügyvédje (am.) 16,19 ÚSMEV: Véres kezek (am.) 16; 18; 20 IMPULZ: Emma (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Avasálarcos férfi (am.) 17.30, 20 LÉVA­JUNIOR: Bodogító nem (am.) 16.30,19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: A varázsló (am.) 16.30, 19 GÚTA - VÁROSI MŰVELŐDÉSI KÖZPONT: Flubber - A szórakozott professzor (am.) 19.30 Egy kétnapos konferencia tanulmánykötete Avarok és honfoglaló magyarok Somogyban TRUGLY SÁNDOR Tavaly május 14-15-én Marcali­ban rendezte meg a Somogy­ország múltját kutató tudomá­nyos tanácskozást a budapesti Károli Gáspár Református Egye­tem Történelemtudományi Inté­zete. A konferenciával egyidőben egy gyönyörű kiállítás nyílt „Vá­logatás Somogy megye legújabb avar kori leleteiből" címmel. Itt tekinthette meg először a nagy­közönség a zamárdi avar temető­ből előkerült, szépen restaurált vasszékeket. Nemrégiben pedig megjelent a tanácskozás anyagát összefoglaló tanulmánykötet is, Karancz Gábor marcali múzeum­igazgató szerkesztésében. A konferencia nyitóelőadásában Dr. Erdélyi István régész, egyete­mi tanár a Somogyban folyó avar- és honfoglalás kori kutatá­sok fehér foltjaira is. Bárdos Edith kaposvári régész, a za­márdi avar temető ásatója a lelő­hely összecsukható vasszékeiről tartott előadást. Az eddig előke­rült székek igen ritkák a népván­dorlás kori Kárpát-medencében, a korabeli mester(ek) ezüst, sár­garéz és bronzlemezek bekalapá­lásával, igen szép mintázattal ékesítette azokat. A vasszékek nem helyi készítmények, hanem a bizánci hatás alatt levő Itália irányába mutatnak, VI-VII. szá­zadi későantik műhelyekben ké­szülhettek. Szimonova Eugénia az 1968­1970 között feltárt toponári avar temetőt mutatta be, A Kaposvár melletti lelőhelyen 148 sírt tártak fel, ezek közül 3 előkelő férfisír közelében 3 lósír is előkerült, Avar lószerszámveret igen gazdag leletanyaggal. Nem hiányoznak belőlük a szépen megmunkált, aranyozott öv- és lószerszámdíszek, melyek közül a legszebb a 40. sír állatalakos bujtatója, illetve a 39. lósír csün­gős bronzverete. A kötet további dolgozatában Czeglédi Katalin „Somogy megye földrajzi nevei­nek magyar őströténetí vonatko­zásairól" értekezik, ezen belül a „Gyarmat" néweí foglalkozik. Megállapítja, hogy a Gyarmat nem lehet török szó, végső erede­tét ősmagyar víznevekben kell ke­resni. E gazdag szellemiségű kötet további írásaiban olvashatunk még korunk nyelvéről (Gyarmati Imre), krónikáink Vazul hagyo­mányairól (Drakó Jenő), vala­mint az avarok és a honfoglaló magyarok ütő-, ill. vágófegyverei­ről (Hidán Csaba László). Az igényesen szerkesztett és gaz­dag képmelléklettel ellátott kö­tettel tehát tovább bővült az avar és a magyar őstörténettel foglal­kozó munkák száma, s ez a jelen esetben sokban köszönhető a fennállásának negyedszázados évfordulóját ünneplő Marcali Vá­rosi Helytörténeti Múzeum lel­kes gárdájának is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom