Új Szó, 1998. május (51. évfolyam, 100-123. szám)

1998-05-19 / 113. szám, kedd

ÚJ SZÓ 1998. MÁJUS 19. KULTÚRA - HIRDETÉS 9 Tánc-, videofilm- és CD-rom fesztivál a Rába partján. Minden este más és más előadás Repülésre készülő madarak Győrben ezekben a napokban a Magyar Táncfesztivál előadásai zajlanak. Ma a Franciaországban élő Frenák Pál Vadócok című előadását láthatja a közönség, holnap a Szegedi Kortárs Balett lép színpadra, csütörtökön, a gálán Solymosi Tamás, a bécsi Staatsoper vezető táncosa vendégszerepel. SZABÓ G. LÁSZLÓ Kiss János, a Győri Balett igazgatója, a rendezvény lelkes házigazdája a táncfesztivál „utolsó felvonását" követően ismét csak együttesére, az új bemutatóra készülő társulatra figyel. Az egész estés Fantom és a Carmen után, amely ugyancsak szerepel a most zajló fesztivál műsorán, három egyfelvonásos készül a Győri Balett műhelyében. A háromból kettő felújítás. Libor Vaculík koreográfiája, a Játék a szerelemről, amely Handel, Telemann, Rossini és Mascagni zenéjére született, hatodik éve a miénk. Óriási sikerrel játsszuk itthon is, külföldön is. Bejártuk vele fél Európát. Most úgy döntöttünk, itt az ideje a „vérátömlesztésnek". Fiatalítunk az előadáson. Pár kivételtől eltekintve az összes szereplő kicserélődik. Libor Vaculík mellett Robert North a másik háziszerzőnk, aki Paco de Lucia muzsikája nyomán hozta létre Entre dos Aquas című alkotását. William Fomin kivételével az összes táncos átadja szerepét. A június 13-ai bemutatón egyedül Bombicz Barbara koreográfiája lesz vadonatúj, amelynek muzsikáját Stefan Rush, a michigani egyetem zenei karánaknak tanszékvezetője komponálta. A Költözőmadarak egyszerű története az elvágyódásról szól, arról, hogy mindannyiunkban ott a vágy, mely szerint szeretnénk néha elrepülni, máshol élni. Bombicz „Dolgozni kell újra és újra..." Barbara az együttes alapítótagja, aki pár éwel ezelőtt már koreográfusként is sikert aratott. Ez a mostani kompozíciója a kortárs tánc nyelvén adja tovább azokat az izgalmas gondolatokat, amelyek sokszor bizony engem is komolyan foglalkoztatnak. Korábbi elképzelései, a három egyfelvonásost illetően, mintha mások lettek volna. Igen, a felújítás talán még nem volt olyan nagyon sürgős. De mert egyre többet utazunk, s külföldön is, itthon is ebben az évadban volt a legtöbb előadásunk, három teljesen új darabbal nem akartam megterhelni az együttest. Most is egy erdélyi turné vár ránk, a következő évadban három hosszabb németországi vendégszereplés, '99 nyarán pedig Athénban lépünk közönség elé. Október 31e szintén nagy nap lesz az együttes életében. Egy este két nagyszerű darabot szeretnénk bemutatni. A Stabat Matert, Bob Cohen világhírű koreográfus alkotását, amelyben csak lányok táncolnak és Robert North művét, a fiúk számára komponált Trójai játékokat. Ez utóbbit a Harlem Ballet mutatta be évekkel ezelőtt, természetesen néger táncosokkal, de előadta már az ugyancsak világhírű Rambert Ballet is. Robert North, Libor Vaculíkhoz hasonlóan jól ismeri az együttes testét-lelkét, s szeretném is megtartani őket, de olyan koreográfusokat is meg akarok hívni a jövőben, akik Kelet-Európában kevésbé ismertek. Ilyen lesz például a Kibuc Company igazgató-koreográfusa, Rami Beer, aki 1999 májusában dolgozik majd nálunk. Erről a produkcióról egyelőre csak annyit: igazi táncszínházi meglepetés lesz élő zenével, hiszen a muzsikusokat is „belekomponálta" az előadásba. Visszatérve a Magyar Táncfesztivál műsorához: Markó Iván együttesét, a Magyar Fesztiválbalettet miért nem hívták meg? Meghívtuk. Iván igent is mondott azonnal a felkérésre, de olyan feltételeket és olyan magas árakat szabott, hogy azt le(Kovács Zita felvétele) hetetlenség volt teljesíteni, illetve magadni. Próbáltunk egy köztes megoldást találni, azt viszont már elutasította. Sajnálom, hogy így döntött, hiszen szakításunk hetedik évében talán erkölcsileg is profitálhatott volna a győri vendégszereplésből. Ráadásul elég bizarr helyzetben van: együttesének gerincét a Győri Balett iskolájának növendékei, tehát a mi tanítványaink alkotják. Külföldi sikereit nézve a Győri Balett ismét „főúton" jár Európában. Minden kétkedés ellenére meg tudta tartani azt a rangját, amelyet már a nyolcvanas évek első felében kivívott. Bárhol járunk is a világban, mindenütt szeretettel és elismeréssel fogadnak bennünket. Mégis azt kell hogy mondjam: a tegnapi siker semmire sem garancia. Dolgozni kell újra és újra. És keményen, teljes odaadással. Ha ma este megtapsolnak bennünket, holnap akkor is elölről kell kezdenünk mindent. Szerencsések abban vagyunk, hogy nem kell a nulláról indulnunk. Márai Sándor Egy úr Velencéből című verses játékának ősbemutatója kassai és komáromi színészekkel Tézisek Velencéről és a szerelemről DUSZA ISTVÁN Sajnos, Márai Sándornak nincs kultusza, sem Magyarországon, sem a szülőföldjének tartott Felvidéken. Felavatták ugyan emléktábláját, s ennek kapcsán hozzá méltatlan emberek ki is kezdték életének egy szakaszát. Drámái közül A kassai polgárokat bemutatta a Komáromi Bástyaszínház, s két egyfelvonásosát játszotta a Kassai Thália Színház is. A polgári intellektus és tolerancia elterjesztésében vállal pótolhatadan szerepet a Márai Sándor Alapítvány, egyrészt hagyományosnak mondható támogatásaival, másrészt a másság iránti türelem tanításával igyekszik névadója szellemiségét szolgálni és továbbadni. Tavaly először rendezték meg az íróról elnevezett szavalóversenyt, amelyen műveit állították a középpontba, s azokon keresztül annak az életmódnak, világlátásnak, alkotói attitűdnek és életfilozófiának a szegmenseit, amelyek annyira hiányoznak mindennapjainkból. Szerencsére idén is vannak és lesznek Márai Sándorhoz kapcsolható, intellektuális izgalmakat kínáló események. Ilyen volt nemrég a Márai-emlékszoba megnyitása Kassán, s még ugyanazon a napon az Egy úr Velencében című verses játékának ősbemutatója, amelyet a róla elnevezett színházi társaság tartott meg. Márai-darab ősbemutatója Kassán, a mai áldatlan anyagi körülmények között létező színházaink egyikében? Maga a tény is felfigyeltető és lelkesítő. Különösen úgy, ha köztudott, mily szűk csatornán csordogálnak az állami támogatás fillérjei a Thália Színházba. Ezúttal a Márai Alapítvány állta az előadás költségeit, amelyek sokkal nagyobbak voltak, mint egy-egy színházi repertoárra szánt darab bemutatójának költségei. Nem mindennap adódik ilyen lehetőség - ősbemutató, alapítványi támogatás, kassai és komáromi társulatokból válogatott színészcsapat - arra, hogy valaki előadást rendezzen. Dudás Péternek, a Thália Színház színészének ez most megadatott. Tette a dolgát, szervezett, egyeztetett, díszlet- és jelmezterveket rendelt, dramaturggal vitatkozott, próbált, próbált, próbált, s a bemutató napja is kitűzetett május nyolcadikára. És megszólaltak a színészek, összecsengtek a rímek. Nem mintha egy ősbemutatón kötelező lenne a világsiker, ám a látottaknál többet érdemelt volna a darab. A történet a bolzanói Fehér Szarvas fogadóban játszódik (a Vendégjáték Bolzanóban című regény színpadi változatáról van szó), ahová az éppen a velencei ólomkamrákból megszökött Giacomo Casanova érkezett meg. A Márai-műben sem következetesen végiggondolva jelenik meg a commedia delľarte némely jellegzetes figurája, ezért nem kellett volna figyelembe venni az író ilyen irányú formai tévedéseit. Márpedig Dudás A kapitány hetvenkedő figurájával (Pálos Árpád) erre még rá is tett, olyan Cappitanót láttunk, aki mellé jelmeze harsányságában oda kellett volna állítani legalább Balbit (Benkő Géza), aki a hagyományos furfangos szolga szerepeket játszó Arlecchinót testesítette meg. Benkő Gézának volt számos olyan kiváló akciója, amelyekben pontosan leképezhető volt a commedia delľarte néhány jellegzetes mozdulata. S ha egy rendező felerészben elindul ebbe az irányba, valamit mégiscsak kezdenie kellett volna a Márai által nem éppen ennek a színpadi kánonnak a kereteibe sorolható figurákkal is. Terézzel, a cseléddel, aki lehetett volna Colombina, mint talpraesett szolgálólány. Lehetett volna, de nem lehetett, mert Márai csupán az olasz színpadi kolorit megteremtéséhez vett kölcsön néhány archetípust a már emlegetett olasz vásári színjátékokból. Ebben a megközelítésben ugyanis reménytelen értelmezési irány lenne Casanova (Petrik Szilárd) alakját valamely commedia delľarte figurára ráerőszakolni. Nem kevésbé Párma grófját (Boráros Imre), akire talán Pantalone, az öreg férj alakjaként még érvényes lehetne, és feleségét, Franciskát (Gubík Ágnes). Egyszerűen azért, mert a dolog nem erről szól, márpedig, ha nem erről szól, mi végre a többi tétova rendezői és színészi próbálkozás? Kétséges, hogy a sok tekintetben a hazaszeretetről (lásd a velencei vallomásban felismerhető magyarországi párhuzamokat) és a szerelemről írt tézisdrámaként is olvasható Egy úr Velencéből című darab erényei (a szép nyelvezet) mellett nincsenek-e túlsúlyban a dramaturgiai hiányosságai (epikus és filozofikus tételeket közlő történet), amelyek színpadi látványbeli ellensúlyozásához Dudás Péternél mégiscsak nagyobb kaliberű rendezőegyéniségre lett volna szükség. Pályázati felhívás A Selye János Kollégium versenypályázatot hirdet 10 fő részére: - a szlovákiai egyetemek II., III. és IV. éves hallgatói és - a doktoranduszi tanulmányokat folytatni szándékozó végzős hallgatók számára. A kollégium országos jellegű, az egyetemi tanulmányokkal és a posztgraduális képzéssel párhuzamosan folyó speciális képzést biztosít tagjainak Szlovákiában. A pályázat nyertesei 3 éven át sokoldalú támogatásban és nemzetközi színvonalú szakképzésben részesülnek. Ezek: - ösztöndíj; tutorális képzés; készségfejlesztő- és nyelvtanfolyamok; nemzetközi konferenciákon való részvétel; külföldi továbbtanulási lehetőség; egyéb széleskörű szolgáltatások. A többfordulós felvételi eljárásról minden jelentkezőt levélben értesítünk. Pályázni 1998. június 30-ig az e célra készült jelentkezési űrlapokon lehet. Jelentkezési lapok beszerezhetők a Diákhálózat vezetőinél, a pozsonyi, nyitrai és a kassai Csemadok-irodában, valamint a köv. címen: Kolégium J. Selyeho, ul. Biskupa Királya 30, 945 01 Komárno. Telefonon érdeklődni Szabó Zoltánnál lehet: 0819/730397. SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Lammermoori Lucia (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Kis éji zene (19) KIS SZÍNPAD: Amikor táncolt... (19) ASTORKA: Anya (19) BORODÁČ SZÍNHÁZ - KASSA: Hófehérke (19) MOZI POZSONY HVIEZDA: A vas álarcos férfi (am.) 15.30, 17 Titanic (am.) 19.45 MLADOSŤ: Hét év Tibetben, (am.) 15, 20 CHARLIE CENTRUM: Palmeto (am.) 17 Titanic (am.) 14.30, 17, 19.45 Játék (am.) 20.30 Rivers of Babylon (szlov.-cseh) 17, 18, 21 Elszálltak a felhők (finn) 19.00 Pacho, a hibbei betyár (szlov.) 19.15 KASSA DRUŽBA: Titanic (am.) 16, 19.30 TATRA: Szférák (am.) 15.30,17.45, 20.00 CAPITOL: Az ödög ügyvédje (am.) 16,19 ÚSMEV: Véres kezek (am.) 16; 18; 20 IMPULZ: Emma (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Avasálarcos férfi (am.) 17.30, 20 LÉVAJUNIOR: Bodogító nem (am.) 16.30,19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: A varázsló (am.) 16.30, 19 GÚTA - VÁROSI MŰVELŐDÉSI KÖZPONT: Flubber - A szórakozott professzor (am.) 19.30 Egy kétnapos konferencia tanulmánykötete Avarok és honfoglaló magyarok Somogyban TRUGLY SÁNDOR Tavaly május 14-15-én Marcaliban rendezte meg a Somogyország múltját kutató tudományos tanácskozást a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem Történelemtudományi Intézete. A konferenciával egyidőben egy gyönyörű kiállítás nyílt „Válogatás Somogy megye legújabb avar kori leleteiből" címmel. Itt tekinthette meg először a nagyközönség a zamárdi avar temetőből előkerült, szépen restaurált vasszékeket. Nemrégiben pedig megjelent a tanácskozás anyagát összefoglaló tanulmánykötet is, Karancz Gábor marcali múzeumigazgató szerkesztésében. A konferencia nyitóelőadásában Dr. Erdélyi István régész, egyetemi tanár a Somogyban folyó avar- és honfoglalás kori kutatások fehér foltjaira is. Bárdos Edith kaposvári régész, a zamárdi avar temető ásatója a lelőhely összecsukható vasszékeiről tartott előadást. Az eddig előkerült székek igen ritkák a népvándorlás kori Kárpát-medencében, a korabeli mester(ek) ezüst, sárgaréz és bronzlemezek bekalapálásával, igen szép mintázattal ékesítette azokat. A vasszékek nem helyi készítmények, hanem a bizánci hatás alatt levő Itália irányába mutatnak, VI-VII. századi későantik műhelyekben készülhettek. Szimonova Eugénia az 19681970 között feltárt toponári avar temetőt mutatta be, A Kaposvár melletti lelőhelyen 148 sírt tártak fel, ezek közül 3 előkelő férfisír közelében 3 lósír is előkerült, Avar lószerszámveret igen gazdag leletanyaggal. Nem hiányoznak belőlük a szépen megmunkált, aranyozott öv- és lószerszámdíszek, melyek közül a legszebb a 40. sír állatalakos bujtatója, illetve a 39. lósír csüngős bronzverete. A kötet további dolgozatában Czeglédi Katalin „Somogy megye földrajzi neveinek magyar őströténetí vonatkozásairól" értekezik, ezen belül a „Gyarmat" néweí foglalkozik. Megállapítja, hogy a Gyarmat nem lehet török szó, végső eredetét ősmagyar víznevekben kell keresni. E gazdag szellemiségű kötet további írásaiban olvashatunk még korunk nyelvéről (Gyarmati Imre), krónikáink Vazul hagyományairól (Drakó Jenő), valamint az avarok és a honfoglaló magyarok ütő-, ill. vágófegyvereiről (Hidán Csaba László). Az igényesen szerkesztett és gazdag képmelléklettel ellátott kötettel tehát tovább bővült az avar és a magyar őstörténettel foglalkozó munkák száma, s ez a jelen esetben sokban köszönhető a fennállásának negyedszázados évfordulóját ünneplő Marcali Városi Helytörténeti Múzeum lelkes gárdájának is.