Új Szó, 1998. május (51. évfolyam, 100-123. szám)

1998-05-14 / 109. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1998. MÁJUS 14. PANORÁMA - H IRDETÉ S 7 Beszélgetés Kubička Kucsera Klára művészettörténésszel az építészek nemzetközi szakmai tanácskozásáról Milyen lesz ajövő tetője? Pozsony. Az ötödik hom­lokzat, vagyis ajövő tetőjének kérdéseivel fog­lalkozó építészeti tanács­kozás lesz május 19-én Po­zsonyban. A nemzetközi szimpózium szakmai elő­készítője Kubička Kucsera Klára művészettörténész. Őt kérdeztük a rendez­vényről. TALLÓSI BÉLA Miért van ma szükség arra, hogy szakmai tanácskozás szintjén foglalkozzunk a ház­tetőkkel? A megváltozott helyzet miatt. Mint ismeretes, az elmúlt negy­ven-ötven évben a lapos tető volt nálunk az abszolút norma, az állami szabványok nem is foglalkoztak a sátortetővel. Oly­annyira nem, hogy 1972-ben megszűnt a tetőfedő iparosok képzése, s attól kezdve nálunk sem cserép- sem bádogtetőfe­dést nem oktattak. Teljesen megszüntették ezt a szakmát. A mi lapos tetőink azonban nem hasonlítottak az eredeti elkép­zeléshez, vagyis azokhoz a te­tőkhöz, amelyeket a funkcio­nalista . építészet honosított meg. Az eredeti funkcionalista házak három-négy emeletesek mindössze, és szintről szintre te­tőteraszok kialakításával oldot­ták meg a külső és a belső tér összekötését. A lapos tetők tehát olyan teret védtek, ahol lakni le­hetett, illetve olyan felületek voltaic, ahol zöld területeket le­hetett kialakítani. Nálunk a funkciónak megfelelő tető volt csupán, tehát az épületnek egy­fajta csonka befejezése valami­féle nem jó szigetelőanyaggal. Ez a megoldás nem szép, mi több, építőiparilag is rosszul ki­vitelezett. Az emberek nem is nagyon szerették. Szerencsére a mai napig él bennük az igény, hogy városuk vagy falujuk újból megtalálja saját építészeti iden­titását. De ha megszűnt a szakma, ki fog tetőt építeni? Amikor újra lehetőség nyílt a sá­tortetők építésére, gyakorlatilag nem volt mesterember, aki cse­rép- vagy bádogtetőt tudott vol­na felhúzni. Ezen a helyzeten változtatott az újonnan alakult tetőfedők céhe, amely megkezd­te a fiatalok képzését, s amely­nek jelenleg több mint száz tag­ja van. Fokozatosan létesültek vállalatok, amelyek képesek új­ból tetőket fedni. A szakmát se­gíti a tetőfedők olimpiásza is, amelyet eddig két ízben rendez­tek meg, s amelyen a legjobb szakmai eredményeket jutal­mazták. Örömmel mondom, hogy mára kialakult egy nagyon jó szakamai színvonalon dolgo­zó iparosréteg. Milyen témákkal foglalkozik majd a szimpózium? Úgy igyekeztem összeállítani a programot, hogy az előadások a tetőípétés új területeit érintsék. Mint például a regionális építé­szetet. Megpróbáljuk majd meg­határozni, mit is tartunk ma re­gionális építészetnek, amelyet nem lehet azzal elintézni, hogy a népi építészetből vesz át for­maelemeket. Ez azért nem lehet meghatározás, mert nincs egy­séges népi építészet. Tájépíté­szet van, amelyet a jellegzetes építőanyagok használata, vala­mint a helyi éghajlat, a helyi kul­túra formált, alakított ki. Azért fontos erről szólni, mert megje­lentek nálunk a külföldi, köztük A panelházakra is si­keresen építenek rá egy-két emeletet. az alpesi tetők. Annak merev nyerge azonban egészen idegen a mi környezetünkben. Ott azért született meg, hogy a sok hó le­csússzon róla. Nálunk csak egy értelmeden esztétikai elem. Azt hiszem inkább saját öröksé­günkhöz kellene nyúlnunk, hogy megőrizzük a délvidék ar­culatát. Beszélünk továbbá az ökológiai vonatkozásokról is. Tudjuk, hogy minden sivár ház­tető bővíti, sokszorosítja azt a si­vatagot, amely a földgolyón lé­tezik. Ľubomír Mrňa szlovák építész írja egyik cikkében, hogy a volt Csehszlovákia területén ' / s MÄ ,-• évenként hat négyzetkilométer sivatag keletkezett a lapos te­tőkkel. Az új megoldások lehe­tővé teszik, hogy a tetőkön te­rasz- és tetőkertek kialakításá­val zöldfelületek létesüljenek. Szólunk a napkollektorokról is, amelyek különösen Dél-Szlová­kiában lehetnek hathatósak. Ezekkel kapcsolatban nemcsak a műszaki megoldásokról, ha­nem az építészeti, esztétikai szempontokról is szólni kell. A tanácskozás további témaköre a már létező háztetők belső ki­használásának kérdése. A nyu­gat-európai országokban a régi padlásterek 65 százalékát mára beépítették. Nálunk ez az arány 13-14 százalék. Holott a régi ge­rendás, faszerkezetű padláste­reket hangulatos, szép munka­terekké vagy lakásokká lehet át­alakítani egy vagy akár két szinten is. S ez nemcsak a régi, történelmi épületek esetében A nemzetiségi kérdés gyakran politikai manipulációk tárgya Beindult a kisebbségkutató műhely ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ A Kárpát-medencének és a szé­lesebb értelemben vett közép- és kelet-európai régiónak hagyo­mányosan súlyos politikai-társa­dalmi tehertétele a rendkívül összetett nemzetiségi-kisebbsé­gi kérdés. Az a rendszerváltás kezdetén általánosan elteijedt A cél: kiküszöbölni az eddigi elszigeteltséget és duplicitást. meggyőződés, hogy a demokra­tikus átalakulás jelentősen elő­segíti a megoldást és minimális­ra csökkenti az államnemzetek közötti feszültséget, nem igazo­lódott be. A nemzetiségi kérdés a korábbiakhoz képest is gyak­rabban válik politikai manipulá­ciók tárgyává. Fennáll a veszély, hogy a kérdés lényeges, érdemi részeit elfedi a pártpolitika, a valóságnak csupán deformált képe jelenik meg, s ennek követ­keztében a kérdések kezelésé­ben-megoldásában tovább hal­mozódnak a történelmi mulasz­tások, sőt újabb torzulások kö­vetkezhetnek be. A sokrétű nemzetiségi kérdés összehangolt tudományos kuta­tását kívánja szolgálni a Magyar Tudományos Akadémia Kisebb­ségkutató Műhelye, amelynek ünnepélyes megnyitója április 27-én zajlott Budapesten. A mű­hely kialakításának és működte­tésének egyik célja kiküszöbölni a Magyarországon és a szom­széd országokban végzett ki­sebbségi tárgyú kutatások leg­főbb hibáját - az egymástól való elszigeteltséget. Az eleve indiszciplináris megközelítést igénylő kisebbségkutatás a szűk intézeti keretekben mozgó, s épp ezért sok esetben parciális, s általában alulfinanszírozott ku­tatásszervezési háttér miatt sem volt képes számos fontos kér­désben számottevő eredménye­ket felmutatni. Az MTA Kisebb­ségkutató Műhelye olyan három éves interdiszciplináris program beindítását tűzte ki célul, amely három nagy témakörben aplikatív és összegző jellegű munkák megszületését kívánja elősegíteni. Megpróbálja össze­fogni és a legfontosabb témakö­rökben koordinálni a Magyaror­szágon és a szomszéd országok magyar társadalomtudományi kutatóhelyein folyó kutatáso­kat, s fiatal kutatók bevonásával új kutatási programok beindítá­sát is feladatának tekinti. A Műhely programjaiban a kö­vetkező intézetek vesznek részt: Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézet, Ma­gyar Tudományos Akadémia Szociológiai Intézet, Mamagyar Tudományos Akadémia Föld­rajztudományi Intézet, MTA Nyelvtudományi Intézet, MTA Politikai Tudományok Intézete, MTA Konfliktus Kutató Köz­pont, MTA Néprajzi Kutatóinté­zet, MTA Regionális Kutatások Központja, Teleki László Alapít­vány, Közép-Európa Intézet, Re­gionális és Antropológiai Kutató Intézet - Csíkszereda, Mercurius Társadalomtudomá­nyi Kutatócsoport - Pozsony, Fórum Intézet Etnológiai Köz­pont - Komárom. A Műhely által támogatott első programok a Angolul is kiadják a kutatási eredmények összegzését. következők: Kisebbségi konflik­tusok, megoldási alternatívák Kelet-Közép-Európában (Glatz Ferenc); A magyarországi ci­gányság helyzete (Kemény Ist­ván); Identitásváltás és nyelvi asszimiláció a székelyföldi és a csallóközi tömbmagyar régiók­ban (Bíró A. Zoltán, Gyurgyík László); A határon túli magyar kisebbségek jogi helyzete 1989 után (Bíró Gáspár, Gyurcsík Iván); A kelet-közép-európai magyar kisebbségek történeté­nek kronológiája (Bárdi Nán­dor); Kelet-közép-európai ki­sebbségi autonómiatervek és működő kisebbségi autonómiák Nyugat-Európában (Joó Ru­dolf); Etnokulturális mentali­táselemzések a magyarországi kisebbségek körében (A. Ger­gely András); Szlovákia etnikai szerkezetének változásai a 15. századtól napjainkig (Kontra Miklós); Komárom-Komárno, a kettéosztott város (Tamás Pál); A határon túli magyarság a ma­gyar kül- és belpolitikában 1976-1996 (Szarka László); A magyarországi kisebbségi ön­kormányzatok kialakulásának és működésének dokumentu­mai (Eiler Ferenc, Szesztay Ádám); Interetnikus kapcsola­tok Dél-Szlovákiában (Liszka József). A kiemelkedő jelentőségű kuta­tási eredményeket a program­ban részt vállaló intézetek folyó­iratai segítségével, ill. évente három-négy könyv megjelente­tésével tervezik közreadni. A legfontosabb kutatási eredmé­nyeket angol nyelven is megje­lentetik. (szl) Az elmúlt negyven-ötven évben a lapos tető volt nálunk az abszolút norma. 1972-ben megszűnt a tetőfedő iparosok képzése, s attól kezdve nálunk sem cserép- "sem bádogtetőfedést nem oktattak. Tel­jesen megszüntették ezt a szakmát. (Dömötör Ede felvétele) oldható meg. A gyakorlat azt mutatja, hogy a panelházakra is sikeresen építenek rá egy-két emeletet, s ez gazdaságilag is megéri, hiszen ily módon ol­csóbban juthatunk új lakások­hoz. A legújabb trendekről is szól­nak majd az előadók? Lesznek olyan beszámolók is, amelyek az új formanyelvvel és az új építészeti stílusokkal is­mertetnek meg. Szó lesz az or­ganikus építészetről, amely va­lóban alkotó módon dolgozik a tetőszerkezetekkel, mégpedig úgy, hogy a hagyományból kiin­dulva keresi az új megoldáso­kat. Budapestről Ekler Dezső, Kassáról Pásztor Péter ad elő a témában. Vendégünk lesz a stuttgarti Günter Behnisch, aki üvegtető-szerkezeteivel vívott ki elismerést, s a legjobb nyugat­európai építészek közé tartozik. Samaria '98 ­Régi Zenei Napok Somorja. Ma este 19.30-kor a zsinagógában IV. Károly udvari zenéje csendül fel a prágai KVINTERNA előadá­sában. Holnap ugyancsak a Régi Zenei Napok részeként a zeneiskolá ban Haydn-, Bach-, Händel-, Mozart-mű­vek csendülnek fel Boros Zsófia (gitár), Érdi Tamás (zongora), Dudás Andrea (ének), Zsapka József (gi­tár), valamint a Kopelman trió előadásában, (t) Kiállítás Dévényi Sándor munkáiból Pozsony. A Magyar Köztár­saság Kulturális Intézetében május huszonkettedikéig még megtekinthető a Dévé­nyi Sándor-építész című kiál­lítás. Dévényi Sándor a ma­gyar organikus építészet ki­emelkedő személyisége. A pécsi születésű építőművész meghatározó mértékben hoz­zájárult Pécs városának jel­legzetes építészeti arculatá­hoz. A kiállítás Dévényi Sán­dor színes, sokarcú építészeti alkotásaiból mutat be néhényat. (ú) A kiállításon is látható egyik Dévényi-épület SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Trubadúr (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Háztűznéző (19) KIS SZÍNPAD: Szerencsétlen gyilkos (19) BORODÁČ SZÍNHÁZ - KASSA: Üvegre festve (19) JÓKAI SZÍNHÁZ - KOMÁROM: Fekete gyémántok (10.14.30) THÁLIA SZÍNHÁZ - KASSA: Kár, hogy ká (19) MOZI POZSON Y HVIEZDA: A vasálarcos férfi (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Rivers of Babylon (cseh-szlov.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Gumifejűek (am.) 16. 18. 20 CHARLIE CENTRUM: Palmetto (am.) 17 Titanic (am.) 14.30, 17, 19.45 Rivers of Babylon (cseh-szlov.) 17,18, 21 A múlt nyár édes játékai (cseh) 19.00 Ringlispilesek (cseh) 19.15 KASS A DRUŽBA: Szféra (am.) 15.30, 17.45, 20. TATRA: A játékos (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Titanic (am.) 16, 19.30 ÚSMEV: A vasálarcos férfi (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Emma (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKI A LÉVA - JUNIOR: Titanic (am.) 16, 19.30 LÉVA - SLOVAN: Szökevények és vádnorok (szlov.) 19 ROZSNYÓ - PANORÁ­MA: Palmetto (am.) 16.30, 19 FÜLEK: Alul semmi (am.) 19 ZSELÍZ - SZPUTNYIK: Spice world (ang.) 19 Samôt Roht fotói a Párkányi Városi Galériában Elfojtott kiáltások ZALABA ZSUZSA Az érsekújvári Thor Tamás (mű­vésznevén Samot Roht) Nem ki­szállás, végállomás! című fotó­kiállítása május tizenegyediké­től két héten át tekinthető meg a párkányi Városi Galériában. A huszonöt éves fotográfus tárla­tával kétségkívül az experimentáció, a fotószendvics és a kombinált technika rejté­lyes trükkjeit ízlelgeti. Huszon­három alkotásán a megkettőzött személyiség, az emóció, a vízió és a szorongató realitás ütközik. Négy képből álló sorozatával a nagy hírű Andy Warhol életmű­ve előtt tiszteleg. Egyénien meg­fogalmazott, kaotikus, absztrakt és reális világokból áll e tárlat­anyag. „A képeim halk suttogá­sok és elfojtott kiáltások harmó­niáját és diszharmóniáját tükrö­zik - mondja a fiatal fotográfus. - A lelki útkeresés és az újabb ki­fejezési formákra való törekvés egyaránt helyet kap alkotásaim­ban. A kísérletezés állandó moz­gásban tartja a fantáziámat. Re­gionális, országos és nemzetkö­zi fotóversenyeken (Amfo, Diafoto, Fotofórum, Képzőmű­vészeti Spektrum) veszek részt, hogy időnként meggyőződjem arról is, hogy jó úton járok, és amit alkotok, éppúgy értékelhe­tő, mi több, értékteremtő, akár a klasszikus alkotások." Thor Tamás a pozsonyi Komenský Egyetem jogi kará­nak végzős hallgatója. Első önálló tárlata 1995-ben volt Nagyfödémesen. Azóta többek között Érsekújvárott, Füleken, Bazinban, Nagysurányban és Zsolnán találkozhattunk képei­vel. A szorongató realitás. Samot Roht felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom