Új Szó, 1998. április (51. évfolyam, 76-99. szám)

1998-04-24 / 94. szám, péntek

ÚJ SZÓ 1998. ÁPRILIS 23. GAZDASÁG - HIRDEtÉS - NaPtáR 7 Beszélgetés Verebes Istvánnal, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház igazgatójával, rendezővel Erkölcsi kötelesség elfogadni Verebes István az elmúlt 30 év során volt szerkesztő a televízióban, főmunkatárs a rádióban, színész, rendező, újságíró, ám Komlós János halálát követően elsősorban kabarékonferansziéként lopta be magát milliók szívébe. Öt éve nem dolgozik már a rádióban, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház igazgatójaként elsősorban vidéken él. ZSEBIK ILDIKÓ Egy szerencsés találkozás apropóján mostanság Kassán is gyakran megfordult. Ő volt két évvel ezelőtt Katona Jüzsef sokat vitatott Bánk bán-jának a rendezője, s a legutóbbi Csehov-előadás immár 72. rendezése. Hogyan jött létre a nagy találkozás Verebes István és a kassai Thália Színházt között? Kisvárdán a határon túli magyar színházak seregszemléjén zsűritagként láttam őket először. Miután épp nem volt rendezőjük, felkértek, dolgozzam velük. S mert meglehetősen erőszakosan ostromoltak, eljöttem, és nagyon jól éreztem magam. Ezek a rendkívül fogékony, figyelmes, leleményes emberek nagyon komolyan veszik ezt a pályát. Másképp értik a színházak, mint otthon. Mindenki azért dolgozik, hogy a kultúra eme pici sejtjét életben tartsa, pedig fizettségük, státuszuk - az anyaországban élő vidéki színészekhez képest is - összehasonlíthatatíanul alacsonyabb. Hogyan lesz Magyarországon egy országos hírű emberből vidéki színiderektor? A történet eléggé prózai. Bár pesti gyerek vagyok, negyvenes éveim derekán egyszercsak úgy éreztem, megutáltam Pestet. Eredetileg Zalabérben kívántam letelepedni, ahol vagy egy családi nyaralónk. De mert közben megérkezett a nyíregyházi polgármester felkérése, hogy álljak színházuk élére, úgy éreztem, annyiszor bíráltam már a különféle vezetést, hogy egyszerűen erkölcsi kötelességem ezt a kihívást elfogadni. Bár nem választottam rosszul, hiszen sohasem zaklattak, mindig legjobb belátásom szerint vezethettem a társulatot, mára elfáradtam, ezért úgy döntöttem, ez az utolsó évadom az igazgatói székben. Tudja, én meglehetősen individualista vagyok, nem szeretem a közösségeket, társulatokat, szerveződéseket. Meggyőződésem, hogy ezek néhány év alatt elfáradnak. Nem vagyok már fiatal. Tíz-húsz évnél több már aligha van hátra, ezért ezeket a még rendelkezésemre álló éveket szeretném értelmesen leélni, csak olyasmivel foglalkozva, ami örömet szerez. A menekülés útvonalát már ki is találtam, csak a módjával vannak még - egzisztenciális okokból - gondjaim. Adná Isten, hogy a színház nélkül is meg tudnék élni! Legszívesebben „kivonulnék a társadalomból", és egy számítógép előtt ülve írnék. Naplót, memoárt, színművet, bármit. De hát van három gyermekem. A 20 éves fiam rendezőnek készül, a 18 éves lányom színésznői álmokat dédelget. (Csak remélhetem, hogy mindkettő egyszer jobb belátásra tér.) Mostani házasságomból - másfél éwel ezelőtt - született egy fiam, amolyan hagyatékféle leendő özvegyemnek. Elsősorban miattuk nem fordíthatok hátat a színháznak mindaddig, amíg ott „piacom van". Nekem tehát folyamatosan teljesítenem kell ahhoz, hogy újabb felkéréseket kapjak. Vannak még beteljesületíen színházi álmai? Velem annyi minden történt már az elmúlt 50 év során, hogy túl sok vágy nem maradt bennem. Talán a Hamlet volt az utolsó, de az elmúlt évadban azt megren„Elsősorban erkölcsi válságról van szó". (Somogyi Tibor felvétele) dezhettem. Esetleg szívesen foglalkoznék Arthur Miller Bűnbeesés után című darabjával, dolgoznék Básti Julival és Szervét Tiborral. De nem mindenáron!. Ha jól emlékszem, önnek többek között Friderikusz Sándorral is volt sajtóvitája. Mi a véleménye a Fridi-jelenségről? - Véleményem meglehetősen ambivalens. Amíg műsoraiban egyensúlyban volt a „talk" és a „show", a legtehetségesebb tvszemélyiségek egyikének tartottam őt. Amit viszont most képvisel, az egyszerűen kártékony. Gátlástalanul torzít, azt sugallja a fiataloknak, hogy a siker egyfajta erőltetettséggel egyenlő. Ez bosszant, irritál, mégis mindig megnézem, mert kortünet. Meggyőződésem egyébként, hogy nézettsége jóval magasabb, mint tetszési indexe. Hogyan vélekedik Verebes István egy másik kortünetről, a misztikáról? - Engem a nem materialista dolgok létezése nem foglalkoztat. Egyébként Istenhívő ember vagyok, akinek szent meggyőződése, hogy Isten zárja el a titkokat előlünk, mert azokhoz nincs közünk. Ami igzán fontos számomra: hogy bennem és környezetemben rend legyen! Végezetül engedjen meg még egy színházzal kapcsolatos kérdésts! Manapság sokan azt állítják, hogy a magyar színjátszás válságban van. Ön is osztja ezt a véleményt? - Igen. Természetesen nem minőségi, hanem elsősorban erkölcsi válságról van szó. De nemcsak a színházban, hanem az élet minden területén. Mert társadalmunkban rengeteg a korrupt ember, a szakértelmet nélkülöző vezetés. Az összefonódások kapcsán sokszor már előre le vannak osztva a lapok, miközben hatalmas pénzek folynak el értelmetlenül. Csak egy példa: a határon túli magyar közösségekben 15 magyar színtársulat létezik. Fenntartásukhoz másfél magyarországi társulat költségvetése elegendő lenne. Ha a Magyarországon elherdált pénzek a határon túl élő magyarság kultúrájába, iskolaügyébe folynának be, nem lenne sziikségh államközi egyeztetésekre, alapszerződésekre. Máris biztosított lenne a magyarság jövője. Mert jó lenne végre tudatosítanunk: nincs más értékünk, mint a történelmünk, kultúránk, hagyományaink, nyelvünk. És ezek megőrzése létérdekünk! •••••MK SZÍNHÁZ FLHHHHHI SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Andersen (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Ha asszony kezében a gyeplő(19) KIS SZÍNPAD: Szentivánéji szexkomédia BORODAČ SZÍNHÁZ KASSA: A bolygó hollandi (19) JÓKAI SZÍNHÁZ - KOMÁROM: Fekete gyémántok(19) THÁLIA SZÍNHÁZ GÖMÖRHORKA: Kakukkfészek (19) MOZI POZSON

Y HVIEZDA:

Rivers of Babylon(szlov-cseh) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Lesz ez még így se(am.) 15.30,18, 20.30 MLADOSŤ: Hullámtörés (dán) 16.30, 19.30 CHARLIE CENTRUM: Szarajevó (am.) 17, 21 Flubber - A szórakozott professzor (am.) 15, 17 Vertigo(am) 19 Csendes öröm(szlov.) 19.15 Varázsló(am.) 18, 20.30 Hét év Tibetben(am.) 17.30, 20.30 KASSA DRUŽBA: Palmetto(am.) 15.30, 17.45, 20.00 TATRA:Lesz ez még így se(am.) 15.30, 18, 20.15 CAPITOL: Boldogító nem (am.) 15.30,18, 20.15 ÚSMEV: Titanic(am.) 16,18.15, 20.30 IMPULZ: Az angol beteg (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKI

A DUNASZERDAHELY: Spice World (am) 17.30, 20 KOMÁROM: A gyűjtő 17, 19 NAGYMEGYER: A sakál(am.) 19 LÉVAJUNIOR: Amistad (am) 16.30, 19.30 SLOVAN: Híd a Kwai folyón(ang.) 19 ZSELÍZ: Álljon meg a nászmenet (am.) 19 ROZSNYO - PANORÁMA: Flubber- a szórakozott professzor(am.) 16.30,19 NAGYKAPOS: Titanic (am.) 19 A bevételt a zselízi kastély felújítására fordítják Jótékonyság és zene HORVÁTH GÉZA Az 1997 nyarán alapított Európai Bizottság a Zselízi Schubertkastély Megmentéséért és Fenntartásáért április elején tartotta első jótékonysági hangversenyét a zselízi művelődési otthonban, amelyet a bizottság alapító Hans Dieter Kiemle német zeneszerző megnyitott meg. Ezután Ulrike és Norbert Riccabona innsbrucki zongoraművész-házaspár Franz Schubert Zselízen komponált, illetve Esterházy Karolina grófkisaszszonynak ajánlott négykezes zongoradarabjaiból adott elő néhányat. A műsorban elhangzott: a B-dúr zongoraszonáta (D 617), a Két polonéz (D 599), a Nyolc variáció egy saját Asz-dúr témára (D 818), Két induló (D 819, Nr. 5 és 6) és az F-moll zongorafantázia (D 940). A remekbe sikerült előadáson a meghívott díszvendégek közül megjelent Dr. Ludger Buerstedde, Németország pozsonyi nagykövete is. A Bizottság évi két-három alkalommal szándékozik jótékonysági hangversenyt rendezni, amelynek bevételét teljes egészében a zselízi kastély felújítására fordítaná. Tudvalevő, hogy Franz Schubert 1818-ban és 1824-ben ebben a kastélyban tanította zongorázni és énekelni Esterházy János Károly gróf gyermekeit. A multikulturális nevelés fontossága és szükségessége A türelemtől a diákcseréig KÖBÖLKÚTI VARGA JÓZSEF Az intolerancia tobzódása valamint a nacionalista gyűlölködés őrülete közepette nemzet és nemzetiségek egymás közti jobb megismerésére talán némi alkalom nyílhat. Reménykedünk abban, hogy mindez nem csupán vágyálom marad, hanem valóság, természetes emberi megnyilvánulás. Egyes médiumok, sőt a tanítási órák humán tananyaga (anyanyelvi oktatás, történelem, földrajz stb.) rengeteg lehetőséget kínál a gyűlölet szítására, hiszen egy-egy tendenciózus mondat elhintése érzelmeket korbácsoló pszichikai traumát idézhet elő. S ez a „célratörő iparkodás" egészen az extrém véleménynyilvánításig is elfajulhat. Mennyi fölösleges és jelentéktelen dolgot tanulnak a diákok az iskolában, aminek a hétköznapi életben egyáltalán nem veszik hasznát! A tanítás folyamatában mind a mai napig évtizedek salakja gyűlt össze, amit semmiféle fennhangon meghirdetett ún. iskolareform nem tudott eltávolítani... Mert igazi, mélyreható politikai-társadalmi változás mindeddig nem is történt. A multikulturális nevelés - egy az újítási lehetőségek palettáján - némiképp ezeket a visszásságokat lenne hivatott kiküszöbölni. A kultúrák pontosabb feltérképezése és megismerése bizonyosan az egymás irányában is ható fokozatos „görcsoldáshoz" vezetne, vagyis hosszabb távon mindenképpen érzelmi közeledéssel járna. Heti két órában igazán nem lenne fölöslegesen megerőltető sőt rendkívül hasznos lenne az alap- és középiskolákban megismertetni a magyarok, romák, németek, csehek, lengyelek, ukránok és ruszinok kultúráját annál is inkább, mert a nemzetállam itteni eszméje csupán ábránd, utópia, hiszen a politológus Miroslav Kusý professzor szerint Szlovákiában minden ötödik ember nem szlovák nemzetiségű. A nemzetközi dokumentumokat viszont kormányberkekben - a nemzetiségi politika viszonylatában mégsem ismerik el. A kevésbé jelentős tantárgyak helyett - amelyek sokszor mindössze rutinmegoldásként építődnek az óratervbe - erősíteni kellene az együvé tartozás nemes gondolatát. A polgári neveléstan nehezen körülhatárolható tananyaga helyett például sokkal hasznosabb lenne bevezetni a Multikulturális nevelés című tantárgyat, s tantárgyi besorolását a jelen időszakban még az esztétikánál is fontosabbnak tartanánk. A nemzetiségi kultúra szempontjai esetében domináns szerep juthatna a folklorisztikának, a zeneirodalomnak, valamint a néprajzi sajátosságoknak is (népviselet, ételek, népszokások stb.). E tantárgy keretén belül közös kulturális fellépések szervezése erősíthetné a baráti kötelékeket, sőt aktuális lenne kapcsolatokat teremteni szlovák és nemzetiségi iskolák között, illetve felújítani a baráti kötelékeket, mi több, kialakítani a diákcsere hálózatot is. Mindennek a törekvésnek első láncszeme persze a kulturális értékek megismerése lehetne. Megfelelő összegyűjtött anyagok állnak rendelkezésre a multikultúra tárgyköréből, miközben az Iskolaügyi Minisztérium illetékesei részéről teljes az érdektelenség, még jó, hogy az e témakörrel foglalkozó személy fegyelmi megrovásban nem részesültek, így hát lassan beleuntak az öldöklő küzdelembe, merthogy tulajdonképpen minden lehetséges fórumon „lefújták" az ezzel a témakörrel foglalkozó anyaggyűjtést és publikációs tevékenységet. Pedig az egymás kölcsönös megismerésének aligha akad más kézzelfogható alternatívája. Az iskolákban pedig fel kellene ismerni valamennyi pedagógusnak, hogy a kultúrák változatossága, a megismerés teljessége és az ehhez esetlegesen csatlakozó nyelvismeret gazdagsága nyitottá teszi a gyermekeket. 3x2 jegyet nyerhetnek az előadásra, ha az UJ SZÓ elóKoncert lógót kivágják és elküldik kiadónk címére (Vox Nova a.s., Prievozská 14/A, 820 06 Bratislava) 1998. május 7-éig. A nyertesek nevét május 11-ei számunkban közöljük.