Új Szó, 1998. április (51. évfolyam, 76-99. szám)

1998-04-09 / 83. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1998. ÁPRILIS 9. KULTÚRA ­HIRDETÉS 9 Gömörhorkai könyvtár: a könyveket a lakosoknak adták, akik mégiscsak szeretnek olvasni Darabját húsz koronáért Meg áll-e a kezén, ha a lábán már nem tud? (Vlado Gloss illusztrációs felvétele) Az önkormányzat kiárusít­ja a gömörhorkai könyvtá­rat - érkezett a hír az 1340 lakost számláló rozsnyói járásbeli községből. Utána­jártam. KMOTRIK PÉTER Első utam a település művelődési házába vezetett. - A kultúrház tavaly ünnepelte 30 éves fennállását - tudom meg Nagy Bélánétóll, aki már nyugdí­jas, de még mindig a volt munka­helyén segédkezik.- Az intéz­ményt a gömörhorkai papírgyár működtette, amely néhány éve megszűnt - így az önkormányzat vette át az épületet, amelynek én fennállása óta dolgozója - „min­denese" voltam. A községi könyvtár 1967-ben költözött a kultúrházba. A gyár szakszerve­zete és a falu is évente támogatta, hogy új könyvek kerüljenek a polcokra. Tavaly az önkormány­zat döntése alapján az ifjúsági könyveket átszállítottuk a helyi magyar-, illetve szlovák alapisko­lába, a műszaki könyveket a pa­pírgyár új tulajdonosának, a Mölnlycke vállalatnak adtuk, a fennmaradó könyvek egy részét pedig a falu lakói vásárolták meg. Bevallom, úgy válogattuk az eladásra szánt műveket, hogy a legértékesebbek - több mint 900 kötet - mégiscsak megma­radt - vezet le a ház alagsorába, ahol fapolcokon sorakoznak a Jókaik, Mikszáthok, versesköte­tek és útleírások, sőt még az ere­deti könyvespolcok is megvan­nak. - Néhányan már szemet ve­tettek rá, de nem adtuk. Irénke néni szívesen beszélgetett velem, de a bezárásról nem kí­vánta elmondani a véleményét. A falu polgármestere ottjártam­kor éppen szolgálati úton volt, ezért helyettesét, Bodnár Sándor mérnök-vállalkozót kérdeztem: - Miért tartották szükségesnek a könyvtár bezárását? - Az volt a gond, hogy kevesen látogatták, sőt azt lehet monda­ni, már csak a könyvtárosnő járt be port törölni. Nem volt érdek­lődés a könyvek iránt - ma már nem olvasnak annyit az embe­rek, jobban szeretnek videózni, tévét nézni. Egyébként elavult, százéves, saláta-könyvek is vol­tak ott. A képviselők többször beszéltek a könyvtárosnővel, próbálja megoldani, hogy töb­ben látogassák a könyvtárat, de nem történt változás. Előfordult, hogy ki sem nyitott. Aztán a ki­használatlan helyiségre is szük­ség volt. Ezért döntött úgy a kép­viselőtestület, hogy meg kell szüntetni a könyvtárat. Az isko­láknak adott könyveket így a gyerekek naponta forgathatják, a műszaki könyvek is jó helyre kerültek, a többit pedig felkínál­tuk a polgároknak - darabját húsz koronáért. Megjegyzem, ha lesz rá igény, hajlandóak va­gyunk újra megnyitni a könyvtá­rat, eddig minden évben adtunk rá pénzt. A község „utolsó" könyvtá­rosnőjét, Csongovai Ajnácskát otthonában kerestem fel: - 1989-ben vettem át a könyvtá­rat, és tavaly ősszel adtam át az önkormányzatnak a mintegy hétezer kötetet. Hetente két dél­után tartottam nyitva, összesen nyolc órát. A gyártól eleinte 240,- koronát kaptam ezért. Ké­sőbb már annyit sem, de bejár­tam. Télen megtörtént, hogy otthon maradtam, és csak akkor nyitottam ki, ha bekopogott hozzám valaki -, mert nem volt megfelelő fűtés az épületben. Valóban nem sok látogató volt, de akadt olyan is, aki havonta egyszer jött be és tizenöt köny­vet kölcsönzött ki. Nem értem, miért kellett tönkretenni azt, ami már egyszer megvolt. Egye­sek szerint most más idők járnak - nem olvasnak annyit az embe­rek, mint régen - és a könyvtár­ból semmi haszna sincs a falu­nak. Hiába mondtam nekik, ha most felszámolják, később 4­szeresébe fog kerülni egy új léte­sítése. Az én véleményem az, hogy ott a kultúrának van helye és nem másnak. A kultúra ápolá­sa soha nem volt és nem is lesz nyereséges, arra áldozni kell. A volt könyvtár felszámolásáról szóló határozatot mind all ön­kormányzati képviselő megsza­vazta. Annak helyiségében ma a község vagyonát kezelő kft. iro­dája van. A kft. hatáskörébe tar­tozik: egy darab művelődési ház, benne egy darab vendég­látóipari üzemegység (kocsma ­már azzal együtt kapta a falu a papírgyártól), egy darab mun­kásszálló és egy darab strand­fürdő két darab medencével. A művelődési házban, amelynek sikerült felújítani a fűtési rend­szerét, az idei évben volt már egy könyvvásárral egybekötött Csemadok-évzáró, egy ingyenes gyermekelőadás, nőnapi kultúr­műsor, önkormányzati ülések, a tavaszi iskolai szünetben játszó­ház és néhány áruforgalmazó cég termékbemutatója. Nemrég jelentkeztek a Jehova Tanúi is, ott szeretnék megrendezni egyik összejövetelüket. Könyvtár nincs ugyan, de pezseg az élet... A BÖNGÉSZŐ nyertesei A Vasárnap 13. számában feltett kérdésre a héten 1027 helyes megfejtés érkezett. A beküldők közül tegnap P. Vonyik Erzsé­bet, a VASÁRNAP szerkesztője közjegyző jelenlétébén sorsol­ta ki a szerencsés nyertesek nevét. E héten az 500-500 koro­nát Bodor Katalin osgyáni, özv. Mayer Ferencné, sárosfai és Körtvély Mónika restei olvasóink nyerték. Gratulálunk! A helyes megfejtés: Somorján. (v) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Varázsfuvola(19) HVIEZ­DOSLAV SZÍNHÁZ: Ha az asszony kezében a gyeplő (19) KIS SZÍNPAD: Őrült nap(19) POZSONY HVIEZDA:Ahogyan lehet (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Csókgyűjtő (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Rózsaszín éle­tem (fr.,brit,belg.svajci) 15.15 , 17.30, 20 CHARLIE CENT­RUM: Titanic (am.) 15, 16.30, 19.45 Az esőcsináló(am.) 18, 20.30 Flubber - A szórakozott professzor (am.) 15, 17 Anastasia (am.) 16.30 Híd a Kwai folyón(brit) 19 Dušan Hanák rövidfilmjei (szlov.) 19.15 KASSA DRUŽBA: Ahogyan lehet(am.) 15.30,18, 20,15 TATRA: Spice World 15.30, 17.45 Bizonytalan jelentés a világ végéről 20.oo CAPITOL: G. I. Jane (am.) 15.30, 17.45, 20.15 ÚSMEV: A Sakál(am.) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Az angol beteg (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Ajáték(am.) 17.30, 20 KOMÁ­ROM - TATRA: Anasztázia(am) 16.00, 18.00 19 LÉVA - JU­NIOR: Lotrando és Zubejda(cseh) 16.30, 19.30 ZSELÍZ ­SZPUTNYIK: Alul semmi (brit)) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Betolakodó (am.) 16.30, 19 Megjelent a Katedra Bilincses iskolák VOJTEK KATALIN A gyerekek manipulálása minden parancsuralmi rendszer szerves része. Ez alól nem képeznek kivé­telt a legkisebbek sem - az agy­mosást sosem lehet elég korán kezdeni. Úgy látszik, napjaink­ban ismét visszatérünk ehhez a gyakorlathoz. Nemrég Vladimír Mečiar kassai látogatása alkalmá­val tartotta fontosnak egy óvónő, hogy a kormányfő iránti rajongá­sának demonstrálásához a gond­jaira bízott apróságok integető sorfala szolgáltassa a dekorációt. Az óvónő persze nem parancsnak vagy utasításnak tett ezzel eleget. Ő csupán azoknak az impulzu­soknak engedelmeskedett, ame­lyek itt vannak körülöttünk a le­vegőben, és hatásuk a DSZM po­zsonyi nagygyűléseinek hangula­tán mérhető le a legpontosabban. Már magyar vonalon is akadnak, akik tettre ösztönző felhívásként érzékelik ezt a hatást. Tardos­kedden, ahol a magyarok a la­kosságnak több mint 80 százalé­kát alkotják, és ennek megfelelő az óvodások nemzetiségi össze­tétele is, a gyerekek a „Slovák som a Slovák budem" kezdetű nótát fújják, mint erről a minap tévénézőkként is meggyőződhet­tünk. „Miért, talán nem szép ez a szlovák népdal?" - kérdezte az óvoda igazgatónője, amikor tele­fonon tudakoltam, vajon miért ezt énekelteti a magyar gyere­kekkel. Nem népdal ugyan, csupán az „Ég a kunyhó, ropog a nád" kez­detű népies műdal egyik elteijedt szlovák változata, de nem a zenei és esztétikai kvalitásaival van baj. A Kossuth-nótákat sem azért til­tották a Bach-korszakban, mert nem voltak elég szépek, ahogy a hegyen-völgyön zakatoló csasz­tuskákat sem tökéletes zenei for­májuk miatt preferálta az ötvenes évek kommunista diktatúrája. S hogy egy közelebbi példával él­jünk: az a törvény sem zenei és esztétikai érvekre hivatkozik, amely a magyar nemzeti himnusz nyilvános megszólaltatását tiltja Szlovákiában. Egy zenemű hiva­talos tiltásának vagy hangsúlyos preferálásának mindig politikai okai vannak, amelyeknek semmi közük a zenéhez. S mivel a Szlo­vák Nemzeti Párt politikai prog­ramját megvalósító oktatási tárca a szlovák hazafiságra és a szlovák nemzeti büszkeségre való neve­lést tartja elsődleges fontosságú­nak, s hangsúlyozza hivatalos do­kumentuma 'ban is, óhatatlanul felmerül a gyanú, hogy a dalba öntött szlov; k nemzeti hitvallás énekeltetésével az igazgatónő az aktuális politikai kurzusnak lá­ván messzemenően eleget tenni ­a gyerekek felhasználásával. Olyasmit énekeltet velük, ami nem igaz, legalábbis a gyerekek túlnyomó többségének esetében. S ha a „Slovák som a Slovák budem" netán a csöppségek iden­titásának jövőbeli alakulását óhajtja illusztrálni, amibe az igaz­gatónő ilyen módon is besegít, úgy méltán gyanúsítható tudatos manipulálással. Persze, szóra sem lenne érdemes az eset, ha ez a másik oldalon is ugyanígy működne. Ha olykor a szlovák óvodások is énekelnének magyar dalokat — akár az STV nyilvánossága előtt is. Ez azon­ban elképzelhetetlen a jelenlegi körülmények között. Akkor, ami­kor az oktatási minisztérium még a multikulturális programot is le­állítja, mert nem tartja kívánatos­nak, hogy a szlovák gyerek is tu­domást szerezzen a másságról, a hazai másnemzetiségűek kultú­rájának értékeiről és a másság to­lerálásának szükségességéről. Ha a tardoskeddi óvoda igazgató­nője mindenáron lihegő hűség­nyilatkozattal óhajtja megörven­deztetni följebbvalóit, ám tegye. De ehhez ne a gondjaira bízott 4­5 éves gyerekeket használja esz­közként. Különösen nem akkor, amikor a bizonyítványba írt ke­véske magyar szóért sorozatban váltják le a magyar iskolaigazga­tókat, és még a csapból is folyik az összehangolt kampány a magyar óvoda, a magyar iskola és minden ellen, ami a magyar gyerek iden­titástudatát erősíteni képes. Dunaszerdahely. A Katedra most megjelent új számának címlapja húsvéti hangulatot áraszt, a tartalma pedig több fel­figyeltető írást kínál az ünnepek­re. Bodnár Gyula Unterman cí­mű tárcájában azt elemzi, hogy oktatásügyükben az elmúlt nyolc esztendő során kevés olyan gya­korlati változás történt, amely a gyermek javát szolgálná. Sőt, megszaporodtak a gondok, egy­aránt nehezedve a családra, isko­lára, s végeredményben a tanu­lóra. Szilvássy József jegyzete a búcsi és bátorkeszi igazgatók le­váltását és a magyar tannyelvű iskolákra zúduló össztűz kap­csán azokról a sanda szándékok­ról ír, amelyek a bilincses iskolá­kat kívánják restaurálni. Albert Sándor tanulmánya azzal a kér­déssel indul, hogy a jogos sérel­mek felpanaszolásán kívül mit tesznek a pedagógusok azért, hogy szakközépiskoláink korsze­rű intézményekké váljanak? A szomszédos országok és a legfej­lettebb államok oktatási rend­szerének vázlatos áttekintését követően felsorolja a legfonto­sabb teendőket: Monotípusú is­kolák helyett a kombinált iskola­típusok létrehozását kell szor­galmazni, biztosítva az átjárha­tóságot, legalább az alsó évfo­lyamokban. Középiskoláink jog­alanyisággal rendelkeznek, le­hetőségük van hát arra, hogy el­készítsék saját programjukat és kialakítsák önálló arculatukat. Az áprilisi szám egyik legizgal­masabb olvasmánya Lampl Zsu­zsa Pedagógushűség című tanul­mánya, amelyben kutatások alapján arra keresi s adja közre a választ, hogy más értelmiségek­hez képest miért markánsabb a pedagógusok szakma iránti hű­sége. (-y-f) Egy zenemű hivatalos tiltásának vagy preferálásának mindig politikai okai vannak Mi leszek, ha nagy leszek? Rólunk van szó (Prikler László illusztrációs felvétele) közreműködnek: DÓRY JÓZSEF \ SZENTENDREI KLÁRI i I TÁRNÁI KISS LÁSZLÓ I / KOVÁCS APOLLÓNIA " ZENTAI ANNA HATVANI KISS GYÖNGYI \ MÁTHÉ OTTÍLIA Á \ D. FARKAS BÁLINT I j FÜRST PÁL 1 ' műsorvezető: HORTOBÁGYI JUDIT HUA MUSIC ART meghívja Önt ÓRIÁSI NÓTAGÁLA BUDAPESTRŐL SZÁLAI ANTAL és cigányzenekara r^fi®" Jp időpont és helyszín: U " POZSONY ISTROPOLIS KONGRESSZUSI KÖZPONT 1998. ÁPRILIS 20-án 19.00 óra jegyelővétel: ISTROPOLIS, Tel.: 07/ 52 64 939 és a CSEMADOK vb-án JÉGH IZABELLÁNÁL, Tel.: 07/ 364 440 Játsszon velünk! 3x2 jegyet nyerhet a nótaestre, ha április 16-áig elküldi a helyes választ alábbi kérdésünkre: Mi az Új Szó és a Vasárnap áprilisban zajló tavaszi játékának címe? A válaszokat postai levelezőlapon küldjék el címünkre: Vox Nova a. s., Prievozská 14/A, 820 06 Bratislava. A nyertesek nevét április 17-én közöljük. a helyszínen CD és MC árusítás MOZt

Next

/
Oldalképek
Tartalom