Új Szó, 1998. április (51. évfolyam, 76-99. szám)

1998-04-09 / 83. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. ÁPRILIS 9. KOMMENTÁR Lustálkodó Justitia PÁKOZDI GERTRÚD A mezőgazdaságot főként a fizetésképtelenségből eredő gon­dok sújtják. Az őstermelő nehezen jut megérdemelt pénzé­hez, ezért maga is eladósodik. Ilyen pénzügyi viszonyok köze­pette szinte csoda, hogy a mezőgazdaság úgy-ahogy műkö­dik. Persze, ha a földművelési tárca segítő szándéka nem ta­lálkozik a bankokéval, akkor a mezőgazdaság pénzügyi válsá­gából nehezen lesz kiút. És ez csak az érem egyik oldala, mert soha nem tudni, hogy a megtermelt gabonát drága pénzen tá­roltató földművest mikor rövidítik meg korrupt hivatalnokok. Olyanok, akik nem kevés pénzért adnak például gabonaki­viteli engedélyt akkor, amikor az országban éppen annyi ke­nyérnekvaló terem, amennyire előreláthatólag szükség lesz a következő termésig. Vagy mikor húznak ki a zsebükből (per­sze nem mindig hivatalos) közvetítői díjakat annak fejében, hogy eladják a megtermett búzát, árpát stb. Az egyik szlovák napilap ismét megszellőztette azt a jó kétéves esetet, amikor több mint ötszázezer tonna gabona vándorolt engedély nél­kül külföldre. És miután az Állami Számvevőszék ellenőrzése nyomán fény derült a botrányra, nehezen akadt gazdája a ha­zai gabonatartalékot is veszélybe sodró ügyleteknek. Áz ügy­ben két minisztérium - a földművelési és a gazdasági - volt érdekelt. A kormánygarnitúra illetékesei akkor az állami tar­talékok egy részének piacra dobásával vették elejét az egyéb­ként várható gabonabehozatalnak, ami szükségszerűen a liszt és a pékáru drágulását vonta volna maga után. Mint minden csoda, ez is három napig tartott. Egy ideig még cikkeztek róla, a kitartóbb újságírókat azzal intették le: ne dugják az orrukat az ügybe, mely politikai felhangokat kapott. Ducký volt gazdasági miniszter még a botrány kirobbanása előtt úgy „bukott", hogy gázipari vezérigazgató lett. Baco me­zőgazdasági miniszter simán megúszta a botrányt. Mára kide­rült: két minisztériumi kishivatalnok ellen indítottak büntető­jogi eljárást. Elviszik a balhét. Akár tíz évet is kaphatnak. Tap­solhatnánk a „bravúros" nyomozásnak, ha nem lenne nyilván­való: a kiviteli engedélyek osztogatása közben sok zsebbe ván­doroltak milliók. Justitia azonban tovább lustálkodik: a meg­vesztegetés vádját még senkire sem bizonyította rá... amelyben a magyarokról nem sok jó szó esik. Tibenský atya szerint ez a mű „épp úgy té­nyeken alapuló, magas művé­szi értékű, tudományos mun­ka, mint a bíboros úr többi műve, csak az a baj, hogy a magyarok mindig azt szedik ki belőle, ami nekik megfe­lel". A Barabások ügyében nem is jutottunk tovább, mert a titkár úr szerint „aki nem tud keresztényi módon kér­dezni, az nem érdemel vá­laszt". Ezen a véleményen le­hetett az a két nyitrai pap is, akik merő véletienségből épp ezt a prédikációs anyagot me­rítették a bíboros műveiből. És én tovább várom bűnbánó és megfélemlített magyar Ba­rabásként, mi lesz a sorsom, mikor kiállja pusztulásomat a keresztény szlovák nép. Mert mi, Barabások fene nagy jó­kedvünkben élőláncot alkotva táncoljuk körbe szülőfalvain­kat. Nem lehet bennünket le­váltani, megfélemlíteni, ezért kell a szószékről is isten ha­ragját kérni ránk. Szerencsére Nyitrától északra szép szám­mal laknak az üdvözültek, akiknek nem kell krisztusi kí­nokat elszenvedniük azért, hogy szlovákul imádkozhas­sanak. Mondjuk azt, hogy „Szabadíts meg a gonosztól!" Attól is, amely időnként fő­papok képében szokott kísér­teni. Ámen. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), MalinákIstván (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/700 869, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dare, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Szabadíts meg...! VRABEC MÁRIA Elmúlt a húsvétváró jóked­vem, amióta többedmagam­mal kikiáltottak Barabásnak. Egyfolytában azon gondolko­dom, hogyan juthatott Szlo­vákia legnagyobb tiszteletnek örvendő főpapja e kereszté­nyinek egyáltalán nem mond­ható következtetésre. És va­jon mely szent könyvben van megírva, hogy a feltámadás egyben támadás? Gondoltam, a legilletékesebbeknél, a Nyitrai Püspöki Hivatalban próbálok érdeklődni, miként lehetséges, hogy kizárólag a szlovák Jézusoknak kívánunk feltámadást, a magyar Bara­básoknak keresztrefeszítést. Mindezt csak a bíboros titká­rától, Peter Tibenskýtôl tud­tam megkérdezni. Azt mond­ta, a papok a bíboros művei­ből azt használják fel a homüiák megírásakor, amit jónak látnak. Szerinte a bíbo­ros nem úgy értette a dolgot, ahogy a magyarok elferdítik, s „el tudom-e képzelni egy ilyen istenfélő emberről, hogy ilyesmiket írna?". Mondtam, hogy el, mert olvastam Korec bíboros Az egyház Szlovákia történetében című művét, - Az ön egészségi állapota nagyon leromlott. Ezentúl nem dohányozhat, nem ihat alkoholt és nem figyelheti a választási kampánytl (Peter Gossányi karikatúrája) A feltámadás ténye megtanít minket arra, hogy van értelme küzdeni Tegyünk is valamit! Az egyházak szerepe a ma­gyar kisebbségi közössé­gek szellemi és gazdasági építésében címmel konfe­rencia volt Budapesten. Ezen részt vettek a hatá­ron túl élő magyarok egy­házi képviselői is. A konfe­rencia szervezői dr. Tör­zsök Erika, a HTMH elnö­ke és dr. Tabajdi Csaba po­litikai államtitkár voltak. ZSIDÓ JÁNOS A tanácskozás első témaköre az oktatás volt. Kimondottan egy­házi iskolák csak Magyarorszá­gon és Szlovákiában találhatók. Másutt, így Erdélyben, Kárpát­alján, a Délvidéken inkább csak egyházi gondozásban levő árva­házak, gyermekotthonok, kollé­giumok és különböző hittudo­mányi intézetek vannak. Esetleg intenzívebb hitoktatás folyik egyes iskolákban. Szlovákiában kb. 200 egyházi iskola van, ebből 12 magyar nyelvű. A magyar egyházi isko­lák érdekes színfoltot hoztak a tanulóifjúság életébe, a szülő és a diák választhat, hogy állami vagy egyházi magyar iskolába akarja-e járatni gyermekét. A Palócföldön alakult magyar egy­házi kisikolák pedig fontos ma­gyarságmegőrző feladatot is tel­jesítenek. Tudjuk, ezen a terüle­ten kevés a magyar iskola. Új magyar állami iskola nem jöhe­tett létre, de egyházi igen. így ott, ahol eddig reménye sem volt annak, hogy magyar iskola alakuljon, újból magyarul tanul­hatnak a gyerekek. Természete­sen problémák is vannak. Elő­ször is anyagi jellegűek, hiszen az állam kevesebb pénzt juttat az egyházi iskoláknak, mint az államiaknak. Az egyházak pedig nálunk olyan rossz anyagi hely­zetben vannak, hogy nem tud­ják fenntartani az egyházi isko­lákat. További gond a megfelelő pedagógusok hiánya; az egyhá­zi iskolában olyan pedagógus­nak kellene tanítani, aid hívő ke­resztény, szakmailag felkészült, a keresztény erkölcs szerint él, vallását buzgón gyakorolja. Ilyen pedig nálunk kevés van. Mindezek ellenére egyházi isko­láink jó eredményeket mutat­nak fel, családias légkör uralko­dik bennük. A második témakör a szociális és karitatív munka volt. Az erdé­lyi és kárpátaljai előadókat hall­gatva elszorult a szívünk. Nagy­fokú szegénységről, nyomorról, utcán kolduló, elhagyott, csa­vargó gyerekekről számoltak Az erdélyi és kárpátal­jai előadókat hallgatva elszorult a szívünk. be. Az egyházak próbálnak segí­teni. Külföldi segítséggel gyer­mekotthonokban, árvaházak­ban gyűjtik össze ezeket a gye­rekeket. Az állam csak kis rész­ben járul hozzá ezeknek az in­tézményeknek a fenntartásá­hoz. A többit úgy kell összegyűj­teni. Ebben a munkában kiemel­kedő szerepe van Gergely István csíksomlyói pélébánosnak. Lát­ta az utcára került, csavargó gyerekeket, és megpróbált segí­teni rajtuk. Először a plébánián gyűjtötte össze őket, próbált ró­luk gondoskodni, iskolába járat­ta őket, de egyre többen lettek. Napjainkban több mint száz el­hagyott gyerekről gondoskodik. Létrehozta a Csibészek Alapít­ványt, ennek támogatásával épületeket szerzett, ahol lakhat­nak és tanulhatnak ezek a gye­rekek. Asztalos műhelyt és var­rodát hozott létre, ahol az isko­lát befejezők dolgozhatnak, pénzt kereshetnek, nehogy új­ból az utcára kerüljenek. Szinte emberfeletti a vállalkozás. De számos más erdélyi plébánost, szerzetesközösséget, lelkészt le­hetne említeni, akik és amelyek szervezik a segélyszolgálatot a legrászorulóbbak részére. Ahhoz, hogy az egyház segíteni tudjon, szüksége van anyagiak­ra. Ezért Erdélyben és Kárpátal­ján különböző gazdasági vállal­kozásokat hoznak létre az egy­házak. Kárpátalján pékségeket üzemeltetnek, így munkát tud­nak adni a munkanélkülieknek, a leginkább rászorulóknak pe­dig kenyeret osztanak. Erdély­ben az egyházak sokhelyütt ve­tőmagot adnak a gazdáknak, nyugatról használt mezőgazda­sági gépeket szereznek be ne­kik, különböző támogatásokat közvetítenek számukra. Húsvét reményében zárult a konferencia. Ahogy a sírból fel­támadt Jézus reménnyel töltöt­te el az aposotolokat, ugyanúgy minket is éltet a remény, hogy minden nagypéntek után hús­vétvasárnap következik, a szen­vedés és a halál után pedig az élet. A feltámadás ténye megta­nít minket arra, hogy van értel­me küzdeni, van értelme szen­vedni, hiszen Isten mellénk áll és valamilyen formában segít minket. Az a fontos, hogy ne csak sebeinket nyalogassuk, ha­nem tegyünk is valamit. Szedjük össze erőinket, használjuk ki le­hetőségeinket és előre nézzünk, ne pedig hátra. Ne a múlton ke­seregjünk, hanem a jövőt épít­sük. Ember, segíts magadon, Is­ten is megsegít. A szerző esperesplébános. TALLÓZÓ REŠPEKT Havel cseh államfő nem ellenzi, hogy a kisebbségi problémákat pozitív megkülönböztetéssel oldják meg Csehországban. Bár az ilyen intézkedéseket rendha­gyónak tekinti, mégis támogatja őket. A Rešpekt című hetilapnak Havel azt nyilatkozta: „Elvileg nem ellenzem az ilyen eljárást. Nem állítom, hogy mindenki egyenlő és ezért a kisebbségnek nem lehet előnyöket biztosítani. Bár az intézkedés rendhagyó és általában ideiglenes, bizonyos válsághelyzetekben alkalmaz­ható. Ha ügyesen, kiegyensúlyo­zottan és korlátozott időre veze­tik be, nem ellenzem. Gyakran megtörténik, hogy egy ilyen in­tézkedés segít javítani a kisebb­ségek rossz helyzetén.". Havelt a romákkal kapcsolatban kér­dezte a lap. A cseh romák egye­bek között követelik, hogy az ál­lam a pozitív diszkrimináció szellemében biztosítson nekik több helyet a rendőrakadémián. Ha több roma rendőr lesz, bizo­nyára a roma bűnözés elleni harc is nagyobb sikerrel kecseg­tet - mondják a romák. Elképze­lésüket sok cseh politikus támo­gatja. NOVÝ ČAS Lehet, hogy Dušan Pašek nem is önszántából vetett véget életé­nek? A szlovák jégkorongszö­vetség elnökének egyik barátja a Nový časnak nyilatkozva el­mondta: látta Pašek búcsúleve­leit. „Az írás alapján nem zárha­tó ki, hogy Pašek fizikai vagy szellemi nyomás alatt vetette papírra utolsó gondolatait". Egyes hírforrások szerint a volt jégkorongozónak anyagi gond­jai voltak. Néhány nappal az­előtt, hogy véget vetett életé­nek, állítólag 700 ezer schillin­get veszített egy bécsi kaszinó­ban, és több millióval .tartozott szlovákiai vállalkozóknak is. A rendőrség még nem zárta le a nyomozást. PRAVDA Leváltották az Andy Warhol múzeum igazgatóját, helyére a DSZM egyik járási alelnökét ne­vezték ki. A menesztett igazga­tónő kijelentette: meggyőződé­se, hogy azért távolították őt el, mert nem volt hajlandó csatla­kozni a DSZM-hez. „Még az év végén közvetett jelzéseket kap­tam, hogy ha a helyemen aka­rok maradni, lépjek be a DSZM­be. Ezt elutasítottam, bár tud­tam: a legtöbb helyen az állam­igazgatás alá tartozó kulturális intézményeket DSZM-tagok irányítják." SME Eugen Korda, a Nova TV pozso­nyi tudósítója úgy döntött, biz­tonsági okokból átköltözteti családját Prágába. A riportert a titkosszolgálat tartotta megfi­gyelés alatt, a közelmúltban pe­dig „valakik" összetörték vado­natúj autóját. Korda továbbra is Pozsonyban marad és végzi a munkáját, családja minimum a parlamenti választásokig Cseh­országban marad. OLVASÓI LEVELEK Milcor fizetnek a kötvényért? Nem értek egyet azzal a tény­nyel, hogy jelenleg csak a 70 év felettieknek fizetik ki a va­gyonalapi kötvényért járó pénzt. Becsapottnak érzem magam. Most úgy érzem, hogy a kezemben levő kötvény csak láthatatlan vagyont jelent. Fé­lek, hogy a vakok számlájára lesz írva. Senki ne vegye sér­tésnek a vak szót, ezen ugyan­is azt értem, hogy a kötvény értékéből senki (a 70 év alatti­ak közül) egy fillért sem fog látni. Igazságtalan a kormány részéről, hogy csak egy bizo­nyos korcsoportnak fizet. Rok­kantnyugdíjas vagyok, s van egy kiskorú gyermekem. Ezért még inkább fáj, hogy mint em­bert ennyire leírtak. Talán a 70 év alattiaknak nincs szükégük arra all ezer koro­nára? Úgy gondolják, hogy a fiatalabbak a levegőből is megélnek? A lelkem mélyén azért reménykedem, hogy egyszer eljön az az idő, ami­kor végre már nem az én bőrö­met húzzák le. Kovács Erzsébet Komárom Katona helyett szlcinhed Ki ne ismerné azt a gyerekjáté­kot, amelyet legszívesebben az iskolában játszanak a diákok, s melynek címe: Amerikából jöt­tem, mesterségem címere. A táb­lára felírják a mesterség kezdő­és utolsó betűjét, és a gyerekek mozdulataikkal utánozzák a mesterségre jellemző fogásokat. Nemrég az iskolában, ahol taní­tok, akaratlanul is szemtanúja voltam e játéknak. A tanulók egyebek között a következő mes­terségeketjellemezték: kábító­szercsempész, parlamenti képvi­selő, autótolvaj, milliomos, kábítószerélvező, szkinhed, test­őr, bankrabló. Hát, változnak az idők. Gyermekkoromban moz­donyvezető, katona stb. volt di­vatban. A gyermekjátékok köz­tudomásúlag mindig a felnőttek világát utánozták és utánozzák. Dr. Gugenberger Tamás Kotešová-Oblazov JEGYZET

Next

/
Oldalképek
Tartalom