Új Szó, 1998. április (51. évfolyam, 76-99. szám)

1998-04-06 / 80. szám, hétfő

Tévé és rádió EB ÚJ SZÓ 1998. ÁPRILIS 7. Kazinczy Napok lélegeztetőgépen Vegyes érzelmek JUHASZ KATALIN Kassa. Vegyes érzelmeket kel­tett a résztvevőkben és a nézők­ben egyaránt az elmúlt hétvé­gén megtartott Kazinczy Nyelv­művelő Napokon a péntek dél­utáni tudományos tanácskozás és a másnapi Szép Magyar Be­széd országos döntője. Egy nyelvészeti tanácskozáson, évforduló ide vagy oda, elég meglepő téma Petőfi költészete vagy 1848 irodalmi hagyomá­nyai. Ezért Dávid Gyula és Pomogáts Béla, a két egyébként jeles irodalmár eltévedt látoga­tók benyomását keltették. Vadkerty Katalin és Szathmáry István betegség miatt maradt tá­vol, és hiányzott Jakab István nyelvész is. Sértődés ne essék, de más által felolvasott írás nem egyenértékű a szerző személyes előadásával. Summa sumárum: unalmasra sikeredett ez a kon­ferencia, ezt bizonyítja a tömeg­nek egyáltalán nem nevezhető hallgatóság fokozatos elszállin­gózása is. Szombaton reggel a résztvevők irritáló utcazajban megkoszo­rúzták Kazinczy Ferenc dom­borművét és Márai Sándor em­léktábláját, majd kezdetét vette az országos kiejtési verseny döntője. Itt három kategóriában az alap- és középiskolások, illet­ve a szakmunkásképzők tanulói mérték össze erejüket. A két fel­adat szövegfelolvasás és saját szöveg alkotása volt, főleg ez utóbbi megítélésénél ütközött tanár és zsűri véleménye. A vá­lasztható témák némelyike ugyanis elég távol állt a verseny­zőktől, épp a már említett sza­badságharcos témákra gondo­lok. Szabómihály Gizella, a zsű­ri elnöke szerint még az apoliti­kus, például környezetvédelmi tárgyú írásokban is a frázisok, szópanelek és hangzatos közhe­lyek domináltak, önálló gondo­lat kevés akadt. Végezetül: velem együtt sokak számára nem világos, miért kell Kazinczy Napok néven egybe­kötni két egymástól merőben el­térő jellegű rendezvényt. Ezt fő­leg a verseny sínyli meg évről évre, mivel a rohamtempó miatt nem marad idő szakmai értéke­lésre, elemzésre, tanácsadásra, azaz a lényegre. Versenyző és felkészítője sokszor értetlenül, fejcsóválva, vagy éppen dühö­sen szitkozódva utazik haza. A rend kedvéért íme a győztesek névsora: I. kategória: 1. Jónás Viktória, 2. Novák Ágnes, 3. Csanda Máté; II. kategória: 1. Lax Judit, 2. Mihály Zita, 3. Blahó Éva; III. kategória: 1. Soóky Éva, 3. Bódi Krisztina. Talán majd jövőre, a kerek év­fordulón... Bízzunk benne, hogy új erőre kap ez a lélegeztető­gépre kapcsolt rendezvény és valódi nyelvápolás veszi kezde­tét Kassán. Ez a város megérde­melné... Grendel Lajos ötvenéves. A magyar irodalom egyik legfiiggetlenebben gondolkodó képviselője , A bölcs csakis remegve nevet" Eva Urbanová, napjaink egyik leghíresebb cseh opraénekesnője a New York-i Metropolitanben vendégszerepelt a múlt héten. Az előadás után „földije", Milos Formán gratulált neki. (ČTK-felvétel) 2 t ^i. H . SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Cosi fan tutte (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Váratlanul (19) KIS SZÍNPAD: Az elveszett levél (19) MOZI POZSON Y HVIEZDA: Titanic (am.) 16, 19.30 OBZOR: Air Bud (am.) 15.30 Bizonytalan jelentés a világvégéről (cseh) 18, 20.30 MLADOSŤ: Salo, avagy Sodoma 120 napja (ol.-fr.) 15.15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Titanic (am.) 15, 16.30, 19.45 G. I. Jane (am.) 18.15, 20.30 Flubber - A szórakozott professzor (am.) 15, 17 Anastasia (am.) 16.30 Metró (fr.) 19 Dušan Hanák rövidfilmjei (szlov.) 19.15 KASS A DRUŽBA: Spice World (ang.) 15.30, 17.45 Futó kaland (am.) 20 TATRA: Az esőcsináló (am.) 15.30,17.45,20.15 CAPITOL: G. I. Jane (am.) 15.30, 17.45, 20.15 ÚSMEV: A csókgyűjtő (am.) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Az angol beteg (am.) 16.15, 19.15 DÉL-SZLOVÁKI A DUNASZERDAHELY - LUX: Még visszatérhetsz (am.) 15.30, 17.30, 20 KOMÁROM - TATRA: Flubber - A szórakozott pro­fesszor (am.) 17, 19 GUTA - MOZI: Alul semmi (am.) NAGYMEGYER - SLOVAN: Négy szoba (am.) 19 ZSELÍZ ­SPUTNIK: Féktelenül 2: Teljes gőzzel (am.) 19 LÉVA-JUNIOR: A csókgyűjtő (am.) 16.30, 19.30 SLOVAN: Cop Land (am.) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Peacemaker (am.) 16.30,19 1978-ban negyedmagam­mal felföldi útra keltem. Somorján töltöttük az első éjszakát. Zalabai Zsig­mond lakásán találkoz­tunk a magyar értelmiség színe-javával. SZEGEDY-MASZÁK MIHÁLY Ekkor cseréltem eszmét először Duray Miklóssal és azzal a fiatal­emberrel, aldről Kósa László ba­rátom előre megmondta: figyel­jek rá, mert európai szellem, ki­től joggal várható a felvidéki magyar irodalom megújítása. Egy éwel később jelent meg a Hűtlenek. Amikor elkezdtem ol­vasni e kötet elbeszéléseit, azon­nal rendkívül közel éreztem ma­gamhoz Grendel Lajos művésze­tét. Főként azért, mert jellegze­tesen közép-európai író. Ma is szinte szó szerint emlékszem az egyik történetnek egy részleté­re: „Május elseje van, a felvonulás forgatagában a mi osztályunk az egyik szlovák iskola tanulói kö­zé keveredik. Pofon ütök egy srácot, mert véletlenül a nya­kamba löttyenti a fagylaltját. Megijedek, nem szoktam pofoz­kodni, annál sokkal gyávább va­gyok. De megúszom. A srác is megijed; legnagyobb meglepe­tésemre sírva fakad, pedig jó fej­jel magasabb nálam. Szégyel­lem magamat, érzem, hogy tü­zel az arcom; már-már megsaj­nálom őt. Akkor azonban gú­nyos hang vág nyakon. - Poznám ho. To je ten Maďar, Csaba. Megfordulok, és nem hiszek a szememnek. Szabó Pista az. (...) Te ganéj, mondanám, de ha­marjában nem tudom eldönte­ni, magyarul vagy szlovákul mondjam-e." A cím - Kövületek - roppant jel­Ha valaki európai szellemet keres a szlovákiai magyar irodalomban, Grendel Lajos életművével kell megismerkednie. (Nagy László felvétele) lemző. Azt sugallja, hogy Közép­Európában a nyugati történe­lem egyirányúsága kevéssé ér­vényesült. Olyan jelenségek ke­rültek egymás mellé, amelyek Angliában vagy Franciaország­ban különböző időszakokhoz tartoztak. Ez hátrány, amennyi­ben a társadalmi fejlődés egye­netlenségét eredményezi, de előny is, hiszen megnövelheti a kultúra súlyát. Amikor a Mozgó Világ bírálatot kért tőlem, magától értetődött, hogy az Éleslövészetről s a Gale­riről írtam, mert ezeknek a regé­nyeknek a világában éreztem otthon magamat. Sajátomnak fogadtam el azt a világot, amely­ben a nemzetiségek keverednek egymással, s ahol minden kiszá­míthatatlan, hiszen szinte mind­egy, miben is hisz az egyén, nincs folytonosság: „ami igaz volt tegnap, mára teljesen meg­változott." Ilyen helyzetben különösen ve­szélyes lehet a megszállottság, a tisztátalan fogalmakkal dobáló­zó pátosz. Ebben a folytonosság nélküli világban annak az író­nak a józansága a példamutató, aki nem tudja eldönteni, meny­nyire felelős a fönnálló helyze­tért. A folytonosság hiánya s kü­lönböző korok egymásbaját­szása különböző nézőpontok iránti megértést jelent. Olyan iróniát, mely nemcsak mások­kal, de önmagunkkal szemben is érvényesül. „A bölcs csakis re­megve nevet" - írta egykor Baudelaire, és e jellemzés illik Grendel műveire, melyekben az elbeszélő minduntalan érezteti, hogy nem különb másoknál. Fájdalmas az iróniája, mert nem fölülről néz a hőseire. Távol áll tőle az a tudat, hogy a másik em­ber azért esett el, mert ügyetle­nebb, erőtlenebb nála. Ebben a világban sem a múlt elemzése, sem a jövendőmondás nem ve­zet tanulsághoz, mert az egyén kiszolgáltatott, s a döntéseket mások hozzák. Vannak, akik úgy vélekednek, csakis egyetemes magyar iroda­lomban lehet gondolkodni. No­ha Grendel írásmódja kétségkí­vül szervesen kapcsolódik ko­rábbi magyar írók, így az 1900 körüli elbeszélők s Mészöly örökségéhez, iróniája elválaszt­hatatlan a kisebbségi sorstól. Léva nincs messze Érsekújvár­tól, ahol a magyar irodalom egyik legfüggetlenebben gon­dolkodó képviselője született. Ha valaki európai szellemet ke­res a szlovákiai magyar iroda­lomban, Grendel Lajos életmű­vével kell megismerkednie. Az ötvenedik születésnapon csakis azt lehet kívánni, minél töretlenebbül folytassa az ünne­pelt azt a tevékenységet, mely képzelet s árnyalt gondolkodás tekintetében a magyar irodalom legnemesebb hagyományának továbbvitelét jelenti. Múlt évi kiállításaiért Németh Ilona kapta a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának nívódíját A progresszív irány elfogadása TALLOSI BELA Dunaszerdahely. Pénteken dél­után ünnepélyesen adták át a Szlovákiai Magyar Képzőművé­szek nívódíját a Kortárs Magyar Galériában. A díjat, amelyet a ta­gok javaslata alapján öttagú ku­ratórium ítél oda, tavaly adták ki először. Odaítélhető életműért, az év legrangosabb kiállításáért, illetve kimagasló képzőművésze­ti, építészeti vagy művészettörté­neti alkotásért. Az átadás a Tár­saság hivatalos bejegyzésének dátumához - április harmadika ­kötődik. Az idén Németh Ilona vehette át a Szlovákiai Magyar Képzőművé­szek Társaságának nívódíját. Kubička Kucsera Klára művészet­történész, a kuratórium tagja ün­nepi beszédében arról szólt, hogy Németh Ilona 1990-ben kezdte alkotni az installációit, s az eltelt idő alatt nagyon sok ha­zai és nemzetközi sikere volt. Vesszőfutás című műve, amelyet '94-ben alkotott, tavaly a Varázs­lók reggele című rangos nemzet­közi kiállításon szerepelt Prágá­ban. Németh Ilona munkásságát Budapesten is figyelemmel kísé­rik. „A kuratórium a döntéshoza­talnál azonban csak a tavalyi munkáit vette figyelembe, mert az elmúlt évben is több jelentős installációt alkotott - mondta a művészettörténész. - A Feküdj le! - többfunkciós nő 1996-ban készült ugyan, de tavaly került be a budapesti Ludwig Múzeum állandó gyűjteményébe. További művei, amelyeket értékeltünk, a Söpörjük a szőnyeg alá!, amely Budapesten vált installációvá. A nagyon érdekes és megrázó Nő­gyógyászati magánrendelőt szin­tén Budapesten mutatta be Né­meth Ilona. Jelen volt a zsolnai galéria progresszív és alternatív kiállításain, 1996-ban a Paradig­ma nő című bemutatón a Vánko­sok installációt láthatta tőle a kö­zönség, majd tavaly a Férfi és nő között című kiállításon Csónak installációjával mutatkozott be. A somorjai At Home Galériában Bartusz Györggyel állított ki. A párkányi AtHIDaláson a Párká­nyi üdvözlet Kokoliának című munkájával szerepelt. Jelenleg a pozsonyi Városi Galériában, a Pálffy-palotában látható Lélegző padló című installációja, amely­lyel egy mesterségesen lélegző fehér lényt teremtett. Installáció­ja szenzorokkal reagál a nézőre és kommunikál vele. Németh Ilo­na az eszköztárát, amivel eddig dolgozott, hogy nemcsak a lát­ványra hagyatkozik, hanem munkáival több érzékszervre hat, még tovább fejlesztette. A Lélegző padló elkészítésével újabb színnel gazdagította a munkásságát, bizonyítva fejlődő­képességét is." Kubicska Kucsera Klára elmondta továbbá, hogy a kuratórium azt is Id akarta fejez­ni a döntésével, hogy a Szlováki­ai Magyar Képzőművészek Tár­sasága tudatában van a nyílt, modern, progresszív irányulás fontosságának. Németh Ilonát az ünnepségen ar­ról faggattam, milyen érzésekkel fogadta, vette át a nívódíjat. „Na­gyon váratlanul ért - mondta. ­Egyrészt azért, mert korainak ta­lálom, hiszen egy harmincöt éves képzőművész még nagyon a pá­lya elején van. Másrészt azért ért váratlanul, mert a szlovákiai kép­számomra ez pozitív visszajelzés..." (Somogyi Tibor felvétele) zőművészetben a túlnyomó több­ség más úton jár, vagyis az ural­kodó stílus más, nem az, amivel én foglalkozom. Meglepett tehát a zsűri döntése, de amikor meg­hallottam, hogy nekem ítélték a díjat, természetesen nagyon örül­tem. Jó érzéssel töltött el, mert úgy tapasztalom, hogy a mai vi­lágban nagyon kevés a pozitív visszajelzés. Az emberek inkább arról beszélnek, ha valakinek va­lami nem sikerül. A sikereket va­lahogy elhallgatjuk. Ez jellemző tágabb viszonylatokban, de a szlovákiai magyarság körében is. A díj számomra mindenképpen olyan visszajelzés, amely azt mu­tatja, hogy az a közeg, amelyből származom, tehát a szlovákiai magyar közeg elfogadta azt, amit csinálok. Sokáig úgy nézett ki, hogy ez nem így van. Tehát min­denképpen örülök a díjnak, még akkor is, ha arra gondolok, hogy a képzőművészet nem kisebbsé­gi. Csak egy képzőművészet van, és azon belül vannak sajátossá­gok. A minőségnek azonban mindig a nemzeti kategória fö­lött kell állnia. Természetesen, ha az ember onnan kap pozitív visszajelzést, ahonnan szárma­zik, az mindig nagy öröm. A Szlo­vákiai Magyar Képzőművészek Társaságának díját úgy fogad­tam, mintha a családomtól kap­tam volna dicséretet."

Next

/
Oldalképek
Tartalom