Új Szó, 1998. április (51. évfolyam, 76-99. szám)

1998-04-29 / 98. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. ÁPRILIS 29. JEGYZET Zöldülök TÓTH MIHÁLY Most 12 esztendeje egyebeken kívül azt bizonyította Cserno­bil, mekkora eredményt ért el a bolsevizmus az újarcú ember formálásában. A robbanás előzményeit rekonstruáló szakér­tők egyértelműen megállapították, hogy a tragédiát nem a nukleáris folyamatokat szabályozó műszerek becsődölése okozta, hanem emberi mulasztás. Szocialista szemérmesség okán az atomfizikusok nem tüntették fel jegyzőkönyvben, hogy a világra szóló szerencsétlenségben milyen szerepet ját­szott a vodka. Túlságosan banális lett volna. A Mohi Atomerőmű beindításához kapcsolódó ellenkampányt nem egészen tudom, sőt egyáltalán nem tudom úgy elemezni, ahogy az egy magát függetlennek tartó, a tudományos vívmá­nyok gyakorlati hasznosítását helyeslő újságíróhoz illene. Odáig fajult a dolog, már-már azt a régi érvemet is alig me­rem leírni, hogy ha a múlt századi nagy magyar folyamszabá­lyozók ma élnének, a haragos zöldek belefojtanák őket a Ti­sza és a Duna általuk érinthetetlennek minősített, sok kilomé­ter széles árterének mocsarába. Sőt Csernobil nevének megis­merése óta számomra már Teller Ede pozitív véleménye sem perdöntő atomerőmű-ügyben, pedig a részecskefizika tájaink­ról elszármazott reprezentánsa valószínűleg többet tud a nuk­leáris energia hasznosíthatóságáról, mint kontinensünk ösz­szes halovány- illetve sötétzöldje együttvéve. Elbizonytalanodásom fő oka: nálunk már az erőműépítést is a politikai küzdelem részévé tették. írják, akik pontosabban tudják, hogy Franciaországban a villanyenergiának már jó há­romnegyedét atomerőműben gerjesztik. Feltételezem, de Gaulle hazája sem annyira szerencsés, hogy ne lennének ott kotnyeles zöldek, akik nagyobb atomfizikusnak érzik ma­gukat, mint Einstein, Fermi, Landau és a négytagú amerikai­magyar csapat tagjai voltak együttvéve. Feltehetően ők is ágálnak. Ott azonban nem a vezető politikusok rokon­szenve-ellenszenve alapján történik az A-erőművek biztonsá­gi berendezéseinek megrendelése, mint Szlovákiában. Kelet felé is tettek gesztusokat, meg nyugati irányba is. Az ilyen egyensúlyozás hatására én is, aki a tudomány előtt mindig ka­lapot emeltem, egyre zöldebb leszek. GLOSSZA Van egy ötletem MALINAK ISTVÁN Hallott valaki már olyanról, hogy nálunk valamely gyár­ban, üzemben, fontos intéz­ményben akadozott volna a munka vagy netán csődbe is mentek volna pusztán azért, mert a főfőnökség szabad­ságra ment? Minden gyár­ban, üzemben, fontos intéz­ményben - nyakam rá! - a közvélemény-kutatás ennek éppen az ellenkeztőjét állapí­taná meg. Ezért nem értem, miért kell sokéves ténykedé­sének egyetlen ésszerű dön­tése miatt is bántani Vladimír Mečiart. Direkt repesett a szí­vem, amikor meghallottam, hogy a kormány ezentúl nem hetente, hanem csak kéthe­tente fog ülésezni. Mert ez azt jelenti, hogy csak feleany­nyi rossz döntést fog hozni. És ez már valami, annak elle­nére, hogy tudjuk: rosszból a kevesebb is sok. Magyarán: támogassuk Mečiart, indítsunk újabb pe­tíciós akciót annak érdeké­ben, hogy a kormány már egyáltalán ne üljön össze! Tudom, olyan vagyok, mint az egész ellenzék, mindig késve reagálok. Ha kilenc­vennégy decemberében tá­mad az ötletem, akkor ma itt egy kis Svájc van (tőle vet­tem, szabadon)! Képzeljék csak el: négy évvel ezelőtt az állampolgárok úgy döntenek, óvni kell a főminiszter és csa­pata egészségét a megerőlte­tő munkától, és megszavaz­zák, hogy a kabinet - szóvi­vőstül és portásostul - kilenc­vennyolc szeptemberéig köz­pénzen üdülhet. Mallorcán, Honoluluban, a Húsvét-szi­geteken, Floridában... Nem mindegy? Hiszen az, hogy a kormány dolgozott, sokkal többe került nekünk annál a pár milliónál, bele­számítva azt is, hogy uraimék nem a zsebpénzük­ből, hanem hivatalos számlá­ra vettek volna az asszony­nak új bikinit, sortot, a gye­reknek néhány tucat jégkré­met. Különben is, ötletem mint a nemes bor: sokáig eláll, ha jól kezelik. Lehet, még szük­ség lesz rá, hiszen a líder Kassán megígérte: szeptem­berben ő fogja nyerni a vá­lasztásokat. Nem akarom őt a falra festeni, de ha valaki­nek októberben az az ötlete támadna, hogy petíciós akci­óba kezd, figyelmeztetem: az ötletért a tiszteletdíjat a szer­kesztőségi címemre kérem. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) SidóH. Zoltán-gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/700 869, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. .Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Látja? Ezzel a teleszkóppal figyeljük az állami költségvetés fekete lyukait! (Peter Gossányi karikatúrája) Korec bíboros a Nyitrai kerület legnépszerűbb személyisége Mindenki csak hallgat vagy tagad Lapunk április 6-i számá­ban tudósítottunk arról, hogy virágvasárnap a nyitrai egyházmegye több templomában elhangzott Korec bíboros fejtegetése a dél-szlovákiai szlovákok nehéz helyzetéről. VRABEC MÁRIA A főpap a szlovákok helyzetét Krisztus keresztre feszítése előt­ti megpróbáltatásaihoz hasonlí­totta, és a magyar Barabások bűnhődését követelte. Mivel az­óta több helyen is pásztorlevél­nek nevezték az anyagot, fon­tosnak tartottuk visszatérni rá és helyükre tenni a dolgokat. Az idézett analógia először ez év március 12-én hangzott el Korec bíboros inaugurációs beszédé­ben, amikor a nyitrai Konstatin Hányan merik nyíltan tanúsítani is azt, amit hallottak? Egyetem díszdoktorává avatták. Egy hosszú szöveg részeként és más gondolatmenetbe beágyaz­va. Később a püspöki hivatalhoz közeli, magát megnevezni nem kívánó forrásból értesültünk, hogy az eszmefuttatást nyomta­tásban is megkapta néhány megbízható szlovák pap, mint a homíliákhoz felhasználható anyagot, tehát nem pásztorleve­let, mint azt most sokan emlege­tik. Virágvasárnap két nyitrai templomban - az alsóvárosiban és a ferencesek templomában ­idézték a bíboros gondolatait. Ezt a ministránsok is igazolták lapunknak és egy nyugdíjas jo­gász fel is hívta szerkesztősé­günket, hogy az elhangzottakra figyelmeztessen. Természetesen megpróbáltuk megszerezni az írott anyagot, a püspöki hivatalban azonban nem jártunk sikerrel. Április 8­án, nagyszerdán felhívtuk Tibenský atyát, a bíboros titká­rát, hogy a dolog felől érdeklőd­jünk, de csak annyit tudtunk meg tőle, hogy „a papok a bíbo­ros atya műveiből azt használ­ják fel a homíliák megírásához, amit jónak látnak". A titkár arra is rákérdezett, el tudom-e kép­zelni egy olyan istenfélő ember­ről, mint a bíboros atya, hogy gyűlöletet szítana, majd azzal zárta a beszélgetést, hogy a ma­gyarok mindenből azt csipege­tik ki, ami nekik megfelel. Végül azzal a megjegyzéssel, hogy aki nem tud keresztényi módon kér­dezni, az nem érdemel választ, letette a kagylót. Hasonlóan jártunk a két nyitrai pappal is, akik felhasználták az említett prédikációs anyagot. Érdeklődésünkre mindketten azt válaszolták, hogy ez is olyan prédikáció volt, mint a többi, és nem látják okát, miért kellene az írott szöveget odaadniuk. Ké­sőbbi telefonhívásainkra már nem is válaszoltak. Csak a plé­bánia alkalmazója által üzen­ték, hogy az Új Szó számára nincs több mondanivalójuk. Két héttel az események után, úgy tűnik, a nemzetközi felhá­borodás hatására, Korec bíboros cáfolta, hogy ilyen pásztorleve­let adott volna ki, vagy egyálta­lán hasonló fejtegetésekbe bo­csátkozott volna. Ugyanakkor a püspöki hivatal Anton Martinik zsérei esperest bízta meg azzal, hogy felvegye velem a kapcsola­tot, és megtudja, honnan sze­reztem az információt. Martinik atya szerint a bíboros inaugurációs beszédében sem­mi ilyesmi nem hangzott el, és ez bizonyítható is, elvégre az anyag a püspöki hivatalban Az írásos bizonyíték egyelőre elérhe­tetlennek tűnik... megvan. Ő is pásztorlevélről be­szélt, és kijelentette, hogy nem kapott ilyet, azt pedig el sem tudja képzelni, hogy bizonyos anyagot csak bizonyos kiválasz­tott papok kapjanak meg. Kér­désemre, miért nem kaptam meg én az ominózus székfoglaló beszédet, a válasz az volt, hogy mindenről tájékoztatni fogja a püspöki hivatalt. Mára tehát úgy fest a dolog, hogy két állítás áll egymással szemben, az írott bizonyíték pe­dig - úgy tűnik - számunkra el­érhetetlen. Igaz, az inaugu­ráción és mindkét szentmisén is több százan hallották az idézet­teket - a kérdés csak az, hányan merik vállalni is, amit hallottak. Korec bíboros ugyanis a Nyitrai kerület legnépszerűbb szemé­lyisége, és sokakban még ma is megingathatatlan az a meggyő­ződés, hogy egy pap csakis szentéletű lehet. Áz igazat azon­ban azok a zoboraljai magyarok tudják a legjobban, akik a püs­pök áldásos tevékenységének hatásait évek óta a saját bőrü­kön tapasztalják. Az újságíró felelőssége Mindig tiszteltem a becsületes és következetes újságírók mun­káját, amely a mai időkben kü­lönösen nehéz. Sajnos, az április 17-én Füleken megrendezett talk show-ról az Önök újságjában megjelent két cikk nem éppen a következetes­ségre és a figyelmességre vall. Az első írásban az olvasók azt olvashatták, hogy „Balázs Ke­resztelő János vendégeként Rasťo Piško szórakoztatta a kö­zönséget". Ebben és a második cikkben is (április 20.) csak Rasťo Piško volt említve műso­rom vendégeként. Ha a cikk szerzője tudomást szerzett Piško fellépéséről, akkor tudha­tott arról is, hogy műsoromban Vadkerti Andrea szintén fellé­pett. De ezt, sajnos, az olvasók már nem tudhatták meg. Mind­két vendégem egyenrangú ven­dégként lépett fel, és ezért nem­csak az illem, a tisztelet, az új­ságírói következetesség, hanem az objektív tudósítás is megkö­vetelte volna, hogy mindkettő­jüket megemlítsék - úgy, ahogy azt pl. a SME c. lap tette (április 20., 2. oldal). Sajnos, ez nem így történt, és ez Vadkerti And­rea személyének alábecsülésé­vel ér fel. Ezenkívül az első írás olyan sza­vakkal fejeződött be, amelyek egyáltalán nem felelnek meg a valóságnak. Ki mondta a szer­zőnek (f-s), hogy a talk show „teljes bevételét" felajánlottam „a helyi katolikus templom fel­újítására"? Én nem. Nem is mondhattam, mert a cikk szer­zője nem vette a fáradságot, TALLÓZÓ SABAH A független kurd állam megte­remtéséért harcoló Kurd Mun­káspárt (PKK) egyik korábbi ve­zetője, akit a hónap elején fog­tak el, azt vallotta, hogy szerve­zete utasítására gyilkolták meg Olof Palme egykori svéd minisz­terelnököt. Semdin Sakik az isz­tambuli napilap szerint egyik kihallgatása alkalmával el­mondta, hogy a PKK egyik veze­tője adott utasítást Palme meg­gyilkolására. Palmét 1986. feb­ruár 28-án, 59 éves korában az utcán lőtték agyon, eddig tisztá­zatlan körülmények között, Stockholmban. Azért ölették meg a nemzetközi tekintélynek örvendő svéd kormányfőt, mert a stockholmi parlament az idő tájt elfogadott egy törvényt a „külföldi terroristák kiutasításá­ról". A PKK tagjait Svédország­ban nem tekintették politikai menekülteknek. A gyilkosság hátterében a vezető személyes bosszúja is megbújt: akkoriban hagyta el ugyanis felesége, aki éppen Svédországba menekült. A gyilkos, akinek fedőneve Harun volt, a merényletet köve­tően Franciaországba mene­kült, ahol nyoma veszett. Arra a kérdésre, hogy a PKK miért nem vállalta magára a merénylet el­követését, Sakik a török lap sze­rint azt mondta: „Attól féltünk, hogy egész Európában terroris­ta szervezetnek fognak bennün­ket minősíteni". FINANaALTIMES Az amerikai szenátus „a szeke­ret kötné a ló elé", ha Magyaror­szág, Csehország és Lengyelor­szág NATO-felvételét elhalasz­taná e jelöltek EU-csatla­kozásáig. Az angol napilap azonban méltányosnak nevezte az első bővítési kör utáni há­romévi moratórium gondolatát. Kommentárjában úgy véleke­dett, ha a NATO-bővítést a há­rom tagjelölt kelet-európai or­szág EU-felvételének folyama­tához kötnék, az szükségtelen késedelmet okozna ezen orszá­gok NATO-csatlakozásában. Mindhárom jelölt „kiválóan megfelel" az atlanti szövetség­beli tagságra, demokratikus rendszerük, piacgazdaságuk és a hadsereg felett meghonosított polgári ellenőrzés alapján. A NATO-csatlakozás megtagadá­sával romba dőlne az a straté­gia, amelynek célja a Nyugat­Európa által élvezett demokrá­cia, béke és jólét keleti kiterjesz­tése. Mindazonáltal megfontolásra érdemes a szenátusi vitában fel­merült másik módosító indít­vány, amely az első három jelölt felvétele után háromévi mora­tóriumot hirdetne a további bő­vítésre. „Még a javaslat törvény­hozási megbuktatása esetén is fontos", hogy a NATO „ne töre­kedjék lóhalálában újabb ter­jeszkedésre". A lap úgy véleke­dik: nincs értelme szükségtele­nül felbőszíteni Oroszországot azzal, hogy a NATO túlzott se­bességgel közelít határai felé. „De ez nem jelenti, hogy az oro­szok kezébe vétójogot kellene adni NATO-bővítési kérdések­ben" - szögezi le a lap. hogy személyesen tőlem kér­dezze meg, igaz-e az informáci­ója vagy nem. Az említettekre Önök azt válaszolhatják, hogy ezek csak apró, jelentéktelen dolgok. Ami viszont az újságírói hozzáállást illeti, nem léteznek apró, jelentéktelen dolgok. Aki az ilyen jelentékteleneknek tű­nő dolgokban figyelmetlen, tiszteletlen, nem objektív, és olyat ír le, ami nem felel meg a valóságnak, az a nagyobb, fon­tosabb dolgokban is így fog cse­lekedni. Azok pedig komolyabb következményekkel járhatnak... Balázs K. János VISSZHANG

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom