Új Szó, 1998. április (51. évfolyam, 76-99. szám)

1998-04-03 / 78. szám, péntek

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. ÁPRILIS 3. KOMMENTÁR Szegény Szlovákia JARÁBIK BALÁZS Valljuk meg őszintén, a szlovák átlagpolgár kissé lekezelően néz Ukrajnára. Ugyan már, legyint, az Keletre van, mi pedig Nyugatra igyekszünk. Ami pedig a demokráciát illeti, hol van­nak tőlünk a moszkvai politbüró által tréningeit és a kommu­nista időszak alatt megedzett ukrán „demokraták"?! Érdekes ellentét: az ukrán polgár ugyancsak irigylően néz az általa Amerikának tartott Szlovákiára. Rövid története alatt az ukrán demokrácia - otthonról nézve - óriási léptekkel ha­lad előre. Elsősorban az egy évvel ezelőtt elfogadott új válasz­tójogi törvény és annak a választásokon kipróbált hatása mér­hető össze a szlovák valósággal. Elég, ha ebben a szlovákiai választási törvény késői módosításaitól visszhangzó ország­ban a minden ukrán politikai párt, koalíció, blokk, érdekkör stb. számára előírt 4 százalékos küszöböt említem. A választások viszonylag nyugodt menete mögött a szuverén kompetenciával rendelkező Központi Szavazási Bizottság egyéves munkájának gyümölcse áll. És itt van a magyar fül­nek oly kedvesen hangzó, ugyanakkor álomnak tekinthető (román) anyanyelvű szavazólap az önkormányzati választá­sokon a túlnyomórészt románok által lakott Besszarábiában (Csernivci). Elgondolkodtató és egyben figyelmeztető lehetne a szlovákiai ellenzéki pártok számára, hogy az ukrán pártok és a civil szektor megszervezte a hazai megfigyelő rendszert. Csak az Ukrán Választók Bizottsága több mint 17 ezer kazai megfigyelőt küldött és taníttatott erre a célra. Persze az ukrán (politikai) valóság nem éppen álomszerű: a függeden elemzők szerint az ukrán pénzügyi csoportok a pár­tok hátán igyekeznek „privatizálni" a parlamentet, az elnöki­parlamentáris rendszernek néha túlságosan is nagyok a buk­tatói a nyugati demokrácia mércéjével mérve. Mégse merném a szegénységi bizonyítványáról hírhedt szlovák politikai való­ságot az ukránhoz mérni. Félek, vesztenénk. A szerző nemzetközi megfigyelőként vett részt az ukrán választásokon. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinak István (5238341) Rovatvezetők: I Iolop Zsolt - politika - (5238338) Mislay Edit-kultúra- (5238313), SidőII. Zoltán-gazdaság- (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/ A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179, Nyílra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPR1NT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valaminL a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Ételterror SZILVÁSSY JÓZSEF Az oktatási minisztérium leg­újabb elmeszüleménye a nagyszombati kerületben be­vezetett központosított diák­étkeztetés. Ennek az a lényege, hogy mostantól tilos helyben be­szerezni a nyersanyagot, s már nem is ott döntik el, mit tálaljanak a tanulóknak. Ezentúl központi étlap szabja meg, hogy aznap, másnap, azután mi lesz a kaja, ame­lyet csakis a kizárólagos jo­got kapott Magnólia Stupava Kft. által odaszállított nyers­anyagból lehet összekoty­vasztani. Rá sem rántanak a megnövekedett szállítási költségekre, hiszen azokat is az étkezőkkel fizettetik meg, akik viszont állítólag tudo­mányos alapon megtervezett ételt kapnak. Ennek elkészí­tését szigorú normák szabá­lyozzák, mert nagy pénzher­dálásokra nem adnak, a ki­csire viszont annál inkább. Ha például hétfőn a kerület összes iskolájában juhtúrós galuskát parancsolnak ebéd­re, s valamelyik étkezdéből történetesen három állandó kosztoló hiányzik, akkor a Szöveg nélkül. (Szalay Zoltán karikatúrája) TALLÓZÓ Az MK-ban senki sem vonja kétségbe a közös indulás szükségességét Választás a parlamenti választások előtt II. A szlovákiai magyar politi­kai folyamatokat elemző írás első részét tegnapi számunkban közöltük. TÓTH KÁROLY Új helyzet állt elő a Magyar Koa­lícióban: 1. Az előző évek próbálkozásai­ból mindenki számára világos volt, hogy az Együttélés akarja egyesíteni a magyar pártokat (gyakorlatilag nyolc éve erre tö­rekszik). Az Együttélés-MPP fú­ziója csak egy aprócska stációja lett volna ennek a folyamatnak. 2. Azzal, hogy az MKDM is fel­ajánlotta a pártegyesítés vezető szerepét, új helyzet állt elő. Vá­lasztani kell: az Együttélésbe, vagy az MKDM-be olvad-e be a másik két magyar párt. Hajlan­dó-e Duray beolvadni az MKDM­be, vagy az MKDM a maga több mint hat százalékával beolvad-e az 1,7 százalékkal rendelkező legkisebb magyar pártba. Az MKDM a nagy és (gazdasági­lag is) nyugodt politikai erőként nem akarta kitenni magát olyan támadásoknak, amelyek kelle­metlen helyzetbe hozhatják, fel­fedte a probléma legfőbb okát: nem az egyesülés a probléma, hanem az, hogy ki kit egyesít. Legutóbbi OV-ülésén felajánlot­ta: kész egyesíteni a magyar pártokat. Az MPP a két párt csatározása között próbál kiutat találni. Az 1994-es koalíciós szerződés megalázó passzusai következmé­nyeként (az MPP-nek csak egy parlamenti képviselője lehetett) nagy erőfeszítések árán tudta magát láttatni, mégis többször megelőzte népszerűségében a ki­lenc parlamenti képviselővel rendelkező Együttélést. Az MPP joggal követel méltányos meg­egyezést a három párt között. Mi tehát a megoldás? Vegyük számba az MK lehetőségeit és a tágabb politikai összefüggése­ket. 1. Egyelőre nincs véglegesen megváltoztatott választójogi törvény. 2. A kormány, ha élni kíván tör­vénybeterjesztőijogával, gyorsí­tott eljárásban júniusban is elfo­gadhat egy választójogi tör­vénymódosítást. Egyelőre csak annyi változott, hogy kiderült, akár a kormány­párthoz tartozó képviselők, akár a kormány terjeszt be törvény­módosítást, ez a módosítás egyetlen célt követ: lehetetlen­né tenni az ellenzéki pártok által eddig megfogalmazott és nyil­vánosságra hozott indulási lehetőségeket. Kivéve talán, ha összegyűjtik a 10 000 aláírást a Két választási szubjek­tumot nehezebb „kiüt­ni", mint egyet. választáson való induláshoz. Er­re vonatkozóan eddig nem fo­galmaztak meg megszorító szempontokat. A józan politikai előrelátás azt diktálja, hogy az eddig kimun­kált választási és szövetségi párt alapszabályainak megfelelő megoldást válasszunk. Mindket­tőt úgy, hogy összegyűjtjük az induláshoz szükséges 10 000 aláírást. Ezt más is indokolja: 1. A választási párt megőrzi a magyar pártok pluralizmusát és az egyes pártok értékrendjét. 2. Ez nem lesz hatással a regioná­lis és helyi választásokra. Helyi és regionális szinten olyan koalíci­ók alakíthatók ld, amelyek a leg­jobban megfelelnek az adott köz­ség és régió érdekeinek. 3. Az MK pártjai fenn tudják tar­tani nemzetközi kapcsolataikat. 4. Az MK-nak olyan jogi megol­dást kell választania, amilyet az SZDK választ. Két választási szubjektumot, olyanokat, ame­lyek együtt több mint 30-40 százalékkal rendelkeznek, ne­hezebb „kiütni" a választáson, mint egyet. Mind a választási párt, mind a szövetségi párt indulásához ösz­sze kellene gyűjteni a szükséges 10 000 aláírást. A választási párt a legmegfelelőbb megoldás, és ha a választójogi törvény ennek is gátat szabna, akkor a szövet­ségi pártban kell indulni. A szlo­vákiai magyar választópolgár mindezek alapján azt gondol­hatja, milyen egység az, amely ennyire eltérő elképzelések ré­vén jön létre. Talán meg is ijed, hogy a szlovákiai magyarok nem képesek az egységes fellé­pésre. A magyar pártok képesek a megegyezésre. Az MK-ban senki sem vonja kétségbe a kö­zös indulás szükségességét. A választópolgároknak nem kell aggódniuk, de tudniuk kell, hogy minden elsietett és kimun­kálatlan megoldás önmagunk és egymás becsapása is lehet. Lassan, tíz év elteltével, minden magyar pártban tudatosul, hogy az Európa felé orientálódó és a valóságban is demokratikus erőkkel szövetkezve, kormány­zati pozícióból érhető el tényle­ges javulás Dél-Szlovákiában. Ne üljünk fel filléres próféták­nak, ne hagyjuk magunkat elso­dortatni politikai divatokkal. Mi itt vagyunk otthon, itt kell él­nünk, és ennek megfelelően jó­zanul, ha kell, példaértékűen cselekednünk. A szerző az MPP és a Magyar Koab'ció tagja. PRACA A cseh belügyi és külügyi tárca tárgyalásokat szorgalmaz Szlo­vákiával a közös határátkelőhe­lyeken végzett ellenőrzések szi­gorításáról. Erre azért van szük­ség, mert az EU-csadakozásra ké­szülődő Csehország folyamato­san az unióéhoz igazítja vízum­politikáját. A cseh elképzelések szerint első lépésben megszün­tetnék az eddigi egyszerűbb ha­táráüépési előírásokat, s a cseh­szlovák határon ugyanolyan re­zsim lépne életbe, mint a Csehor­szággal szomszédos többi ország határátkelőin. Az EU-csatlakozás előtt Csehországnak tovább kel­lene erősítenie a cseh-szlovák határ ellenőrzését, hiszen Szlo­vákia kimaradása esetén uniós határrá válna, és a schengeni el­vek szerint működne. MLADÁ FRONTA DNES Nem működik a közép-európai cseh-lengyel-magyar család. Alig értünk az uniós csadakozási tárgyalások első fordulójához, a nehezen létrehozott partnerség kártyavárként omlott össze - íija kommentárjában a cseh napilap. Lengyelország Brüsszelben azt követelte, még a csatlakozás előtt részt vehessen a döntési mechanizmusokban, és főként sok pénzt kapjon. Jaroslav Šedivý szerényen hallgatott, s ar­ra is rábólintott, hogy Csehor­szág emeljen erős falat a szlovák határon. Kovács László a falhú­zást elutasította, viszont követel­te: Budapestnek ne kelljen várnia Prágára és Varsóra., A lengyelek, magyarok és csehek csadakozási érdekei nagyon eltérőek, ezért maximális együttműködésük csak addig teijedhet, hogy nem ártanak egymásnak" - állapítja meg a lap. SME A lap Ján Figeľnek, a KDM alel­nökének információira támasz­kodva közli a Mečiar-kabinet ál­tal leváltott 28 nagykövet nevét. A névsorból hiányzik Ivan Mjartan prágai nagykövet, aki már bejelentette, a DSZM színei­ben indulni kíván az őszi válasz­tásokon. A visszahívott nagykö­vetek: J. Valko (Athén), Á. Kráľ (Bern), B. Hitka (Brasilia), J. Hauser (Brüsszel), E. Mitrová (Budapest), M. Masarik (Buenos Aires), M. Tomášik (Delhi), P. Ambrovič (Jakarta), J. Vode­ranský (Harare), A. Hajdúk (Lagos), J. Bartko (Mexikóvá­ros), R. Paldan (Moszkva), I. Zachar (Nairobi), V. Klimo (Pe­king), L. Vlašič (Pretoria), J. Dravecký (Szófia), Š. Morávek (Szöul), K. Novotná (Stock­holm), F. Dlhopolček (Tel Aviv), M. Lajčák (Tokio), M. Servátka (Varsó), A. Neuwirth (Vatikán), J. Klimo (Bécs), B. Lichardus (Washington), M. Kučera (Zág­ráb), V. Strážnická (Strasbourg), M. Krásnohorská (Genf), D. Rozgoňová (Bécs, ENSZ-köz­pont). VISSZHANG Tűzkeresztség anno 1998 Színházszerető ember lévén el­olvasok minden írást a komáro­mi Jókai Színházról. Sajnos, az utóbbi években egyre sanya­rúbb a sorsa. Nemrég felcsillant a remény, hogy a társulat révbe ér. Pályázatot hirdettek az igaz­gatói poszt betöltésére. Sikerült is igazgatót találni. Az új igaz­gató jó szakember, a színészek is elfogadják. Eddig rendben is volna a dolog. De a kinevezés utáni nyilatkozatok megzavar­ják az ember fejét. Ezzel kap­csolatban egyetértek Dusza Ist­vánnak az Új Szó 56. számában megjelent Kötelező előadások? című írásával. Az írás többek között arról szól, hogy havonta hány szlovák vendégelőadást tart - kötelezően - a Jókai Szín­ház. Szlovák társulat létrejöttét is fontolgatják. Félreértés ne es­sék. Semmi kifogásom a komá­romi szlovák színtársulat ellen. De pont a Jókai Színházban kell erőltetni a szlovák előadásokat? Ezen a földön soha egy talpalat­nyi terület sem lehet csak a mi­énk? Miért nem lehet létrehozni egy szlovák színtársulatot a vá­rosi művelődési központban? Láttam már ott néhány nagyon szép, színvonalas előadást. Irigylem Mázsár László derűlátá­sát, aki az Új Szóban Nem lesz eszmei elnyomás címmel fejtette ki véleményét. Próbál bennün­ket megnyugtatni. Engem nem sikerült, sajnos, gyanakvó va­gyok. Mázsár László még nem hallott arról, mi lett azoknak a magyar iskoláknak a sorsa, ame­lyeket összevontak a szlovák is­kolákkal? A közös igazgatás alá vont magyar iskolák közül na­gyon sok elsorvadt. Szerintem a Jókai Színháznak is ez lesz a sor­sa. Ezért Dusza Istvánnal együtt én is gyászba borulok. Mert hiá­ba van kinevezett igazgatója a Jókai Színháznak, a végső szó az intendánsé. Ha egy magyar szín­ház sorsa egy oszlopos maticás kezébe van letéve, ne legyenek illúzióink. Egy maticás vezér­egyéniség ne akarjon magyar színházat vezetni. Ez a lépés a magyarság arculcsapása. A cél nem lehet kétséges: ritkítani a magyar előadásokat. Aztán majd felesbejátszani. Végül a magyar csak megtűrt nyelv lesz. Ha vala­kinek kétségei vannak efelől, fi­gyelmébe ajánlom a színház áp­rilisi műsortervét: öt szlovák elő­adás lesz. Kezdetnek nem rossz. Én is a megbékélés híve vagyok. De úgy nem lehet megbékélni, hogy állandóan elvesznek tőlünk valamit. Itt, Dél-Szlovákiában, a Jókai Színház a magyar nyelv temploma. Ha ezt is kikezdik, egyik legerősebb bástyánk dől le. Bízom a színházszerető ma­gyar nézőkben. Mi egyelőre any­nyit tehetünk, hogy minél több előadásra váltunk jegyet. A szlo­vák társulat pedig szépen mű­ködhetne egy külön épületben. A két színház a szó legnemesebb értelmében, egy tisztességes küzdelemben versenyezhetne a nézők kegyeiért. Jalsovszky Vilmos Marcelháza. 2 JEGYZET hét végén precízen el kell számolni a maradék 10 deka túróval. Mindez nem idióta áprilisi tréfa, hanem maga az őrjítő valóság. Veszít rajta a diák, akit újra generálkajá­val, idegen ízekkel etetnek. Veszít, éspedig biztos piacot, a helyi szálh'tó. Óriásit kaszál viszont az említett kft. és mindazok, akik a beszállítói. Nyilván egyiküket sem Dél­Szlovákiából verbuválták. Nem volt sok kecmec a tébo­lyult ötlet életbe léptetésével sem. A járási hivatalok egyszerűen megparancsolták, eszi, nem eszi, így lesz, és punktum. Ók szedik be a központilag meg­szabott árak alapján a pénzt, így aztán senkinek sem kell törnie a fejét, miként lehetne helyben ízletes és olcsó kosz­tot főzni. Ha ez így folytató­dik, akkor rövidesen esetleg a végtermék, vagyis az ürü­lék elhordását is központosít­ják. Márcsak azért is, mert ebből aztán igen sok várható. Bárhol jártam ugyanis, min­denhol ugyanazt hallottam: ­Le van ... sajnálva, ez a ránk erőszakolt étkeztetési rend­szer. A szerző a Katedra főszer­kesztője.

Next

/
Oldalképek
Tartalom