Új Szó, 1998. április (51. évfolyam, 76-99. szám)

1998-04-25 / 95. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. ÁPRILIS 25. KOMMENTÁR Hol vannak a turisták? SIDÓ H. ZOLTÁN Úgy látszik, nem csupán a gazdasági színvonal terén nem ér­jük egyhamar utol Svájcot, hanem az idegenforgalomban sem. Mindennél beszédesebbek a számok: Magyarországon vagy Csehországban a turizmusból eredő bevételeket milliárd dollá­rokban számolják, hozzánk pedig tavaly csak 545,5 millió dol­lárt hoztak a külföldiek. Ennél is elszomorítóbb, hogy 1997­ben - a korábbi évek kezdeti fellendülése után - először csök­kent az idegenforgalomból származó bevétel, méghozzá közel egyötödével. Ugyanakkor a hozzánk látogatók száma alig mér­séklődött (4 százalékkal). E két irányzatból arra lehet követ­keztetni, hogy éppen a költekező, vagyis az igényes kirándulók maradtak el. Szlovákiában tavaly közel 32 millió külföldi for­dult meg, többségük csak átutazott az országon, egy napot töl­tött itt, vagy rokoni látogatást tett. Ezek után nem csodálkoz­hatunk azon, hogy a szlovákiai szállodák kihasználtsága tavaly mindössze 33 százalékos volt. Ez riasztóan alacsony arány, kü­lönösen ha figyelembe vesszük: a külföldiek főleg a pozsonyi és a pöstyéni szállodákat részesítették előnyben, egyes régiók­ban a hotelek kongtak az ürességtől. Évek óta terítéken van a vidéki turizmus kérdése. Szlovákia gazdag természeti szépségekben, vannak még elég jó állapot­ban megőrzött, hangulatos falvak, a népviselet stb. Mindez kell a vidéki turizmus fellendítéséhez, de nem elég a szép kör­nyezet. A pihenni vágyók jól működő szolgáltatásokat is igé­nyelnek. A turizmusnak mint iparágnak komplex szolgáltatá­sokat kell nyújtania. Nem elegendő a szállás, szükséges a zök­kenőmentes forgalmat biztosító közlekedési infrastruktúra, a kiépített étteremhálózat, a tiszta és biztonságos szórakozóhe­lyek füzére, az idegen nyelv ismerete és még sorolhatnánk. Nálunk ez utóbbiak még hiányoznak, arról nem is szólva, hogy a Szlovákiát népszerűsítő kiadványokból sincs sok. A kor­mány gazdaságfejlesztési tanácsa a napokban foglalkozott az idegenforgalommal. Lehet, hogy az ülésen jó döntéseket hoz­tak, ám a lényeg: a jó elképzeléseket meg is kell valósítani. Mivel és kivel SZILVÁSSV JÓZSEF Talán fellélegezhetünk végre. Talán nem okoz zavart, hogy csütörtökön az Együttélés In­téző Bizottsága a szövetségi párt elnökjelöltjének szemé­lyével kapcsolatos döntést lé­nyegében áthárította a Koalí­ciós Tanácsra. Talán politiku­saink mégis úrrá lesznek ­Duray Miklóssal szólva - em­beri gyarlóságaikon. Dicsér­hetjük az MPP politikusainak a személyes vitáikon felül­emelkedő magatartását, ám leginkább az MKDM-nek és két vezető személyiségének, Bugár Bélának és Csáky Pál­nak a közügyeink iránti aláza­tát és politikai bölcsességét il­leti az elismerés, amely várha­tóan a választásokon is meg­nyüvánul majd, hiszen e tája­kon nem mindennapi jelen­ség, hogy a jelenleg bizonyít­hatóan legnépszerűbb, s az előző választásokon is a leg­több preferenciát kapott poli­tikusok személyes ambíció­juknál fontosabbnak tartják a közösség érdekeit. A legfonto­sabb tennivaló most követke­zik. Mielőbb ki kell munkálni ugyanis a vonzó, vagyis a pol­gárok mai helyzetét, közér­zetét és elvárásait figyelembe vevő választási programot, hogy legyen mivel sikeres kampányt indítani, mert csak ez alapozhatja meg a Magyar Koalíció Pártjának választási sikerét. S mielőbb megfelelő képviselőjelölteket kell talál­nunk. Tény, hogy az eltelt csaknem négy esztendőben a kormánykoalíció majdnem minden ellenzéki javaslatot lesöpört az asztalról. Ám az is tény, hogy akadtak hazai ma­gyar képviselők, akik - fino­man fogalmazva - nem tűn tek ki képviselői, törvénymó­dosító kezdeményezéseikkel, alig hallatták a véleményüket a parlamenti vitákban. Min­denjel szerint a soron követ­kező parlamenti munkában sokkal nagyobb, konstruktí­vabb szerep vár leendő képvi­selőinkre. Akkor is, ha még­sem kerülnének kormánykoa­líciós helyzetbe. Várható ugyanis, még ha Mečiarék is nyernének, a nyugati elvárá­soknak megfelelően több par­lamenti tisztséget kínálnak az ellenzéknek. Ha pedig veszí­tenek, akkor a szakértelem egyértelműen alapvető felté­tel lesz bármilyen megbíza­táshoz. Ezért kell olyan jelöl­teket állítanunk, akik nem melldöngetéssel, hanem fel­készültségükkel, potenciális szövetségeseikkel szembeni nyitottságukkal, vagyis köz­ügyeink eredményes képvise­letével szeretnének kitűnni. A szerző a Katedra főszer­kesztője. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, Űrfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/700 869. Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetóiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Találtam magamnak egy kiváló szóvivőt, hál'istennek néma az illető... (Oossányi Péter karikatúrája) A parlament előtt a jelzálog-hitelezést könnyítő, módosító törvénytervezet Megtörik-e a jég? A Tisztelt Ház elé került a jelzálog-hitelezéssel fog­lalkozó képviselői tör­vénymódosítás. Hamaro­san második, illetve har­madik olvasatban tárgyal­ják a képviselők Róbert Fico (DBP) és Miroslav Pacola (Munkásszövetség) beterjesztését, amely a jel­zálog-hitelezés megköny­nyítését, egyszerűsítését, s ezáltal a lakásépítkezés felgyorsítását célozza. GÁGYOR ALÍZ A szlovák parlamentben 1994­től, sajnos, már számtalanszor tapasztalhattuk, hogy a kor­mánypárti többség - ha a fene fenét eszik is - nem szavazza meg azt az előterjesztést, ame­lyet ellenzéki műhelyben dol­goztak ki. Még akkor sem, ha közérdekű, ésszerű javaslatról van szó. A koalíciós képviselők csak a saját tervezeteiket erőlte­tik keresztül, még akkor is, ha hibás, s majd valamikor később új törvénymódosítással korri­gálják tévedésüket. így volt ez a gyógyászati rendtartásról vagy a koncessziós illetékekről szóló törvények esetében is, hogy csak néhányat említsek. Lehet, hogy Róbert Fico indítványával a többség - tekintve, hogy egy kormánypárti képviselő is társ­szerzőként van feltüntetve - ki­vételt tesz. Nyilvánvaló, hogy az érdemi szerző a DBP jogi szakér­tője, s a civilben vasúti munkás Pacola csak nevét adta az előter­jesztéshez. Legyen. A lényeg az, hogy végre elmozduljon a holt­pontról az évek óta stagnáló la­kásépítés, enyhüljön az immár elviselhetetlen lakáshiány. Fejlett piacgazdaságokban a sa­ját megtakarítás, ajelzálog-hite­lezés és a lakástakarékpénztári rendszer jelenti az ingatlanvá­sárlás három pillérét. Nálunk a lakosság többségének - beleért­ve a középréteget is - nincsen annyi megtakarított pénze, hogy abból lakást vagy házat vá­sároljon. A lakáshiány miatt pe­dig az ingatlanárak soha nem lá­tott szintre emelkedtek. A jelzá­loghitelezés nálunk gyermekci­pőbenjár - eddig csupán három pénzintézet kapott jogosítványt erre a tevékenységre, és csak né­hány millió korona kihelyezésé­re került sor. Lakástaka­rékpénztárak is vannak ugyan, ám hatásukat még kevésbé érez­tették, éreztethették a lakásépí­tés, illetve -felújítás terén. Egy szó mint száz: aki ma nálunk la­kást, házat vagy más ingatlant akar venni, az szinte kizárólag megtakarításaiból, vagy jobb esetben előző ingatlanjának árából fedezi a vételár 80 száza­lékát, a maradékra hitelt vesz Az ingatlanárak soha nem látott szintre emelkedtek. fel. Jelenleg csak méregdrágán. Fico(ék) törvényjavaslata ­szakértők egybehangzó vélemé­nye szerint - nem oldja fel a jel­zálog-hitelezés összes akadá­lyát, ám jelentősen lendít­het(ne) rajta. Ugyanakkor ha be is indult a jelzálog-hitelezés, az még nem jelenti, hogy a széles rétegek számára elérhető lesz. A jelzáloggal terhelhető ingatlan­nal vagy egyéb vagyonnal nem rendelkező fiatalok számára to­vábbra is az udvarias elutasítás lesz a válasz. Azaz akinek nin­csen vagyona, az nem kap jelzá­logkölcsönt (sem). Viszont aki­nek van vagyona, az esetleg más kölcsönhöz is hozzájuthat. De térjünk vissza Ficóék tervezeté­hez, amely foglalkozik például a jelzáloglevelekkel is. Jelenleg a jelzáloghitel kizárólag jelzálog­levelek kibocsátásából és eladá­sából fedezhető. Viszont a pan­gó értékpapírpiacon ez eladha­tatlan, illetve eladhatatlan len­ne, eddig ugyanis nem került ki­bocsátásra. A képviselői tör­vénytervezet a fent említett aka­dály elhárítására javasolja, hogy a pénzintézetek más források­ból is fedezhessék a jelzáloghi­telek nyújtását. Nem érinti vi­szont a Fico-féle javaslat a jelzá­logkölcsön kamatait, amelyek túlontúl magasak, jelenleg éves szinten 14-16 százalék körül mozognak. Lendítene az ügyön, ha az állam a kamatokat bonifi­kálná, úgy, hogy azok 7-8 száza­lék körül lennének. Több nyugati országban, így Nagy-Britanniában vagy az USA-ban a jelzálog-hitelezés a lakásfinanszírozás gerincét je­lenti, de más nyugat-európai or­szágokban, így Németország­ban, Ausztriában is nélkülözhe­tetlen kiegészítő szerepet ját­szik. A jelzálog-hitelezés előfel­tétele, hogy a polgárok jövedel­mei az építési költségekhez vi­szonyítva magasak legyenek, vagyis az első lakás ára ne ha­ladja meg a lehetséges vevők éves jövedelmények három­négyszeresét. így lehet a jelzá­loghitelt 25-30 év alatt lefizetni. A jelzálogkölcsön az USA-ban és Nagy-Britanniában a lakás árá­nak 75-110 százalékáig terjed, Amerikában még bútor vásárlá­sára is fordítható. A kölcsön fe­dezete ott természetesen maga az ingatlan. A zálog hozzátarto­zik a házhoz, azzal együtt adha­tó, vehető. Hol vagyunk mi még ettől... Tisztázzuk a félreértést! Az Új Szó április 9-i számában Mi leszek, ha nagy leszek cím­mel írás jelent meg a tardosked­di óvodások szerepléséről a Szlo­vák Televízióban. A gyerekek a tévéműsorban a Slovák som a Slovák budem c. dalt énekelték. A cikk elolvasása után az olvasó úgy vélheti, hogy a magyar óvo­dáról és a magyar óvoda igazga­tónőjéről van szó. Ezért mint a magyar óvoda igazgatónője kö­telességemnek tartom, hogy pontosítsam a cikkben megjelen­teket. Tardoskedden három óvo­da működik: egy szlovák tan­nyelvű állami óvoda, egy ma­gyar tannyelvű állami óvoda és egy magánóvoda. Az eset, amelyről a cikk szól, nem a ma­gyar óvodában történt. Ezért ké­rem a cikkírót, hogy a félreérté­sek elkerülése végett pontosan jelölje meg, hogy ebben az eset­ben melyik óvodáról van szó. Hrabovszky Magdolna A tardoskeddi óvoda igazgatónője A szerkesztőség megjegyzése: a cikkíró a tardoskeddi magán­óvodára gondolt. Kerekecske dombocska Figyelemmel kísérem a magyar közösségünkben lejátszódó tör­ténéseket, melyek kapcsán a következő gyerekmondóka ju­tott eszembe: Kerekecske dom­bocska, hová lett a nyulacska? Ez kitalálta, kidolgozta, ez kifo­gásolta, de gyorsan megcsinál­ta, a harmadik kivárt, lapított, PRACA A szakszervezeti napilap tegna­pi számában Eva Rusnákovával, a Demokratikus Unió parla­menti képviselőjével készített beszélgetést arról, miként ra­bolják ki a Pro Slovakia állami alapot a kultuszminisztérium­hoz közel álló emberek. A Pro Slovakia alap évente százmillió koronával gazdálkodik, és en­nek a pénznek az elosztására az alap 27 tagú tanácsa tesz javas­latot a kulturális miniszternek. A tanács tagjainak nevét titkosí­tották, állítja Eva Rusnáková, akinek viszont nyilván vannak információi arról, hogy kik is le­hetnek ebben a titkos testület­ben. Tudni véli például: az alap igazgatójának felesége igencsak fura pénzügyi kapcsolatokkal kötődik a Štúdio Koliba Rész­vénytársasághoz, s állítólag két és félmillió koronát kapott azért, hogy elemzést készített erről a társaságról. A képviselő­nő a továbbiakban azt is el­mondta, hogy szerinte a kor­mánymozgalomhoz közeli em­berek alighanem a Pro Slovakia dotációiból térítik azt, amit pri­vatizáltak. Megjegyezte azt is, hogy a Štúdio Koliba Rt. egy, a Pribina fejedelemről szóló film­re már 16 millió koronányi do­tációt kapott, holott még nem is kezdte el a forgatást. SME Oľga Keltošová, Szlovákia je­lenlegi ENSZ-nagykövete idei egyhavi parlamenti képviselői tisztsége gyakorlásáért parla­menti fizetésének ötszörösét kaphatja meg végkielégítés­ként, miközben a képviselői fi­zetés a parlamenti bizottságok­ban való tagságért járó pótlék­kal együtt eléri a havi 35 000 koronát. A Sme tudósítóinak a parlament felelős tisztségvise­lői kitérő válaszokat adtak. „Ez nem az én asztalom" - felelte például dr. Dragula, a személy­zeti osztály főnöke. PRAVDA A Pozsonyi Kerületi Ügyészség ügyésze nemrég eljárást kezde­ményezett abban az ügyben, hogy a Nemzeti Vagyonalap szolgálati lakásait alkotmányos személyiségeknek adták el. Eze­ket a szolgálati lakásokat a Nemzeti Vagyonalap a saját al­kalmazottai részére vásárolta meg, de később miniszterek­nek, államtitkároknak, a mi­nisztériumi hivatalok vezetői­nek adta el. így jutott lakáshoz Jozef Kalman, Ján Sitek, Ján Mráz, Ľubomír Javorský és Jozef Liščák is. A pozsonyi ügyészségek 1997-től ebben az ügyben már több lépést tettek. Harminchat óvást emeltek a já­rási hivatalnál a törvénysértő lakáseladásokkal kapcsolatban, s mivel ezek eredménytelenek voltak, Pozsony harmadik kerü­letének ügyésze kiegészítette az óvást azzal, hogy ebben az eset­ben többek között az alkot­mánytörvény megsértéséről van szó. Ugyanakkor a Polgári Perrendtartás alapján is eljárást kezdeményezett ezekben az ügyekben. de aztán mindketten úgy elsza­ladtak, hogy csak a poros út maradt utánuk. Aki ezt a játé­kot elindította, mára vagy elfo­gadja a kész tényeket, vagy ma­gára marad; de már ki is kiál­tották akadékoskodónak, olyannak, akinek semmi sem tetszik, hiába igyekeznek a ked­vére tenni. Ejnye, ejnye uraim, hát szép játék ez? Nem hogy a nyulat veszítjük el így, de a bi­zalmat és a becsületet is, hiszen a választópolgár szintén gon­dolkodó lény! Koleszár Mihályné Kassa OLVASÓI LEVELEK

Next

/
Oldalképek
Tartalom