Új Szó, 1998. április (51. évfolyam, 76-99. szám)

1998-04-23 / 93. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1998. ÁPRILIS 23. GAZDASÁG - HIRDETÉS - NAPTÁR 7 Szlovákok és magyarok a közös sors változóiról, kapcsolatairól A hidak és a történelem Az 1848/49-es szabadságharc 150. évfordulója kapcsán rendezett ünnepségsorozatban csak kevés olyan rendezvény volt, amely szélesebb vonatkozásaiban elemezte volna a forradalom egykori és mai kihatásait. PUNTIGÁN JÓZSEF Egyik ilyen kivétel volt az, amelyet a Nógrádi Szlovák Magyar Baráti Társaság és a szlovákiai Helsinki Polgári Társulás a losonci Vigadóban rendezett. „Az 1848-49-es forradalom évei az európai nemzetek tavasza" című szimpóziumra a szervezők magyar, szlovák és cseh előadókat és történészeket hívtak meg. Annak ellenére, hogy különböző okok miatt a felkérést többen nem tudták elfogadni, a rendezvényt mind a szervezők, mind a résztvevők nagyon sikeresnek értékelték. Kérdéseimre Gerő Ervin, a Nógrádi Szlovák-Magyar Baráti Társaság elnöke válaszolt. Hogyan fogalmazná meg a szimpózium céljait? Sokadmagammal úgy ítéltük meg, hogy a szabadságharc 150. évfordulója a már sokszor megismert történelmi eseményekre való megemlékezések mellett a mélyebb összefüggések elemzésére is lehetőséget ad. Közismert tény, hogy a forradalomban sok nemzet polgárai vettek részt azzal a reménynyel, hogy sorsuk jobbra fordul. A rendezvény szellemisége folytatása annak a közművelődési tevékenységünknek, amelyben a történelmi események tárgyilagos, elfogulatlan értékelését szeretnénk terjeszteni. Eloszlatni a nemzetek közé sokszor ékeket verő hamis mítoszok ködét. Kiket hívtak meg és kik jöttek el? Az elhangzott előadások és hozzászólások közül kiemelném dr. Dušan Škvarna pozsonyi egyetemi tanár és dr. Vígh Károly, a Losoncról származó, Budapesten élő történész nyitóelőadásait, amelyben a forradalom és szabadságharc szlovák szempontjait is elemezték. Számomra is meglepetés volt Pavol J. Králiknak, a losonci Egészségügyi Középiskola igazgatójának érdekes előadása, amelyben a nógrádi eseményeket mutatta be. De ugyanez mondható el Ing. Jozef Siabák kandidátusnak, a párkányi SzlovákMagyar Társaság elnökének, a szlovákiai Helsinki Társulás képviselőjének előadásáról is, aki a forradalom mai és jövőbeli üzeneteit foglalta össze. A további előadók közül Irena Bročkovát, Társaságunk pozsonyi szervezetének elnökét, dr. Denke Gergelyt, Egerből, T. Pataki Lászlót Salgótarjánból, Csáky Pált és a losonci származású, de Prágában élő Kubány Évát említeném meg. Gazdag volt az előadásokat követő vita is. Bár a szimpózium az iskolai tanítás ideje alatt zajlott, sok diák vett részt rajta. Hogyan sikerült ezt elérniük? Nagyon nagy örömömre szolgált az, hogy a középiskolák igazgatói és tanárai megértették érveimet, és helyt adtak a kérésemnek, hogy az érdeklődő diákokat elengedjék a szimpóziumra. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy a diákok a valódi történelmet ismerjék meg, s azt vigyék magukkal útravalóul felnőtt korukra. A szimpózium műsorfüzetének címlapján a párkányi Mária Valéria-híd csonkja látható, hátsó lapja pedig üres. Miért? Összhangban a többi polgári társulással, teljes mértékben támogatjuk a híd újjáépítését. Azt Megjelent a Kalligram áprilisi száma : , Ki akasztotta fel a macskát? POLGÁR ANIKÓ „Az erőszak nem a természet, hanem a kultúra része; nem mondjuk ugyanis, hogy a fecske erőszakot követ el, amikor bekapja a szúnyogot, vagy a farkas, amikor felfalja az őzt." - ezekkel a szavakkal kezdi Leszek Kolakowski az erőszakról szóló fejtegetését. A lengyel szerző kisesszéi - Kis előadások nagy kérdésekről címmel - alkotják a legújabb Kalligram nyitóírását. Kolakowski művében az erőszakon kívül egyéb fontos témák is szóba kerülnek: az egyenlőség; nemzetiségünk, családunk, hazánk vagy vallásunk „elárulása"; a szabadság; a luxus és a szerencse forgandósága. Hogy miért éppen az erőszakról szóló írást idéztük, arra Witold Gombrowicz Kozmos című regényének részlete adja meg a választ. Gombrowicz regényében ugyanis (melyhez a Kalligramban Pályi András írt egy rövid előszót) az erőszak különös metaforává válik, s misztikus hátteret ad egy panzióban történő eseménynek. A Kalligram-beli részlet témája, egy macska felakasztása nemcsak izgalmas „bűnügyi" sztori, hanem egy szerelmi történet erotikus háttere is. Az említett két írás a lap lengyel blokkjából való, melyhez még Tadeusz Rózewicz két verse kapcsolódik. Közvetve azonban a lap többi írása is köthető a lengyel szerzők által felvetett témákhoz ill. felkeltett hangulatokhoz. Határ Győző Erotica sacra című verse például mintha Gombrowicz regényrészletének „kiegészítője" lenne: a regényben erőszak és erotika, a verseben vallás és erotika kapcsolódása kelt borzongató, misztikus hangulatot. Gondolati síkon Gombrowicz titkozatos erők által mozgatott vüágának bizonytalanságát idézi Határ Győző A megtévesztésről című párbeszédes kisesszéje. A párbeszéd egyik szereplője, Amideus atya az ördög sugallatára rájön, hogy Istennek „csak a léttelensége végtelen, ő maga sehol: ennen hiánya csupán". Az atya azonban nem rémül meg ettől a felismeréstől: „Meghiszem neki, hogy aki nincs, az nincs, ahol nincs, ott ne keresd. Hozzátéve a magam régtől melengetett hitét, hogy Sátán úr, poklostul, ahol sose volt, nincs, mert sose volt, fogom magam és egyszerűsítek és számlálóban és a nevezőben ezzel a két Nagy Nullával; a képlet is tetszetősebb, a helyzetem is tisztább." Kolakowsi társadalmi kérdéseket boncolgató esszéinek is megvannak a maguk „testvérírásai" a lapban. Ezekhez tartozik elsősorban Határ Győző Nostalgitis purulens című fejtegetése a Pártállam iránti nosztalgia káros hatásairól, valamint S. Király Béla tanulmánya, mely az amerikai lakosság „fokozódó etnikai változatosságának hosszú távú következményeit" vizsgálja. Ez utóbbi írás alapgondolata, hogy „az amerikai kultúra értelmezésének kiterjesztésére, gazdagabbá tételére irányuló erőfeszítések az utóbbi időben előnytelen fordulatot vettek. A multikulturális eszme is veszedelmes lehet, ha szélsőségessé válik. A pluralizmusnak ma már sokféle kultúra partikularizmusával kell fölvennie a harcot". A Kallirgam szépirodalmi anyagához, esszéihez és tanulmányához színvonalas kritikai rész is kapcsolódik. A kritikák közül különösen érdekes Pályi András elmélkedése Grendel Lajos És eljön az Ó országa című regénye kapcsán, valamint Németh Zoltánnak Tőzsér Árpád Leviticus című verseskötetéről írt elemzése. SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Othello (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Egy kis éji zene (19) BORODÁČ SZÍNHÁZ - KASSA: A revizor (10) THÁLIA SZÍNHÁZ - ZÁHONY: Kakukkfészek (19) MOZI POZSON

Y HVIEZDA:Rivers of Babylon (szlov-cseh) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Lesz ez még így se (am.) 15.30,18,20.30 MLADOSŤ: Hullámtörés (dán.) 16.30, 19.30 CHARLIE CENTRUM: Szarajevó (am.) 17, 21 Flubber - A szórakozott professzor (am.) 15, 17 Vertigo(am) 19 Csendes öröm (szlov.) 19.15 A szent (am.) 20.30 Bizonytalan jelentés a világ végéről (cseh.) 17.30 KASS

A DRUŽBA: Palmetto (am.) 15.30,17.45,20.00 TATRA: Lesz ez még így se (am.) 15.30, 18, 20.15 CAPITOL: Boldogító nem (am.) 15.30,18,20.15 USMEV: Titanic (am.) 16,18.15,20.30 IMPULZ: Az angol beteg (am.) 16.15, 19.15 DÉL-SZLOVÁKI

A KOMÁROM: Még visszatérhetsz 17, 19 LÉVA - JUNIOR: Hét év Tibetben (am) 16.30, 19.30 ZSELÍZ: Álljon meg a nászmenet (am.) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Flubber- a szórakozott professzor (am.) 16.30,19 NAGYKAPOS: Titanic (am.) 19 az igyekezetet, hogy mindazok a létesítmények, a hidak, melyek a múltban településeket, városokat, nemzeteket kötöttek össze, ma is összekössék azokat. Más szavakkal: nem akarjuk, hogy a folyók elválasszanak bennünket egymástól. Az utolsó oldalra kerülhetett volna az omladozó losonci zsinagóga, vagy más, jó karban levő műemlék. Esetleg azoknak az arcképe, akik tetteikkel nyugtalanságot keltenek polgáraink között, akik nem tartják be az alkotmányunk törvényeit, az Alkotmánybíróság által meghozott döntéseket, nem szentelnek figyelmet a nemzetközi szervezetek Szlovákiát érintő figyelmeztetéseinek. De inkább üresen hagytuk, hogy oda a résztvevők írják rá saját benyomásaikat. Azt, hogy ki-ki a maga eszközeivel hogyan akar hozzájárulni a valódi demokrácia kiépítéséhez, országunk elismertetéséhez. Péntek este bemutató Fekete gyémántok Komárom. Ismét a város világhírű szülötte előtt tiszteleg a Jókai Színház társulata, amikor bemutatja Jókai Mór Fekete gyémántok című regényének színpadi változatát. A 19. századi kapitalizálódó Magyarországon játszódik Jókai Mór (nem is annyira romantikus) darabja, melyben két tiszta ember sorsát ábrázolja a nagy mesemondó. A tőzsdei manőverek, a gazdasági és politikai spekulációk korántsem mesébe illő világát láthatjuk a színpadon. S míg szerencsés és szerencsétlen „véletlenek" követik egymást, megtudhatjuk, vajon egymásra talál-e Berend Iván és Evila. Megtudhatjuk, hogy mi az igazi gyémánt. S talán azt is, müyen párhuzamok vonhatók a múlt század végének emberei és a huszadik századot záró esztendők sorsai között. Berend Ivánhoz hasonló ambíciókkal ma is sokan élnek, s az életutak kiteljesedésében is ismerős történések láthatók. Az előadás rendezője Takáts Emőd, a díszletet Platzner Tibor, a jelmezeket Dobis Márta tervezte. A bemutatóra 1998. április 24-én kerül sor, 19.00 órai kezdettel. A bemutatót követő napon, szombaton a Komáromi Napok keretén belül tekinthető meg az előadás, ezúttal 19.30 órai kezdettel. (-bsi-) Minden támogató köszönetet érdemel Pedagógusokat segít Mint első oldalunkon hírt adtunk róla, már támogatókra lelt az alig két hónapja beindult SOS Pedagógiai Pénzügyi Alap, amelynek elsődleges célja anyagi támogatásban részesíteni a szlovákiai magyar oktatásügy megóvásáért tanúsított kiállásuk miatt elbocsátott pedagógusokat. A tisztségükből leváltott, de munkahelyükről el nem bocsátott igazgatókat egyszeri, nagyobb összegű támogatásban vagy 3-6 hónapon át folyósított, kisebb pénzösszegben részesíti. Vállalja ezen személyek perköltségeit is, amennyiben ügyüket bíróságra adják. A kiállásukért mozgóbérelvonással büntetett pedagógusokat - mivel az elvonások igazságos, tartós és tömeges pótlása kivitelezhetetlen számára - az SOS kompenzációként különböző kedvezményekben részesíti: az érintettek vagy gyermekeik jutányos áron vehetnek részt szakmai és más jellegű kirándulásokon, üdülésen, vásárolhatnak (esetleg ingyen kaphatnak) szakmai vagy szépirodalmi könyveket, szaklapokat. Mint Huszár László, az alap kuratóriumának elnöke lapunknak elmondta, a közeljövőben jogászokból és oktatási szakemberekből álló munkacsoportot kívánnak létrehozni, amely segítené a perekben érintett pedagógusokat, és szakmai tanácsokkal járulna hozzá a parlamenti képviselők munkájához. Hogy az SOS Pedagógiai Pénzügyi Alap valóban hatékonyan tudja segíteni a jelenlegi nehéz időkben pedagógusainkat, kéri mindazok támogatását, akik a sajátjuknak érzik a magyar iskola ügyét. Az SOS számlaszáma: Tatra banka Dunajská Streda 2667210056/1100. Az alap ezúton mond köszönetet minden eddigi támogatójának, akik pénzadományukat egy nemes cél szolgálatába állították. (Jegyzékük az 1. oldalon található.) -vkLábik János festőművész jubileumi kiállítása A táj szerelmese ZALABA ZSUZSA A Párkányban élő és alkotó Lábik János festőművész jubileumi kiállítását április huszonegyedikén nyitották meg a párkányi Városi Galériában. Megjegyzem: a tárlat május tizedikéig megtekinthető, s kiváló alkalom arra, hogy aki még nem ismerné vagy rég találkozott volna a festő munkáival, az most szembesüljön Lábik János elmúlt ötven év alatt felgyülemlett észrevételeivel, üzeneteivel, az általa megvilágított varázslatos világ nemes tapintású morzsáival. Mert János bácsi képei a természetes szépség láttatásán keresztül válnak élővé. Vérkeringésük van, szívük dobog, szaporán és alig hallhatóan lüktet a pulzusuk. A Párkányi Képzőművészeti Kör oszlopos tagját, megalapítóját és egykori vezetőjét sok helyütt ismerik. Képeivel számos egyéni és csoportos kiállításon aratott oszthatatlan sikert. „Kis korom óta a vüág gyönyörűséges arcának a bűvöletében élek, én tényleg a táj szerelmesének tartom magam. Párkányban, illetve a meseszép Dunakanyarban felnőni, élni és mozogni nem lehet csukott szemmel, érzéketlenül. A bensőmet mindig megérintik a fák, a kövek és a vén folyó közelsége. Elég egy meggörbült vagy kiszáradt fatörzs, egy öreg utca vagy omladozó ház ahhoz, hogy az ecset után nyúljak, és megfessem a látottakat és az érzéseimet. Számomra mindig minden változásban van és megújul. Percenként másképp láttatja magát a táj. A színek, a formák állandóan keverednek, alakulnak és átváltoznak. Nemcsak az embernek, a tájnak is szüntelenül változik a ragyogása, hangulata és lelke. Ettől a csendes megfigyeléstől sohasem tudnék elszakadni. Újra és újra sétálni indulok: a rengetegben..."-vallja Lábik János festőművész. Festett képeken idealizált mítoszaink is vannak. (Illusztrációs felvétel)