Új Szó, 1998. április (51. évfolyam, 76-99. szám)

1998-04-21 / 91. szám, kedd

ÚJ SZÓ 1998. ÁPRILIS 21. GAZDASÁG - HIRDETÉS - NaPtáR 7 Pénzt kultúrával: nem - kultúrát pénzzel: igen Koporsó(Gomba)szög I. rész Ki hitte volna 1996-ban, hogy az ezredfordulót nem éri meg a Csemadok Gombaszögi Kulturális Ünnep­sége. (Archív felvétel) Szeretjük magunkat azzal áltatni, hogy Gombaszög nélkül nem lett volna cseh­szlovákiai magyar kultúra, s Gombaszög nélkül nem lesz szlovákiai magyar kul­túra. Kérdés volt, és ma is az, hogy mennyire a lénye­geset mutatja — mutathatja meg Gombaszög... DUSZA ISTVÁN (Újkori mítosz vagy kulturális igény?) A Csemadok országos kulturális ünnepsége a hatvanas évek második felében a viszony­lagos mértékű politikai és szelle­mi nyitások idején élte fényko­rát, s esetenként tízezernél is többen összegyűltek a gomba­szögi völgyben a nagy rock- és popkoncertek, operettestek és népművészeti gálák alkalmával. Ha a legnagyobb rendező - az időjárás - éppen nem mosta el az egészet néptáncosokkal, rockzenészekkel együtt. És ter­mészetesen a magukat a Csema­dok-vezetők kíséretében muto­gató kommunista párt- és állami vezetőkkel együtt. Gombaszögre amatőr népművé­szed együttesek ingyen jöttek, hivatásosak meg olykor elvitték a bevétel nagyobbik hányadát. Az ott megforgatott pénzekről csak keveseknek volt teljes átte­kintése, legkevésbé az akkori Csemadok Rozsnyói Járási Bi­zottságának. Suttogtak a pártál­lami „központiak" egyéni ha­szonszerzéseiről, beszéltek ráfi­zetésekről, amelyeket aztán va­lahogyan mégiscsak állt a párt­állami költségvetés. Festegetés közben pihentetett aggyal Lőrincz Gyula még azt is kitalál­ta, hogy a konszolidációs hetve­nes évek végén majd az ökörsü­tés lendíti fel a gombaszögi ven­dégforgalmat. Elvégre nyársra húzott marhát szeret a magyar. A rendszerváltás után az újsüte­tű pártok is dörgölőztek a gom­baszögi kultúra mítoszához. Tudták, hogy soha az életben nem lesznek három-négyezren a választási gyűléseiken, mint vol­tak a kilencvenes évek elején a szabadtéri színpad nézőterén. Aztán egyre fogyott a pénz, el­apadt az állami költségvetés. Végül 1997-ben egy az addigi két-három napos, többnyire jú­nius utolsó hétvégéjén megtar­tott kulturális ünnepség helyett, több hétre szétforgácsolt ese­ményt tervezett a Csemadok Országos Választmányától a szervezés jogát elnyerő csoport, benne a völgy földterületeinek nagyobbik részére jogot formáló szalóci önkormányzat Gomba­szögért Alapítványa és a szak­mai szervezést vállaló Szlováki­ai Magyar Folklórszövetség. Nem érkeztek be a pályázati pénzek, elmaradt az állami költ­ségvetésből remélt támogatás, a rossz időjárás miatt a résztve­vőknek csak a töredéke jelent meg, mint amennyire számítot­tak. A szervezők kifizetetlen számlákat hagytak a Csemadok Országos Választmányára, s az azóta eltelt idő alatt, ki-ki letette a nagyesküt: így soha többé Gombaszögöt. (Ki kit, miért és mennyiért?) Kolár Péter, a Csemadok Orszá­gos Választmányának elnöke: - Gombaszögről minden szlová­kiai magyar tud, akár volt ott életében, akár nem. Ilyen szem­lélettel mondhatnánk azt is, hogy része a mítoszainknak, de ha az ötvenes évek népművésze­ti ünnepélyeiből kifejlődött nép­művészeti fesztiválra gondolok, amiből aztán kifejlődött a kultu­rális ünnepség, amely sokféle íz­lést igyekezett kiszolgálni, ak­kor letagadhatatlan, hogy min­dig volt rá igény. Voltak évek, amikor húsz-harmincezer em­ber fordult meg a műsorokon. Egyrészt találkozni akartak, másrészt olyan előadásokat lát­tak, amelyeket szlovákiai vi­szonylatokban nem tudunk lét­rehozni. Egy János vitéz a Ma­gyar Állami Operaházból vagy a Magyar Állami Népi Együttes teljes repertoárjai tízezreket vonzott, nem beszélve a ma­gyarországi rockegyüttesek koncertjeiről. Ehhez méltó mó­don társultak a mi együtteseink, hagyományápolók és hagyo­mányőrzők, a Szőttes és Ifjú Szivek. Bár híve vagyok a „tiszta forrás" bartóki eszméjének, ab­ban már nem vagyok biztos, hogy Gombaszög valaha is en­nek a jegyében valósult volna meg. Most sem az ilyen szemlé­letű ünnepségre lenne igény, hanem egy ettől nem eltávolo­dó, de a tömegigényeket is ki­elégítő műsorstruktúrára. Gom­baszög egy modern értelemben vett találkozóhely lehetne, aho­vá a szlovákiai magyarok eljön­nek, eljöhetnek. Március elején Kolár Péter elvi síkon még optimista volt, bár a gyakorlati történések alapján a továbbiakról pesszimistán nyi­latkozott: - A tavalyi sikertelenség egyik okát abban látom, hogy a rende­zők nem voltak kíváncsiak a vé­leményünkre. Hiába szeretném én azt, hogy a legjobb brazil együttes lépjen ott fel, ha nin­csenek meg az anyagi feltételek, a dolog megvalósíthatatlan. At­tól tartok, hogy a dolog idén sem sikerülhet, mert nincs kö­zös akarat. A helyiek - tehát a rozsnyói járás területi Csema­dok titkársága és a szalóci ön­kormányzat - nélkül nem lehet a gombaszögi kulturális ünnep­séget megrendezni. Január óta több alkalommal is tanácskoz­tunk, s jelenleg holtpontra jutott minden igyekezetünk. Az orszá­gos választmány titkársága nem rendelkezik olyan apparátussal, amely ezt a dolgot véghez tudná vinni. Máskülönben pedig egyeztetés nélkül nincs lehető­ség a közös nevező megtalálásá­ra. Meglátásom szerint a szalóci önkormányzat nevében eljáró Fábián Judit polgármester úgy alakítja ki a mindenkori vélemé­nyét, hogy ebben az évben ne legyen gombaszögi kulturális ünnepély. A nagyon megosztott rozsnyói területi választmány nevében Fábián Edit kijelentet­te, hogy tegyünk le az asztalra 500 ezer koronát, s ők megren­dezik. Szerettem volna, hogyha Fábián Edit, aki a Csemadok al­kalmazottjaként jelentős mun­kát végzett, de a szövetség anya­gi ellehetetlenülése miatt jelen­leg munkanélküli, újra a Csema­dok alkalmazottja legyen, s te­rületi titkárként szervezze meg Gombaszögöt. Akkor még tár­gyalásaink során Köteles László alelnökkel hajlottunk arra, hogyha a pénzt egy összegben nem is, de a meghívott együtte­sek szponzorai, alapítványok és külföldi támogatók útján előte­remtjük a rendezvény pénzügyi hátterét. Fábián Editet pedig az esztendő végéig a rozsnyói terü­leti választmány titkáraként al­kalmazni szerettük volna. (A riport második részét holnapi számunkban közöljük.) Megjelent Szénássy Árpád újabb tanulmánykötete Komárom ipartörténete BENDE ISTVÁN Nemrégiben jelent meg dr. Szénássy Árpád legújabb tanul­mánya. A több mint százhúsz ol­dalas, fényképekkel, diagra­mokkal és korabeli cégfeliratok­kal gazdagon illusztrált könyvé­nek címe: A népi élelmiszer elő­állításától az ipari feldolgozásig Komárom megyében 1945-ig. A tanulmányt a Komáromi KT Ki­adó jelentette meg. Szénássy Ár­pád így vall új művéről: „Kutatásom fő célja az volt, hogy bemutassam Komárom és a vonzáskörébe tartozó telepü­lések ipartörténetét. Igyekez­tem a még megtalálható mező­gazdasági ipartörténeti emléke­ket feltárni, dokumentálni az utókor számára, ezzel is bizo­nyítva Komárom és környéke mindenkori fejlődőképességét. Az adatok zöme azt sugallja a mának, hogy a piaci kultúrát szem előtt tartva ki kell használ­ni az agráriparban és a feldolgo­zóiparban rejlő lehetőségeket, minthogy ehhez ma is kedvező hátteret biztosít Komárom föld­rajzi és piaci fekvése." A kötet a történelmi Komárom megye élelmiszer-ipari fejlődé­sének alakulásával foglalkozik, így az állati termékek feldolgo­zásával, a vágóhidak munkájá­val, a Komáromi tejszövetkezet 1886-ba visszanyúló tevékeny­ségével, a molnárság és a ma­lomipar alakulásával a Duna mindkét partján. A tanulmány további fejezeteiben a magtá­rak, a sütőipar, a cukoripar fej­lődéséről és eredményeiről ol­vashatunk. Majd a növény­olajipar, valamint a textil- és szövőipar fejlődéséről. A szerző részletesen foglalkozik a komáromi selyemfonógyár, lengyár eredményeivel. Beszá­mol továbbá az élvezeti cikkeket előállító iparágakról, így a bor­ipar, söripar és a szeszipar ered­ményeiről. Híres volt például a komáromi Rum és Likőrgyártó Üzem, a bátorkeszi likőrgyár, valamint a szőnyi és füzitői sör­főzde. A tanulmány utolsó fejezetében a komáromi dohányiparról, a dohányfelvásárlás gazdag ha­gyományairól, az ógyallai szi­vargyárról és más érdekességek­ről szól a szerző. Meggyőződésem, hogy e tanul­mány érdekes olvasmány lesz mindazoknak, akik szeretik Ko­márom és környéke gazdag tör­ténetét, de azoknak is, akik nap­jainkban hasonló iparágakban dolgoznak. Keresik a festő sírját Újratemetik Velázquezt Csaknem 338 évvel halála után újra eltemetik a vüághírű spa­nyol festőt, Velázquezt (1599­1660). Spanyol lapjelentések szerint rövidesen átépítik azt a madridi teret, amely alatt Veláz­quez síiját tudják. Ä spanyol kulturális minisztéri­um műkincsekért felelős osztálya megtiltotta az átépítés megkez­dését addig, amíg a festő földi maradványait nem exhumálták. Velázquezt ugyanis 1660. au­gusztus 6-án bekövetkezett halá­la után a San Juan-templom krip­tájában helyezték örök nyuga­lomra. Lebontásáig, 1809-ig a templom a Ramales téren állott, ahol egyszerű tábla emlékeztet a festőre. Most egy régészcsopor­tot bíztak meg azzal, hogy meg­találja a sírt, amelynek pontos helye a templom lebontása óta nem ismeretes. A sevillai születésű Velázquez a klasszikus spanyol festészet ki­emelkedő jelentőségű képviselő­je. 1623-ban IV. Fülöp udvari fes­tője lett. (MTI) Elhunyt Octavio Paz mexikói író Nyolcvannégy éves korában vasárnap este elhunyt Mexikó legjelentősebb írója, Octavio Paz, akit 1990-ben irodalmi No­bel-díjjal tüntettek ki. Octavio Paz költemények mellett főként politikai, történelmi és művészeti tárgyú esszéket írt. Legismertebb könyve, az 1950-ben megjelent A magány útvesztője a modern Mexikó és a mexikói emberek ellentmondásos, gyakran megdöbbentő elemzését nyújtja. A hetvenes évek végétől gyakran felemelte szavát a Szov­jetunió és Kuba latin-amerikai behatolása ellen, ami nép­szerűtlenné tette számos latin-amerikai értelmiségi szemé­ben. (MTI) Meghalt Linda McCartney Linda McCartney, Sir Paul McCartneynek, a Beatíes együttes volt tagjának a felesége ötvenhat éves korában az egyesült ál­lamokbeli Santa Barbarában mellrák következtében elhunyt. Linda McCartney szabadságon tartózkodott férjével a kalifor­niai Santa Barbarában, ahol pénteken hunyt el. (MTI) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Rigoletto (19) HVIEZDOS­LAV SZÍNHÁZ: Kis éji zene (19) KIS SZÍNPAD: Zsírosbödön (19) BORODÁČ SZÍNHÁZ - KASSA: Hamupipőke (10) POZSON Y HVIEZDA: Lesz ez még így se (am.) 15.30,18, 20.30 OBZOR: Flubber - a szórakozott professzor (am.) 15.30 A Sakál (am.) 18, 20.30 MLADOSŤ: A Nick Park bemutatja 16 Hány az óra, Vekker úr? 20. Városnézés (fr.) 18 CHARLIE CENTRUM: Flubber - A szórakozott professzor (am.) 15,17 A szent (am.) 19 Hideglelés (am.-ném.) 19 A szent (am.) 20.30 Bizonytalan jelentés a világ végéről (cseh) 17.30 Én szeretek, te szeretsz (szlov.) 19.15 KASS A DRUŽBA: Titanic (am.) 16, 19.30 TATRA: Lesz ez még így se (am.) 15.30, 18, 20.15 CAPITOL: Lesz ez még így se (am.) 15.30, 18, 20.30 ÚSMEV: Amistad (am.) 16, 19 IMPULZ: Az angol beteg (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKI A KOMÁROM-TATRA: Még visszatérhetsz (am.) 17,19 GÚTA: Üvöltés (am.) 19.30 LÉVA - JUNIOR: Hét év Tibetben, 16.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Hét év Tibetben (am.) 16.30 19 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Spice World (am.) 19 AUSZTRIAI MUNKÁT KERES? TELEFONALJON! 0976 777 301 A hívás ára percenként 63 korona adóval egész Szlovákiából, maximális ára 189 korona adóval. Phonotext WS-trade, P. O. BOX 24, 840 04 Bratislava Az INTERCAR Nové Zámky VW és AUDI típusú személyautók hivatalos forgalmazója ÚJ ÜZEMRÉSZLEGÉRE FELVESZ ALKALMAZOTTAKAT A KÖVETKEZŐ MUNKAKÖRBE: AUTÓBÁDOGOS SZÁMLÁZÓ ANYAGBESZERZŐ az autóbádogosi és számlázói munkakör iránt érdeklődők alkalmazásának feltételei: - megfelelő szakvégzettség - legaiább 3 év szakmai gyakorlat - életkor legfeljebb 35 év, letöltött katonai szolgálat az anyagbeszerzői munkakör betöltésének feltételei: - műszaki szakvégzettség - B, C, D típusú gépkocsivezetői jogosítvány - életkor legfeljebb 35 év, letöltött katonai szolgálat - magyar nyelvismeret Az érdeklődők jelentkezhetnek munkanapokon 9 és 15 óra között a 0903 420 645-ös telefonszámon VK-4I

Next

/
Oldalképek
Tartalom