Új Szó, 1998. április (51. évfolyam, 76-99. szám)

1998-04-18 / 89. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. ÁPRILIS 18. VENDÉG KOMMENTÁR Párkány mint jelkép A párkányi népszavazással kapcsolatos hisztériakeltés még korántsem ért véget. A DSZM napilapjának felhívása kísértetiesen emlékeztet az ötvenes évekre, de a miniszterelnöknek, a belügyminiszternek és a védelmi miniszternek címzett mozgósító felszólítás a „mindennemű eszköz" bevetésére hivatalosan nem talált visszhangra. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy az állam „suba alatt" nem tett „óvintézkedéseket" a népakarat kinyilvánítása ellen. Vladimír Mečiar miniszterelnök szerdán a tévé nyilvánossága előtt figyelmeztette Párkányt, és felszólította, hagyja abba az előkészületeket. Nagyon is irritálja őt, hogy már másfél éve egyfolytában ugyanazzal a dologgal kell foglalkoznia a közvetlen elnökválasztásra vonatkozó követeléssel. Nincs jogi eszköz, amellyel az állami hivatalnokok és a kormány megakadályozhatná a szavazást. Mečiar és a belügyminiszter ugyan azt állítja, hogy Párkány megsérti a törvényeket, de ez a magánvéleményük. Jogi szempontból nincs jelentősége, ugyanis egyikük sem értelmezheti a törvényeket, ez nem az ő dolguk. Erre kizárólag a bíróságok hivatottak, legalábbis egyelőre. Mivel a Juraj Hrabko képviselő-testület kitart elhatározása és jogai mellett, az állam csakis erőszakkal akadályozhatja meg a népszavazást. Ha elfogynak az érvek, jöhet az erőpolitika. A tekintélyes Foreign Affairs c. lap szerint Mečiar egyike a világ 13 diktátorának, s miniszterelnökünk nem is titkolta: átgondolt terve van vasárnapra. Célja mindenáron megakadályozni, hogy a polgárok szabadon kinyilváníthassák akaratukat. A képviselő-testületre nem tudott ráijeszteni sem a rendőrség, sem az ügyészség. Mečiar stílusa eltérő - ő egyenesen a választók érzelmeire apellál. Az eszközökben pedig igazán válogathat: őrizetbe vehetők a város képviselői, bezárathatok a szavazóhelyiségek, illetve lezárhatók a hozzájuk vezető utak és kiprovokáltatható a brutális beavatkozás is. Mert vasárnap nem csak újságírókkal, hanem titkosügynökökkel is tele lesz a város. Párkány a polgári szabadság egyfajta jelképévé vált. Történjék egy népszavazással kapcsolatban bármi, bárhol, az nem kevés. Mert ha valahol nem a nép uralkodik, akkor valaki más. A szerző a SME kommentárírója. JEGYZET Egy kutya kölykei VRABEC MÁRIA Igencsak meggyötörték Rudolf Schustert a Markíza műsorvezetői - körülbelül úgy, ahogy Dušan D. Kerný szokta egy másik televízióban Vladimír Mečiart. A riportalany persze minden kérdést meg tudott válaszolni és minden állítást meg tudott cáfolni, ezen a téren nem is ért meglepetés. Sokkal inkább azon a kijelentésén gondolkoztam el, hogy a Polgári Egyetértés Pártja várja a becsületes DSZM-tagokat. Nyomatékul még rá is kérdezett Rudolf Schuster, hogy van-e aki kételkedik a becsületes DSZMhívek létében? Költői kérdéseket nem szokás megválaszolni, én mégis eltöprengtem rajta, és arra a következtetésre jutottam, hogy bizony nagyon erősek a kételyeim. Mert fogalmam sincs, kit kéne becsületes mozgalomtagnak tartanom. Azt, aki csak azért lépett be, mert a pillanatnyi érdeke úgy kívánta, és bár más véleménye van, azt olyan ügyesen véka alá rejti, hogy már maga sem találja? Azt, aki az alapítók között volt, még ma is hangzatos elvekről beszél, és úgy elvakítja a nagy eszme, hogy nem látja tőle a valóságot? Vagy azt, aki a DSZM hathatós segítségével fillérekért jól megszedte magát és most már a gazdasági érdekei nem egyeztethetők össze a politikai irányvonallal? Netán éppen csak azt, aki épp Schusterékhoz állna tovább? Meggyőződésem, hogy minden olyan párt életében, amely kezd diktatórikusjeleket mutatni, van egy törésvonal és a becsületes emberek akkor szoktak kilépni belőle. A DSZM esetében 1994 novembere volt az utolsó ilyen lehetőség. Akik akkor hagyták ott, azoknak is nagyon nehezen megy a demokratává való átalakulás, akik meg utána, azok nem erkölcsi indítékból tették, és embernek épp oly hitványak maradtak, mint voltak azelőtt. Mert hiába próbálnak másképp csaholni, hiába pitiznek és hiába hagynák el egy koncért a régi gazdit, azért nem tudják letagadni, hogy valamennyien egykutya kölykei. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Maíinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/700 869, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őmink meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Mentsenek meg! Azt akarják hogy államfőjelölt legyek. (Peter Gossányi karikatúrája) PRAVDA Pavol Hamžík volt külügyminiszter szerint a párkányi népszavazás ellen senki nem emelhet ldfogást, és nem szabadna, hogy ürügyként szolgáljon a kialakult helyzet dramatizálására. A Polgári Egyetértés Pártjának alelnöke ezt a kormánykörök által dédelgetett Slovenská republika napilapra utalva szögezte le. Hamžík olvasói kérdésre válaszolva kifejtette, a demokrácia egyértelmű megnyilvánulása, ha a polgárok szabadon kifejezhetik véleményüket. Úgy véli, kiegyensúlyozott belpolitikai viszonyok között, tehát a tavalyi népszavazás meghiúsítása hiányában nem lenne szükség az ilyen jellegű referendumra. Egy demokratikusnak nevezett országban azt kell fontolgatni, baja esik-e az embernek, ha elmegy szavazni Kosztümös, kellékes főpróba? Szlovákia lakosságának nincs szerencséje a népszavazásokkal. Valóban fontos kérdésben a polgártól megvonták a lehetőséget, hogy kinyilvánítsa véleményét. HOLOP ZSOLT Rögtön az elején kezdődött. Szlovákia alkotmánysértésben fogant - saját alkotmányát megsértve jött létre. A szlovák alkotmány tételesen kimondja, hogy népszavazást kell tartani Szlovákia szövetségre lépéséről egy másik állammal, vagy az államszövetségből való kilépésről. Tehát az alkotmány szerint csakis népszavazással lehetett volna szétválasztani Csehszlovákiát. Az alkotmány 1992 szeptemberétől hatályos, Szlovákia 1993. január l-jén jött létre. Már akkor sem engedték meg, hogy eldöntsük, mekkora legyen az az ország, ahol élünk és mi legyen a neve. Az első és eddig egyeden népszavazás érvénytelen, felesleges és alkotmánysértő volt. Ján Ľupták munkásszövetségi vezér '94-ben a kisprivatizációban felhasznált pénzek eredetét akarta megvizsgáltatni - visszamenőleges hatállyal. 60 milliónkba került, nem beszélve arról, hogy aztán a Munkásszövetség kezében levő vagyonalap engedte szétprivatizálni az országot. Az alkotmánybíróság határozata szerint a tavalyi népszavazást meghiúsították és ezzel megsértenék az állampolgárok jogait. Hogy kik? Ezt értelmetlen kutatni, mert Vladimír Mečiartól amnesztiát kaptak, de biztosan nem azok, akik a hétvégi népszavazást szervezik, illetve támogatják. Szlovákia másfél, két éve arról szólt, hogy 1998 márciusa után nem lesz elnöke az országnak. Az ellenzék mozgósította a polgárokat, ötszázezer aláírás rendben, népszavazás kihirdetve. Megdöbbentő, hogy hova vezet, ha a nép ki akatja nyilvánítani véleményét. Nyilatkozatháborúkhoz, jogi huzavonákhoz, alkotmánysértéshez, feljelentésekhez, amnesztáláshoz. Egyeden kormánytag sem mondta ki: a népnek egyszerűen joga van ahhoz, hogy szavazzon, s az államnak minden feltételt biztosítani kell hozzá. Amíg ezt nem teszi meg, nem beszélhet komolyan senki demokráciáról, alkotmányosságról, állampolgári jogokról. A párkányi népszavazást tekinthetjük az állampolgári jogokhoz való ragaszkodásnak, dacolásnak, egészséges polgári ellenállásnak, az alvó oroszlán piszkálásának. Az elszomorító ebben az, hogy a polgárnak ismét dacolnia kell, s úgy kell tekintenie a választott hatalomra, mint az alvó oroszlánra, s egy demokratikusnak nevezett országban azt kell latolgatnia, baja esik-e, ha elmegy szavazni. A hatalom másként tekint a népszavazásra. Azt fontolgatja, hogy vasárnap a Slovenská republika forgatókönyve alapján kosztümös, kellékes főpróbát tart: mit engedhet meg magának az őszi parlamenti választások alatt. A főpróbát ki kell fütyülni. A választott hatalom annyit engedhet meg, amennyit a nép megenged neki. Mert az alvó oroszlán mi vagyunk. Páratlan jogi fantázia kell ahhoz, hogy valaki az alkotmányba belemagyarázza: a referendum jogellenes A nagy jogi játszma zajlik most FEKETE MARIAN Értetlenül figyeli az ország és a külföld Mečiar hatalmaskodó kormányának perét egy Dunaparti kisvárossal. A kormány képviselői hol jogi, hol márfasisztoid érveléssel támadják Ján Oravec polgármestert és a város képviselőit. Annak a kormányfőnek az emberei, aki 1992-ben semmibe vette az általa jóváhagyatott szlovák alkotmányt, amely szerint a föderációból való kilépést is népszavazással kellett volna jóváhagyatni. Mečiar ócska megoldást választott. Lakájaira bízta, intézzék el a piszkos munkát, vádolják meg a polgármestert hazugsággal, erkölcstelenséggel, bűncselekményekkel, a képviselőket irredentizmussal. Az érsekújvári járási ügyész óvást emelt a népszavazásról szóló önkormányzati döntés ellen. Az európai színvonalú prágai Károly Egyetemen jogot végzett polgármester konfliktusba került egy állítólag erőszakos bűncselekményért egyszer már elítélt tornatanárral, aki most éppen miniszter, egy pártállamból ittragadt járási ügyésszel, egy Moszkvában képesítést szerzett kormányfővel. A nagy jogi játszma arról szól, mihez kell igazodnia egy önkormányzatnak. Állami szervnek tekintendő-e, vonatkozik-e rá az alkotmány rendelkezése, amely szerint „csak az alkotmány alapján, ennek keretein belül és a törvény által megállapított terjedelemben és módon járhat el"? És ha az önkormányzat nem tekinthető állami szervnek, akkor vonatkozik-e rá is az alkotmánynak az a cikke, amely Szerint mindenki megteheti azt, amit a törvény nem tilt, és senki sem kényszeríthető olyan cselekvésre, amire a törvény nem kötelez. A kormányhatalomnak el kellett ismernie, hogy az önkormányzatra csak az utóbbi alkotmányos rendelkezés vonatkoztatható. A buzgó ügyész nyomán a kormánysajtó még ezt is kiforgatta azzal az állítással, hogy „ami nem tiltott, nem kell hogy megengedett legyen". Apropó, a pártállamban sem tiltottak mindent, de szinte mindenhez állami engedély szükségeltetett. Az ügyész szerint az alkotmány 67. cikke erről rendelkezik. Szívesen idézzük: ,A területi önkormányzat ügyeiben a község önállóan határoz; kötelességekre és korlátozásokra csak törvény kötelezheti. A területi önkormányzat a község lakosainak gyűlésein, helyi népszavazással vagy a község szervei révén valósul meg." Páratlan jogi fantázia kell ahhoz, hogy valaki ebbe a rendelkezésbe belemagyarázza, hogy az alkotmány nem engedélyezi a párkányi népszavazást. A külföldi megfigyelők szerint is az „eszeveszett pánikba esett" kormány(fő) a jogállamiság látszatára sem tud ügyelni. Erre utalnak azok a kijelentések is, hogy a rendőrséget kellene bevetni a párkányi népszavazáson. A tündérmesében Csongor nemcsak a saját boldogságát, hanem az emberekét is kereste A három vándor nagy dilemmája SZÁRAZ DÉNES Amikor Csongor a „tévedések hármas útjánál" a cél felé vezető útról érdeklődik a három vándortól, már harcedzett. A „vándorok" - egy-egy óriásira növesztett szenvedély képviselői szemellenzős makacssággal hisznek önmagukban. Eszem ágában sincs a Magyar Koalíció három pártvezérét kalmárrá, fejedelemmé és tudóssá degradálni, de a mai napon közülük kettő, mondjuk a kalmár és a fejedelem nagyon fontos döntés előtt áll. Tehát megfordult a kocka, a kalmár és a fejedelem döntés előtt, és számos békét, nyugalmat óhajtó Csongor és Tünde figyeli őket. A tét a ma a szlovákiai magyarság jövője. Az MPP országos választmányi ülést, az MKDM pedig országos közgyűlést hívott össze mára. Feltételezhető, hogy az az MKDM kíván ma alapszabályt és nevet változtatva áttranszformálódni a leendő szövetségi párt bázispártjává, amelyik a közelmúltban még leginkább hadakozott az egyesülés ellen. Ez még nem is lenne olyan nagy baj, mivel mindhárom pártnak egyforma joga van befogadó párttá válni a közismert okok miatt: az MPP jogelődje, az FMK alakult meg elsőként, az Együttélés sürgeti legrégebben és legerőteljesebben az egyesülést, az MKDM rendelkezik a legnagyobb támogatottsággal. Számomra mindegy, hogy melyik két magyar pártot egyesíti a harmadik, a lényeg az egyenrangúság elve. Bugár Béla azt állítja, hogy az alapszabályzat 95 százalékban megegyezéssel elkészült. Ha matematikusként egy betűhalmaznak tekintjük az alapszabályzatot, akkor a 95 százalék tényleg sokat jelent, de ha pont az a hiányzó 5 százalék képezi a szabályzat lényegi részét - mint pl. a gazdasági jogfolytonosság, képviselőjelöltek állításának, pártvezérek és alvezérek megválasztásának kérdését - akkor már az a „bugári logika", miszerint a hiányzó pár szó már csak részletkérdés, egy kicsit sántít. Ha ezeket a fontos kérdéseket az MKDM mai közgyűlésén önkényesen, a vélt erőfölény pozíciójából akatja megoldani, többet árthat a szövetségi párt megalakulási folyamatának, a másik két pártot kényszerpályára készteti. Azt is szeretnénk, ha az MPP Országos Választmánya ma az MKDM közgyűlésének céljait figyelembe véve ülésezne, és reálisan értékelné a szövetségi párt létrehozásának objektív feltételeit és akadályait. Visszatérve a tündérmeséhez: Csongor nemcsak saját boldoságát, hanem az emberekét is kereste. Nem akar csalódni, nem akarja üresnek találni, mint a mesében, a vándorok ajánlatát! A szerző a nagykeszi kezdeményezés aláírója.