Új Szó, 1998. április (51. évfolyam, 76-99. szám)

1998-04-15 / 86. szám, szerda

ÚJ SZÓ 1998. ÁPRILIS 9. SPORT/TÉVÉ ÉS RÁDIÓ - SZoMBAt 9 Beszélgetés Grendel Lajossal az Einstein harangjai című regényének szlovák nyelvű kiadása kapcsán A könyv témája ma is aktuális A lévai Koloman Kertész Bagala vezette LCA Kiadó gondozásában a közel­múltban jelent meg Grendel Lajos: Einstein harangjai című regényé­nek szlovák fordítása. PUNTIGÁN JÓZSEF A losonci Phoenix könyvesbolt­ban megrendezett író-kiadó­olvasó találkozó iránti érdeklő­dés azt jelezte, hogy a mai iro­dalmat pártoló kiadó ezúttal is jól választott. S azt is, hogy az irodalmi mű értékét nem a nyel­ve, hanem a tartalma határozza meg. Grendel Lajossal erről is beszélgettem. Az aktualitás, a véletlen vagy az igény nyomán jelentette meg a regény szlovák fordítá­sát? Azt hiszem mind a három nyo­mán. Karol Vlachovský már a megjelenése után elkezdte for­dítani. Közben kinevezték a bu­dapesti Szlovák Kulturális Inté­zet igazgatójának, ami miatt el­húzódott a munka befejezése. Leváltották, így ismét lett ideje, s befejezhette a már félig kész fordítást. így ezt a könyvet tud­tuk a kiadó kérésére benyújtani. Az ő feltételük csak az volt, hogy új, mai témájú mű legyen. Tehát inkább a sors véletlene adta azt, hogy ez a regényed jelent meg először szlovák nyelven? Igen! Az már talán kevésbé vé­letlen, hogy mondjuk olyan ak­tualitása van a könyvnek, ami­lyen bár ne lenne... A kötetben az 1989-es esemé­nyek kapcsán van egy beszél­getés, amely az utca embere a „mi győztünk, ők vesztettek", a kávéházban ülő rendőr az „ők győztek, mi vesztettünk" mondatokat fogalmazza meg. Végül is kik győztek és kik vesztettek? Hogyan érzed ezt ma több év távlatából? Meggyőződésem, hogy nem azok, akik 1989-ben egy komo­lyabb rendszerváltást vártak, semmi esetre sem azt, hogy olyan emberek fogják a 1989-es népmozgalmat megnyergelni, akik korábban a másik oldalon álltak. De hát ez történt, s a tör­ténelem tele van ilyen ironikus helyzetekkel és paradoxonok­kal. Ez van! Azt, hogy ki győzött és ki nem, ma még nem lehet megmondani. Én úgy látom, hogy akkor Szlovákiában is egy olyan folyamat kezdődött el, amely még nem fejeződött be. A regényben nem kap érezhe­tő hangsúlyt a nemzetiségi vo­nal. A főhősről csak a forra­dalmi napok kapcsán derül ki az, hogy magyar egy ott el­hangzott mondat-fenyegetés kivételével: „... de majd vele­tek is elbánunk". Mennyire érezted akkor ennek, a ma már a megvalósulás talajára lépett mondatnak a valóság­tartalmát? Ennek a bekövetkezését én már az 1990-es év kezdetétől láttam, s érzem folyamatosan ma is és tartom továbbra is aktuális ve­szélynek. Szlovákiában ma is vannak olyan politikai erők, amelyek először a magyar politi­kai képviseletet szeretnék kiik­tatni a politikai életből, a parla­mentből. Súlyukat nem szabad lebecsülni. Ennek ellenére azt hiszem, hogy ebben az ország­ban a magyarellenes hisztéria­keltéssel és demagógiával több hívet ma már nem lehet szerez­ni, mint amennyi 1991-93-ban itt összegyűlt. A Phoenixben tartott beszél­getésen egy füleki élményedet említve jegyezted meg, hogy a politika és az író hivatás külön műfajok, amelyet nem lehet együtt csinálni. Választanod kellett, s Te inkább író marad­tál. Ugyan a kultúra és az író­ság már sokkal közelebb van­nak egymáshoz mégis kicsit meglepett az, hogy elvállaltad a Csemadok alelnöki tisztjét. Mit tudsz tenni ebben a sze­repben? Az országos közgyűlés előtt megkérdeztek, hogy vállalnák-e szerepet egy megújuló Csema­dokban. Igent mondtam, s egy­előre nem bántam meg. Nem csak azt tartom fontosnak, hogy a Csemadok van és legyen, ha­nem azt a megújulást is, ami las­san és kínkeservesen, a korábbi lehetőségek töredékével rendel­keznek, de azért mégiscsak megindult. Meg vagyok győződ­ve arról, hogy a Csemadok a ne­héz körülmények között is meg fogja tudni találni azt a küldeté­sét, amelyet a szlovákiai magyar kulturális életben ma betölthet. Nyilván nem fog ez könnyen menni, hiszen a kormányzat minden elérhető erővel, ellen­csemadokkal, dotációk megvo­násával igyekezni fogja ezt béní­tani. Csak rajtunk múlik az, hogy ilyen körülmények között is van-e bennünk annyi erő, hogy erre megtaláljuk a megfe­lelő választ. Mint író, mire, mivel ké­szülsz? Egy kisregényt kezdtem el írni, amely az állandó időhiányom miatt eléggé lassan halad. Címe „Tömegsír" lesz. Szeretném az év végére befejezni, s a Kalligram Kiadónál jelenik majd meg. Ha minden összejön, ak­kor a jövő évi könyvhéten már olvashatják. Gondolatok a közelmúlt történései és egy Jozef Tisóról szóló könyv kapcsán Nemzeti hőst minden áron? L. JUHASZ ILONA Nemrégiben több helyen is olvas­hattuk, hallhattuk, hogy a szlo­vák nemzetiek és a bőrfejűek mi­lyen formában emlékeztek meg az első önálló szlovák állam meg­alakulásának 59. évfordulójáról, valamint annak elnökéről, Jozef Tisóról. Ezeket hallva, olvasva - be kell vallanom - nagyon rossz érzés kerített hatalmába: a féle­lem volt az; úgy a valamitől, mint a valakitől... Amikor egy ország­ban ilyan nyíltan ünnepelhet ilyesmit egy kormányzó párt és az egyház (és mások is), azt hi­szem, jogosak a félelmeim. Mert hát mi következhet abból, ami­kor a kormány nyíltan támogatja a fasizmust és a nacionalizmust? Bizony a történelem már bebizo­nyította, hogy semmi jó! Persze, minden nemzetnek szüksége van történelmi hősökre, akiket példa­képnek tekinthet, de hát azért nem árt, ha erkölcsi bizonyítvá­nyát is figyelembe vesszük, s nem csak azt látjuk meg benne, amit akarunk, s főleg: amit szeret­nénk. Engem - és gondolom so­kunkat - Korec bíboros nyílt leve­lének tartalma döbbentett meg igazán, melyet a Čakajovcében megrendezett emlékünnepség résztvevőihez intézett, s amely­nek értelmében: , Jozef Tiso és Andrej Hlinka Istennel már bo­csánatot nyert, így mi sem va­gyunk méltók ítélkezni felettük". Hogy tehet az egyház képviselője ilyen felelőtlen kijelentést!? Nem veszi észre, hogy a tűzzel ját­szik?! Miért ilyen biztos a bűnbo­csánatban? Talán bizony maga a Jóisten üzente neki, netán írásba is adta?!... Szerintem minden igaz hitű keresztényt megbotrán­koztat egy üyen megnyilvánulás. Netán Hitlernek, Sztálinnak is megbocsátott? Akkor az iszlám fundamentalisták se követnek el bűnt, amikor halomra gyilkolják az embereket a vallás nevében, s követnek el szörnyűbbnél ször­nyűbb merényleteket. Mert hát ilyen alapon akkor mindenki kedvére gyilkolhat, ha úgyis bűn­bocsánatot nyer... Még hónapokkal ezelőtt olvas­tam Arcképek kettős tükörben címmel a Nap Kiadó gondozásá­ban megjelent könyvben G. Ko­vács László magyar, valamint Ivan Kamenec szlovák történész egy-egy nagyszerű tanulmá­nyát, amelyben - egymástól füg­getlenül - megpróbálták reáli­san szemlélni, értékelni e sokat vitatott szlovák politikus életpá­lyáját, tevékenységét. A könyvet olvasva sok mindent aláhúztam, mert rengeteg hasonlóságot fe­deztem fel Tiso politizálása, magatartása, valamint a jelenle­gi politikai vezetés irányvonala és vezető egyénisége között. Be­vallom, megdöbbentett ez a szinte kísérteties hasonlóság... Most néhány idézetet kiragad­va, szeretném bemutatni a ked­ves olvasónak mire is gondolok: Ivan Kamenec idézi, hogy Tiso 1942-ben miként reagált a zsidó deportálásokkal kapcsolatos til­takozásokra: „Én azt kérdezem, keresztényi-e, hogy a nemzet meg akar szabadulni örökös el­lenségétől? (...) Hogy a szlová­koknak a zsidó elem az életét fe­nyegette, erről senkit sem kell meggyőzni. Sokkal rosszabbul nézne ki a dolog, ha időben nem tisztultunk volna meg tőlük. S A legnagyobb veszélyt a mindennapok fasizmusa jelenti, amely nem a jelképek, az egyenruhák látványával, hanem a tévéadásokban, a sajtóban és a legális politikában riaszt. (Somogyi Tibor felvétele) Isten parancsolata szerint csele­kedtünk így: szlovák eredj, sza­badulj meg kártevődtől" (137. o.). G. Kovács Lászlónál pedig az alábbiakat olvashatjuk: „A magyarellenes megnyilvánulá­sokat elnökként is eltűrte, s bár államfővé választása alkalmával a kisebbségi magyaroknak is megértést és együttműködést ígért, szavait nem követték tet­tek" (66. o.). Ugye, ismerős ez a hozzáállás, kedves olvasó?... „Ha az eltérő vélemények a párt­berkeken kívül fogalmazódtak meg, riasztóan intoleránssá vált, s a hivatalostól eltérő hangot adó embereket >bomlasztónak, egységbontónak < nevezte, aki­ket el kell különíteni a társada­lomból" (G. K. L., 66-67. o.). „igyekszik Magyarországot a le­hető legrosszabb fényben fel­tüntetni, kárhoztatja a magya­rok irredentizmusát. > alatto­mosságát <, mágnásaik > ön­teltségét, zsidóbarátságátc, s alapvető hangsúllyal szól a ma­gyarországi szlovákokat ért sé­relmekről. Az 1943 áprilisában lezajlott klessheimi találkozón azt sem mulasztja el megemlíte­ni, hogy > Szlovákiából eltűntek a zsidókc, ...míg Magyarország az európai zsidóság menedék­helyévé vált" (52. o.) . Azt hiszem, mindenki számára megszívlelendő, amit G. Kovács László tanulmánya befejező ré­szében ír: „Jozef Tiso a huszadik század egyik legjelentősebb, vi­tathatatlanul tehetséges, tragi­kus sorsú szlovák politikusaként van jelen a történelemben. De eszményképet, követendő példát csak az láthatna benne, aki maga is elveti a demokrácia alapvető értékeit, megkérdőjelezi a huma­nista eszményeket, s elhiszi, hogy az állam, a nemzet, a politi­kai rendszer vagy valamely el­vont személy nevében hatályon kívül lehet helyezni az emberiség írott és íratlan törvényeit." A BÖNGÉSZŐ nyertesei A Vasárnap 14. számában feltett kérdésre a héten 985 helyes megfejtés érkezett. A beküldők közül tegnap Klein Melinda, a VASÁRNAP szerkesztője közjegyző jelenlétébén sorsolta ki a szerencsés nyertesek nevét. E héten az 500-500 koronát Ha­lász Borbála tornaijai, Molnár Éva garamszentgyörgyi és Kádár Mária feketenyéki olvasóink nyerték. Gratulálunk! A helyes megfejtés: Budapest Sportcsarnok, (v) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Traviata (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Váratlanul (19) KIS SZÍNPAD: Az elveszett levél (19) BORODÁČ SZÍNHÁZ -KASSA: Megbékélés (19) JÓKAI SZÍNHÁZ - KOMÁROM: Pinokkió (9.30,12.30) MOZI POZSON Y HVIEZDA:Lesz ez még így se(am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Csókgyűjtő (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Szigorúan bizalmas (am.) 15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Titanic (am.) 15,16.30,19.45 Az esőcsináló(am.) 18, 20.30 Flubber ­A szórakozott professzor (am.) 15,17 Szodoma 120 napja(oL) 19 Rózsaszín álmok 19.15 KASS A DRUŽBA: Lesz ez még így se(am.) 15.30, 18, 20,15 TATRA: Szigorúan bizalmas(am.) 15.30, 18, 20.15 CAPITOL: G. I. Jane (am.) 15.30, 17.45, 20.15 ÚSMEV: Titanic(am.) 16, 19.20 IMPULZ: Az angol beteg (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKI A DUNASZERDAHELY - LUX: Flubber, a szórakozott pro­fesszoriam.) 17.30, 20 KOMÁROM - TATRA: Spice World (am) 17.00 19 LÉVA - JUNIOR: Titanic(am) 16.00, 19.30 NAGYMEGYER: Csókgyűjtő(am.) 19 ROZSNYÓ ­PANORÁMA: Csókgyűjtő (am.) 16.30, 19 NAGYKAPOS: Csil­lagközi invázió (am.) 19 Tévéfilm Pavol Dobšinskýrol A „tévedhetetlenek DUSZA ISTVÁN Sohasem hagyom, hogy a vélet­lenek befolyásolják cselekede­teimet, mégkevésbé engedem, hogy eltökélt gondolataimat az általam befolyásolhatatlan tör­ténések tereljék más irányba. Ezért sem zavar szándékom­ban, amellyel a Pavol Dob­šinský szlovák népmesegyűjtő­nek és írónak a Kalligram Ki­adónál megjelent kötetét recenzálás előtt olvasgatom, hogy húsvéthétfőn erről a Grimm-fivérekhez vagy a mi Benedek Elekünkhöz mérhető alkotóról egy alattomosan ma­gyarellenes tévéfilmet láttam. Történt ugyanis, hogy a vado­natúj tévéfilm alkotói a göbbelsi propaganda hűséges tanítványaiként, minden rosz­szat, gonoszságot a magyarok nyakába varrtak. A fasiszta és szocreál szellemiségű filmgyár­tás minden olyan formai eszkö­zét bevetették, amely nélkül a negyvenes illetve az ötvenes évek elején nem készültek fil­mek. Egy patakban a nemzetü­ket ébresztő szlovák ifjakat ma­gyarul káromkodó perzekú­torok kergetik szét. A szláv po­gány istenség szikláján re­ményteljes jövőbe kiáltozva visszhangozzák a hegyek óha­jaikat. Valamely templomi áhítatban egy ostoba besúgó az oszlophoz dőlve jegyzeteli a prédikáció szövegét, amire a felháborodott ifjak kilökdösik a templomból, s kezébe nyomják a budai egyetemi nyomdában előre kinyomtatott beszéd szö­vegét. Nyilván a cenzor pecsét­jével ellátva, de ez végülis mel­lékes körülmény, azoknak, akik a mai magyarelleneséget a tör­ténelem igazságtalanságait propagandisztikusan megidéz­ve akarják szítani. Számukra az a fő, hogy a hozzájuk hasonló szlovák emberek még vadabb magyarellenességben tobzód­janak, hogy amikor aztán elér­kezettnek látják az időt, legyen ki megleckéztet bennünket. Mintha nem tudnák, hogy ak­kor a Dobšinský lejegyezte me­sék aranypatkóit, aranytollait és aranyhajait is elveszítik a szegény legények - beszéljenek bár magyarul vagy szlovákul. VäSärnäp A tartalomból • Baljós balos Kövesdi Károly írása • Nem tudtam, hogy ennyi aláírás gyűlt össze" P. Vonyik Erzsébet interjúja Anton Neuwirth-tal, Szlovákia leváltott vatikáni nagykövetével • Kik ölték meg Gagarint? I. rész írás egy volt KGB-s tiszt vallomása alapján • Kokárda és kampány március idusán Polák László riportja a budapesti március 15-i ünnepségekről • Egyszemélyes kutatócsoport Klein Melinda interjúja a 70 éves Ág Tiborral • A tigrisek nyolcasa nem sztárfocista J. Mészáros Károly interjúja Németh Szilárddal, a kassai 1. FC labdarúgójával Pillanatkép a losonci Phoenix könyvesboltban Grendel Lajossal tar­tott találkozóról. (Archív felvétel)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom