Új Szó, 1998. április (51. évfolyam, 76-99. szám)

1998-04-15 / 86. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. ÁPRILIS 15. KOMMENTÁR Barnainges riadó KÖVESDI KÁROLY Nagy rakás sajtóterméket tálalt a minap a Szlovák Televízió esti híradója a kommentár mellé, amely az üldözött Szlovákia folyamatos külföldi lejáratásának „hálás" témáját taglalta. Ezt az újsághalmazt söpörte félre a Slovenská republika tegnapi kiadása, amely az ország láttatása érdekében párkányi bevo­nulásra szólítja fel a kormányt, a hadsereget, a rendőrséget, mert ott, úgymond, a magyar irredenta elszakadásra készül. Holott a párkányiak csak egy egyszerű népszavazást tartanak 19-én. Ha Rezník úréknak, a Slovenská republika csinálóinak volna stílusérzékük, rendkívüli első oldaluknak ezt a főcímet adhat­ták volna: A párkányi menetelés - utalva az ismert római be­vonulásra. Ezzel helyre tették volna azok illúzióit, akik azon töprengenek, mire képes még ez a kormány a hatalomért? Ha nem Párkányról volna szó, hanem egy liptói vagy szepességi városról, esetleg Malackáról, vajon mit gondolnának Rezník úrék és kenyéradóik? Az jutna eszükbe, hogy lengyel ösztöké­lésre Szlovákia északi régiója készül elszakadni az országtól, avagy a szepességi városokat akarják ismét elzálogosítani? Hogy a morvák fenik a kaszát? A párkányi népszavazás természetesen a szlovákiai demokrá­cia próbaköve. Arról fog szólni, mi a véleménye a városnak a NATO-tagságról és az elnökválasztásról. Ezt Rezník úrék ugyanolyan jól tudják, mint a Mečiar-kormány. Természetes, hogy ez a kabinet betegesen irtózik a párkányi példától, amely ragadós lehet. Kiderülhet, hogy ha „ez az akció büntet­lenül lezajlik", semmi sem gátolja, hogy más városok, régiók is felemeljék a fejüket, s azt mondják: Eddig, és ne tovább! Az állam nem azért van, hogy parancsolgasson és rettegésben tartsa a polgárait, hanem, hogy szolgálja őket. Jó lenne, ha a választások előtt a Republika szerkesztői gár­dája maga szívlelné meg a kollégáknak szánt üzenetét: „őriz­zék meg hidegvérüket és mértéktartásukat". Többet segítené­nek vele, mint a „csendes imákicai és dalokkal", amelyek „élet­re hívták" a Szlovák Köztársaságot. Az imák és a dalok a templomba, illetve a folklór tárházába valók, amiképp a had­seregnek és a rendőrségnek sem az a feladata, hogy békés polgárok ellen felvonuljon. A prágai tavasz elleni behívó leve­let az elvtársak egy nyilvános vécében adták át az orosz tit­kosszolgálatnak. Ügy látszik, csiszolódik a stílusuk... JEGYZET Unjuk a banánt POLÁK LÁSZLÓ A rothadtat biztos unjuk, a banánhéj meg, jaj, de csúszik. Ám most a banán és a politika összefüggéseire gondolok, fő­leg azért, mert egyre gyakrab­ban hallom manapság, hogy „unom a banánt". Hogy a ba­nán mi, azt tudjuk, miként azt is, hogy drága. A politikának mint címszónak öt meghatá­rozása is van. Azt mondja az értelmező szótár, hogy vagy államtudomány, vagy az ural­kodó párt kormányzásban kö­vetett iránya, vagy valamely csoportosulásnak az államha­talom érdekében folytatott te­vékenysége, vagy valaminek a szervezésében követett irány. Világos mind a négy! Az ötö­dik a leghelyesebb. E szerint a politika nem más, mint fur­fang, ravasz, kiismerheteden eljárás. Helyben vagyunk! Ezt unjuk. Mert a banán ugyan fi­nom, de tessék csak naponta megenni tízet. Pláne rohad­tat, amelyet gyakran árusíta­nak leszállított áron. A mi po­litikánk és a banán között sok az összefüggés. A minőségi banán drága, a minőségi poli­tika meg - az okos könyv első meghatározása szerint - mint államtudomány tájainkon nem nagyon érvényes, hacsak nem játszunk el kicsit a szó­val, és az államtudományból nem fabrikálunk áltudo­mányt. Illetve fabrikálnak. Szóval, unjuk a banánt, és ez a nép hangja. Igaz, gyűlnek különböző petíciókon az alá­írások, ám lassan elveszítjük a fonalat, mert egyszerre több is folyik. Alá is írjuk, közben ott lappang bennünk a kétely, hogy minek. Meghiúsított re­ferendum, alkotmánybíróság mint sóhivatal, kétes amnesz­tia, kizárt képviselők, elnök­választási bohózat, választási törvény tilos koalíciókkal, kormánypárti petíció a halál­büntetés visszaállításáért, kormányszóvivők és nagykö­vetek rotációja, disznómezői cirkuszok, nyilatkozatok és cáfolatok, cáfolatok cáfolata, új pártok, amelyek a régiek, új pártok, amelyekben az embe­rek még régebbiek, mi meg joggal sóhajtunk: unjuk a ba­nánt! Igaz, ez egy banánköz­társaságban nem is olyan meglepő. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238344) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika -(5238338) Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Komárom: 0819/700 869, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Nézd, hogy érvényesült, hiszen szlovák iskolába járt.. (Sulci György rajza) TALLÓZÓ NOVÝ ČAS Hétfő délig sem Peter Šter­menský 30 éves gépkocsivezető legközelebbi hozzátartozói, sem munkáltatója nem tudott a férfi hollétéről. Utoljára csütörtökön este adott életjelt magáról: arról értesítette munkaadóját, hogy 15 millió koronás gyógyszer­szállítmánnyal Kúty felé tart. Oda viszont nem érkezett meg. Mivel reggel sem jelentkezett, kollégái bejárták a feltételezett útvonalat, de sem a vezetőt, sem a kamiont nem találták meg. Szombaton reggel a tulajdonost telefonon értesítették, hogy a jármű megkerült. Az üres teher­autó péntek óta Szenckirályfa közelében vesztegelt, s a szlovák-osztrák határ átlépése után mintegy 250 kilométert tett meg. Tehát az autót és a so­főrt nem a Pozsony-Malac­ka-Szenckirályfa útvonalon ra­bolták el. A rendőrség semmi­lyen használható nyomot nem talált. Az elrabolt férfit alkalma­zó vállalat tulajdonosa 20 ezer koronás jutalmat ajánlott fel a nyomravezetőnek. A Magyarok Világszövetségének a kettős állampolgársággal kapcsolatos felhívásához I. Jogi szempontból tisztázatlan Aggodalmat váltott ki bennem a Magyarok Vi­lágszövetségének az Új Szó április 7-i számában ismertetett felhívása, amely szerint Csoóri Sán­dort, az MVSZ elnökét idézve szükséges, hogy a határon túli magyarok ala­nyi jogon kapjanak ma­gyar állampolgárságot és választójogot. DR. MATUSEK LÁSZLÓ Azért figyelemre méltó az idézet értelme, mert nem egyéni véle­ményt tartalmaz, hanem egy nemzetközi szervezet „felhívá­sát". Mit is jelent az államjogi és nemzetközi jogi elmélet és gya­korlat szerint az állampolgár­ság? Az állampolgárság az álta­lánosan elismert jogelmélet sze­rint az állampolgár mint a jogvi­szony egyik alanya és az állam mint a jogviszony másik alanya közti jogviszony, amelynek tar­talmát az állampolgár és az ál­lam közti bizonyos kölcsönös jo­gok és kötelességek képezik. Ez a jogviszony nem szerződéses alapon, hanem az egyes orszá­goknak az állampolgárságot szabályozó jogszabályai értel­mében jön létre. A kettős állam­polgárság (bipolitizmus) tehát azt jelenti, hogy azok a szemé­lyek, akiknek két vagy több ál­lampolgárságuk van (bipoliták, sujets mixtes), amelyet az illető államok jogszabályai szerint szereztek, több állammal van­nak állampolgársági jogviszony­ban, és ebből eredően több ál­lammal szemben érvényesíthet­nek az állampolgárságból szár­mazó jogigényeket, illetve tar­toznának kötelezettségekkel; ugyanakkor több állam tartozik irántuk kötelezettségekkel és tá­maszthat irántuk követelmé­nyeket. A gyakorlatban ez nem­csak a politikai jogok gyakorlása terén (több államban lenne vá­lasztójoguk s lennének megvá­laszthatok a tövényhozó és egyéb képviseleti testületekbe) jelent komoly problémát, ha­nem egyéb, például a szociális jogok terén is (szociális bizton­ság; öregség, betegség vagy ön­hibán kívül bekövetkező mun­kanélküliség esetén a megélhe­téshez szükséges ellátásra való jogosultság stb.). Különös prob­lémátjelent többes állampolgár­ság esetén az állampolgárságból származó egyik legjellegzete­sebb kötelezettség: a katonai szolgálat. Többes állampolgár­ság esetén melyik állammal szemben érvényesítheti a több állampolgársággal rendelkező személy az említett jogigénye­ket, illetve melyik állam követel­hetné meg tőle az illető állam jogrendjéből az állampolgáraira vonatkozó kötelezettségeket? A többes állampolgárság nemzet­közi jogi szempontból, az egyes államok közti kapcsolatokban is felvet további gyakorlati problé­mát. Melyik állam nyújthat, il­letve köteles nyújtani a többes állampolgárságú személynek diplomáciai védelmet? (Folytatjuk) A szerző állampolgársági jog­gal foglalkozó szakértő. Szóvivő megszólaltatása nagy kockázat lett volna; a mindenre kapható Slovenská republikát vették igénybe Népszavazásügy: rögtönítélő pártsajtó TÓTH MIHÁLY Régi trükk, hogy a szalonképte­len, ugyanakkor politikailag ki­aknázható ötleteket nem mi­niszterelnök, nem pártvezér, de még csak nem is miniszter dobja be a köztudatba. A kevésbé ma­kulátlan, de voksokat fiadzó eszmék közhírré tétele többnyi­re a szóvivőkre hárul. Botrány esetén ők viszik el a balhét. A di­adal babérjait viszont minden­képpen a nagyfőnök aratja le. A kormánypárti politikusok többször kiszivárogtatták: ké­szek tűzzel-vassal szavatolni a választási diadalt. Az optimista ellenzékiek ennek fényében ab­ban bíznak, hogy a „tűzzel-vas­OLVASÓI LEVELEK Borverseny Muzslán A kertészszövetség muzslai szervezete március végén meg­rendezte a 2. borversenyt. Isme­retes, hogy Muzslán ősidők óta nagy hagyománya van a szőlő­művelésnek. A rendezvényen a helyieken kívül a környék borosgazdái és polgármesterei is jelen voltak. Á versenybe ösz­szesen 56 borfajtát neveztek be, köztük magyarországit (eszter­sal" azt jelenti, a koalíciósok leg­feljebb a szavazatok összeszám­lálásával, netán egy-egy párt életének megkeserítésével pró­bálják meg maguk felé fordítani a szerencsét. A pesszimisták at­tól tartanak, hogy „fémesebben csengő" eszközöket is igénybe vesz a hatalom. Mondjuk, a bel­ügyminisztérium vagy a hadse­reg közvetítésével. Csaknem fél évtized múlt el az­óta, hogy Vladimír Mečiar kije­lentette: „... a határon vezényle­tem alá vonok három ezredet..." Az ország lakosságának többsé­gét a frász kerülgette a minisz­terelnök bonaparteskodása lát­tán, a külföldi államférfiak pe­dig betegre nevették volna ma­gomit) is. Az esztétikus környe­zetben, hangulatosan megterí­tett asztalok mellett folyó ver­seny során 15 borfajtát értékel­tek a legmagasabb pontszám­mal. Hajtman Kornélia Nána Nagyon fáj a szívem... Fáj a szívem, mert szülőfalum, Százd, a Lévai járás hajdan vi­rágzó települése a gazdasági­társadalmi változások nyo­gukat, ha arra nem gondolnak, hogy Jugoszláviában is így kezdődött... Úgy tűnik, Mečiar és környezete nagyon komolyan gondolja a minden áron való nyerést. En­nek szavatolására azonban any­nyira szalonképtelen módszert ötlöttek ki, hogy közzétételére még szóvivő megszólaltatása is túlságosan nagy kockázat lett volna. így a mindenre kapható kormánylapot, a Slovenská republikát vették igénybe. A párkányi városi önkormányzat által meghirdetett népszavazás kritikájának orvén közölt a lap olyan „szerkesztőségi" felhívást, amelyhez foghatót legutoljára az ötvenes években olvashat­masztó súlya alatt egyre szegé­nyedő falucskává válik. Fáj a szívem, mert az általam nagyrabecsült polgártársaim közül egyre többen vétenek a tízparancsolat 7. pontja ellen; minden lelkiismeret-furdalás nélkül széthordják a hajdan vi­rágzó mezőgazdasági nagy­üzem telepén még álló gazda­sági épületek felhasználható elemeit, a több hektáros, ma már gazdátlan (?) málnás be­tonoszlopait. Fáj a szívem, mert a közelmúltban megszüntették iskolánkat, amelyben a máso­dik világháborút követően több tunk, amikor újságírók javallot­ták egy-egy politikai per bírái­nak minél több, kötél által vég­rehajtandó ítélet kiszabását. A kormánylap kollektívája min­denkit mozgósítani akar, akinek hatalom és fegyver van a kezé­ben. A miniszterelnököt, a vé­delmi minisztert, a belügymi­nisztert. És a parlamentet azzal, hogy mellőzze a formalitásokat és a vitát, így lehetőleg rögtöniek legyenek a minden nemzetközi szempontot mellő­ző döntések. Először forult elő életemben, hogy örülök annak, hogy nem 50, hanem csak 5,5 millió lakosa van az országnak, amelynek ál­lampolgára vagyok. száz, középiskolát és 32, egye­temet-főiskolát elvégző fiatal szerezte meg első ismereteit. Fáj a szívem, mert integrálták postahivatalunkat, amely több évtizeden keresztül életünk szerves részét jelentette. Végül fáj a szívem, mert falunk hatá­rának csaknem egyharmadát kitevő erdőterület felügyeleté­vel megbízott lévai erdészeti üzem orgazda módjára bánik egyetlen természeti kincsünk­kel, és elhanyagolja az általa használt mezei és erdei utakat. Budai Ernő Százd

Next

/
Oldalképek
Tartalom