Új Szó, 1998. április (51. évfolyam, 76-99. szám)

1998-04-01 / 76. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. ÁPRILIS 1. KOMMENTÁR Jó pontok Erdélynek GÖRFÖL ZSUZSA Victor Ciorbea, a hivatalától hétfőn este megvált román kor­mányfő személyével és tevékenységével kapcsolatban több­szörösen meg kell állapítani: ilyen még nem volt. Szakszerve­zeti vezetőként tekintélyt tudott szerezni magának egy olyan országban, ahol a keményen dolgozó emberek is csak éhbért kapnak, erdélyi létére meg tudta szerezni a bukaresti főpol­gármesteri posztot, amelyet fájó szívvel ugyan, de otthagyott a miniszterelnökség kedvéért. Ciorbea a koalíciós tárgyalások során mutatta meg valódi kvalitásait. Hiszen a parlamentben 60 százalékos többséggel rendelkező koalíció valójában nem három; hanem öttagú volt. A Demokratikus Konvenció erősebbik tagja éppen a mi­niszterelnök pártja, a Kereszténydemokrata Nemzeti Paraszt­párt volt, a kisebbik partner a Nemzeti Liberális Párt. A Szoci­áldemokrata Uniót a felettébb ambiciózus Petre Roman vezet­te Demokrata Párt és a Román Szociáldemokrata Párt alkotta, a koalíció harmadik tagja pedig a Romániai Magyar Demok­rata Szövetség volt - bár a múlt idő remélhetőleg, nem jogos. Nem volt még Romániában ilyen széles koalíció, az pedig egyenesen szenzációként hatott, hogy a magyarok bekerültek a kormányba: két miniszterrel és több államtitkárral. Arra sem volt még példa, hogy egy román politikus éppen arra he­lyezze a legnagyobb hangsúlyt, hogy a koalíciós megállapo­dásban a magyar pártnak adott ígéretek valóban maradékta­lanul teljesüljenek. Ciorbea ezt tette, és bele is bukott rende­sen. Mert ha visszatekintünk az elmúlt hónapokra, akkor azt látjuk: a helyi közigazgatási törvény módosítása (magyar helységnevek!) ingatta meg a koalíció egységét, a kisebbségi oktatási jogokat támogató törvénymódosítás pedig magát a parasztpártot is megosztotta. A gazdasági problémák felemle­getése csak ezután következett. Nagy kár, hogy így alakult, de azért jár néhány jó pont Erdélynek. Á magyarokért, kik nem­csak a saját, hanem az egész ország érdekeit magukra vállal­ták, meg Ciorbeáért, aki partner volt ehhez. Holnap eldőlhet, lesz-e folytatás. JEGYZET A hatalom gőgje FEKETE MARIAN A hatalom megrémült. A Mečiar által képviselt hatalom fél a néptől, fél a közvéle­ménytől. Csak ezzel magya­rázható Mečiarék ingerült és agresszív reagálása arra, hogy Párkány és még további két község megtartja a köztársa­sági elnök által másodízben is meghirdetett, a kormánytól pedig másodszor is meghiúsí­tott népszavazást. Mečiar nagyágyúkat vetett be az el­len, hogy a három érintett te­lepülés lakosai véleményt mondjanak arról, kívánják-e Szlovákia NATO-tagságát, akarnak-e államfőt választa­ni. A kormány által kézileg vezérelt ügyészség a belügy­minisztérium kezdeményezé­se nyomán óvást emelt a pár­kányi képviselő-testület hatá­rozatával szemben, mert a népszavazást meghiúsító bel­ügyminisztérium nézete sze­rint a községek ilyen kérdés­ről nem tarthatnak népszava­zást. Az ügyészség természe­tesen megfeledkezett arról ­vagy csak (felsőbb utasításo­kat követve) figyelmen kívül hagyta hogy az alkotmány­bíróság határozatában meg­állapította: a nagykorú szlo­vák állampolgároknak igenis joguk van népszavazás kere­tében válaszolni a köztársasá­gi elnök által meghirdetett népszavazási kérdésekre, és ez a joguk (jogunk) nem szűnt meg azzal, hogy a bel­ügyminiszter a kormány meg­bízása alapján meghiúsította a népszavazást. És itt jön a meglepetés. Ha a városi (köz­ségi) képviselő-testület tiszte­letben tartja az alkotmánybí­róság ítéletét, és határozatot hoz arról, hogy a polgárok vá­laszolhatnak a törvénytárban is kihirdetett kérdésekre, ak­kor a mečiari hatalom filozófi­ája szerint a polgármestert le­hetőleg minél előbb hűvösre kell tenni. A Büntető Törvény­könyvben nagy nehezen pa­ragrafust is találtak erre, úgy­mond, a párkányi polgármes­ter a hatalmával élt vissza ak­kor, amikor a képviselő-testü­let megszavazta, hogy az ál­lamfő által kiirt, Mečiartól pe­dig rögvest meghiúsított nép­szavazást meg kell tartani. Fö­lösleges lenne a szlovák bel­ügyminisztérium és az ügyészség álláspontjában mu­tatkozó képtelenségekkel fog­lalkozni. Tetszik vagy sem, el kell fogadnunk: egyszerűen csak hatalmi kérdésekről van szó. Joggal reménykedhetünk viszont abban is, hogy a kor­mánytól független bíróság ezeket a kérdéseket valóban alkotmányos és igazságos mó­don rendezi majd. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238319) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238344) Mislay Edit - kultúra- (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/ A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPR1NT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A CZVEDLER Kft. ­Šamon'n. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Az új párt ki nem mondott mottója a sokféleség egysége kell, hogy legyen Belső pluralizmust Nincs rá módunk, hogy születésünk körülményeit meghatározhassuk. Isten dönti el és választja ki, hogy ki, mikor és hová szülessen. Útravalóul ta­lentumként magyarságun­kat kaptuk. Talentumunk teher, kihívás, feladat, de büszkeség és küldetés, kincs is lehet. BATTA ISTVÁN Tudjuk, hogy külön-külön gyen­gék vagyunk. Tudjuk, hogy nemzeti közösségünk számára alapvető a megmaradás és a gyarapodás. Ezt a két alapvető prioritásunkat, elsőbbségünket szolgálják gazdasági és szellemi értékeink. A két prioritás elvá­laszthatatlan kölcsönviszony­ban van egymással. Azt akarjuk, hogy gazdasági érdekeink ala­kulására, adónk elosztására, szellemi hátterünkre - az okta­tásra, művelődésre, igehirdetés­re, hagyományőrzésre, nemzeti öntudatunk emelésére - önma­gunk is meghatározó befolyás­sal legyünk. A szükséges és ha­laszthatatlan teendőkhöz a kö­rülmények okos mérlegelése után kell hozzálátnunk. A kormánykoalíció következe­tes magyarellenessége, több­rendbeli és folyamatos kirekesz­tettségünk a hatalom jelenlegi urai számára természetes. A ter­vezett választásitörvény-módo­sítás a szlovák ellenzék megnyo­morításán kívül a magyarokat is meg akarja szorítani. Áz ellensé­ges belpolitikai légkör a magyar nemzeti közösség politikai kép­viseletét az egységbe tömörülés­re kényszeríti. A közösség hatékony politikai közszereplése megköveteli, hogy - a felvidéki magyar parlamenti pártok közmegegyezéssel hatá­rozzák meg a közösség további elsőbbségeit, céljait; - a közösségen kívül az új, az egységes magyar párt a lehető legegységesebben mutatkozzon be. Nyüvánvaló, hogy az eredendő­en három párt véleménye az egység működésének kezdetén hangsúlyozottabban jelenik meg. A dolog óriási előnye azon­ban épp ebben a „hátrányban" rejlik: folyamatos lesz a volt pár­tok képviseletei közötti egyezte­tés. Ezzel megnő a belső komp­romisszumkészség, kimunkál­tabbá válik az érvrendszer. A felvidéki magyarságon belüli, ez ideig kialakult politikai tago­lódás megszűnésétől sem kell tartani, hiszen a tervezett egysé­ges párton belül minden irány­zat megjelenik. Ezenkívül lehe­tőség nyílhat az eddig nem kép­viselt szocialista platform létre­hozására is. Igaz, az egyes ideo­lógiai platformokon belül való­színűleg keményen ütközni fog­nak az eddig más-más pártban levő gondolkodók törekvései, Fel kell készülnünk gyors reagálást igény­lő helyzetekre is. de ez így van rendjén. A belső pluralizmusnak köszönhetően az érdekütköztetések a párton belül, zárt ajtók mögött zajlanak majd. Minden felelős magyar politikus létérdeke lesz a szótar­tás, a kialakult vélemény képvi­selete. A megosztásunkra s ezzel politikai ellehetetlenülésünkre játszó szenzációvadászokra szo­morú idők következnek. Nyil­vánvaló, hogy ez a politikai struktúra sok politikai percem­ber végét is jelenti. Az új párt ki nem mondott mottója a sokféle­ség egysége kell, hogy legyen. A belpolitikai környezet alaku­lása minden valószínűség sze­rint indokolhatóvá teszi azt, hogy az eredeti pártok nemzet­közi párttömörüléseken belüli helyét az egységes párt megtart­hassa. A demokrácia lényegéhez tarto­zik a versengés és az esély­egyenlőségre törekvés. Azzal, hogy a különböző meglátások­nak, érdekeknek a párton belül kell ütközniük, és a konfliktusok okozta feszültségnek is a párton belül kell kisülnie, megszilárdul az egység, nő a hatékonyság, és ki lesz zárva a külső érdekeket szolgáló megosztás lehetősége. Ennek következtében nő a felvi­déki magyarság bel- és külpoliti­kai súlya, csökken megosztható­sága és kijátszhatósága. Kétség­telenné válnak a felvidéki ma­gyar törekvések, valamint az, hogy ezeket ki képviseli, s ezzel kizárul a releváns politikai erők politikai prostituálódása. Mivel a közösség, meghatározó többsége által, az egyesült pár­tot fogadja el magyar képvise­letként, várhatóan a közösség érdekeinek becsatornázása is hatékonyabb lesz. Az egyeztetés minden döntéshozatalt hossza­dalmas folyamattá változtat. Fel kell készülnünk gyors reagálást igénylő helyzetekre is, azaz ki kell dolgozni a sürgősségi eljá­rást. A magyar pártegyesülés előnyei vitathatatlanok. Nem vádolhat­nak bennünket politikai elzár­kózással, mert a többségi nem­zethez tartozó ellenzéknek is egy pártba kell tömörülnie. Az egységes magyar párt létrehozá­sa a felvidéki magyarság politi­kai érettségének vizsgája. A ha­talom primitív durvasága, nyer­sesége miatt mindnyájunknak rá kellett ébrednünk, hogy ez az egyetlen elfogadható megoldás. A párt működése korántsem lesz sétagalopp. Léte folyamatos szakítópróbának lesz kitéve. A párton belül sok és kemény konfliktus várható. Egységét a nemzetiségi törésvonal mentén nem formálisan, hanem tényle­gesen megszerveződött politikai környezet szavatolja. A szerző az Együttélés alelnö­ke. Nem értünk egyet Farkas Pállal Az Új Szóban március 23-án megjelent, Farkas Pállal készí­tett interjúval (Törvények poli­tikai célzattal) kapcsolatban a földművelési minisztérium az alábbi állásfoglalást adta ki: „Egyáltalán nem felel meg a va­lóságnak, hogy a földművelési minisztérium éveken keresztül nem nyújtott be a parlamentbe szinte semmilyen törvényterve­zetet, és csupán a választások közeledtével válik aktívvá. 1994 és 1997 között a minisztérium 21 törvénytervezetet terjesztett elő, és 39 végrehajtási előírást adott ki hozzájuk. Ennek az évnek az első három hónapjában a Törvénykönyvben három me­zőgazdasággal kapcsolatos vég­rehajtási előírás jelent meg, és öt törvény van a Nemzeti Tanács előtt. A minisztérium semmi esetre sem érthet egyet azzal az állítás­sal, hogy a mezőgazdaságról szó­ló törvény csak a hegyvidéki te­rületen gazdálkodókat védi. Hi­szen vonatkozik a zöldség- és gyümölcstermesztőkre, tehát a paradicsom- és dinnyetermesz­tőkre is, és ezek a termények ál­talában Szlovákia déli részein te­remnek. Ami a törvény általjava­solt azonnali fizetést illeti, logi­kus, hogy inkább azokat a terme­lőket védi, akik magasabb bevé­telt érnek el egy hektárról, vagyis azokat, akik a legjobban termő talajokon gazdálkodnak. Farkas úr reakciójából kiderül, hogy szá­mára nem a mezőgazdaság tá­mogatása a fontos, ellenkezőleg, minden áron annak a lehetősé­gét keresi, miként vádolja meg a kormányt - akár azok rovására TALLÓZÓ SME Eugen Kordának, a Nova cseh magántelevízió munkatársának megfigyelését másokkal együtt a Szlovák Információs Szolgálat különleges osztályának munka­társai - Andrej K. és a Viera Zlámalová fedőnevet viselő sze­mélyek - látják el. Az utóbbit fe­lettese a rádiótelefonos beszél­getések során a „Tizennégy" jel­igét használva szólítja meg. A titkosszolgálathoz közelálló sze­mély tájékoztatása alapján a SME közreadta azoknak a sze­mélyeknek a névsorát, akik tag­jai ennek a speciális osztálynak az ifjabb Michal Kováč elrablá­sában részt vett ügynökök kö­zül: Jirí N., Dušan R., Peter C., Dušan H., Igor M. és Róbert B./.../ A titkosszolgálat megfi­gyeléssel foglalkozó osztálya az utóbbi időben intenzíven követi a Demokratikus Baloldal Pártja, a Demokratikus Unió és a Kereszténydemokrata Mozga­lom tisztségviselőit. A megfi­gyeltek között van Mikuláš Dzurinda, Ivan Šimko, Jozef Migaš, Pavol Kanis, Brigita Schmögnerová, Ján Lángoš, Bugár Béla és Juraj Wolf. Vélet­lenszerűen dokumentálva van Pavol Ruskónak, a Markíza magántelevízió igazgatójának a mozgása is., A kulturális minisz­tériumban, a szlovák nemzeti felkelés téri Irgalmasok Kórhá­zában a megfigyelések céljából konspirációs lakásokat létesítet­tek. Az szlovák nemzeti felkelés téren elsősorban az ellenzék nagygyűléseinek a megfigyelése céljából" - tájékoztatta a lapot a SZISZ környezetéhez tartozó személy./.../ „A megfigyelési akciókban új rendszámokkal új autómárkák jelentek meg, kö­zöttük egy szürke Opel Calibra, egy kék Opel Corsa és egy taxis cég jelével ellátott piros Ford Escort". SLOVENSKÁREPUBLIKA A szlovákiai magyarok, bizonyá­ra az SZDK vezetőségének tudo­másával, a Szlovák Köztársaság területén szuverén módon meg­emlékeztek a Kossuth-féle Habs­burg-ellenes forradalom 150. évfordulójáról, ami a Szlovák Köztársaság iránti lojalitás hiá­nyának tudható be, mivel 1848-1849-ben nem csak Štúr, Húrban és Hodža ellen adtak ki elfogató parancsot, de elítélték és kivégezték Holuby, Šulek és Langsfeld szlovák önkénteseket, majd felerősödött a szlová­koknak és Magyarország más nemzeteinek az elnyomása is, főleg az 1867-es osztrák-ma­gyar kiegyezés után. Kérdés, hogy ilyen eszmei orientációjú szövetségessel, amely ráadásul Trianon igazságosságát és a bé­csi döntés igazságtalanságát sem ismeri el, de Bős-Nagymaros ügyében a hágai döntéssel sem ért egyet (hiszen a magyar pár­tok vezetői ezzel kapcsolatosan sohasem nyilatkoztak egyértel­műen), s azzal a nyíltan kimon­dott szimpátiával, amelyről a KDM elnöke Magyarországon többször is beszélt, mennyiben emlékezhetett volna meg az SZDK az ún. kis háborúról. is, akiket védenie kellene. A kér­dés az, mit tett a képviselő úr ­és pártbéli társai - négy év alatt a parlamentben a mezőgazda­ságért. Ellenzékben lenni nem azt jelenti, hogy semmit sem kell tenni. Ellenkezőleg, négy év alatt jó adag konstruktív és hatékony munkát el lehet vé­gezni. Sajnos, a Magyar Koalí­ció képviselői a déli területek, községek és régiók fejlődéséért nem tettek semmit. Ha ez nem számít választóiknak, nincs mit hozzátennünk. Anna Majkútová, a földmű­velési minisztérium szóvivője. Kisebbségi parlamenti képviselő (Agócs Ernő karikatúrája)

Next

/
Oldalképek
Tartalom