Új Szó, 1998. március (51. évfolyam, 50-75. szám)

1998-03-06 / 54. szám, péntek

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. MÁRCIUS 6. Az önvédelem hisztériája KÓVESDI KÁROLY Senkinek sem voltak kétségei afelől, hogy ha Vladimír Mečiar és kormánya (a továbbiakban V. M. gyűjtőnév alatt) átveszi az elnöki jogkörök jelentős részét, élni is fog azokkal. Az országot egy jól megtervezett forgatókönyv érvényesül és sokkolja újra, melyet nem most, sokkal régebben találtak ki. Amikor Krajči belügyminiszter elszabotálta az elnök által kiírt népszavazást, valószínűleg ígéretet kapott, hogy alkalomadtán V. M. megvédi. Ugyanez vonatkozik az elnök csemetéjének elrablóira és Remiáš felrobbantóira. Az alkalomadtán ideje most van. Soha még törvény ilyen fürgén nem jelent meg a törvénytárban, mint a belügyminiszter felelősségre vonásának lehetőségét eltörlő paragrafus. S ezért a huszárvágásért még a figyelemelterelésül (és jutalmazás gyanánt) feláldozott huszonnyolc diplomata feje sem volt drága V. M.-nek, akit már abszolút mértékben hidegen hagy, hogyan ítélik meg az országot külföldön. Ugyanakkor érzékelhető, hogy V. M. egyidejűleg két stratégiát dolgozott ki. Az ország szinte valamennyi szférájában fellelhető pénzek akkumulálása a kampányra, a legnagyobb lapterjesztő kormányfelügyelet alá vonása, a választási törvények „méretre szabása", majd a választások manipulálása mind a hatalmon maradást készítik elő. Az elnöki jogkörök által kiadott friss törvények célja a menekülés és a felelősségre vonás alóli kibújás. A betonkeverő immár simán foroghat: V. M. kezében a hatalom mindhárom pillére: a törvényhozás, a törvények jóváhagyása és a törvények végrehajtása. A főügyészség rég az övé, a hadsereg nemkülönben. Egyelőre az alkotmánybíróság az a szűzleány, akit le kell rohanni. Vagy maga az alkotmány. Szemben vele, a brechti axióma szerint, „csak" a lakosság többségének ellenszenve. KOMMENTÁR JEGYZET Szlovák lárpurlár TÓTH MIHÁLY Sztálin halála napján a diktátor magánvagyona három rend ruhából és egy közepes terjedelmű könyvtárból állt. Egyes történészek ezt Joszif Visszarionovics személyes tisztessége bizonyítékának tekintették. Kevésbé emelkedetten szólva: nem lopdosta a nép vagyonát. Előfordulhat, hogy midőn Vladimír Mečiar majd búcsút mond ezen árnyékvilágnak (tévedések elkerülése végett hadd szögezzem le: kívánom, hogy sokáig éljen), majd az ő vagyonáról is leltárt készítenek, és mindannyiunk legnagyobb meglepetésére kiderül: alig rendelkezik nagyobb magántulajdonnal, mint hírhedt elődje a Kremlben. Erre a feltételezésre mondja bimbódzó piacgazdaságunk kezdő szubjektuma, a butikos: „Csak tudnám, mire volt akkor jó ez a nagy felhajtás?!" Mármint a szlovákiai gazdaság szerkezetének átalakítása, népiesen szólva az előre kijelölt személyek javára végrehajtott privatizálás. Történészek és pszichiáterek a megmondhatói, hogy az elmúlt évezredek során előfordultak történelmi személyiségek, akik nem a vagyonszerzésben lelték örömüket, hanem öncélúan csak a hatalom kedvéért ragaszkodtak a hatalomhoz. Erre mondja a rafinált csallóközi esztéta, hogy lárpurlár, írd: l'art pour ľart. Olyan nincs, hogy Lexa legényei közül valaki, vagy most, vagy később ne jártatná el a száját ifjabb Kováč Ausztriába juttatásának körülményeiről. Nem Attila hun király korában élünk, amikor titkolnivaló események tanúit mind egy szálig lenyilazták. Olyan sincs, hogy egyszer majd ne járna el a szája valakinek azok közül, akik tavaly májusban kifundálták a népszavazás meghiúsítását. Ezt bizonyára a másodállásban államfő miniszterelnök is bekalkulálta a számításaiba. Mégis kihirdette az amnesztiát. Vagy az volna a helyzet, hogy éppen ezért hirdette ki? Hogy mindenki tudja ebben az országban, ki az úr a háznál? „Országot adok egy lóért" kiáltotta volt annak idején Richárd, a gonosz. Mečiar két amnesztiát hirdetett egyszerre - egy kis szeretetért. Nem lehet tudni, elodázza-e, vagy meggyorsítja ezzel a két ügy körülményeinek felderítését. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238319) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238344) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz ilače, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Isten a megmondhatója, hogy ő mennyire szereti engedelmes népét Az érinthetetlenek és a maharadzsa Furcsa dolog lenne összeegyeztetni a nyugati polgárok társadalmát a régi indiai kasztrendszerrel. A szlovákiai kormánykoalíció az elmúlt három évben mégis erre tett kísérletet. GYUROVSZKY LÁSZLÓ Mint ismeretes, az indiai hinduizmus által szentesített rendszer az embereket egymástól élesen elkülönített rétegekre, kasztokra osztotta. Legfelül álltak a különleges hatalommal bíró „érinthetetlenek", akikhez még hozzáérni sem volt szabad. Legalul helyezkedtek el a jogfosztott „páriák", s e kettő közt volt a többi kaszt. Ez a rendszer azon túl, hogy nem volt túlságosan demokratikus, hosszú időre lehetetlenné tett bármilyen társadalmi változást. A nyugati polgári társadalomban az emberek egyenlő jogokkal rendelkeznek, egyenlők a törvény előtt, és legtöbbjük előtt nyitva áll a társadalmi változás lehetősége. A szlovákiai Alkotmány sok hasonló polgári elvet rögzít, Mečiar uralma alatt ez az ország mégis elindult a kasztosodás felé. A maharadzsa védelme alatt kialakult az érinthetetlenek kasztja, és egyre többen jutottak a páriák közé. Az érinthetetlenek mentesültek a lopás, a rablás, az életek kioltása és a törvények áthágása után járó büntetés alól. Nyugodtan eltulajdoníthatnak milliárdokat az állam és mások vagyonából, megakadályozhatják bűntettek kivizsgálását, embereket rabolhatnak el, robbanthatnak, megfoszthatják a páriákat jogaik gyakorlásától. Számukra nem érvényesek a bíróságok döntései, megsérthetik az Alkotmányt, sőt az Alkotmánybíróság határozataira is fittyet hányhatnak. Ók az érinthetetlenek. A világ azonban már csak olyan, hogy semmi sem tökéletes. Á páriák egy része még tudja, hogy létezik alkotmány, amelyet be kell tartani. A bátrabbak még azt is felvetik, hogy ebben az írásban nem található az érinthetetlenek kasztjának vezető szerepe, és rámutatnak a négyévenkénti választások lehetőségére. Ez nyugtalanságot kelt az érinthetetlenek közt, akik veszélyeztetve érzik előjogaikat. Á maharadzsa észlelve a hívei közt támadt zavart, január végére Nagyszombatba összehívta a legfelsőbb szlovákiai kaszt országos választmányát, hogy bizalmas eligazításon öntsön lelket beléjük. Az emberek azonban végtelenül hálátlanok. Egy belső áruló magnószalagra rögzítette a maharadzsa beszédét, és eljuttatta a páriák közt terjesztett Práca nevű újság szerkesztőségébe, mely fittyet hányva a jóérzésnek, közölte is. A szöveg szerint országunk maharadzsája elkeseredve állapította A maharadzsa védelme alatt kialakult az érinthetetlenek kasztja meg, hogy a páriák 52 százaléka az érinthetetlenek mozgalmát és személy szerint őt okolja saját nyomorúságos sorsáért. Az a veszély fenyeget, hogy ezek a páriák komolyan veszik az Alkotmányt, és a választásokat kihasználva érinteni merészelik az érinthetetleneket, sőt magát a kasztrendszert is. A páriák arcátlansága határtalan. Legutóbb a referendum kapcsán a választási bizottságokban összeesküvést szőttek, s horribile dictu, arra vetemedtek, hogy „határozatokat fogalmaztak meg a kormány tagjainak" döbbenti rá az érinthetetleneket a rideg valóságra a maharadzsa. „Hihetetlen merészség - morajlik fel a kaszt -, valami határozottat kell tenni." A választ ismét a maharadzsa adja meg. Semlegesíteni kell a brahmanokat (papokat), valamint az oskolamesterek, felcserek és más gyanús, gondolkodó elemek kasztjait. Tűrhetetlen, hogy ezek a semmirekellők beszédbe elegyednek a páriákkal, szidják az érinthetetleneket, a maharadzsa nevét is tisztátlan szájukra veszik. „Nekünk győznünk kell a választásokon!" - közli az érinthetetlenekkel a maharadzsa. Ám még ez is kevés. Alkotmányos többség kell, mely egyszer s mindenkorra véget vet ennek az államellenes mozgolódásnak, és véglegesen törvényesíti a kasztrendszert. „Olyan változásokat kell eszközölnünk az Alkotmányban, mely véglegesen megváltoztatja Szlovákia politikai rendszerét, mégpedig úgy, hogy az már többet nem változik" - mennydörgi az érinthetetlenek országos választmányának a haragos maharadzsa. Felindultsága érthető. A nép valahogy nem szereti őt, pedig Isten a megmondhatója, hogy ő mennyire szereti engedelmes népét. Indiában a kasztokat elfújta a történelem szele, és a maharadzsák pompás palotáiban ma majmok tanyáznak. Szlovákiában az érinthetetlenek maharadzsájuk vezetése alatt most építik palotáikat. A választásokon valamenynyiünknek ott kell lennünk, meg kell akadályoznunk, hogy végleg birtokba vegyék az országot, ahol élünk. Rajtunk múlik, hogy az érinthetetlenek tényleg felépítike palotáikat, vagy elküldjük a pokolba az egész szlovákiai kasztrendszert. PRAVDA A lap kommentátora az államfői jogkörökkel felruházott kormány döntésére reagál, mely szerint amnesztiát kapnak ifj. Michal Kováč elrablói és a tavalyi népszavazás meghiúsítói. A cikkíró szerint a kabinetnek sürgős lehetett a dolog, mert az elnöki jogkörök átvétele utáni első napon döntött, s már másnap megjelentette a törvénytárban. A hivatalos álláspont logikája szerint az amnesztia úgy értelmezhető, mint kihirdetői jóakaratának és nagyvonalúságának megnyilvánulása. Vagyis hogy ifj. Kováč ellen, aki megrendezte saját elrablását, ne kezdődjön büntetőeljárás, s ugyanígy apja, az exállamfő ellen sem, aki meghiúsította a saját maga által kiírt népszavazást. A nyomozók mindkét ügy iratait elfektették. A nyomozást azonban bármikor felújíthatták volna, s ez valakiknek álmatlan éjszakákat okozott. Az amnesztiarendelet után nyugodtan alhatnak az érintettek, mert a vizsgálatot soha többé nem lehet felújítani. PRÁCA A szakszervezetek lapja szerint Mečiar és kormánya a 28 nagykövet visszahívásával rendszerváltásra emlékeztető lépést tett. A kormányfő „úgy vetette magát az elnöki jogkörökre, mint a ketrecből szabadult kiéhezett farkas" - kezdi cikkét a kommentátor. „Tettével annak a százados bölcsességnek az igazságát bizonyítja, hogy a diktatúra akkor kezdődik, amikor az uralkodót már nem érdekli az emberek véleménye." Nincs a diplomácia történetében még egy olyan eset, hogy egy napon visszahívják a nagykövetek kétharmadát. Ezzel a teljesítményével Szlovákia akár a rekordok könyvébe is bekerülhetne, csak az a bökkenő, hogy mindezt külföldön nemigen díjazzák. SME A kormány azzal érvelt az áprilisra kiírt népszavazás meghiúsításáról hozott döntése alátámasztására, hogy júliusban úgyis a parlament elé terjeszti a közvetlen elnökválasztásról szóló törvényjavaslatot, ha addig nem sikerül megválasztani az új államfőt. „Ebben az esetben egy időben kerülne sor nemcsak a parlamenti választásokra és a közveden elnökválasztásról szóló népszavazásra, hanem a közveden elnökválasztásra is. Minek lenne népszavazás olyasmiről, ami már valóság? A kormány ezzel az ellenzéki törekvést nevetségessé tenné" - véli a lap kommentátora. A kormány ezúttal is blöfföl. Ha valóban a közvetlen elnökválasztást támogatná, rég megegyezhetett volna az ellenzékkel, vagy megtehetné most. A kormánykoalíciónak valójában az a célja, hogy megelőzze és megakadályozza az ellenzék által kezdeményezett petíciós akciót. OLVASÓI LEVELEK Osztályon felüli jogainkról Forgassuk vissza az idő kerekét! 1945-öt írunk. A világháború befejezésével végérvényesen elszakadtunk az anyaországtól. A felszabadítás helyett egészen más vette kezdetét. így kezdődött jogaink magasba emelése. Beneš úr dekrétumai fokozatosan megszabadítottak bennünket állampolgárságunktól, iskoláinktól. A magyar iskolák teljes felszámolása után jött a reszlovakizálás. Aki ezt elutasította, azt deportálták Csehországba, vagy a gyalázatos lakosságcsere-egyezmény értelmében Magyarországra telepítették. Bár művüket nem sikerült befejezni, az itt élő magyarság kompakt egységét sikerült megbontaniuk. 1968-ban újra felcsillant a remény, de a szovjet hatalmi rendszer nem hagyott bennünket sokáig reménykedni... 1989-ben jött a rendszerváltás, állítottuk, bíztunk benne. Hittük, hogy sikerül szülőföldünkön, megritkítva bár, de identitásunkat újra megtalálva, békességben élnünk. A hazugságokkal teletűzdelt kisebbségi politika azonban ismét elővette a bűnlajstromot, csak most nem háborús bűnösök, hanem irredenták vagyunk. Irredenták, men szeretnénk a hivatalos érintkezésben is használni anyanyelvünket. Gyermekeinket magyar iskolába járatjuk, sőt, a kétnyelvű bizonyítványokhoz is ragaszkodunk. Ha standard feletti jogaink bővítése ebben az ütemben folytatódik, a 2000. év krónikása már csak államnyelven folytathatja ezt a gondolatsort. Viola Béla Gúta Újra az autonómiáról A közelmúltban sokat lehetett olvasni az Új Szóban az autonómiáról, annak fontosságáról, illetve szükségtelenségéről. Az autonómia a maga erős önkormányzati elemével önmagában nem rossz elmélet, és garantálná a szlovákiai magyarokat megillető jogokat. De egyet lehet érteni azokkal a nézetekkel is, hogy a területi autonómia elfogadhatatlan a demokratikus szlovákok számára. Sajnos, a szlovák közvélemény nem érett még az autonómia elfogadására, és már magától az autonómia szótól is fél. Még akkor is, ha halvány gőze sincs arról, hogy ez a szó mit jelent. Fogadjuk el ezt tényként, és az autonómia erőltetése helyett összes energiánkat egy komplex és hiánytalan kisebbségi törvény kidolgozására fordítsuk. Kovács Attila Dunaszerdahely - Fogadjunk: a busz fut-e be előbb, vagy köztársasági elnökünk lesz hamarabb. (Peter Cossányi)