Új Szó, 1998. március (51. évfolyam, 50-75. szám)

1998-03-05 / 53. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1998. MÁRCIUS 631. PANORÁMA 9 MOZI SZÍNHÁZ (Fotó: Tatrafilm) hajók hajója suhan velük a szerelem szabadságába, a gyönyör szabadságába, az álmok szabadságába. De aztán jéghegynek ütközik, és elsüllyed. A Titanicot, a rétegekre tagozódó társadalom szimbólumát elnyeli a mély. Szép lassan, hogy legyen idő megismerni, ki hogyan reagál az elkerülhetetlen halálra. Ki mibe kapaszkodik. Hitbe, szeretetbe, a zene erejébe vagy csak a hajókorlátba. Ki segít és ki tapos a másikra még a halál kapujában is. A filmet immár több Glóbusz aranyozza be, és tízennégy kategóriában Oscar-várományos. Furcsa, hogy csak a női főszereplőt, Kate Winsletet jelölték az amerikai filmakadémia díjára, a férfi főszereplőt, Leonardo DiCapriót, aki ismét elemi erővel sugároz, nem. A Titanic akkor is az ő filmje. HVIEZDA: Flubber - A szórakozott professzor (am.) 15.30, 17.30 Titanic (am.) 19.45 TATRA: A Sakál (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Tudom, mit tettetek a múlt nyáron (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: A Sakál (am.) 15, 17 YMCA: A Sakál (am.) 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: Air Bud (am.) 15.30 Bizonytalan jelentés a világvégéről (szlov.-cseh) 17.15, 20 Hét év Tibetben (am.) 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Alul semmi (ang.-am.) 17,18, 20.30 Bizonytalan jelentés a világvégéről (szlov.-cseh) 17.30 Az ördög ügyvédje (am.) 17.45, 20.15 Air Bud (am.) 16 Számokba fojtva (ang.) 19.30 Szökevények és vándorok (cseh) 19.15 KASS

A DRUŽBA: Tudom, mit tettetek a múlt nyáron (am.) 16,18, 20 TATRA: Az ördög ügyvédje (am.) 16, 19 CAPITOL: Spice World (ang) 15.45,18,20.15 ÚSMEV: Titanic (am.) 16,19.20 IMPULZ: Légörvény (am.) 16.15,19 DÉL-SZLOVÁKI

A DUNASZERDAHELY - LUX: Titanic (am.) KOMÁROM TATRA: Air Bud (am.) 16, 18 ZSELÍZ - SPUTNIK: Bean - Az igazi katasztrófafilm (am.) 19 LÉVA - JUNIOR: Bukott nők tábora (szlov.) 16.30, 19.30 SLOVAN: Oly távol és oly közel (am.) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Titanic (am.) 16, 19.30 Léván tartották a szlovákiai elődöntőt „Anyám fekete rózsa" James Cameron nagy sikerű filmjét tizennégy kategóriában jelölték Oscar-díjra Titanic, az álmok hajója Megjelent az Ifi új száma Az Ifi márciusi számának fő témái a nők és a forradalom, a 150 évvel ezelőtti. Foglalkozik a lap a nagy korkülönbség varázsával a párkapcsolatokban, elolvashatják Ralf Schumacher Forma l-es pilóta vallomását a nőkről. Szót kap az angol botránybanda, a Chumbawamba, jelentkezik Joe Borbély hollywoodi rovata, kiderül, tényleg balszerencsés nap-e péntek 13, miért gyilkol egy 16 éves amerikai diák. (ú) SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Traviata (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Cseresznyéskert (19) KIS SZÍNPAD: Demokraták (19) KOMÁROMI JÓKAI SZÍNHÁZ: Pinokkió (9.30, 12.30) KASSAI JANKO BORODÁČ SZÍNHÁZ: Olivér! (10, 19) POZSONY Tarol a Titanic. A hajók hajójáról elkészült a filmek filmje. Rekordösszegű költségvetéssel. Nincs mozgókép a filmtörténetben, amelyre ennyit költöttek volna. De olyan se, amelyik ennyi pénzt hozott volna. Igazi sikerfilm. Nem csoda, hiszen olyan hatásos reklámkampánnyal harangozták be, hogy már a bemutatása előtt legendává vált. TALLÓSI BÉLA egyetlen alkalom, hogy a harmadosztályról, a hajófenékből valaki felmehetett az arisztokrácia lépcsőjén. S ez volt az egyetlen alkalom, hogy az unalmas etikettet követő vacsoráról egy gazdag kisasszony elmenekült a harmadosztályra, s úgy vigadott, ahogy életében soha. S ott lent Rose és Jack ugyanúgy adták tudtára a világnak, hogy a tiltás ellenére is összetartoznak, mint a Körhinta szerelmespárja: kemény, csattogós tánccal. Mindkettőjük számára a szabadság hídja lett a Titanic. Jack kártyán nyerte a jegyet, s azért vág neki az útnak, hogy egy boldogabb világba hajózzon. Teli torokból kiáltja a szélbe: a világ ura vagyok. Rose az unalom elől menekül otthonából, és ahogy soha senkivel, Jackkel megtanult repülni. És nagyot köpni az előítéletekre, hiszen a Megjelent a komáromi Borostyán együttes hangkazettája A szép, csendes zenehallgatás ígérete jesítményének a csúcsát, amelyhez egyáltalán nem kevesebb minőséggel társul József Attila Őszi alkonyat-a, Farkas Árpád Dúdoló-ja, Ozsvald Árpád Telek jégszakállas éjszakái és az Appassionata című verse, de Mihályi Molnár László A föld igézete című versének zenei lenyomata is. Nem mellesleg: ennek az egyik sorából vették a Ha itt születtél kazettacímet is. Ezek a versek nemcsak hangulatukkal segítik a megzenésítőiket, hanem gondolatiságukkal is, amelyek szervesülnek a formában megszülető ritmusképletekkel és versdallamokkal. A Borostyán együttes kazettáját hallgatva mindegyre foglalkoztatott: a már említett dalokat kivéve, a többiben miért csak a lelket elcsendesítő dallam, a hangszerelés takarékosságával kiemelt cselló-, furulya- és fuvolaszólók érintenek meg? Ezekben a vers tartalmi elemei gyengék, s egyáltalán nem a zeneszerzők hibájából. Ennek ellenére szép órákat töltöttem el a Borostyán együttes muzsikájának és a versek javának hallgatásával. Aki szereti a jó versből fakadó gondolatokhoz társuló míves, gondolkodást szolgáló muzsikát, örömét leli a dalokban. Az sem csalódik majd, akinek a zene útján felerősített hangulat is elegendő a lelki elcsendesedéshez. Ez a kettősség jellemzi igazán a Borostyán dalait. 1912-ben nagy port felverő eseményvolt a legelegánsabb, a leghatalmasabb, a leggyorsabb hajó, a kétszázhetven méter hoszszú, hatvanezer tonnányi Titanic tengerre bocsátása. Nagyobb szenzációnak csak az a hír számított, hogy az álomhajó jéghegynek ütközött, és elsüllyedt. Az esemény ott van valamennyiünk tudatában. Nemzedékről nemzedékre száll a világ legtitokzatosabb hajójának katasztrófatörténete. Á tengeri utat kissé feltupírozva a képzelet szülte kerettörténettel - James Cameron meséli most el az utóbbi idők leghosszabb filmjében, százkilencvennégy percben. Nem kell azonban félni a Titanic irtóztató hosszától, mert egyetlen kockányi üresjárat sincs ebben a moziban. Mindvégig kínál valami izgalmasat. Vagy sejtelmes bolyongást a holdbéli tájhoz hasonló tengerfenéken, a Titanic széteső roncsai között, amelyből aztán Cameron áttűnésekkel rekonstruálja a hajó belterét. Vagy egy romantikus nagy szerelem kínjait, ahogy egy fiú és egy lány, mit sem törődve az őket elválasztó korlátokkal, egymáséi lesznek. Vagy a süllyedés, a pusztulás rémségeit, amivel mindvégig izgalomban tartja a nézőt, legalább olyan fokon, mint a híres nagy „előd", a Pokoli torony című katasztrófafilm. Újkorában az is legalább olyan Ezek még boldog pillanatok... szenzációt keltett, mint most a Titanic. Újító szeleket kavart a filmtörténetben, annak ellenére, hogy a tűzzel hadakozó menekülők mentési akcióiban még fel-felismerhetőek voltak a különféle trükkök, ami a Titaniccal kapcsolatban nem mondható el. Cameron filmjében ugyanis a trükköket számítógépes technikával lehetett retusálni, összemosni a realitás és képzelet, a megtörténhetőség és a mese határait. Persze ezen a (filmbéli) hajón minden lehetséges volt, hiszen túlélő hőse, aki az utat és a katasztrófát feleleveníti, azt mondja: „Az. álmok hajójának nevezték, s az is volt, valóban az." így aztán a szalon nagylépcsőjén, amely a pompa, a csillogás világába vezetett, az óra alatt találkozhatott Rose, az arisztokrata lány és Jack, a nincstelen művészfiú. Ez volt az ki. Hangulatokat muzsikálnak a hallgató köré, s ebben akkor érik el teljesítményük csúcspontjait, amikor a vers gondolatisága is áthatol a zenei függönyön. Nem véletlen említem mindezt. A minden elemében azonosítható stílus, a hangszerelés puritánsága és a szólóban vagy a vokál által énekelt-szövegek pontos érthetősége náluk evidencia. Viszont igencsak vitatható némely vers értéke, amelyek kiválasztását a megzenésítéssel sem tudott az együttes indokolttá tenni. Ha vannak a kazettán olyan szép darabok, mint amilyen Pilinszky János A tengerpartra című verse, a hozzá párosított színes hangulatot festő hanghatásokkal, zenével és hangszereléssel, akkor nem nagyon fogadható el - még a szerző iránti tisztelettel sem - az együttes vezetőjének, Nagy Lászlónak a két verse, vagy Fenyves Mária Annunciáta képzavaroktól gyanús szövege. (Kár, hogy nem tudatosult Nagy Lászlóban, az együttes vezetőjében, hogy legalább költői zsengéinek szerzőjeként valamilyen módon megkülönböztesse magát a XX. század magyar lírájának egyik legnagyobbikától.) Ennek a versminőségből fakadó gondomnak az igazolását hallom ki a kazetta legjobb megzenésítéseiből. Hiszen mindenképpen József Attila Várlak című verse képezi az együttes telÚJVÁRY LÁSZLÓ Február 28-án Léván megtartották az „Anyám fekete rózsa" VIII. magyar nyelvű Nemzetközi Versés Prózamondó Találkozó III. szlovákiai elődöntőjét. Az előadókat Tapodi Katalin népművelő, Gonda Ágnes szociológus, Kerekes László, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium főosztályvezetője, Dániel Kornél színházi rendező, Máté Lajos színházi rendező (a zsűri elnöke), az amatőr színházak nemzetközi szervezetének magyar tagozata központjának ügyvezetője értékelték. A színvonalat mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a magyarországi zsűri nyolc résztvevőtjuttatott a májusban megrendezésre kerülő erdőkertesi országos döntőbe: Agg Edina (Komárom), Szabó Viktor (Párkány), Kisbenedek Éva (Fülek), Duducz Erika és Hanusz Zsuzsanna (Somorja), Ondrusek Judit és Mangult Mónika (Léva, zselizi gimnazisták), Benkóné Pénzes Mária (Deménd). Mivel az ország keleti régiójából kevesen vettek részt a versenyen, a szervezők javasolják, hogy a jövőben ott is rendezni kell(ene) egy találkozót. Mick Taylor angol gitáros-énekes lesz ma este Pozsony vendége, Ali Star Blues Band nevű zenekarával 19.30 órától ad koncertet a Művelődési és Pihenőparkban. Taylor öreg róka a szakmában, hiszen annak idején együtt zenélt John Mayallal, 1969-74 között pedig a Rolling Stones tagja volt. A blues kedvelői emlékezetes estére számíthatnak. (Archív felvétel) DUSZA ISTVÁN Aki hallotta tavaly a nyáreleji Borostyán-fesztiválon őket, az biztos lehetett benne, hogy csupán pénz és idő kérdése, mikor jelenik meg első kazettájuk. Szerencsére találtak stúdiót (Local FM Rádió, Komárom) és találtak kiadót is (ProtoComp Kiadó, Somorja), ahol elkészültek a felvételek és megjelent a hangkazetta. A Borostyán együttes négy tagja - Nagy László, Nagyné Hollósy Zsuzsanna, Rácz Csaba és Szalay Szilvia - megzenésített verseket énekel. Valószínűleg saját ízlésüket tükröző verseket, amelyekhez többnyire Nagy László szerez zenét, bár N. Hollósy Zsuzsanna is öthöz és Rácz Csaba egyhez komponált muzsikát. Bármennyire is a dallam, az akkordok, a hangok a meghatározó elemei a kompozícióknak, ihlető forrásaik mégiscsak a versek. Ismerve a dalműfaj zeneirodalomban számon tartott remekeit, igazán nem lenne ildomos sokat meditálni azon, mely alkotóelem - a szöveg vagy a zene - a meghatározója a megszületett új műnek. Azok között ugyanis számos olyan csodálatos darab van, amelyekhez zeneszerzői zsenialitással megörökített gyengécske stanzák szolgáltak szövegalapul. A megzenésített vers műfaja azonban eleve más. Ebben az irodalmi remeklés és a zenei mesterségnek kézen fogva kell járnia. Szerencsénkre a magyar verset a populárisabb műfajokban több kiváló alkotó és együttes is népszerűsíti az azokra írt míves dallamokkal. Talán nem veti el messzire a sulykot a recenzens, ha közülük a Kalákát, a Vízöntőt, a valamikori Mákvirágot, a Szélkiáltót, Dinnyés Józsefet, a Sebő-együttest vagy a hazai Ghymest emlegeti. Van tehát eléggé határozott színvonalat jelentő összehasonlítási alap. Ebben a sorban a Borostyán elsősorban a lelket elcsendesítő, a vers érzelmi telítettségét szolgáló és azt kiemelő zenéjével tűnik