Új Szó, 1998. március (51. évfolyam, 50-75. szám)

1998-03-27 / 72. szám, péntek

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. MÁRCIUS 27. KOMMENTÁR Az egyetértés félreértése LOVÁSZ ATTILA Elméletek sorát gyártották már megfigyelők Rudolf Schuster kassai főpolgármester új pártjával kapcsolatban. Egyebek közt arra is rámutattak, hogy a pártnak nincs programja, kizá­rólag azokra az egyéniségekre építi arculatát, akik ismertek, szembe mertek fordulni a kormányfővel, de mégsem álltak ki a jelenlegi ellenzék mellett. A közvélemény-kutatások egy ré­sze döbbentette rá a politikával foglalkozókat, hogy a Polgári Egyetértés Pártja a Szlovák Demokratikus Koalíció választói­nak egy részét csábíthatja el, aminek „eredménye" a DSZM választási győzelme lehet. A PEP arculatgyárosai bizonyára jól tudják, hogy Schuster fő­polgármesterrel vagy a vasalt modoráról ismert Pavol Hamžíkkal valóban megszólíthatják azokat a választópolgáro­kat, akik nem politikai programokra, hanem a listavezetőkre kíváncsiak. Schuster valóban közkedvelt ember, bármi áron, de mégis látványosan rendbe rakta Kassa központját, vitatha­tatlan, hogy a város közbiztonsága gyökeresen és jó irányba változott. A főpolgármester folyékonyan beszél néhány nyel­ven, többek közt magyarul is, és nem kizárt, hogy a magyar választópolgárt is megszólítja, hiszen egyszer már magyar tá­mogatással lett főpolgármester. Madarat tolláról, pártöt vezetőiről. A PEP egyik vezéregyéni­ségeként tartják számon Peter Dvorský operaénekest. Ugyan­ebben a pártban kap viszont jelentős szerepet a nyitrai pol­gármester is, aki egyáltalán nem titkolja:Tiso nagy tisztelője, és jó, hogy nem dicshimnuszokat zengedez az első Szlovák Államról. Ugyanez a polgármester természetesnek tartja, hogy miután városa 750 éves, mindenkit glóriával lásson el, akinek Nyitrához bármi köze volt is, csak a városi jogokat adományozó IV. Béláról feledkezett meg. Ugyanez a polgár­mester nyíltan vall antiszemita nézeteket, miközben az EGYETÉRTÉSRŐL papoló párt jelentős szerepet szán neki az elkövetkezendő választásokon. Az egyetértés sok mindenre alapozható. Egyebek közt arra is, hogy az ember számot vet eddigi életével, megpróbál javítani rossz tulajdonságain, elismeri, hogy másnak is lehet vélemé­nye, ha nem ért is feltétlenül egyet vele. Nyíltan elnyomó vagy elnyomó hatalommal kollaboráló rendszerek elfogadá­sa, esetleg propagálása viszont nem lehet az egyetértés alap­ja. Csak a félreértéseké. Vagy újabb gyűlölködésé, amit, ugye, nagyon nem akarunk. JEGYZET Háromig számolok! MALINÁK ISTVÁN Hát ez is megvolt. Mečiar hosszú szünet után ismét ta­lálkozott az újságírókkal. Mondta a magáét. Ne részle­tezzük. Töröm a fejem: miért a hiányérzet? Megvan! Az a bizonyos vonzizé kellene még. A Dušan D. Kerný, a műsorvezetők gyöngye, a Hogyan tovább, miniszterel­nök úrból. Szakmánknak a sava meg a borsa is. Fátylat rá. Ez volt az első sajtótájé­koztató, a nemzetközi. A be­melegítés. Aztán jövünk mi, a hazai gyalogkakukkok. Rendszeresen. Mert megbo­csátott nekünk. Keresztényi tulajdonság. De most már csak kéthetente! És nem min­denki! És megmondják, hogy miről lehet kérdezni! Mert keresztény bár, de nem fe­lejt! Nem oly rég volt decem­ber, amikor firtatni mertük, mondaná már meg, járt-e ti­tokban Moszkvában. Meg miben oly kiváló az a Blažena Martinková asszony, aki többet tett Szlovákiáért, mint az egész kormánykoalí­ció. Akkor mondta: nuku kormánysajtó. Hadd zuhan­jon a példányszám, csökken­jen a nézettség! De megint minden újra szép lesz. Ma még ismeretlen, kiválasz­tott kollégáim! Kik szeren­csések lesztek részt vehetni az első felújított kormánysaj­tón. Kérem! Követelem! Első kérdésetek legyen: monda­nák már meg, mi is van a Martinková asszonnyal! Ré­gen hallottunk róla. Mit csi­nál? Mos? Főz? Takarít? Mert engem speciel még mindig érdekel a dolog. Hogy megint megharagszik? Betiltja? Egy, kettő, három. Gyorsan emeljék fel a kezü­ket azok az olvasók, akik a kormánytájékoztatókat hiá­nyolják leginkább a lapból! Na ugye? Tudtam én, hogy a kíváncsiság mindennél erő­sebb. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238319) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), MalinákIstván (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238344) Mislay Edit-kultúra-(5238313), Sidó H. Zoltán-gazdaság- (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamon'n. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Ha Szlovákia újból a nemzetközi bírósághoz fordul, annak belpolitikai okai lesznek Hágában Pozsonyért Nemcsók János és a ma­gyar tárgyalóküldöttség dicséretre méltó igyeke­zettel próbált megoldást találni a dunai vízlépcső­rendszer évek óta húzódó problémájára. TUBA LAJOS A keretmegállapodás jó alkalom lett volna a végső megoldásnak, az új államközi szerződés aláírá­sának elhalasztására - arra az időszakra, amikor mindkét or­szágban feláll az új kormány. A hágai bíróság által megszabott március 25-i időpont a magyar választási kampány szempont­jából a lehető legszerencsétle­nebb határidő volt, és az addig politikai támogatást nyújtó MSZP az utolsó pillanatban vissza is riadt az aláírástól. A magyar halasztással kapcsola­tos szlovák reakciókat latolgat­va egy racionális és egy irracio­nális út rajzolódik ki. Racionális módon gondolkodva a szlovák fél tudomásul veheti, hogy két hónapon belül újra letisztul a magyar belpolitikai színtér. Ha újra az MSZP nyer, akkor Po­zsony továbbra is a komp­romisszumos megoldásban ér­dekelt erőkkel marad kapcsolat­ban. Olyan erőkkel, amelyek eléggé elszántak ahhoz, hogy megtegyék a megegyezéshez szükséges engedményeket. Ha a Fidesz-MPP győz, érdemes len­ne kipróbálni, hogy miként is vi­selkedne a döntéshozatali fele­lősség tudatában. Ha kiderül, hogy vízlépcsőügyben továbbra is Illés Zoltán alelnök vélemé­nye a meghatározó, a szlovák külügyminisztérium nyugodt szíwel feladhatná a hágai leve­let. A néhány hónapos türelmi idő szlovák szempontból sem­miféle hátrányt nem jelentene, a bősi vízlépcső változatlan ka­pacitással működne, az illetéke­sek pedig tovább könyvelnék az elmaradt áramtermelésből szár­mazó károkat. Ha azonban újra perre viszik az úgyet, a megol­dás évekre eltolódik, és a száz­millió koronás nagyságrendű perköltségeket sem lehet beva­salni a magyar félen. Vladimír Mečiar eddigi kijelentései vi­szont a második, irracionális megoldásra utalnak: a szlovák kormány azonnal újra a hágai bíróság elé viszi az ügyet. Az irracionális lépés okait vizs­gálva az újabb hágai eljárás esé­lyeiből kell kiindulnunk. Az első percben egyértelmű volt a szlo­vák fölény, hiszen a magyar fél Az első percben egyértelmű volt a szlovák fölény... épp azt az állítását nem tudta bi­zonyítani, amire egész érvelését alapozta. Konkrétan azt, hogy azért kellett egyoldalúan fel­mondania az 1977-es nemzet­közi szerződést, mert a mű bár­miféle formában történő befeje­zése elkerülhetetlen ökológiai katasztrófát okozott volna. Az már a bíróság előrelátásának a következménye, hogy a végső döntéssel lehetőséget nyújtott kölcsönösen elfogadható komp­romisszum kialakítására. Ha az ügy újra az ENSZ-fórum elé kerül, a szlovák félnek nem lesz meg az előbb említett lé­péselőnye. És egyáltalán nem világos, miként akarja bebizo­nyítani, hogy a magyar fél nem tárgyalt jóhiszeműen. De az is megtörténhet, hogy egyáltalán nem lesz szükség ar­ra, hogy Peter Tomka, a szlovák sikerjogász megküzdjön ezzel az első perhez képest sokkal fo­gósabb feladattal. Vladimír Mečiart az előbb említett irraci­onális lépésre ugyanis elsősor­ban belpolitikai megfontolások vezethetik. A jelenlegi szlovák kormány ugyanis a hivatalos fi­gyelmeztetések és a valamire­való nyugat-európai politiku­sok diplomáciai bojkottja ellen­súlyaként a hazai közvélemény számára kizárólag a hágai ered­ményt tudja felmutatni. Ebbe il­lene bele az újabb hágai bead­vány, amely ráadásul a válasz­tásokig igazán nem is jelent kockázatot. A hágai bíróság ugyanis a nyáron szünetet tart, ősszel pedig már zsúfolt a prog­ramja. Sőt az is megtörténhet, hogy a vízlépcsőüggyel még 1999-ben sem tudna foglalkoz­ni. Mečiar diplomáciai értelem­ben nem is kockáztat igazán. Ha ugyanis a magyarországi és szlovákiai parlamenti választá­sok után újra kedvező körülmé­nyek alakulnának ki a vízlép­csővita lezárásához, a hágai ke­resetet egyszerűen vissza lehet vonni. így ha Szlovákia az elkö­vetkező hetek során valóban a nemzetközi bírósághoz fordul, annak kizárólag belpolitikai okai lesznek. Annak idején ke­vésen múlt, hogy az első hágai keresetet nem vonták vissza a per kezdete előtt. Könnyen megeshet, hogy a második neki­futáskor ez így lesz. A szerző publicista. VISSZHANG Párhuzamot vontak Néhány sorban szeretnék re­agálni a koszovói albánok ügyében írt levél körül kiala­kult vitára. Próbáljuk meg autonóm gondolkodóhoz mél­tón mérlegelni a tényeket. Március 8-án Búcson tartotta ülését az Együttélés Országos Tanácsa. A szóban forgó le­velet a szavazati joggal ren­delkező, közel 70 tanácstag hagyta jóvá. Vagyis miért Duray-Batta-levél? A levelet 9-én küldték el, ismertetésé­re pedig 10-én, a mozgalom sajtótájékoztatóján került sor. Senki nem talált kivetnivalót vagy fölháborítót benne. Egy héttel később, amikor egyes körök párhuzamot kezdtek vonni a koszovói albánok és a szlovákiai magyarok helyze­te között, megindult a vita. A levél kizárólag a koszovói albánokkal foglalkozott. Azt, hogy párhuzam van, a mi­niszterelnök szóvivője mondta. Vajon miért? Pilla­natnyilag már csak a párhu­zamot emlegetik. Az eredeti szöveget a közvélemény nem is ismeri. Lőrincz Zoltán az Együttélés OT tagja Örültem, de... A nyitrai Konstantin Egyetem ro­ma kultúra tanszékének har­madéves hallgatója vagyok. Na­gyon örültem, amikor felfedez­tem Vrabec Mária rólunk írt cik­két (március 19., 3. oldal, 2. ki­adás - a szerk. megj.). Az írás azonban sok pontadanságot tar­talmazott. A tanszékvezetőt Eva Polákovának hívják, kifogás elle­ne pedig nem nemzetisége, ha­nem matematikusi végzettsége miatt volt. Bohuslava Hábovčí­ková a tanszék egyik oktatója. Irigylem az újságírót, hogy sike­rült találkoznia vele (?). Az óra­rend szerint hetente tartana ne­künk előadást, ám a nyári sze­SME A lap kommentárja az államfői jogkörökkel felruházott Vladi­mír Mečiart bírálja, éspedig azért, mert még olyan egyszerű dolgot sem tud hiba nélkül elvé­gezni, mint egy kitüntetés át­adása. Az Oľga Keltošovának adományozott érdemrend oda­ítéléséről van szó. Az állami ki­tüntetésekről szóló, 37/1994. sz. törvény értelmében a Hlinka-érdemrend I. fokozata csak olyanoknak adható, akik rendkívüli érdemeket szereztek a Szlovák Köztársaság létreho­zásában. Nem tudni, milyen ér­demei vannak e téren Keltošovának, de ez még hagy­ján. A kitüntetés azonban a tör­vény szerint az SZK megalaku­lásának évfordulója alkalmából adandó át, azaz január elsején, nem pedig március 24-én. Te­hát a volt miniszter asszony, aki Szlovákia állandó ENSZ-misszi­ójának vezetőjeként ezentúl New Yorkban teljesít szolgála­tot, törvénytelenül lett a kitün­tetés birtokosa. PRÁCA „Hiba volt 1990-ben megenged­ni, hogy a Munka Törvényköny­véből kimaradjon az a paragra­fus, amely az alkalmazottak be­leszólásijogát biztosítja a válla­lati döntéseknél" - jelentette ki Ivan Saktor, a szakszervezeti konföderáció elnöke egy vrbovéi tiltakozó gyűlésen, amelyről a Práca számolt be. Mint a cikkből kiderül, a privati­zált gyárak jó egyharmada vak­vágányra került. Ez azonban nem a tulajdonosokat, hanem a kisemmizett alkalmazottakat nyomasztja. A szakszervezetek jelenleg nem rendelkeznek olyan eszközökkel, hogy meg­gátolhatnák a pénzeknek a vál­lalatokból való kimentését. „A fejlett országokban általános gyakorlat, hogy az alkalmazot­tak ellenőrzik a munkaadót, ho­gyan gazdálkodik, ezt kellene eíémie a csaknem egymillió főt számláló szakszervezeti tagság­nak nálunk is" - idézi a lap Saktort. NÁRODNÁ OB RO D A A vállalkozók tekintenek a leg­derűlátóbban a jövőbe - állapí­totta meg a Szlovák Statisztikai Hivatal Közvéleménykutató In­tézete. De nemcsak a vállalko­zók optimisták, a megkérdezet­teknek ugyanis 55%-a reméli, hogy családja anyagi helyzete a következő 12 hónapban nem romlik. Azok közül, akik ezen időn belül nem számítanak ked­vezőtlen változásokra, anyagi helyzetét 21% tartja jónak, 46% változatlannak és 33% rossz­nak. Az optimizmus egyenes a­rányban van az iskolázottság fokával: az alapiskolát végzet­tek 9%-a, az egyetemet végzet­tek 21%-a derűlátó a jövőt ille­tően. A legbizakodóbbak (47%) a vállalkozók. A pesszimizmus leginkább a munkanélküliekre (42) és a 65 évesnél idősebbek­re (38) jellemző. meszterben még nem volt hoz­zá szerencsénk. Valószínűleg ez is az oka, hogy azt mondta ró­lunk, amit mondott. Igaz, én csak a saját nevemben írok. Ma­gyar nemzetiségű vagyok, nem roma származású, bár ezt nem tartom külön érdemnek. Tízünk közül négyen vallják magukat romának, négyen szlováknak, ketten pedig magyarnak. Tehát a csoportban a kisebbségek van­nak többségben. A három év alatt soha nem találkoztam az­zal, hogy bármelyikünk megve­tette, lenézte volna a romákat. Sajnos, ez a körülöttünk élőkről nem mondható el. Puzsér Éva Nagymegyer - Meztelen a király! (Agócs Ernő karikatúrája) EJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom