Új Szó, 1998. március (51. évfolyam, 50-75. szám)

1998-03-03 / 51. szám, kedd

ÚJ SZÓ 1998. MÁRCIUS 3. PanORámA 9 Kecskés Marika (Pinokkió) egy tiszta szívű gyermeket és Benes Ildikó (Tücsök) egy okoskodó felnőttet formált meg a mesejátékban. (Dömötör Ede felvétele) Győry Attila regényéről A Szlovákiai Magyar írók Társaságának Választmánya 1998. március 3-án, azaz ma 14.00 órai kezdettel vitadélutánt ren­dez, melyen Győry Attila Ütközés című regényét Matus Móni ka, Németh Zoltán és Vida Gergely elemzi. A rendezvényre ezúttal is az írószervezetek Székházának tanácstermében (Lőrinckapu u. 2, 5. em.) kerül sor. (ú) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: A Titanic gyermekei (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Ahogy tetszik (19) KIS SZÍNPAD: Zsírosfazék C19) KASSAI JANKO BORODÁČ SZÍNHÁZ: Oli­vér! (19) MOZI POZSONY HVIEZDA: Az ördög ügyvédje (am.) 15.30, 18, 20.45 TATRA: A Sakál (am.) 15.30,18, 20.30 OBZOR: Tudom, mit tettetek a múlt nyáron (am.) 15.30,18, 20.30 MLADOSŤ: Ökológiai fil­mek fesztiválja YMCA: A Sakál (am.) 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: Air Bud (am.) 15.30 Bizonytalan jelentés a vi­lágvégéről (szlov.-cseh) 17.15, 20 Hét év Tibetben (am.) 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Alul semmi (ang.-am.) 17, 18, 20.30 Bizonytalan jelentés a világvégéről (szlov.-cseh) 17.30 A csillagokat az égről (szlov.-cseh) 17.15 Még visszatérhetsz (am.) 18.30, 20.30 Számokba fojtva (ang.) 19.30 Krisztusi évek (cseh) 19.15 KASSA DRUŽBA: Az ördög ügyvédje (am.) 16, 19 TATRA: Emma (am.) 15.30,17.45, 20 CAPITOL: Bizonytalan jelentés a világ­végéről (szlov.-cseh) 16, 19 ÚSMEV: Ánasztázia (am.) 16 A Sakál (am.) 16,18.15 IMPULZ: Légörvény (am.) 16.15,19 DÉL-SZLOVÁKIA KOMÁROM - TATRA: Air Bud (am.) 16, 18 ZSELÍZ ­SPUTNIK: Spawn (am.) 19 LÉVA - JUNIOR: Tűz a mélyben (am.) 16.30, 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Titanic (am.) 16, 19.30 A klasszikus meseregény színpadi változata a Komáromi Jókai Színházban Pinokkió, a gyermeklelkű fabáb története Collodi klasszikus mesere­gényének története első­sorban a kalanddal, a fő­hőssel együtt átélhető iz­galmakkal nyűgözi le a még olvasó gyerekeket. Mert kevesen olvasnak, és ők is keveset. DUSZA ISTVÁN Hogy mégis sokkal többen tud­nak Pinokkióról, a gyermeklelkű fabábról, mint ahányan olvasták az eredeti művet, az elsősorban a rajzfilm adaptációnak és a gyakran színpadokra kerülő dramatizálásainak köszönhető. A mai gyerekek talán már nem is tudják, hogy kedvenc mesefi­gurájuk több átdolgozásban is szerepelt már színpadon. Az a zenés változat, amit Komárom­ban mutattak be, az óvodások­nak és az alsó tagozatos kisisko­lásoknak nyújthat színházi él­ményt. Feltételes módban, mert nem vagyok biztos benne. Az elő­adásban éppen az izgalmak és az ezeket indukáló kalandok, csodák laposodnak el. Elsősor­ban az előadás tempótlansága, a nehézkes átépítések, a lassú színváltások indukálnak egy eléggé lassan előrelendülő elő­adást. Hiába az egyszerűségé­ben követhető történet, a mese­figurák és az emberek világá­nak csodákkal összekapcsolt teljessége, Hanzsér Árpád egy­szerűségében hatásos zenéje, ez a komáromi előadás szinte csak a színészek játékától és a Dobis Márta tervezte jelmezek­től telítődött elevenséggel, szí­nekkel. Platzner Tibor valami­fajta lapozható képeskönyvvé egyszerűsített díszlete a köny­nyedség és a mozgathatóság szándéka ellenére is nehézkes, egy-egy színváltásnál akadá­lyok legyőzését jelentő felada­tok elé állította a műszaki sze­mélyzetet. Még szerencse, hogy a színészek egész sora játszik úgy, mintha élete legnagyobb szerepét alakí­taná, ennek nyomán aztán fel­felizzik néhány jelenet, s karak­teres figurák mozognak a szín­padon. Mindenekelőtt Kecskés Marika Pinokkiója határozza meg az előadást, hiszen ő az, aki Csökken a látogatók száma és a költségvetés. Új kiállítások Selmecbányán és Körmöcbányán. A Múzeum a szlovákiai múzeumokról TRUGLY SÁNDOR A Múzeum című folyóirat a szlo­vákiai múzeumok és galériák dolgozóinak módszertani lapja, amely Pozsonyban jelenik meg, s kiadója a Szlovák Nemzeti Mú­zeum. E negyedévenként megje­lenő folyóirat 1997. évi 3. és 4. számát olvasva, több olyan hosszabb-rövidebb írással talál­kozhatunk, amely - úgy vélem ­Részlet a körmöcbányai kiállításról (Archív felvétel) a Pőthe István játszotta jellegte­len Gepettó mesterrel és a D. Németh István játszotta egy­ügyűnek tűnő Kormányossal lá­tottjelenetekben is tud gyerme­kien őszinte és tiszta lenni. Kecs­kés Marika Pinokkiója nem fa­báb, legfeljebb az életrekelés el­ső perceiben. Fejlődőképes vá­sott kölyök, aki még Collodi di­daktikusán kicsúcsosodó ka­landjain belül is gyermek ma­rad. így aztán nem véletlen, hogy ez a Pinokkió nem is any­nyira egy fabáb, hanem egy gyermek, aki önmagát keresi ab­ban a világban, ahová született. S ha az éppen egy mesének a ke­retén belül van, akkor Kecskés Marika megmutatja nekünk a gyerek lelkivilágát a mesében. Mint ahogyan Tücsök karakte­res állati jegyein túl Benes Ildikó jóízű humorral, arányérzéket mutató karikírozással egy aggó­dó nevelőt állít elénk. Mák Ildi­kó Tündérje, Holocsy Krisztina megérdemli a nagyobb nyilvá­nosságot. Ezek közé tartoznak azok a cik­kek, amelyek hírt adnak a nem­régiben megnyílt két új múze­umról - ezek egyike a pozsonyi Gázgyári Múzeum (Plynárenské múzeum), valamint az ötödik születésnapját ünneplő Rendőr­ségi Múzeum (Múzeum Polície SR). Az előbbi kapcsán érdekes­ségként megemlíthetjük, hogy Pillangója, Kukola József Kanó­ca és Tóth Attila Antoniója is ezekkel az antropomorf jegyek­kel tűnik ki. Benkő Géza (Róka és Holló) valamint Petrécs Anna (Macska és Bagoly) játéka úgy tud ellenszenvet ébreszteni a gonoszkodó figurák iránt, hogy némely pillanatban szánalmat is kelt. Ugyanakkor a játék egyetlen pil­lanatában, helyzetében sem kel­lene, akárha a kaland szintjén is, rokonszenvet ébreszteni a nega­tív figurák és a rossz iránt a né­zőtéri gyerekekben. Takáts Emőd rendezőnek kerülnie kel­lett volna azokat a színpadi helyzeteket, amelyekben éppen a gyerekek és a színészek szok­ványos kapcsolatteremtése köz­ben ez a rossz irányába megszü­lető szimpátia felkelthető. Bizo­nyítható, hogy a gyerekekkel mindenáron kommunikálni akaró színész kérdéseivel (Hová bújt? Nem láttátok, gyerekek? Pozsony első gázgyárát 1856­ban adták át rendeltetésének, s ekkoriban a belvárost már 209 öntött kandeláberes gázlámpa világította meg. A folyóiratból értesülünk arról is, hogy két, egykor nevezetes bányaváro­sunkban, Körmöcbányán, illetve Selmecbányán új állandó kiállí­tásokat avattak. Körmöcbányán 1996 decemberében nyílt meg a gyönyörűen felújított várban az objektum régészeti feltárását, egykori védelmi rendszerét és a harangöntést bemutató tárlat. A vár egykoron az ezüst- és arany­veréséről nevezetes Körmöcbá­nya belvárosát védte az ellenség­től. Ugyancsak új kiállításokat avattak Selmecbányán a hangu­latos Óvár termeiben. Ezek kö­zül a legérdekesebbek a művészi kovácsmesterséget, illetve a hí­res selmeci pipakészítést bemu­tató egységek. A folyóirat 3. számában tanul­mányozhatjuk a szlovákiai mú­zeumok 1996. évi tevékenységé­ről szóló jelentést a Muzeológiai Kabinet összeállításában. Ebből kitűnik, hogy e rosszul (vagy gyengén?) finanszírozott ágazat stb.) óhatatlanul olyan irányba tereli a nézőtéri hangulatot, ahol aztán egyszerűen képtelen mederben tartani az előadást fo­gadó reakciókat. Játék ez a tűz­zel, amely elkerülhető lenne, ha a rendező hinne a mesében, a le­tisztult epikai vonal és az átdol­gozás teremtette drámai szituá­ciók jót és rosszat egymástól el­különítő erejében. Belátom, hogy manapság, ami­kor a gyermekeknek szánt rajz­filmek és a szabadon hozzáfér­hető játékfilmek ömlesztve és válogatás nélkül tálalják a rosz­szat, a gonoszt, a démonit, az ördögit, a pusztítót, nehéz felbe­csülni a nézógyerekek fogé­konyságának az állapotát. Azt viszont mégiscsak vezérlő elv­ként kellene követnie a színház­nak, amit a jó győzelmébe vetett hit, a jóság és a becsület minde­nek-felettisége és a rossz mind­ezekkel való legyőzése jelent a mesében. mára komoly anyagi gondokkal küszködik, s eddigi mutatói (még az 1989-es évhez viszo­nyítva is!) egyértelműen negatív irányba mozdultak el. Ez meg­mutatkozik például az új kiállí­tások és a látogatók számának csökkenésében, az évi műtárgy­vásárlásra és a meglevő gyűjte­mények restaurálására, vala­mint a publikációs tevékenység­re fordítható összegek nagyságá­ban is. A jelentés rámutat, hogy ezen a helyzeten alapvetően ed­dig nem változtatott a kulturális intézményrendszer átszervezé­se, az időközben létrehozott Re­gionális Kulturális Központok ­az intendatúrák - tevékenysége sem. A míves folyóirat utolsó lapjain rövid beszámolókat közöl a mú­zeumok és galériák negyedéves kiállítási tevékenységéről, majd bemutatja a legújabb szakirodal­mat. Harmadik számában meg­emlékezik többek között dr. Krúdy Gábor (1929-1997) ré­gész-muzeológusról, aki több évtizedes munkássága során igencsak sokat tett a „gömöri ré­gió" kulturális felemelkedéséért. Hét kategóriában győzött Alain Resnais filmje Kiosztották a César-díjalcat MTI-HÍR Párizsban e hét végén osztották ki a francia filmdíjakat. A Césart amerikai testvére, az Oscar-díj mintájára a francia filmszakma háromezer képviselőjének sza­vazatai alapján ítélik oda a leg­jobb francia és külföldi filmnek, valamint színészeknek és alko­tóknak. A sorrendben immár 23. César­díjkiosztáson a legjobb rendező­nek járó díjat Luc Besson kapta Az ötödik elem című filmjéért. Az ötödik elem alkotói gárdájá­ból César-díjat kapott a díszlet­tervező, Dan Weil és az opera­tőr, Thierry Arbogast is. A leg­jobb külföldi filmnek a brit Mark Herman rendezte Brassed off bi­zonyult. Tiszteletbeli César­díjat kapott Michael Douglas amerikai színész, Jean Luc Godard francia rendező és Clint Eastwood amerikai színész-ren­dező. A legnagyobb nyertes azonban minden bizonnyal az Un connait la Chanson című francia alkotás lett. Az Alain Resnais rendezte film összesen hét César-díjat sö­pört be: győzedelmeskedett a legjobb francia film kategóriájá­ban, és főszereplője, André Dussolier a legjobb férfiszínész­nek bizonyult. Megkapták a Césart a film forgatókönyvírói, hangmérnökei és a vágója, a filmben nyújtott alakításával Jean-Pierre Bacri a legjobb férfi mellékszereplőnek, Agnes Jaoui pedig a legjobb női melléksze­replőnek bizonyult. Luc Besson kapta a legjobb rendezőnek járó Césart (ČTK-felvétel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom