Új Szó, 1998. március (51. évfolyam, 50-75. szám)

1998-03-19 / 65. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1998. MÁRCIUS 18. PANORÁMA ­HIRDETÉS 19 Tompa Mihály szavalóverseny Gúta. Hétfőn, március 23-án a gútai Városi Művelődési Köz­pontban zajlik a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamon­dó Verseny kerületi fordulója, melyre a Nyitrai, Komáromi, Lévai, Érsekújvári és Vágsellyei járás legjobbjait várják. A szervezők felhívják a versenyzők figyelmét, hogy a prezentá­ció 9 és 9.30 óra között lesz. (ú) SZÍNHÁZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Carmen (19) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Lorenzaccio (19) KIS SZÍNPAD: Demokraták (19) ASTORKA SZÍNHÁZ: Cyrano (19) KOMÁROMI JÓKAI SZÍN­HÁZ: Pinokkió (9,11 - Somorja) MOZI POZSONY HVIEZDA: Titanic (am.) 16,19.30 TATRA: Spice World (ang.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Vad éjszakák (fr.) 15.15, 20 Diszkrét (fr.) 18 YMCA: A csókgyűjtő (am.) 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: Spice World (ang.) 15.30, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Albino Aligátor (am.) 18.30, 20.30 Tudom, mit tettetek a múlt nyáron (am.) 17, 21 A bölcsek kövére (am.) 19 Air Bud (am.) 16 A csillagokat az égről (szlov.-cseh) 17.30 Prospero könyvei (ang-fr) 19.30 KASSA DRUŽBA: Álljon meg a nászmenet! (am.) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Flubber - A szórakozott professzor (am.) 15.30, 17.45, 20. CAPITOL: Spice World (ang) 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: Titanic (am.) 16,19.20 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY-LUX: Szigorúan bizalmas (am.) 17.30, 20 KOMÁROM - TATRA: Szigorúan bizalmas (am.) 17,19.30 ZSELÍZ - SPUTNIK: Zsaruk földje (am.) 19 LÉVA - JUNIOR: Orbis pictus (szlov.) 16.30, 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Bean - Az igazi katasztrófafilm (ang.) 16.30,19 A galériák nemzetközi kiállításán, Budapesten a somorjai At Home Gallery képviseli Szlovákiát Art Expo Art Expo néven ma nyílik meg Budapesten a galériák nemzet­közi kiállítása. Szlovákiából az At Home Gallery, Somorjai Zsi­nagóga magángaléria kapott meghívást a rendezvényre. Tu­lajdonosai, Kiss Csaba és Su­zanne fiatal szlovákiai magyar képzőművészek munkáit mutat­ják be a Műcsarnokban. Kiállítá­suk anyagát igyekeztek úgy ösz­szeállítani, hogy a lehetőségek­hez mérten átfogó képet nyújt­sanak a fiatal művészeink képvi­selte irányzatokról, mondta la­punknak Kiss Csaba. Somorjai Kiss Tibor (grafika, litográfia), Németh Ilona (installáció), Var­ga Emőke (grafika), Fodor Kata­lin (olajkép) és Szabó Ottó (gra­fika) alkotásai mellett a közön­ség megismerkedhet a fiatal szlovák képzőművész, Karol Pichler munkájával is. A március 23-ig tartó kiállításon az At Home Gallery metszetet ad ed­digi tevékenységéről is. Emellett kiváló alkalmat kínál e rendez­vény nemzetközi kapcsolatok ki­építésére, s ily módon akár Nyu­gat felé is kaput nyithat képző- A somorjai zsinagógában jelenleg Ráhel Hegnauer svájci képzőművész installációját tekinthetik meg az művészeinknek. (M. E.) érdeklődők (Somogyi Tibor felvétele) Tizenegy híres regényt elemez Valaczka András Prousttól Márquezig című könyvében A lét abszurditása ellenében „Az irodalom tökéletesen haszontalan: egyeden hasz­na, hogy élni segít." - írja Claude Roy a Défense de la littérature című művében. VÖRÖS PÉTER Eme, nem kevés szarkazmussal (is) megspékelt írói bölcsességtö­redék, több egy szokványos aranyköpésnél - elgondolkodtat­ja korunk olvasóját, hiszen „Az utóbbi évtizedek irodalomszocio­lógiai vizsgálatai egyre elkeserí­tőbb képet festenek a szó művé­szetének társadalmi szerepéről (...)"! Mert megmásíthatatlan, szomorú tény, hogy az olvasás egyre inkább kiszorul minden­napjainkból. Ám elhamarkodot­tan ítél az, aki a mai modern iro­dalom válságáról beszél - inkább az olvasói ízlés meg a „fogyasz­tók" igényei mozdultak el negatív irányban. Azért jó tudni, hogy az irodalmi műfajok közül „a regény még őrzi pozícióit". Regényt olvasni jó, ám befogad­ni, értelmezni és megérteni még jobb. Viszont ajánlani nem köny­nyű, hiszen sokszor és sokféle toplistát állítottak már össze ava­tott szakemberek a világirodalom remekműveiből. Ezt tette Va­laczka András is a Prousttól Már­quezig című könyvében, amely a budapesti Nemzeti Tankönyvki­adó Irodalmi Zsebkönyvek soro­zatában jelent meg. Valaczka András a saját ízlésvilága szerint is válogatott és élvezetes esszéstí­lusban írott könyvében, száza­dunk magyar és világirodalmá­nak tizenegy jellegzetes alkotását (regényét) tárgyalja. Mégpedig olyan szerzők műveit, amelyek: „rólunk szólnak, s a mi terheinket segítenek hordozni, ha megis­merjük őket." A tizenegy megidé­zett regényíró Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában, Virginia Woolf: Hullámok, Thomas Mann: Halál Velencében, Stanis­lawWladyslawReymont: Parasz­tok, Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita, Bohumil Hrabal: Há­zimurik, Krúdy Gyula: A vörös postakocsi, Tamási Áron: Ábel, Németh László: Égető Eszter, Nikosz Kazantszakisz: Akinek meg kell halnia, és Gabriel Garcia Márquez: Száz év magány című regénye, egyértelműen tizenegy remekmű. Valaczka András ti­zenegy kitűnő és olvasmányos re­gényértelmezést írt; célja és szán­déka nem több és nem kevesebb, „hogy elemzésükön át értelmezé­sükhöz - létfelfogások és maga­tartásminták feltárásához - is el­vezessen." Az elemzett regények hősei, ádáz létharcukban is az élet értelmét keresik (elmúlás, szerelem, ott­hontalanság), és intellektuális küzdelmeikben (szembesülés, bukás, megnyugvás) is ott a re­mény. „Proust narrátora fel-alá szaladgál vonatfülkéjében, hogy megragadhassa a hajnal tüné­keny képét; Virginia Wolf hősnő­je a mezőkön kóborol; Aschen­bach Velence szűk utcáin futkos a boldogság nyomában, Ábel a vi­lág túlsó felére utazik, hogy meg­lelje az élet értelmét, Márquez és Kazantszakisz regényeiben pedig valóságos harccá fajulnak a szel­lem konfliktusai. (...) Proust hőse az idő múlása, az élet kérlelhetet­len tovatűnése ellen hadakozik; Thomas Mann íróalakja a szere­lem irracionális kiszolgáltatottsá­gát nyögi; Virginia Woolf Ber­nardja az emberi szó elégtelensé­gével, a világ megnevezhetetlen­ségével veszi fel a harcot. Németh László és Garcia Márquez asz­szonyalakjai az otthontalanság átkát próbálják elűzni családjuk­ról, Tamási és Kazantszakisz pásztorai pedig az ember kiszol­gáltatottsága ellen lázadnak." Valaczka András reflexiói, műér­telmezései, nem boncolják fel, nem trancsírozzák szét az alkotá­sokat, tehát nem tudós elemzése­ket vet papírra. Olvasóihoz úgy hozza közelebb ezeket a regénye­ket, hogy segít azok mélyreha­tóbb megértésében, s modern egyszerűséggel arra is tanít, „ho­gyan lehet a lét abszurditása elle­nében is megőrizni a remény tö­redékeit." George Gershwin zongorája is látható a washingtoni Kongresszusi Könyvtár kiállításán, amellyel a zeneművészet kiválóságaira emlé­keznek a rendezők. (ČTK-felvétel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom