Új Szó, 1998. március (51. évfolyam, 50-75. szám)

1998-03-18 / 64. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. MÁRCIUS 18. KOMMENTÁR Igazgatók- túszként VOJTEK KATALIN Leváltottak két magyar iskolaigazgatót. Honi berkekben ez a hír korántsem hat az újdonság erejével, ám a mostani leváltás otrombább és gyalázatosabb minden előbbinél. Ezúttal ugyanis az történt, hogy a hatalom a legleplezetlenebb nyílt­sággal túszként kezelte az igazgatókat, mások helyett büntet­ve őket. Nem ők követték el a hatalom szemében megbocsát­hatatlan lépést, hanem a szülők, amikor - tiltakozásul az egy­nyelvű bizonyítványok ellen - a bizonyítványosztás napján nem engedték iskolába gyermeküket. A gyerekek nem büntet­hetők. Egyelőre a szülők sem, mert nincs törvény, amely tilta­ná a tiltakozásnak ezt a formáját. Maradnak hát az iskolaigazgatók. Példát kell statuálni, az ál­lamnyelv és a többségi nemzet nagyobb dicsőségére, hadd tanulják meg egyszer s mindenkorra a magyarok, ki az úr széles e hazában. A leváltás tényét közlő hivatalosan értesí­tésben persze nyoma sincs annak, hogy az az egynyelvű bizo­nyítványok, illetve az ellenük tiltakozó szülők miatt történt. A szlovák törvényhozás már rég gondoskodott arról, hogy ne kelljen még csak indokolni sem az igazgatóleváltásokat. A le­váltó, Stanislav Lukáč komáromi járási tanügyi vezető azon­ban a bátorkeszi iskolában tett ellenőrző látogatása alkalmá­val világosan kinyilvánította az okot, amikor erélyesen fele­lősségre vonta az igazgatót, amiért „nem tudott kellőképpen hatni a szülőkre". Tehát a szülő nem autonóm polgár, aki szabadon nyilváníthatja ki akaratát, hanem mentorra és rá­hatásokra szoruló mentális kiskorú. Minden totalitárius rendszernek ez a rögeszméje saját polgárairól. Lukáč úr, ez a szocializmusból ránk maradt ásatag kövület, hatáskörét túl­lépve már nemcsak a tanulóifjúságot óhajtja nevelni, hanem a felnőtt nemzedéket, a szülőket is. Csecsenföldi példával él­ve: túszejtéssel, háborúban szokásos módszerekkel. Csecsenföldön nem, de Szlovákiában - jellemző módon - a törvény a túszejtő oldalán áll. JEGYZET Udvarképes baloldal TÓTH MIHÁLY Ferencjóska korabeli úriasz­szonyok, ha élnének, a vállal­kozók bálján kivilágos kivir­radtig a demokratikus balol­dali Weissen, illetve a (szin­tén baloldalról indult) polgá­ri egyetértő Schusteron legel­tették volna szemüket. Réges rég nem élnek, ezért legföl­jebb őfelsége, az időközben detronizált munkásosztály tagjai csóválhatták a fejüket, ahogy derék szociáldemokra­táinkjobb körökben udvar­képessé váltak, és erről még fotográfiát is készíttettek a sajtó számára. Demagógiá­nak tűnhet, de leírom: politi­kai struktúránk két jeles sze­mélyiségének lakkos-frakkos fényképéről az jutott eszem­be, amit úgy 1975 táján a Tatra 603-as szolgálati ko­csikról mondott a népi hu­mor: „A munkásosztály nevé­ben ezekben közlekednek az ország vezetői." Az idei báli idény végéig, bárhogy törtem a fejem, nem tudtam megmagyarázni, mi­ért nem képesek szociálde­mokratává visszavedlett kommunistáink a szlovákiai kétkeziek kegyeibe férkőzni, noha a környező országok­ban ez már mindenütt bekö­vetkezett. Horn Gyula pártja legyőzhetetlennek látszik, Prágában Miloš Zeman ép­pen kormányalakításra ké­szül, de Lengyelországban sem áll rosszul a baloldal. Eddig úgy gondoltam, átok ül a Demokratikus Baloldal Pártján, ezért tartózkodik huzamosan a Mečiar által kajánul 10 százalékosnak minősített pártok csoportjá­ban. Lehet, hogy Miloš Zeman is fontosnak tarja testi kondíci­óját, nem különben Horn Gyula, mindazonáltal „ud­varképességet" bizonyítandó és teniszpartit játszandó egyikük sem fényképezteti magát az ország legsikere­sebb újgazdagjainak társasá­gában. Nem kizárt, hogy te­niszeznek olykor, de diszkré­ten űzik ezen úri sportot. És ha a felső ötszáz dáridóján vesznek részt, szemérmesen teszik. Tudják, hogy a rongy­rázás rossz vért szül a plebsz körében. Még be sem került Rudolf Schuster a parlamentbe, de már azt rebesgetik róla, azért alakított pártot, hogy Mečiar bukása esetén meggátolja a privatizációs rablások vissza­csinálását. Nem az a lénye­ges, így van-e ez vagy sem, hanem, hogy az emberek egy-egy gesztus alapján még a mendemondát is elhiszik. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238319) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238344) Mislay Edit- kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­áamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ - Az újságírók lassan több kocsit fogyasztanak, mint a Forma-1-es pilóták! (Peter Cossányi karikatúrája) TALLÓZÓ LIDOyÉ NOVINY A cseh Biztonsági Információs Szolgálatot ellenőrző parlamen­ti bizottság tagjai nem találkoz­tak olyan dokumentumokkal, amelyek arra utaltak volna, hogy a Klaus-kormány végnap­jai idején a BIS ajánlatot tett vol­na a Szlovák Információs Szol­gálatnak, hogy egy meg nem ne­vezett nagyhatalom titkosszol­gálatával fenntartott jó kapcso­latait kihasználva segítsen kompromittáló anyagot gyűjte­ni Václav Klaus ellenfeleiről. Jaroslav Bašta, a bizottság elnö­ke elmondta: nem találkoztak a Ladislav Pittner volt szlovák bel­ügyminiszter által korábban fel­vetett kérdéssel, de hangsúlyoz­ta, hogy az exminiszternek na­gyon jó áttekintése van a SIS­ről, ezért szavait nem szabad félvállról venni. Pittner szerint a cseh BIS azzal kereste meg a szlovák SIS-t, hogy a nagyhata­lom - a Lidové noviny szerint Oroszországról van szó - segít­ségét kihasználva járassák le Klaus ellenfeleit, és cserébe a cseh titkosrendőrség Vladimír Mečiar ellenfeleiről szolgál kompromittáló adatokkal. Újságírók megfélemlítése: a szólás- és sajtószabadság korlátozása, az információhoz való jog megsértése Nemzetellenesek csak gyalog! Eugen Kordának tulajdon­képpen óriási szerencséje volt, összekeverték őt az autójával. Négy, feltehető­en markos legény „nem­zetellenes elemnek" nézte a kocsiját és vasrudakkal alaposan elagyabugyálta. Na, ez se tudósít többet! HOLOP ZSOLT Persze, most még a kesernyés irónia sem helyénvaló, hiszen maga Ivan Lexa jelentette ki egy bizonyos Eugen K.-ról, hogy „nemzetellenes elem", s láthat­juk, az bizony nem tréfa, amit a titkosszolgálat főnöke mond. Egy Opel Corsa összetörése rop­pant kellemetlen. Most azonban az újságírók megfélemlítéséről, azaz a szólás- és sajtószabadság korlátozásáról, az információ­hoz való jog megsértéséről van szó. Megdöbbentő, de tény, hogy mindig a diktatúra elősze­leként jelentkeznek a felsorol­tak. Több ellenzéki újságíró ész­lelte, hogy követik, megfigyelik őt, névtelenek telefonoznak vá­logatott disznóságokat. A sport­csarnokba összeterelt nyugdíja­sok hihetetlenül komoly erőki­fejtésre képesek. Ha feltűnik egy ellenzéki tévéstáb, rögtön ki­egyenesítik a görbebotokat, és már transzparensekkel biztatják egymást fegyverhasználatra a vezér életének megóvása érde­kében. Peter Tóth újságíró kocsi­ja néhány hónapja égett el. Kor­da azt állítja, pörben, haragban Folytatódik a nemzet­ellenes elemek járja­nak gyalog program. nem áll senkivel, adósságai nin­csenek. Igaz, már kocsija sincs. Folytatódik a nemzetellenes ele­mek járjanak gyalog program. Kérdés, lesz-e megállás, hol a ha­tár, mert az őszi választásokig csak durvulhatnak a módszerek. A kormány propagandistái újabb szlovákellenes sajtócentrumokat fedeznek fel, külföldről, dollár­milliókban fizetett újságírókat lepleznek le. Az állami intézmények, a kor­mányhivatal, a minisztérium diszkriminálja az újságírókat, megszünteti a sajtóértekezlete­ket, s mielőtt a vonal végén vala­ki lecsapja a telefont, csak any­nyit mond: többet ne hívjanak. Nemzetközi sajtóértekezleten csak az kérdezhet, akire méltóz­tatik rámutatni egy arra hivatott ujj. Ujjazzák az újságírókat. Meg összekeverik a kocsijukkal, ha szerencséjük van. A roma is főállomásbácsinak titulálta az öreg baktert, amikor cigarettát kunyerált tőle Minek is nevezzelek, V. M.? MALINAK ISTVÁN Még újságíróinasként megtaní­tották velem, hogy a protokoll szent, jobban kell fújni, mint a Miatyánkot. Mert az elvtársak kényesek, megkövetelik, hogy minden tisztségüket a megsza­bott hierarchikus sorrendben tüntessék fel. Minden alkalom­mal. (1. Tapasztalat: az urak is kényesek, főleg azok, akik elv­társak voltak.) Most itt állok harmincéves szakmai gyakor­lattal, és nem tudom a proto­kollt. Mert március másodika óta V. M. nem csak kormányfő. Az államfő az ország első szá­mú közjogi méltósága, rangban megelőzi a kormányfőt. Tehát: V. M. köztársasági elnök és kor­mányfő. De ez nem jó. Két ok­OLVASÓI LEVELEK Értelemzavaró tévedés Az Új Szó március 6-án megje­lent számában olvastam Gyurovszky Lászlónak az Érint­hetetlenek és a maharadzsa c. cikkét. Nagy kár, hogy egy alapvető tévedés van benne, amely rontja a cikk értékét. Az érinthetetlenek kifejezés Indiá­ban nem a legfelső kasztot je­lenti, éppen ellenkezőleg, a pá­riákat, a legutolsók közé sorolt ból. Először: tudjuk, a dolog bűzlik, nem igazi államfő ő, csak kimószerolta magának, nem választotta meg sem a nép, sem a parlament. Másod­szor: ez a sorrend nem fejezi ki a tényleges erőviszonyokat, nálunk a kormányfő kezében több hatalom összpontosul, mint az államfőében. Tehát: V. M. kormányállamfő. így meg hülyén hangzik. V. M. kormányfőfélállamfő. V. M. kormányfőideiglenesenhe­lyettesállamfő. Ezek még hü­lyébb változatok. V. M. állam­kormányfő. így olyan, mintha az állam maga a kormányfő volna. (Hm?!) V. M. félállam­kormányfő. Ez meg azt sugall­hatná, hogy Szlovákiát csak amolyan félállamocskának te­kintem. (2. Tapasztalat: az MTA Nyelvtudományi Intézete igazán nyomon követhetné a szlovák belpolitikai igényeket.) Azt mindenképpen érzékeltetni kell, hogy V. M.-nek mínusz négy elnöki jogköre van. Mínu­szos államfőnek titulálni sértő. Korlátoltnak? Mármint az elnö­ki hatalmát. Amely hatalom kormányfőként viszont korlát­lan. (3. Tapasztalat: nyelvtani­stilisztikai okokból is egészség­telen, ha valaki annyi tisztség­gel aggatja tele magát, hogy olyan, mint egy politikai kará­csonyfa.) V. M., a Szlovák Köz­társaság kormányának elnöke, korlátozott jogkörökkel felru­házott államfő, a hadsereg fő­parancsnoka, a DSZM elnöke. Hogy tetszik? Nekem erről a ci­kaszton kívülieket. A magyar nyelv értelmező szótárában többek között ez szerepel az érinthetetlen szóról: (Indiá­ban) a legalsóbb népréteghez, osztályhoz tartozó személy. Az érinthetetlenek nem kevered­hetnek más kasztok tagjaival. Ez a hibásan értelmezett és használt szó tulajdonképpen meghiúsítja a szerzőnek azt a szándékát, hogy párhuzamot vonjon az indiai érinthetetle­nek (páriák) és V. M. hívei kö­zött. Jakab Ilona Komárom Kellemeset a hasznossal Nemcsak a városokban, hanem a mi kis falunkban is mulathat­nak a vállalkozók és vendégeik. Igaz, a helyi viszonyokhoz al­kalmazkodva. Búcson a Vörös­kereszt helyi szervezete az idén először rendezte meg a vállal­kozók bálját. A remélhetőleg hagyományt teremtő bál célja, hogy a vállalkozók kikapcsolód­janak, továbbá az, hogy a ren­dező szerepét vállaló szervezet bevételhez jusson, s így közös gány jut eszembe, aki cigit ku­nyerált a baktertől, és hízelgés­ből főállomásbácsinak titulálta az öreget. (4. tapasztalat: Fi­gyelj a pórnép szavára, mert...) A roma sem járt messze az igaz­ságtól, sőt alá is becsülte a bak­tert. Nálunk államfő is lehe­tett volna a bakterből. Ami egy­részt önmagában is minősíti az országot, amellett, hogy min­den tiszteletem a becsületes vasúti jelzőőröké. Másrészt még a bakter is jobb megoldás lett volna annál, ami most van. Az általában művelt és úriem­ber nyugati politikusok nem a baktereket utálják. Hanem az ízléstelen dolgokat. Bugyiban a rózsaszínűt, szoborban a kertitörpét, politikusban a ka­rácsonyfát. összefogással segíteni tudjon a rászoruló helyi lakosokon. A színvonalas rendezvényen a he­lyi vállalkozókon kívül a kör­nyező falvak vállalkozói is részt vettek. A vállalkozók igazán ki­tettek magukért, számos tom­bolát ajánlottak fel, ami jelezte a jószándékot és a segíteni aka­rást. A bál részeként felléptek a helyi mazsorett lányok, vala­mint a párkányi amatőr színját­szók. A bál jól sikerült, és a szervezők remélik, hogy jövőre ismét rendezhenek ilyet. Szabó Szilvia Búcs

Next

/
Oldalképek
Tartalom