Új Szó, 1998. március (51. évfolyam, 50-75. szám)

1998-02-16 / 62. szám, hétfő

6 KULTÚRA ÚJ SZÓ 1998. MÁRCIUS 16. Beszélgetés Fecsó Szilárd tanár-képzőművésszel az Art Maneuver 3. elnevezésű kortárs művészeti fesztiválról Vállalni a kockázatot Hegyből képzőművészeti alkotás Szenzációs dologra készül Eduardo Chillida, az egyik legismertebb spanyol kortárs szobrász. A Kanári-szigeteken, a Fuerteventura északi részén lévő, különleges szépségű Tindaya hegyből akar szobrot faragni. A 74 éves művész a hegy gyomrába hatalmas, kocka alakú üreget akar vájni, amelybe a hegy lábától alagút vezetne, s amelyet a hegy oldalába vágott két aknán világítana meg a nap. A szobrász elképzelése szerint a hatalmas tér kicsinek láttatja majd a benne tartózkodó embereket, s megmutatja, hogy mindannyian testvérek. (MTI) Magyar szerző operájának világpremierje A nemzetközi rangú Lyoni Operaház világbemutatót tartott: Eötvös Péter magyar zeneszerző Három nővérét vitték színre. Az opera librettóját Csehov azonos című drámájából a német Claus Henneberg írta, aki azonban nem követte pontosan az eredeti művet. Az opera öt női szerepét - köztük a Moszkvától távoli vidéken az unalomtól szenvedő három nővérét - férfiak, különböző hangregiszterű kontratenorok alakítják. (MTI) SZÍNHÁZ KASSAI THÁLIA SZÍNHÁZ: Kakukkfészek (10, 19 - Tornaija) KASSAI JANKO BORODÁČ SZÍNHÁZ: Temetés (19) MOZI POZSONY HVIEZDA: Flubber - A szórakozott professzor (am.) 15.30, 17.30 Titanic (am.) 19.30 TATRA: Spice World (ang.) 16, 17.45 Az ördög ügyvédje (am.) 19.30, 22 OBZOR: Tudom, mit tettetek a múlt nyáron (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Négy szoba (am.) 15.15, 17.30, 20 YMCA: Anasztázia (am.) 15.30 Amistad (am.) 18,21 ISTROPOLIS: Air Bud (am.) 15.30 Flubber - A szórakozott professzor (am.) 18, 20.30 Spice World (ang.) 15.30,17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Az ördög ügyvédje (am.) 17.45, 20.15 Air Bud (am.) 16 Sötét zsaruk (am.) 17 A Sakál (am.) 18, 20.15 Prospero könyvei (ang-fr.) 19.30 Hűtlenség szlovák módra (szlov.) 19.15 KASSA DRUŽBA: Flubber - A szórakozott professzor (am.) 16, 18, 20 TATRA: Tudom, mit tettetek a múlt nyáron (am.) 15.30,17.45, 20. CAPITOL: Spice World (ang) 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: Titanic (am.) 16,19.20 IMPULZ: Légörvény (am.) 16.15,19 DÉL-SZLOVÁKIA KOMÁROM - TATRA: Szigorúan bizalmas (am.) 17, 19.30 LÉVA - SLOVAN: Trainspotting (ang.) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Air Bud (szlov.) 16.30, 19 Megjelent az Irodalmi Szemle január-februári száma Tisztelgés életművek előtt „A hagyományos esztétikai fogalmak, mint a szép, a rút ma már nem működik." (A szerző felvétele) ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ A kortárs szlovákiai magyar irodalom három jeles személyisége előtt tiszteleg a folyóirat. Januárban emlékeztünk Rácz Olivér nyolcvanadik születésnapjára, valamint Zalabai Zsigmond ötvenedik születési jubileumára. Februárban Ordódy Katalin nyolcvanadik születésnapját ünnepeltük. A jeles évfordulók kapcsán Szeberényi Zoltán felvázolja az érintettek érdemdús tevékenységét, elemezve a megtett utat, s azt a hozzájárulást, mellyel íróink hozzájárultak a félévszázados kortárs szlovákiai magyar irodalom kiemelkedő eredményeihez. Közli a folyóirat a hatvanéves Gál Sándor munkásságát értékelő előadást is, melyet Görömbei András egyetemi tanár tartott Pozsonyban, az SZMÍT rendezvényén, a múlt év novemberében. A szépirodalmi részben Csoóri Sándor, Lászlóffy Aladár, Mila Haugová és Z. Németh István verseit olvashatjuk. Verscsokor jelent meg Rácz Olivér hagyatékából is. Közli a folyóirat Százdi Sztakó Zsolt A 'ónix halála című elbeszélését is, akinek ez az első bemutatkozása az irodalmi közvélemény előtt. A prózairodalom képviselői között említhetjük Ágh Istvánt, valamint Rudo Moricot. A Tudomány rovatban Schöpflin Géza Hviezdoslav-fordítását elemzi Zemán László, Tőzsér Árpád pedig a 175 éve született Madách Imrére emlékezik A „százéves harc" után című eszszéjében. Popély Gyula Csehszlovákia magyarságpolitikájával foglalkozik Keleti Svájc? című tanulmányában. A Kritika rovatban Duba Gyula írt Kiss József közelmúltban megjelent kötetéről (Múltfaggatás és kisebbségi értéktudat), továbbá Matus Mónika Győry Attila Ütközés című kötetéről és E. Fehér Pál Domokos Géza Esély című emlékirata második kötetéről. A Tallózó rovatban két érdekes anyagot talál az olvasó. Az egyikben Kosáry Domokos akadémikussal beszélget Csontos János és Faggyas Sándor, a másikban Borbándi Gyula Münchenben élő irodalomtörténész az emigráns Peéry Rezső munkásságát elemzi Peremmagyar című írásában. A folyóiratot a tíz éve elhunyt Dúdor István alkotásaival illusztrálták. -dzAz alábbiakban rejtélyes és sokat ígérő művészeti fogalmak (performance, installáció, konceptuális művészet) tisztázása, illetve az Art Maneuver 3. fedőnevű kortárs művészeti fesztiválra való csalogatás következik. JUHÁSZ KATALIN Velem szemben Fecsó Szilárd, a kassai magyar gimnázium tanára, a Vertigo csoport egyik alapító tagja. Hajlandó vagy visszamenni akár a tojáshoz is? A Vertigo-csoport nyitrai egyetemistákból alakult, főleg képzőművészet, illetve magyar szakosok képezik a magot. Az elsődleges szempont az volt, hogy megtanuljunk formát adni gondolatainknak, minőségi munkákat létrehozni. Tanáraink közül Rónai Péter, Hushegyi Gábor és Miroslav Nicz hatottak ránk ösztönzőleg, ők képviselték a nyitrai egyetem képzőművészeti karán az intermediális művészeteket. Az első közös kiállításunk 1993. márciusában Komáromban volt, tavaszi összejöveteleinket azóta is ott tartjuk, ősszel pedig Kassán szervezünk fesztivált. Nem nehezítitek meg ezzel saját létezéseteket? Igen, sokkal egyszerűbb lett volna olyan helyet választani, ahol hagyományai vannak ennek a dolognak. Vállalni kell a kockázatot. Számunkra a felháborodás is visszajelzés, örömmel fogadunk minden észrevételt. Minél tökéletesebbre szeretnénk csiszolni a végeredményt, érthetővé tenni azok számára is, akik LISZKA JÓZSEF Manapság nem számít már szenzációnak, ha egy település történetét, művelődéstörténetét, néprajzát a helyi önkormányzat könyv formájában is a lakosság rendelkezésére bocsátja. Az lenne inkább a szenzáció, ha szlovákiai magyar viszonylatban számon lehetne egyáltalán tartani, hogy az utóbbi években mi minden jelent meg ebben a műfajban. A Fórum Társadalomtudományi Intézetnek két részlege (a somorjai székhelyű Bibliotheca A helyi lakosság önismereti igényeit hivatottak kielégíteni. Hungarica és a komáromi Etnológiai Központ) is igyekszik ezen publikációkat összegyűjteni, ám meg kell, hogy mondjam - mérsékelt sikerrel. Kellene ugyanis ehhez az érintettek együttműködési szándéka is, tudniillik az, hogy egy-egy példányt ezekből a kiadványokból a szóban forgó intézményi könyvtárak automatikusan megkapjanak. Ezáltal lehetne ugyanis igazán esély arra, hogy a megszületett munkák valóban bekerüljenek a tudományos élet vérkeringésébe is. Az érintett helytörténeti kiadványok elsősorban természetesen a helyi lakosság önismereti igényeit hivatottak kielégíteni, ám szinte mindegyik tartalmaz olyan adatokat, amelyek a tudományos kutatás számára is eddig nem találkoztak ilyesmivel. Ez afféle tanító-nevelő kezdeményezésnek tűnik, hisz legtöbben pedagógusok vagytok. Most már talán igen, de nem így indult a csoport, eleinte csak az önkifejezés volt a célunk. A hagyományos esztétikai fogalmak, mint a szép, a rút ma már nem működik. Bennünket sokkal infontos forrásanyagul szolgálhatnak. A jobbak persze ennél jóval többet, s ezen utóbbi kategóriába tartozik az a muzslai önkormányzat által a közelmúltban megjelentetett kiadvány, amely a település történetét és művelődéstörténetét mutatja be „a kezdetektől 1920-ig". A publikáció Településtörténeti vázlatok I. jelzéssel látott napvilágot, ami azt sejteti, hogy egyrészt nem várhatunk tőle egy teljes történeti áttekintést, másrészt, hogy folytatásra viszont számíthatunk. A kötetet, Drapák Károly polgármester köszöntő sorai után két régész szakember írása nyitja. Ivan Kuzma, a Szlovák Tudományos Akadémia nyitrai Régészeti Intézetének munkatársa, aki lassan két évtizede végez régészeti feltárásokat Muzsla határában, a település korai történetét vázolja, a régészeti adatok tükrében. írásából megtudjuk, hogy a falu határa jó hét évezrede szinte folyamatosan lakott, s az archeológiai ásatások számos olyan leletet hoztak felszínre, amelyek az európai régészet számára is csemegének számítanak (például az úgynevezett Litzen-kerámia leletek). Azon persze nincs mit csodálkoznunk, hogy a szerző óriási mennyiségű leletanyagából a nagymorva időszak maradványait tartja a legjelentősebbnek, mint ahogy azon sem, hogy a másik régész-szerző; a budapesti Mezőgazdasági Múzeum munkatársa, Molnár Erzsébet inkább az avar kaganátus korának, illetve a magyar kább foglalkoztat a változatoskategória. Minden kiállításon megpróbálunk a lehető legtöbb ágazatot bemutatni a neoavangárdon belül. Hogy egy irodalmi párhuzammal éljek: a mai középiskolai tantervben nincs elegendő óraszám a modern irodalom oktatására, Pilinszkynél vagy Dérynéi abbamarad a dolog. honfoglalást követő időszaknak tulajdonít nagyobb jelentőséget. Terjedelmileg közel a kötet kétharmadát alkotja Erdélyi Szabolcs esztergomi levéltáros munkája, aki Muzslai hétköznapok címen a török kiűzése utáni időktől 1920-ig csemegézget a szó legnemesebb értelmében a vonatkozó történeti irodalom, a korabeli levéltári források és hírlapi tudósítások tömkelegéből, s nyújt plasztikus képet a kisalföldi település mindennapjairól. Lényegében elsősorban az ő összeállítását hivatott kiegészíteni a függelék, amelyben többek között egy 1755-ben végrehajtott muzslai egyházlátogatás jegyzőkönyvét is olvashatjuk. Ugyancsak taA falu határa jó hét évezrede szinte folyamatosan lakott. nulságos a tizenötödik század közepétől 1905-ig zajlott összeírások (népszámlálások) adatainak egymás után való fölsorakoztatása. A kiadványt Muzsla község szimbólumainak (tehát címerének, pecsétjének, zászlajának) heraldikai szempontú indoklása zárja Ladislav Vrteľ tollából. A szakmailag alig kifogásolható módon megírt munkát (legfeljebb Ivan Kuzma dolgozatának fordítása döcög néhol) igencsak tetszetős ruhába öltöztette a kötet tervezője. A recenzensnek nincs más dolga, mint hogy kíváncsian várja a folytatást... Ez a helyzet a képzőművészet terén is? Pontosan. Illetve szerencsére a minisztérium által szentesített legújabb tantervben már szerepelnek az új irányzatok az installációtól a mozgásművészetig. Én megpróbálom összekötni ezeket a hagyományos stílusokkal és technikákkal, így teszem őket közérthetővé. Soroljuk fel a Vertigo többi tagját is. Az alapító tagok rajtam kívül Szabó Szilárd, Fehér Sándor, Vida Ferenc, Cselényi Árpád, Farkas Roland, Molnár Gábor, Szűcs Enikő és persze sokan mások, akik részt vettek munkánkban. Miben különbözik a Vertigo az érsekújvári Stúdió Erté-től? Az Erté-fesztiválok nagyon színvonalasak, sok ismert nemzetközi név szerepel a meghívottak közt, de épp ezért a hazai mezőny, az alapító tagok kevesebbet szerepelnek. Nálunk ez pont fordítva van, szeretnénk, ha elsősorban a csoport tagjai mutathatnák be, mire jutottak egy év alatt. Mit takar az Art Maneuver 3. elnevezés, és mire számíthat, aki március 20-án Komáromba látogat? Egyéves szervezőmunka eredményét láthatja a közönség, egy nagyszabású akció készül. Lesz azért hagyományos képzőművészeti kiállítás is, grafika, festészet, ezenkívül különböző installációk, performance, mozgásművészet, videófilmek, vizuális költészet. Rajtunk kívül ott lesznek a már említett tanáraink is, többek közt nekik sem akarunk csalódást okozni. Szabó Ottó kiállítása Fehér és Sötét képek Dunaszerdahely. A Kortárs Magyar Galériában pénteken délután nyílt meg Szabó Ottó kiállítása, amelyet Vesztróczy Éva művészettörténész rendezett. A bemutatott anyag a Szepsiben élő fiatal grafikus- és festőművész eddigi alkotómunkájának keresztmetszete. A kiállítás tehát Szabó Ottó grafikái, illetve a korábbi korszakából való Sötét képek és a Fehér képek közül mutat be válogatást. Képünkön Szabó Ottó Nincs felébredés című grafikája látható, (t-si) A muzslai önkormányzat kiadványa: Településtörténeti vázlatok I. Nem egy a sok közül...