Új Szó, 1998. március (51. évfolyam, 50-75. szám)

1998-03-14 / 61. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. MÁRCIUS 14. KOMMENTÁR Gyermekded játékok MOLNÁR NORBERT Újabb határozathullám árasztotta el Szlovákiát azok után, hogy Vladimír Mečiar kormányfő élve legújabb, államfői jogköreivel egy sor olyan intézkedést hozott, amelyet a Nyugat nem néz jó szemmel. A legutóbbi rezolúciók hangvétele erélyesebb az eddig oly diplomatikus figyelmeztetésekénél. Talán Európa is rájött arra, hogy a szlovák miniszterelnök nem érti, vagy nem akarja megérteni a diplomatikusan megfogalmazott kifogásokat. Sőt, hibáiból erényt kovácsol, az embereknek első osztályú áruként adja el a határozatokat. A kormányfő-államfő Londonban még az elkönyvelt pofonok után is magabiztosan nyilatkozta, hogy az integrációs folyamatból senkit sem lehet kizárni. Ezt a megdöbbentő téveszmét nem nehéz cáfolni, lásd Törökország esetét. Ankara 30 éve várakozik az előszobában, és addig ott marad, amíg nem rendezi embetjogi és kisebbségi problémáit. Mečiar csak azt felejti el, hogy a meccs nem egy súlycsoportba tartozók között zajlik, s ha továbbra is oda-oda szurkál az uniónak, K. O.-val végzi. Es vele együtt mi is. A kormányprogramba foglaltak a miniszterelnök despotikus hajlamai miatt semmissé váltak. És még mindig akadnak milliók, akiknek a kormánykoalíció meg tudja magyarázni tetteit. Ebből arra következtethetünk, hogy azok szavaztak a DSZM-re, akik tudták: Mečiar kettős játékot játszik, nem akaija, hogy mindenféle európai hatalmasok számon kéljenek tőle valamit. Milan Kňažko, a kormányfő egykori külügyminisztere szerint Mečiar sírásó. Ő már csak tudja. Azonban nem mindegy, hogy kinek és minek a sírját áSSa, és milyen sorrendben. A határozatokért a kormánypártok most is az ellenzéket teszik felelőssé. Ezt a gyermekded játékot többször eljátszották, sikeresen. Ez azonban nemcsak az ellenzékre nézve sértő, hanem kiskorúsítja az európai intézményeket is, hiszen azt sugallja: a Nyugat ítélőképessége nem megfelelő, képtelen meghatározni, hogy mely értékek fontosak számára. Vladimír Mečiar az európai intézmények szerint is tekintélyuralomra törekedik. A diplomatikus hangnem talán véget ért. Mečiar a jövőben másképp magyarázza a Pozsonynak címzett figyelmeztetéseket. Újabb gyermekded játékok, újabb sírok. JEGYZET Új szolgák kora VRABEC MARIA A politikában már csak úgy van, hogy egy-egy félhangos megjegyzés, egy elejtett mondat többet elárul a szándékokról, mint tíz hivatalos nyilatkozat. Minél rosszabbat sugallnak ezek az áruló jelek, annál hamarabb beigazolódnak. Nem hagy nyugodni egy bizonyos oktatási osztályvezető egy bizonyos mondata, miszerint „amíg az óvónők jelentős részének nincs állandó munkahelye, és helyettesítésekre kényszerül, addig nem kell egységes ellenállástól tartani". A mondat úgy nyeri el értelmét, ha hozzátesszük: olyan óvodákról volt szó, ahol legalább még részben magyarul folyik a nevelés. Ebből kiindulva rögtön lehet kombinálni. Adott egy gerinces magyar igazgatónő, és adott egy állandó munkahellyel nem rendelkező, ezért kevésbé elvhű óvónő. Az óvónő nem akar további öt évig faluról falura utazva helyettesíteni, szeretne végre egy biztos állást, határozatlan időre szóló munkaszerződéssel. Nem csoda, ha kap az alkalmon, amikor azt mondják neki, nem kell mást tennie, mint síkraszállni a kizárólagos államnyelvű nevelésért, és egy kicsit a szülőket is próbálja befolyásolni. Ezek után valóban semmiség, ha azt is elárulja az illetékeseknek, hogy a kolléganők inkább a „csipcsipcsókát" tanítják a gyerekekkel, mint a „Kohútikjarabýt". Ebből egyenesen következik a kiszolgáltatottak megdicsőülése - a gyakorlatban. A történet tetszés szerint variálható. Legutóbb arról értesültem, hogy a Calex hűtőgyárban DSZM-aktivisták keresik fel az elbocsátandók listájára került dolgozókat, és aláírás fejében maradást vagy új munkahelyet ígérnek nekik. Ha a 420-ból csak 210-en a tagságot választják a munkanélküliség helyett, már megérte. Ez aztán az égből pottyant alkalom! És mennyi ilyen lesz, lehet még ebben az ezernyi gonddal küszködő, jobb megélhetésre vágyó, egyre gyarlóbb emberekkel teli országban! Ez a bizonyos mozgalom pedig igazán nem szokta a kínálkozó alkalmakat elszalasztani. Elvégre minden önkényes hatalom megtalálja a maga szolgáit. Leghamarabb a kiszolgáltatottak között. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238319) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinak István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt-politika - (5238344) Mislay Edit - kultúra- (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság- (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrögzítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/976179, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262,5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Teijeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. Šamorín. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz dare, Košická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Egykori karikatúra Elég sokáig voltunk fajankók, legyünk végre katonák! Most tényleg itt az idő! Március 15. Mit lehet még március tizenötödikéről írni? Azt, hogy a magyarság nagy ünnepe? Azt, hogy végre voltak, akik szembe mertek szállni? Azt, hogy nekünk is van itt, Pozsonyban egy Petőfink? Akinek az arca szétverve, a karja letörve, a keze megcsonkítva, és lassan már félnek előtte megállni az emberek? SZABÓ GERGELY Óberlajtant úr kérem, az utcákon valami nem stimmel. Már megint nem fér a bőrébe ez az izgága pesti nép. Lázadás? Á, dehogy, ez már egy kis forradalom. Dehogyis. Jön egy eső, elmossa az egészet. Csak néhány diáknak jár az a magyar szája. Óberlajtant úr, ellenkezni vagyok kénytelen: most foglaltak el egy nyomdát. Mi lesz, ha ez szétterjed... az egész országra?! Maga szamár, hogy terjedne el? Nem olyan ez a nép. Meglátnak ezek egy sereg dragonyost, és szétszaladnak. Instálom, most kaptam a hírt: a dragonyosok már szétszaladtak. MICSODA?! Mentsük az irhánkat! Óberlajtant úr, instálom, talán mégsem. Én átállnék a legényekkel... Áll maga a jó büdös... Óberlajtant úr, ön a foglyom. Letartóztatom. A nép nevében! És megyünk. Egészen Bécsig! Fel a Burgba! A császárhoz! Mit császár, tehetetlen vénember az! Le vele! Jaj az elnyomóknak! Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza! Elég sokáig voltunk fajankók, most legyünk végre katonák! Talpra magyar, hí a haza! Most tényleg itt az idő, most vagy soha! Van-e mostan olyan ember, aki fél? Amikor feltámad a tenger, a népek tengere? És habár fölül a gálya, s alúl a víznek árja, azért a víz az úr! És már az ország háromnegyede a mienk! Már majdnem Bécs alatt járunk. Elesik Buda. Nem baj. Baradlayék csak úgy virtusból is visszaszerzik. És egyre közeledünk Bécs, a fészek felé, hogy kitekerjük a nyakát annak a kétfejű sasnak... amikor az hirtelen rikolt egyet, és erre felébred a muszka, a medve. Jaj, keleten nagy a" veszedelem. Jön Medvec Medvegyovics tábornok, vadonatúj cári egyenruhában. Egyezkedik. A szabadság nem eladó. Feltételeket közöl. Követel. Fenyeget. Tábornok úr, ebből baj lesz, igen nagy baj lesz. Mindegy. Döntöttem. Elrendelem, hogy huszonnégy óra múlva... Támadunk, egyre támadunk, nagyságos tábornok úr?! Nem. Nem támadunk. De tábornok úr, az Istenért, a katonák, a fegyvereink! Az nem lehet, hogy oly szent akarat... És az utókor... Az meg fogja érteni. Lehet. Megérteni meg lehet. Megbocsátani soha. De nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért... Emlékük megmarad. Igen. Pozsonyban is. Az arca szétverve, kardja letörve, keze csonka, és nem nagyon érti már meg senki. De talán egyszer. Egyszer egy évben. OLVASÓI LEVELEK A legdrágább ajándék Február végén tartotta hagyományos évzáró taggyűlését a vöröskereszt pozsonyeperjesi szervezete. Az összejövetel első részében a helyi alapiskola tanulói szavalataikkal köszöntötték falunk véradóit. Ezután Győri Ilona véradásszervező értékelte eredményeiket. Elmondotta, hogy 1997-ben 44 személy 69 alkalommal adott térítésmentesen vért, s a csoport ismét fiatalokkal bővült. Aranyérmeseink, Molnár Miklós 58 alkalommal, HrabárPál 51, Kaprinay Sándor 50, Hakszer József pedig 49 alkalommal adott vért. Ezenkívül 14 ezüstérmes, 10 bronzérmes és 16 új véradóval büszkélkedhetünk. Sajnálattal közölte, hogy még mindig akad munkáltató, aki nem ismeri a véradó törvény adta jogát, s nem teszi számára lehetővé, hogy eljusson a véradásra. Győri Ilona javaslatára azokat, akik ez idáig 20 alkalommal adtak térítésmentesen vért, a vöröskereszt szervezete örökös tagjává fogadta, függet(Somogyi Tibor felvétele) lenül attól, hogy a jövőben folytatják-e vagy sem ezt a tevékenységet. Falunk képviselőtestületének jóváhagyásával a véradók már évek óta 10, sót 50 százalékos adókedvezményt élveznek, valamint minden véradás alkalmával ebédet kapnak. Győry Ilona Pozsonyeperjes Rossz postai szolgáltatás Február 3-án feladtam egy hirdetést az Új Szóba, amit februTALLÓZÓ NOVÝ ČAS „A világban nem létezik semmiféle összeesküvés Szlovákia ellen" - hangoztatta Jeffrey Simon, a washingtoni National Defence University professzora a pozsonyi Perugia étteremben hazai újságírókkal folytatott kötetlen beszélgetésen. Kifejtette: ha mégis valamiféle összeesküvésről akarnánk beszélni, akkor azt kell mondani, hogy egy ilyen összeesküvés csakis azok fejében létezik, akik ilyesmit hangoztatnak. Jeffrey Simon a szlovákiai helyzettel összefüggésben állapította meg, hogy a jelenlegi szlovákiai politikai garnitúra egyértelműen meghosszabbította országa Európába vezető útját. CORRjERE DELLA SERA A közösségi diplomácia fő műve kellett volna legyen, ehelyett üres liturgiává sikeredett a csütörtöki londoni Európai Konferencia - írta az olasz napilap. A legnagyobb példányszámú olasz újság szerint kudarcot vallott az a kísérlet, hogy a közösség bővítése úgy kezdődjön el ünnepélyesen, hogy Törökországot kihagyják a csatlakozási tárgyalásokból, de bekapcsolják az európai politikai folyamatba. A törökkérdés nélkül is bebizonyosodott, hogy a bővítés hatalmas gondokat jelent Európa számára. Első helyen szerepel a jelentkezők szegénysége. „A bővítéssel 110 millió új állampolgár kerül a közösségbe, ám az általuk összesen termelt nemzeti jövedelem nem éri el Hollandiáét. A csatlakozások ideje ezért sem lehet rövid" - idézte a lap Romano Prodi olasz kormányfőt. A miniszterelnök azokra az adatokra hivatkozott, amelyeket a konferencia napján tett közzé az II Sole 24 Ore olasz gazdasági hetilap. Az Eurostat 1995-ös adatait ismertető öszszeállítás szerint a jelentkező országok (a 10 közép- és keleteurópai állam, Ciprus nélkül) összterülete az EU 15 tagállama összterületének 33 százalékát teszi ki, a lakosság 28 százalékot, a GDP viszont csak 4 százalékot. PRAVDA „Szlovákiában a demokratikus fejlődés szintje ugyanolyan mint Csehországban, Lengyelországban és más új demokráciákban. Demokratikus ország a mienk..., de nagyobb bírálatnak vagyunk kitéve." Mindezt Dušan Slobodník, a parlament külügyi bizottságának elnöke hangoztatta a Washington Post című lapnak adott nyilatkozatában. „A sajtószabadság teljes. Bárki sértegetheti a politikusokat, a legtöbbet bírált személy Szlovákiában a kormányfő" folytatta a bizottsági elnök, aki a pozsonyi parlamenti küldöttség e heti washingtoni látogatását nagyon hasznosnak nevezte. „Vannak nyitott kérdések, amelyeket meg kell oldani, de léteznek olyan tények is, amelyekről meg tudtuk győzni partnereinket" - mondta. ár 19-én kellett volna közölni. A szerkesztőség február 6-án küldött egy csekket, erre 9-én befizettem a kért összeget (508 korona). Bár Csilizradvány mindössze 70 km-re van Pozsonytól, a szerkesztőség még február 23-án sem kapta meg az összeget, ezért a megemlékezés nem jelent meg. Kérdem: hová lett a pénz? Hogyan dolgozik a Szlovák Posta? Ha netán a posta utánanézne az ügyemnek, természetesen a postai szelvény számát is meg tudom adni. Matus Gábor Csilizradvány