Új Szó, 1998. március (51. évfolyam, 50-75. szám)

1998-03-02 / 50. szám, hétfo

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. MÁRCIUS 2. KOMMENTÁR Egy úr a HZDS-ből TÓTH MIHÁLY 1993 februáijában az SZK első államfőjére vonatkozó jövendö­lések eléggé óvatosak voltak. Az ellenzékiek közül a legkörülte­kintőbbek általában azt emelték ki, hogy a frissen megválasztott elnök Mečiar szekértáborából származik, így jövőbeli magatar­tása könnyen és pontosan valószínűsíthető. A közepesen óvato­sak prognózisai azt ígérték, hogy államunk első polgára majd a pártadanságot mímelve tölti be hivatalát, a leglényegesebb kér­désekben azonban hű kiszolgálója lesz a miniszterelnöknek. El­nyűhetetlen optimistának kellett ahhoz lenni, hogy valaki azt merészelje írni: akár méltó államfő is válhat Michal Kováéból. Hogy ma emelt fővel távozhat az elnöki palotából, ahhoz sok más tényezőn kívül a következők is hozzájárultak: 1. Mečiar már 1993 márciusában, a Kňažko-, illetve a Čemák-iigy kapcsán kifejezésre juttatta: a „pártban és kormányban" nem tűr ellent­mondást. A módszer, ahogy ezt közhírré tette, mindenkinek, Michal Kováénak is a bolsevizmus évtizedeit juttatta eszébe, te­hát már kezdetben el kellett döntenie, Mečiar fullajtárjaként vonul-e be az ország történelmébe, vagy pedig olyan személyi­ségként, aki mérsékelni próbálja a gőzhengerrel közlekedő mi­niszterelnök otrombaságait. 2. Bármennyire félreértelmezhető is az ország alkotmánya, a máshogy gondolkodó államfő számá­ra szavatolta az önálló cselekvést. Hasonló helyzetben rajta kí­vül csak az alkotmánybíróság van. Mindenre kapható alvezéreivel Mečiar kezdettől fogva gondos­kodott arról, hogy a köztársaság elnöke minimum gyanakodjék a végrehajtó hatalom főszereplőinek tisztességében. Feledhe­tetlen jelenet volt számára Keltošová és Lexa hírhedt látogatása. Politikai gengszterhez illően hatoltak be az elnökhöz, hogy le­mondásra szólítsák fel. Az is hasonlóan minősítíiető, amikor a parlamenti koalíció, úgymond, megvonta a bizalmat az elnök­től. Később sem telt el egyetlen hónap sem, hogy a kormány ne vétett volna Michal Kováč ellen. Fia elrablásának körülményei­ről valószínűleg sohasem tudunk meg mindent. Azt azonban tudjuk, hogy a szálak hova vezetnek. A miniszterelnök szánal­mas középszerűségéről tanúskodik, ahogy hatalmi eszközökkel megkurtította az elnöki hivatal költségvetését. Mindez nem ár­tott, hanem használt az elnök népszerűségének. Az államfői pa­lotából ma távozó Michal Kováč Mečiar fehér hollói közé tarto­zik. Kevesedmagával kivált az aranyásók közül, és úriember lett belőle a szó legjobb értelmében. Hága nélkül P. VONYIK ERZSÉBET Ki hitte volna tavaly szeptemberben, a hágai ítélet kihirdetése­kor, hogy Pozsony és Budapest önerőből meg tud állapodni a benne foglaltak megvalósításáról? Kisebb csoda ez, hiszen egyéb területeken, így az alapszerződés teljesítését felügyelő bi­zottság összetételéről hónapok óta nem tud dűlőre jutni a két szomszédvár. Bős kérdése a jelek szerint simább ügy. De nem zökkenőmentes, mert odaát Hornéknek még meg kell vívniuk a Bős-csata másik félidejét a környezetvédőkkel, s nem utolsósor­ban a szintén Nagymaros-ellenesnek mutatkozó koalíciós part­nerrel, az SZDSZ-szel. Paradox módon az első menet, a szlo­vák féllel november óta folytatott alkudozássorozat kevésbé volt drámai. Ez alighanem annak is köszönhető, hogy a magyar kor­mány teljesen kiiktatta az alkudozásból a magyar mundér becsü­letét Hágában védő jogászcsoportot. Jött helyette Nemcsók pro­fesszor és vízügyi csapata. A szlovák küldöttség mindenesetre rá­érzett: most kell ütni a vasat, ezzel a szakértőinek mondott, de valahol mégiscsak politikai érdekek mozgatta magyar delegáció­val meg lehet egyezni - akár Nagymarosról is. Hiszen az eredeti, 1977-es szerződéshez nagyon sok köze volt a mai Horn-kormány több tagjának és MSZP-s parlamenti képviselőknek. Igaz, nem lesz kárkiegyenlítés, de be kell ruházni családonként mintegy negyedmillió forintot. Több víz is lesz a régi Dunában ­szól az ígéret, de hisszük, ha látjuk. Mert volt ugye pár éve, az EU-nak egy vízmegosztási javaslata, de Binder makacsul leta­gadta, hogy ilyesmiről valaha is szó volt. így Nemcsók Jánossal egyetemben csak a jóhiszeműségben bízhatunk. Abban már ke­vésbé, hogy a választási kampányban Bős nem lesz vezértéma. A szlovák kormánylap fennen hirdeti majd, hogy „lám, vagyunk valakik, hiszen kikényszerítettük Nagymarost". A magyar térfé­len Bős máris megszűnt csak szakmai kérdés lenni - már ha vala­ha is az volt. Mert Nagymaroson megbukhat a kétpárti koalíció is, vagy legalábbis súlyos viszályok forrása lehet. A közvélemény sem közömbös. Az SZDSZ-nek, az ellenzéknek és Vargha Jáno­séknak ugyanaz a sejtésük: az egyelőre hétpecsétes titokként ke­zelt keretmegállapodásról később kiderülhet: a magyar érdekek és a Dunakanyar szempontjából felérhet egy 0:l-es vereséggel. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238319) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238344) Mislay Edit - kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924 214, Érsekújvár: 0817/976179, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUB1APRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamorin. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ A lakosság tűrőképességét a referendum teszi próbára, nem a választás Kosztümös főpróba TALLÓZÓ Megfigyelők szerint az áp­rilis 19-ére kiírt népszava­zás a kormánykoalíció szá­mára választási főpróbát jelent. Kipróbálhatja ugyanis, miként viselked­nek az ország polgárai, ha a választások nem éppen a legtisztábbak lesznek. Pe­dig nem így van. A főpróba már lezajlott - tavaly má­jus 25-én. LOVÁSZ ATTILA A kormány a tavalyi népszava­zást egyszerűen meghiúsította. Az efféle cselekedet mindenütt a világon bűncselekménynek mi­nősül, és a demokratikus orszá­gok alkotmánya egyszerűen nem tartalmaz olyan mechaniz­musokat, amelyekkel a meghiú­sított népszavazás megismétel­hető lenne. Hasonló eset ugyan­is nem fordulhat elő. Nem így szép hazánkban, ahol néhány ellenzéki nyilatkozaton és két világosan nem értelmezhető al­kotmánybírósági döntésen kívül jóformán semmi nem történt. Nem teltek meg a terek és az ut­cák, polgári engedetlenségi mozgalmak sem indultak. Min­denki úgy tesz, mintha még mindig demokratikus országban élnénk, pedig a nép akaratát fi­gyelmen kívül hagyni nem más, mint a diktatúrák első s egyben legfelismerhetőbb jele. Kimondani Szlovákiáról, hogy diktatúra volna az országban ­sommás és valótlan állítás vol­na. Azt viszont nyugodtan el­mondhatjuk: sok jel, politikai döntés és határozat utal arra, hogy ha nem történik valami, akkor itt diktatúra lesz, csak nem tudni, melyik fajtából való. A népszavazást a kormány már nem meghiúsítani akarja; egy­szerűen nem jelenteti meg a tör­vénytárban, vagy kihirdeti ugyan, de dátum nélkül, ahogy azt Való főügyész már kilátásba helyezte. Ján Slota pedig nyu­godtan nyilatkozgat arról, hogy az ország nem dob ki 120 milliót csak azért, mert valaki nem tud alkotmányt olvasni. Azt, hogy ő tud-e, inkább ne feszegessük. A szlovákiai demokratikus erők azoban lázasan készülnek a vá­lasztásokra. Fontolgatják, ho­gyan lehet kihasználni a még korántsem ismert választási tör­vény kiskapuit, miközben a kor­mányzat már a nagykaput falaz­za be. Ha az április 19-i referen­dum nem valósul meg, teljesen fölösleges bájrmilyen választási stratégián gondolkodni. A kép­let fenemód egyszerű: a referen­dum komolyabb választás, mint a parlamenti választások, hiszen annak kérdése az esetek nagy többségében egyszerű, és igen­nel vagy nemmel megválaszol­„... ha nem történik valami, akkor itt diktatúra lesz..." ható. A parlamenti választáso­kon jóval felkészültebben kell dönteni, a polgárnak tudnia kell, mi a preferenciaszavazat, milyen programot képvisel egy­egy tömörülés, miként oszlanak meg az úgynevezett töredéksza­vazatok. Ha a kormány egy lé­nyegesen egyszerűbb szavazási forma, a referendum meghiúsí­tását „el tudja adni", akkor külö­nösebb erőfeszítések nélkül ma­nipulálhatja majd a lényegesen bonyolultabb lefolyású parla­menti választásokat. Például szavazatszámláláskor, a koalíci­ók vagy az eddig parlamenten kívüli pártok megítélésekor sem sikerült teljes mértékben meggyőzni. A nyilvános nagy­gyűlés felszólalói az egység megteremtését sürgették, és hangsúlyozták, hogy fogy az idő, hiszen hónapok óta folynak a tárgyalások, és kézzelfogható eredmény nem született. Bugár Béla elmondott egy viccet, hogy még jobban alátámassza véle­ményét: „A hegyen áll egy idős és egy fiatal bika. A völgyben te­henek legelnek. A fiatal azt mondja: »Rohanjunk le!« Az idős komótosan megjegyzi: »Minek az a nagy sietség? Majd feljönnek ők.« Biztos nem pon­tos az idézet, de a lényeg benne van. Többedmagammal nagyon olyan érvelést használhat, amelynek tartalmát komolyan képzett jogászok is nehezen fog­ják értelmezni. A múlt héten az úgynevezett februári győzelem 50. évfordu­lója kapcsán minden magára va­lamit adó médium megpróbálta kommentálni a fél évszázaddal ezelőtti eseményeket. A köz­szolgálati - jelen esetben kor­mánypárti - televízió kommen­tátora minden pironkodás nél­kül párhuzamba állította 1948 februárját és 1989 novemberét. Úgy, mintha a két esemény ugyanarról szólt volna. Tehette ezt azért, mert az ország lakos­sága és ellenzéki pártjai nem fogták föl, hogy párhuzam van ugyan, de nem 1989 novembe­rével, hanem 1998-cal. Most zajlik az, ami 1948-at megelőz­te. A szó legszorosabb értelmé­ben jogi eszközöknek álcázott megoldásokkal halad az ország a diktatúra felé. Ne feledjük: öt­ven éwel ezelőtt sem tudták so­kan, mi vár az országra, nem sejthették az ötvenes éveket, a politikai ellenzék, az egyház, a civil szerveződések, magánvál­lalkozások elhallgattatását. S mindez történt az akkori törvé­nyek szerint, ahogy ma is a je­lenlegi törvények szerint éri el valaki hatalmi céljait. A kérdés ma nem az, lesz-e refe­rendum vagy sem. Mert nem lesz! A kérdés ma az, hogy mennyire telnek meg a meghiúsított refe­rendum után az utcák, hány ál­lampolgár vállalja, hogy demok­ratikus jogainak eltiprásakor az alkotmányban is megfogalma­zott ellenállást tanúsítja. Forra­dalmi helyzetek akkor vannak, ha a társadalom tűrőképessége a végéhez jut. A tűrőképesség kosztümös főpróbája pedig ápri­lis 19-én várható. zokon vettük ezt a sértő, ízléste­len viccelődést, olyankor, ami­kor a jövőnk forog kockán. Megértettük Bugár Béla elnök úr, hiszen ezt mondta Kassán is: „... van idő, majd ha megismer­jük a módosított választási tör­vényt, eldöntjük, mit kell ten­ni..." A vita vége felé Duray Miklós felhívta a jelenlevők fi­gyelmét arra, hogy ha az 1998­as választásokon veszítünk megszerzett pozíciónkból, csak azért, mert nem jött létre idejé­ben a magyar egység, „... ne ke­ressék a bűnösöket, mert itt ül­nek Önökkel szemben!" Reiter Krisztina Kassa "ZEITUNG A magyar szocialista liberális ko­alíciónak jó esélye van arra, hogy hatalmon maradjon - írta a tekin­télyes német lap. A gazdaságban megindult a fellendülés, ám a li­berális és konzervatív ellenzéki­ek most úgy érzik, hogy két terü­leten megszorongathatják a kor­mányt. Az egyik a belbiztonság, a másik a dunai vízlépcső körül újólag fellángolt vita. „Azzal, hogy készek megépíteni magyar oldalon a vízlépcsőt, a szocialis­ták teljesen magukra maradtak, ugyanúgy, mint a reformkom­munista idők végén. Az ellenzék megpróbálja erre felhívni a vá­lasztók figyelmét: »Nézzétek, a kommunisták újjáélesztették a Dunaszauruszt, nekünk össze kell fognunk.« S az ellenzéki poli­tikusok mellett a polgárjogi moz­galmak, valamint a liberális koa­líciós partner SZDSZ tagjai is el­lenzik a gátépítést, és készek tün­tetni. A polgárok a kormány ellen tüntetnek, s a demokratikus fel­fogás áll szemben a pártfelfogás­sal. Ugyanúgy, mint tíz évvel ez­előtt" - fejezte be írását a lap. ELPAÍS Az iraki válság részben visszaad­ta Oroszországnak az utóbbi években elvesztett nemzetközi szerepét - állapította meg K. S. Karol francia újságíró, Kelet-Eu­rópa-szakértő a spanyol lapban közölt, Borisz barátunk nemet mond című cikkében. Karol ab­ból indult ki, hogy Kofi Annan ENSZ-főtitkár sikeres bagdadi út­ját Borisz Jelcin elnök szorgal­mazta elsőként, s az orosz diplo­mácia a válság kezdete óta a há­ború megakadályozásán fárado­zott. Clinton megjegyzése, mi­szerint „a nyet nem jelent nemet az USA-ban" csekély diplomáciai érzékre vall - vélekedett Karol. Az amerikaiak érdekei ellentéte­sek az oroszok érdekeivel az iraki olajszállítások kérdésében, hi­szen Szaddam Húszéin több mint nyolcmilliárd dollárral tartozik Oroszországnak, és a közeljövő­ben újabb szerződések aláírása várható a Gazprom és a Lukoil cégekkel - szögezte le a cikk. LAREPUBBLICA „Remélem, hogy ez a tavasz a til­takozás tavasza lesz, s rövid időn belül új választásokat fog ered­ményezni. A nép már megkezdte a politikai pert Fatos Nano re­zsimje ellen" - jelentette ki Sali Berisha volt albán államfő, az el­lenzéki Demokrata Párt vezetője az olasz lapban megjelent inteijú­jában. Berisha szerint a hét végi shkodrai zavargásokat „a szocia­listák titkosszolgálata robbantot­ta ki". Shkodra Jelkép, a kommu­nizmus elleni bástya szimbóluma. Ebből a városból indulhat ki a szo­cialista kormány elleni tiltakozás. A kommunisták elvakult bosszú­jával állunk szemben, ők akarnak bosszút állni azon a városon, mely mindig legyőzte a kommu­nizmust" - mondta. Egyben hatá­rozottan cáfolta, hogy ő maga vagy a DP állna az események hátterében. OLVASÓI LEVELEK Nem viccelődni kell Február 22-én Szepsiben egy év után újra meghallgattam a Ma­gyar Koalíció három pártjának elnöki beszámolóit. Elszomorí­tó volt, mivel nem hallottam összecsengést. A. Nagy László hangsúlyozta, az esetleg módo­sított választási törvény bukta­tóinak kivédésére született há­rom egyenlő értékű ajánlat. Bár elhangzott a három lehetőség előnyének és hátrányának elemzése, a hallgatóságot még­Vissza a földre! Olvastam a hírt, hogy szlovák űrhajós készül a világűrbe. A ki­törő öröm helyett elfogtak a ké­telyek. Körülöttünk itt, a földön káosz és pénztelenség uralko­dik. Előbb itt kellene rendet ten­ni, az űrexpedíciós kalandra for­dítandó 600 millió dollárt a föl­dön kellene értelmesen beru­házni. Örülni annak tudnék, ha a leendő űrhajós fent repülve visszaküldené a földre a felle­gekbenjáró politikusainkat. Nagy Ilona Királyrév - Igazán abbahagyhatná már a hamis szólamokat, hiszen ön nem politikus! (Gossányi Péter karikatúrája)

Next

/
Oldalképek
Tartalom