Új Szó, 1998. február (51. évfolyam, 26-49. szám)

1998-02-05 / 29. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 1998. FEBRUÁR 5. KULTÚRA - OKTATÁS 9 A Waldorf-pedagógiát bemutató vándorkiállítás a napokban a szlovák fővárosban állomásozik Ahol művészet az oktatás Külföldi útja után, több mint ötven megállóval Szlovákiába érkezett, s a napokban Pozsonyban lát­ható az a vándorkiállítás, amely a Steiner-, illetve a Waldorf-pedagógia ered­ményeiből ad ízelítőt. TALLÓSI BÉLA Tizenkét kiállítótábla mutatja be osztályok szerint, hogy a Waldorf-iskola milyen fokoza­tokkal tanítja meg gyakorlati ta­pasztalással, és nem elméleti szajkózással a diákot úgy, hogy az iskola befejezésekor teljes el­képzelése van például a hajtó­motorról, mert saját maga szer­keszti meg a modelljét. De meg­ismeri az Andok minden csú­csát, hiszen nem egy központi­lag kiadott domborzati térkép szerint tanulja, hanem maga ké­szíti el a hegység makettjét. Mindennapos énekléssel és hangszertanulással érik el a gye­rekek, hogy az iskola befejezté­vel érzékelni tudják a „zene szí­neit, szívét és lelkét". Egy-egy probléma átfogó megismerése érdekében a tudásátadásban és -szerzésben a tantárgyközi át­járhatóságra épít a Waldorf­pedagógia. A rajzolást, az ábrá­zolást, az anyagformázást, va­gyis a kézimunkát minden tan­tárgy oktatásában kihasználják. Ugyanúgy a különféle idegen nyelvek, mint a történelem, a földrajz, a fizika, a biológia vagy akár a kémia tanításában. Abból indulnak ki ugyanis, hogy minél több érzékszervével érzékeli az ember az újat, annál mélyebbre vésve veheti birtokába. Csak így érhető el az a célt, amelyet a Waldorf-iskola kitűzött magá­nak. Vagyis hogy növendékét azzal tudja kibocsátani az élet­be, hogy az „saját kezében érez­ze, saját kezével irányítsa a vilá­got". Prózaibban szólva, nem mást akarnak, mint úgy felkészí­teni a gyerekeket az életre, hogy „vállalni tudják a saját szemé­Nem mást akarnak, mint úgy felkészíteni a gyerekeket az életre, hogy „vállalni tudják a saját személyük, az emberiség és a világ jö­vője iránti felelősséget" (Archív felvétel) lyük, az emberiség és a világ jö­vője iránti felelősséget". A Waldorf-iskolában ugyanis nem azt hangoztatják a tanulók előtt, amit jómagam is hallgathattam iskolás éveimben: a diák nem a tanárnak tanul, hanem magá­nak. Magának, de olyan formá­ban, hogy a tapasztalatszerzés­sel az életre készül. A tudást és a tapasztalatszerzést ilyen formá­ban és céllal kínáló iskolában, vagyis a Waldorf-iskolában az oktatás művészetét hirdetik. Ar­ra a kérdésre ugyanis, hogy mi a művészet, azt válaszolják: bár­mi, ami örömet szerez. És azt hi­szem, akik látták a Hollandiából érkezett kiállítás anyagát, vé­gigjárták az iskola panelokon bemutatott tizenkét osztályát, elfogadják, hogy a Waldorf­módszert követő oktatás bizo­nyos értelemben művészet. Merthogy művészet megtalálni a módot, amely a gyerek életta­ni sajátosságaihoz igazítja az oktatást. Batta György költő és Balázsy Géza grafikus életképei az esztendőről Tavasztól télig szól a Kolbászfurulya DUSZA ISTVÁN Mindegyre jelennek meg a hazai magyar költők, írók és illusztrá­torok műhelyeiben készült köte­tek. Ezeknek legtöbbje azonban magánviseli a bőség zavarának a jegyeit. A gyerekversek és a me­sék igazából nincsenek átgon­doltan kiválogatva, alig érződik rajtuk a tudatos komponálás, a versek minden különösebb szer­vezőelv nélkül sorolódtak egy­más mellé. Legtöbbször a kiadó és a szerző azt sem tudta a könyvtervező illusztrátornál el­érni, hogy a képzőművészeti szépség ne legyen öncélú, ne uralkodjon a kötet szövegeinek tipográfiai tördelése fölött. Más­kor meg éppen a legmívesebb mesék és versek nem találják meg értő illusztrátoraikat. Mindezt csupán azért vetettem recenzióm elejére, mert szeret­tem volna pontosan érzékeltet­ni, mennyivel más, ezektől mennyiben különbözik Batta György és Balázsy Géza Kolbász­furulya című gyerekverskötete. A dunaszerdahelyi Lilium Au­rum kiadó műhelyében napvilá­got látott kötet egyszerre verses­könyv és képeskönyv. Batta György poétikájában finoman keverednek a költői képek a leíró jellegű életképekkel. Hétközna­pi dolgokat és történéseket tud a költészet szféráiba emelni. Nem mellesleg jegyzem meg: pályája elején megjelent köteteinek is ezek voltak a legértékesebb tu­lajdonságai. Ezúttal a tizenkét verset közreadó Kolbászfurulyá­ban font tavasztól télig érő vers­Mesebeli hősök és a szülőföld tájai kapcso­lódnak Batta verseiben. fonalat gyerekkori emlékekből, felnőttként - nagyapaként - át­élt élményekből. Ilyetén Batta verselése inkább a hagyomá­nyosnak tekinthető, a költői szépséget a didakszissal ötvöző módszerből merít. Erkölcsi pél­dázat és metafora, szójáték és történet, mesebeli hősök és a szülőföld tájai kapcsolódnak Batta György verseiben. Bizonyára a költőnek is jelentős része van abban, hogy a képes­könyvek legjobb erényeit felvo­nultató kötet rajzolója érezhető alázattal, és a versekből fakadó kreativitással oldotta meg fel­adatát. Jó Balázsy elgondolása, mely szerint az egymással szem­bekerülő oldalakon - kapcsoló­dó tematikájukban és többször egyetlen kompozíción belülre kerülve - a képek üzenete meg­tetézi a versekét. Olyan rajzoló ő, aki manapság a könyvpiac dömpingszerűen elárasztó „Disney-életérzés" helyett a ter­mészetes élethelyzeteket, a csa­ládot, a gyermeket, a növénye­ket, az állatokat és a mesebeli fantáziát komponálta egységbe. Nem találok jobb fogalmat a Kol­bászfurulya minősítésére, mint amit az alázatosság kifejezhet. Ettől jó és szép ez a könyv. Költő, illusztrátor és bizonyára a kiadói műhely is így viszonyultak egy­máshoz. Öregedő gyerekként magam is hosszú ideig kalandoz­tam a képek világában, ízlelget­tem a verseket. Bizonyára ezt te­szik majd a nagycsoportos óvo­dások és alsó tagozatos iskolások szülei is, ha gyerekeikkel olvas­gatják, nézegetik valamennyit. Számomra a Waldorf-pedagó­giában az a legrokonszenve­sebb, hogy az oktatásból kiiktat minden stresszokozó tényezőt, például a klasszikus osztályzást. Évek óta figyelem, s nagyon el­keserít, hogy ilyenkor, bizonyít­ványosztás táján lényegesen megugrik a gyermeköngyilkos­sági statisztika. (A napokban két ilyen esetről számolt be a Nova tévéhíradója). Sajnos, az érdem­jegy fetisizálására épülő oktató­nevelő munka csődjét a gyerek, szülő, pedagógus háromszögben mindig a gyerek sínyli meg. Al­ternatív pedagógiák bizonyítot­ták, hogy másként is lehet moti­válni a gyereket, nemcsak az osz­tályzással. Például azzal, ahogy a Waldorf-iskolában teszik, s itt nem elsősorban a pozitívumokat kiemelő írásos értékelésre gon­dolok. Hanem arra - ami náluk bevált módszer -, hogy az alsóbb osztályosokat ösztönözni lehet a felsőbb osztályosok eredményei­vel. Azzal, hogy a gyerek látja, mit érhet el a jövőben. De a ta­pasztalás örömére lehet terelni a diákot azzal is, hogy olyan segéd­...az oktatásból kiiktat minden stresszokozó tényezőt... eszközöket alkalmazunk, ami­lyeneket a pozsonyi kiállítás is bemutat. Feladattáblákat, ame­lyek aktívvá teszik a gyereket a zenehallgatásban, a játékos, de felfedezésekhez vezető kőzet­vagy csillagkutatásban, illetve a festés és a rajzolás titkainak meg­ismerésében. Jelenleg hétszáztizenhárom Waldorf-iskola van a világon, ebből százhetvenkettő Európán kívül. Az első ilyen iskolát 1919­ben alapították Stuttgartban. Ma már azonban nemcsak isko­lákban alkalmazzák a Waldorf­pedagógiát, hanem óvodákban is. 1996-os mutatók szerint a vi­lágon több mint ezer Waldorf­óvoda létezik. Versmondók találkozója „Anyám fekete rózsa" ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Az erdőkertesi Kulturális Köz­hasznú Alapítvány és az Ady Endre Művelődési Ház a Ma­gyar Versmondók Egyesülete szakmai támogatásával meghir­deti az ,Anyám fekete rózsa" magyar nyelvű Nemzetközi Vers- és Prózamondó Találko­zót nem hivatásos előadók számára. A nemzetközi talál­kozóra idén nyolcadik alka­lommal kerül sor. Az édesanyák tiszteletére meghirdetett verse­nyen gyermek kategóriában (12-15 év), ifjúsági kategóriá­ban (16-21 év) és felnőtt kate­góriában (22 évtől) lehet indul­ni. A jelentkezőnek három ver­set vagy prózát (melyek közül egy kortárs magyar alkotás) kell megjelölni. 1998. február huszonnyolca­dikán, 9.30 órai kezdettel Lé­ván, a Junior Centrumban kerül megrendezésre a verseny harmadik szlovákiai elődöntő­je. Jelentkezni 1998. február 12-ig lehet a következő címen: Újváry László, 934 01 Levice, Štefánikova u. 16, vagy faxon: 0813/ 312240. Érdeklődni tele­fonon is lehet a 0813/312240 vagy a 0813/22445-ös számon. A szervezők kérik a versenyben indulni kívánókat, hogy a je­lentkezésben tüntessék fel a ne­vüket, életkorukat, lakcímüket, valamint a versek (prózák) szer­zőjét és címét. Mesebemutató a Jókai Színházban Komárom. Február ötödikén láthatja először a gyerekközön­ség Collodi-Lítvai: Pinokkió című zenés mesejátékát a Komá­romi Jókai Színházban. Takáts Emőd rendezésében és Hanzsér Árpád zenéjével láthatjuk-hallhatjuk a történetet Pinokkióról, a fabábról, aki igazi kisfiú szeretne lenni. Az elő­adás koreográfusa Fincza Erika m. v., akinek munkájával a Hyppolit, a lakáj című vígjátékban már találkozhatott a kö­zönség. A mesejáték szereplői: Kecskés Marika, Pőthe István, Tóth Attila, Benkő Géza, Pertécs Anna, Benes Ildikó, V. Mák Ildikó, Holocsy Krisztina, D. Németh István, Kukola József, Nagy Kornélia, Rab Henriett, Lampert Ingrid. Pinok-kióval, Gepettóval, Antonióval, a Rókával, a Macskával, Táltos tü­csökkel, a Kékhajú tündérrel és a többiekkel mától Komárom­ban is megismerkedhetnek a kicsik és nagyok, akik szeretik a meséket, -bsi­SZINHAZ SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Rusalka (10) HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Nők törvénye (19) KIS SZÍNPAD: Vigyázzatok Leonra! (19) NYITRAI ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Tom Sawyer és a többiek (10, 13.30) KOMÁROMI JÓKAI SZÍN­HÁZ: Pinokkió (10) KASSAI JANKO BORODÁČ SZÍNHÁZ: Hófehérke (10) MOZI POZSON Y HVIEZDA: Titanic (am.) 16, 19.30 TATRA: Alul semmi (ang.-am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Az idegen: újjászületés (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Álljon meg a nászmenet! (am.) 15.15, 17.30, 20.30 YMCA: Hét év Tibetben (am.) 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: Titanic (am.) 19.30 Még visz­szatérhetsz (am.) 17, 19.30 CHARLIE CENTRUM: Az idegen: újjászületés (am.) 16.30, 18.30 Reszkessetek betörők 3 (am.) 17 Csillagközi invázió (am.) 18, 20.30 Kámaszutra (am.) 17.30,20.30 Véletlen (lengy.) 19.30 Szigorúan ellenőrzött vo­natok (cseh) 19.15 KASS A DRUŽBA: Az idegen: újjászületés (am.) 15.30,17.45, 20 TAT­RA: Nincs vesztenivalónk (am.) 15.30, 17.45, 20 CAPITOL: Hét év Tibetben (am.) 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: Titanic (am.) 16,19.15 IMPULZ: Az angol beteg (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKI A DUNASZERDAHELY - LUX: Csillagközi invázió (am.) 17.30, 20 KOMÁROM - TATRA: Bean - az igazi katasztrófafilm (am.) 17, 19.30 LÉVA - JUNIOR: Sötét zsaruk (am.) 16.30, 19.30 SLOVAN: Az akasztott ember háza (jug.) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Az ötödik elem (am.) 16.30, 19 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Emma (am.) 18 Különleges élményeket, számos érdekes cikket ígér Megjelent a Katedra februári száma ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Most jelent meg a Katedra feb­ruári száma, amelyben számos érdekes cikket olvashatunk. A tehetséggondozás a központi témája Dobogó rovatunknak, melynek írója, Horváth Géza át­fogó képet ad az aggasztó hely­zetről és az ellentmondásos pe­dagógusi hozzáállásról: „... még ma is a szorgalmat osztályoz­zuk." Kulcsár Ferenc, a lap eddigi fő­szerkesztője, a Lilium Aurum kiadóvezetője az új főszerkesz­tőnek, Szilvássy Józsefnek azt a reményt és hitet kívánja, amely eltölti az embert, ha társakat tud maga körül. A lehetőség és a valóság egyen­súlyának megbomlása napjaink pedagógiai gyakorlatában - ezt a címet viseli az Iskola és reform rovatának cikke, amelyben Fibi Sándor foglalkozik az iskolai klubok munkájának árnyoldala­ival. Zsidó János esperesplébá­nos megoldási javaslatokat kí­nál ugyanerre a problémára. A „kreativitást és szabadságot" - szellemében tanító Himmler házaspárral készített riportot Csicsay Alajos. Az Eleink rovat a híres magyar utazók talán leghíresebbikével foglalkozik: Körösi Csorna Sán­dorral, aki szembe mert nézni a kihívásokkal, és - embertpróbá­ló csatájában a majdnem lehe­tetlennel - győzött. Lapunk előtérbe hoz egy rég el­feledett alakot, akí a 19. század­ban, az első cigányiskola meg­alapításával próbálta helyre­hozni az akkori társadalom mu­lasztásait. Mennyei Józsefnek hívták. A Szomszédolás rovatunkban a cigány gyermekek nevelésének jelenlegi problémái kerülnek előtérbe: a debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítókép­ző Főiskola tesz erőfeszítéseket a megoldásukra. Ugyanebben a rovatban vetődik fel a kényes kérdés azt illetően, hol van a megfelelő egyensúly a szakkép­zettség és az általános művelt­ség között. Folytatódnak a versenyfelada­tok magyar nyelvből, és elolvas­hatunk elemzést a magyar csa­ládnév európaitól különböző helyzetének okairól. Az idegen nyelv sikeres tanulá­sa nem, vagy nemcsak a nyelv­tani szabályok és egy tekinté­lyes mennyiségű szókincs isme­retétől függ. Sokkal inkább a készségtől, amellyel képesek vagyunk befogadni egy más gondolatvilágot. Ennek a kész­ségnek a fejlesztését segíti elő Fónod Marianna cikke egy né­met nyelvlecke ürügyén. Játé­kos, ritmusérzéket fejlesztő gyakorlatok és sok szép verses találós kérdés szerepel a folyóiratban az általános iskola alsó tagozatának fenntartott ol­dalon. A lap borítóján egy kicsiny et­nográfiai történelmet találunk, egy olyan tárgyat, amelynek formája makacsul emlékeztet az ősi formákra. A múlt egy em­lékét: egy tojásoskosarat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom