Új Szó, 1998. február (51. évfolyam, 26-49. szám)

1998-02-26 / 47. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 1998. FEBRUÁR 26. KOMMENTÁR Hatalomtúltengés LOVÁSZ ATTILA A mindenkori hatalom nagyon jól tudja, hogy nem a kor­mányzati és parlamenti tisztségek halmozásával erősítheti és stabilizálhatja pozícióit. Minden olyan tevékenységben, amely a közélet bármely részét befolyásolhatja, szükség van megfelelő posztokra, gazdasági és társadalmi eszközökre, amelyek a hatalom céljait szolgálják. Éppen ezért olyan ké­nyes a nyugati demokráciák közvéleménye minden olyan megnyilvánulásra, amely a sajtó mindenkori befolyását, sza­badságát veszélyeztetheti. A sajtó ugyanis minden központo­sított hatalom legnagyobb ellensége. Az újságírókat sehol sem szeretik, mert kérdeznek, kételkednek, nyomoznak, kel­lemetlenkednek. Pedig semmi mást nem csinálnak, mint amit Karel Hvížd'ala, eminens cseh kollégánk fogalmazott meg: az újságíró feladata: neengedje meg a hatalmasoknak, hogy hatalmukkal azt kezdjenek, amit akarnak. A sajtószabadság a jogállamban alapelv. A sajtószabadság Szlovákiában is alapelv. A szabad információáramlást az al­kotmány szavatolja - szóban. A sajtószabadság azonban csak akkor válik valósággá, ha a sajtó a jogi és gazdasági fel­tételeiben is szabad. Az a sajtótermék független, amely anya­gilag független. Ilyen pedig csak az a lap, rádió, tv-állomás vagy ügynökség lehet, amely vásárlói, olvasói, nézői, reklám­partnerei pénzéből képes megélni. Tegnapi hír, hogy a Danubiaprint Rt. privatizálta a hírlapter­jesztő vállalat 91 százalékát. Az a társaság, amely a szlovák piac legjelentősebb nyomdai vállalatát birtokolja, újabban a még mindig monopolhelyzetűnek tekinthető PNS tulajdono­sa is lett. Magyarán: ez a részvénytársaság egyetlen döntés­sel (mégpedig politikai motivációval nem vádolható kereske­delmi kapcsolatokban) egy csapásra elérheti azt, amit a kor­mányzatnak az áfaemeléssel nem sikerült elérnie. A Danubiaprint nyomja a Pravdát, Prácát, Republikát (a lap felügyelőbizottságának elnöke egyben a nyomda vezérigaz­gatója), a Nový Čast és az Új Szót, tehát az országos napilap­ok mindegyikét a Smet kivéve. A társaság tulajdonosa fogja ezentúl terjeszteni az összes sajtótermék kétharmadát meg­haladó részét. Ekkora hatalomtúltengés láttán bizony ko­moly aggodalomra van oka a szlovákiai nyomtatott sajtónak. Nem-különben lapunknak is. És főleg az olvasónak. JEGYZET A hatalom erkölcse DUSZA ISTVÁN Orwell angol író Állatfarm című gyilkos szatírájú regé­nyéből elhíresült szállóige az egyenlők között levő egyen­lőbbekről egyre érvénye­sebbnek látszik manapság. Elvileg és törvény szerint mindenki egyenlő ebben az országban, csupán akkor kezd a dolog kétségessé len­ni, amikor valamely állam­polgár más állampolgárok bizalmából pozícióhoz, hiva­talhoz - vagyis hatalomhoz jut. Nem a hatalom mértéke a fontos, hiszen hatalmat gyakorolni három ember fö­lött is lehet diktatórikusán, de még egy ember fölött is hatalmaskodhat bárki, ugyanúgy, mintha egy orszá­got tartana kényuralma alatt. Ebből is látható, hogy a hatalom - függetlenül attól, hogy politikai, gazdasági vagy bármilyen vezetői szin­tű legyen is - minőségében igenis erkölcsfüggő. Éppen ez okozza a bajt, hi­szen tehetségtelen szélhá­mosok, születésükben sze­rencsések és jól informált ügyeskedők mindig akad­nak, politikai széljárásokat' ismerők is felkapaszkodnak vezetői székekbe, ami addig nem volna baj, amíg erköl­csük van (ami eleve kétsé­ges). Amíg nem torzítja el a hatalom őket, pontosan felis­merik, hogy hatalmuk minő­sége azokon is múlik, akik fölött ilyen vagy olyan okból egy ideig a hatalmat gyako­rolják. Az erkölcs, az éthosz ugyanis nem műveltség-, te­hetség- és hatalomfüggő. Ugyanakkor csak ennek bir­tokában képes valaki felis­merni, mennyire nélkülözhe­tetlenek számára a hatalma alá vont állampolgárok. Mert az igencsak sok vezető erköl­csének a függvénye, hogy ezek az emberek mennyire hajlanak a vele való együtt­működésre. Arra, amely erkölcsfüggően lehet rabszolgaság vagy igazi állampolgári egyenlőség, de ugyanúgy szakmai szövetség vagy hazudott egyenlőség, netán a létbizonytalanság keltette félelemből születő engedelmesség. Főszerkesztő: Lovász Attila (5238318) Főszerkesztő-helyettes: Grendel Ágota (5238319) Kiadásvezetők: Madi Géza (5238342), Malinák István (5238341) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (5238344) Mislay Edit- kultúra - (5238313), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (5238310) Urbán Gabriella - panoráma - (5238338), Tomi Vince - sport - (5238340) Szerkesztőség: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, P. O. BOX 49 Szerkesztőségi titkárság: 5217054, telefax: 5238343, hírfelvétel és üzenetrög­zítő: 5217054. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/924214, Érsekújvár: 0817/976179, Nyitra: 087/52 25 43 Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 5238322, fax: 5238321) Hirdetőiroda: 5238262, 5238332, fax: 5238331 Készül a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a DANUBIAPRINT Rt. 02-es üzeme - Pribinova 21, Bratislava. Előfizethető minden postán, kézbesítőnél, valamint a PNS irodáiban. Terjeszti a PNS, valamint a D. A. CZVEDLER Kft. ­Šamon'n. Külföldi megrendelések: PNS ES-vývoz tlače, Košická 1,813 81 Bratis­lava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Pošta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az Interneten is megtalálható: http://www.voxnova.sk/ Hamarosan már az öregotthonokba is csak energikus fiatalokat vesznek fel 35 éves felső korhatárral. (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ DER STANDARD Az osztrák lap értékelése szerint Nemcsók János személyében Horn Gyula szocialista miniszter­elnök egy elkötelezett vízlépcső­építőt nevezett ki a magyar tár­gyalóküldöttség élére. A lap úgy véli, gazdaságilag éppen olyan ér­telmeden ez a vállalkozás, mint amikor a kommunista tervező bü­rokraták megalkották ezt az el­képzelést. A magyar kormány 150 müliárd forintos építési költségről beszél, az ellenzék 500-600 milli­árdos összköltségről. - A „Duna­szaurusz" életre keltésében való­jában a beton- és vízlépcsőépítő lobby érdekelt, amely hagyomá­nyosan kötődik a volt kommunis­ta Szocialista Párthoz - úja a lap. Egyszerű és brutális kihívásokra egyszerű választ kell adni Előbb legyőzni a tigrist Három elmélyülten beszél­gető turista az erdőben szembetalálkozik egy vér­szomjas tigrissel, amelynek csupán egy célja van: jól­lakni. Ebben a pillanatban a csoportnak minden ren­delkezésére álló eszközzel védekeznie kell, s háttérbe szorul egyébként vonzó egyéniségük érvényesítése. GYUROVSZKY LÁSZLÓ Ma Szlovákiában a helyzet nem sokban különbözik a fentiektől. A kormánykoalíció tudatában van, hogy a lakosság hangulata nem teszi lehetővé hatalma meg­tartását tiszta és szabad választás után. Elkeseredetten védekezik, hiszen egzisztenciája forog koc­kán. Hatalmi pozíciói bebetono­zásával, vagyona lázas átmenté­sével, panamai útlevelek hajszo­lásával, a bíróságok megszállásá­val s nem utolsósorban a válasz­tók manipulálásának szándéká­val próbálja menteni a menthe­tőt. A tervezett választási törvény nagy vonalakban ismert - egyér­telműen a koalíciókötés elő­nyeinek a kivédésére irányul. A kormánykoalíció vagy megkér­dőjelezi az ellenzéki szövetségek jogszerűségét, vagy a választá­sok eredményeit vonja kétségbe. A tervezet szerint vitás kérdések­ben a választási bíróságok fog­nak dönteni, majd a kormányko­alíció által megszállt Legfelsőbb Bíróság. Látható, hogy a hatalom levők mindenre elszántak, s ké­pükben a vérszomjas tigrissel ál­lunk szemben. A Szlovák Demokratikus Koalíció és a Magyar Koalíció berkeiben tudatosul, hogy ellenfelünk dur­va és nyílt diktatúrára tör. Mód­szerei ismertek, kipróbálta a re­ferendum meghiúsítása és az Al­kotmánybíróság döntéseinek el­szabotálása során. Mindkét de­mokratikus koalíció csakis tiszta megoldásokat választhat. Mečia­rék éppen abban bíznak, hogy a demokraták egy ponton fonto­sabbnak tartják majd értékrend­jüket, identitásukat, mint a ve­szélyes támadás kivédéséhez szükséges sokszor önfeladással és megalázó kompromisszum­mal járó megoldásokat. Be kell látnunk, hogy velük szemben itt és ma nincs értéke a széplelkű, fi­nom megoldásoknak. A brutális kínálatra egyértemű választ kell adni, és teljes mértékben alkal­mazkodni kell a választási tör­vény előírásaihoz. Aki felelőssé­get érez a szlovákiai magyarság parlamenti képviseletéért, az nem mérlegelhet szűkebb össze­függésekben. A Magyar Koalíció három, politi­kailag egyenrangú megoldást dolgozott ki, és leszögezte, hogy a választási törvény ismeretében a jogilag legmegfelelőbbet fogja választani. Az ún. választási párt alkalmazása nem okozhat prob­lémát. Az egy párt listáján való indulás is megoldható, ha arra nem süthetik rá a rejtett koalíció bélyegét. A legnagyobb problé­mát a három párt egyesülése okozza, itt ugyanis veszélybe ke­rülhet három alapvető érték, amely eddig azt eredményezte, hogy az MK bírja a magyar lakos­ság szinte egészének bizalmát. Ez a három érték a koalíciós egyeztetési mechanizmus, a po­litikai pluralizmus és a pártok politikai identitása. Az első kettő platformok formájában nagyobb nehézségek és egyesülés után is fenntartható, az utolsóról való lemondás azonban nagyon fáj­dalmas. Éppen ezzel számol a kormánykoalíció, de nekünk az identitásunkra való brutális tá­madásra is kell tudnunk egyér­telmű választ adni. A turisták is csak a tigris legyőzése után folytathatják az egyéniségükről szóló, egyébként roppant fontos vitát. Mindezért a három politi­kai pártnak már most, az eddigi információk alapján rangsorolni kell a három variánst. A válasz­tási törvény elfogadása után ugyanis egyszerűen nem lesz időnk, s a választó sem fogja ne­künk megbocsátani a tétlensé­get. A szerző a Magyar Polgári Párt alelnöke. Nem lesz idő bejegyeztetni sem a választási, sem az egyesült pártot Ki kalózkodilc a magyar politikában? SZÁRAZ DÉNES Valamelyest érthető Bugár Béla felháborodása a nagykeszi talál­kozón született felhívást követő­en. Több okból is: A szlovákiai magyarság igenis lassan elveszíti türelmét, látván a pártok számháborúsdira emlé­keztető, alternatívákat kereső nyilatkozatháborúit, egy helyben topogó egyeztetéseit, az MKDM utolsó pillanatig kiváró politizálá­sát. Az idő sürget, mert félő, hogy a sikertelen köztársaságielnökvá­lasztásokra hivatkozva Mečiar előrehozza a választásokat, és ak­kor már csak az egy párt listáján OLVASÓI LEVELEK Szlovákul ott, magyarul itt Február 3-án Rózsa Ernő, a Ma­gyar Koalíció parlamenti képvi­selője anyanyelvén, azaz ma­gyarul szólalt fel a parlament­ben, és magyarul köszöntötte a tisztelt Házat - annak alapján, hogy Szlovákia is aláírta az Eu­rópa Tanácsnak a nemzeti ki­sebbségek védelméről szóló ke­retegyezményét, mely ez év feb­ruár elsejével lépett hatályba, majd a továbbiakban emlékez­tette Gašparovič házelnököt az alkotmány 11. cikkelyére ezzel kapcsolatban. Rózsa Ernő meg­nyilatkozását főleg a „nemzeti­való indulás lehetősége marad meg. Nem lenne idő és lehetőség bejegyeztetni a választási és a szövetségi pártot. És melyik le­gyen a parlamenti választásokon induló szlovákiai magyar párt? Bugár Béla szerint: „Tudatosítani kell, hogy az MKDM-nek van a hazai magyar választók körében a legnagyobb támogatottsága, és ebből eredően nekünk kell vállal­ni a legnagyobb felelősséget." A legnagyobb felelősség alatt kimondatlanul is az MKDM-es lis­ta értendő. Pedig a közvélemény­kutatások MKDM-es fölényt csak akkor mutatnak, ha a megkérde­zettek zöme szlovák. Magyarok ek" meg nem értéssel fogadták, sőt a kormánykörökből is töb­ben tiltakozásukat fejezték ki. A tárgyilagosság kedvéért a kö­vetkezőket kell megjegyeznem. Az 1994-es magyar parlamenti választások utáni első ország­gyűlésen Jakab Mária ország­gyűlési képviselő, aki szlovák nemzetiségűnek vallja ma­gát, az első felszólalását szlovák nyelven kezdte meg, és magyar nyelven köszöntötte a t. Házat. Ezért a gesztusért nagy tapsot kapott, és senkinek sem jutott eszébe, hogy ellene felszólaljon. Nem hinném, hogy a jelenlegi szlovák parlament kormányko­alíciója erről ne tudna. A szlo­vák kormánypártok képviselői állandóan hangoztatják, hogy a szlovákiai magyarság átlagon körében a felmérés eredménye már nem ilyen egyértelmű. A választási párt és az egypártos lista jogi bonyodalmakat is felvet­Politikai kalózkodással az vádolható, aki szem­beszáll az egyesüléssel. het, mint például a kettős párt­tagságot. Az MKDM vezetőjét bi­zonyára megdöbbenti az a tény, hogy az utóbbi időben az Együtt­élés és az MPP tagjai többségének részéről megindult egy olyan kö­zeledési folyamat, amelynek célja felüli jogokat élvez, és recipro­citást követelnek a Magyaror­szágon élő szlovákság számára. Ami pedig a Magyarországon élő kisszámú szlovákságot illeti, nem az asszimiláció következ­ménye, hogy az utóbbi 50 év alatt létszámuk leapadt. Ez an­nak a következménye, hogy 1947-ben az akkori szlovák kor­mánykörök Magyarországon nagy propagandát fejtettek ki az ott élő szlovákság körében, aminek meg is lett az eredmé­nye, mert a produktív, munka­képes szlovákság nagy része repatriációs akció keretében Szlovákiába jött. így aztán főleg az idősebbek maradtak Magyar­országon. özv. Petőcz Kálmánné Komárom egy szövetségi párt létrehozása. És ez egyáltalán nem arról szól, hogy „néhány járási vezetőségi tag a saját elképzeléseit próbálja megvalósítani", hanem a szlová­kiai magyarság jövőjéről. Az egyesülési folyamatnak vannak támogatói az MKDM területi vá­lasztmányaiban is. A szlovákiai magyar politikában a jelen hely­zetben politikai kalózkodással csak az vádolható, aki szembe­száll az egyesülési folyamattal. A nagykeszi találkozó résztvevői semmiképpen sem... A szerző a nagykeszi kezdemé­nyezés aláírója. Lenni vagy nem lenni? Egyre gyakrabban kerül szóba az itteni magyarság jövője. Mi lesz velünk? A válasz lehet, hogy nem is annyira bonyolult. Nem kell feladni az anyanyelvünket, nem kell gyermekeinket szlovák iskolába járatni. Ezzel csak ve­szítünk, elveszítjük önmagun­kat, személyiségünket, becsüle­tünket. Ne szégyelljük mindazt, amit elődeink ránk hagytak, és amire ők is büszkék voltak. A ha­bozók gondolkozzanak el azon, milyen szép is az anyanyelvünk, és ne engedjék, hogy becsüle­tünket sárba tiporják. Vida Eleonóra Felsőszeli

Next

/
Oldalképek
Tartalom